23.Fejezet~ A Titkos Forrás!

Sziasztok!
Úgy vettem észre, hogy csak szólnom kell mindenért... Mindegy, Nagyon szépen köszönöm a komikat, és már válaszoltam is rájuk az előző fejezet alatt! :) Meg persze, a chatben is válaszoltam!
Nem fecsegek.. a fejezet magáért beszél!
Kellemes Olvasást és Sok komit kérek ;)
Üdv: Vanity

/Eric Szemszöge/

~ Kendra, egy árva szót nem fogunk kiszedni belőle!
~ Valahogy csak fog beszélni. ~ Kapkodtam a fejem hol Chrisre, hol Kendrára. Fogalmam sincsen, hol vagyok, csak azt tudom, le vagyok kötözve egy székhez. Szó szerint, kihallgattatáson vagyok. Mint ha gyanúsított lennék, és azt várják tőlem, hogy beszéljek végre. Nem vagyok bűnös, tehát nincs mit mondanom.
~ Jól van Eric, újra megkérdezem…. Hol van a térkép? ~ Támaszkodott neki Kendra a szék karfájának, és nézett bele a szemembe.
~ Ha megmondom, mit fogtok tenni? ~ Kérdés-kérdéssel. Megforgatta a szemét, majd ismét kérdőn nézett.
~ Maysnál van. Sok sikert ahhoz, hogy megtaláld! ~ Önkéntelenül is elvigyorodtam, de erre ő is. Valamit tud, amit viszont én nem, és ez most, nagyon bosszant. Kendra, Chris fülébe súgott valamit, majd, mint akit puskából lőttek volna ki, rohant el hirtelen. Nem tudtam ezt mire vélni, de azért reménykedtem benne, megosztja velem, bármi is az.
~ Míg nálam volt a térkép, próbálkoztam fejtegetni, kisebb-nagyobb sikerrel.
~ Jutottál valamire? ~ Vágtam a szavába, majd folytatta.
~ Megtaláltuk a kristályt. A folyó alatt van egy alagút.
~ Hogyan jutsz le? ~ Vágtam újra a szavába. Élveztem, hiszen látszott rajta az idegesség jele, mikor újra és újra közbeszóltam, valami kérdéssel.
~ Csatorna. ~ Adta meg a választ. ~ Chris megkeresi Mayst, és ide hozza az idióta barátjával együtt. Szépen segíteni fogsz, ha nem akarsz egy golyót a fejedbe. ~ Csak elmosolyodtam, Kendra pedig távozott. Mindent az asztalon hagyva. Telefon, laptop és egyéb elektronikai felszereléssel együtt. Mivel a lábam nem volt lekötözve, simán fel tudtam állni. Nem mondom, hogy nem szorult helyzet, de most ez is megtartja a hatását. Megkerültem az asztalt, majd újra ülő helyzetbe vágva magam, kezdtem el nézelődni. A laptopon egy másik térkép látszódott. A város többet mondó térképe. Inkább a rakpartot térképezte fel. Szóval, ennyire biztos abban, hogy a folyó alatt van. A csatornán keresztül, lejutnak, megkeresik azt a részt, ahova átjutnak az alagúthoz. Ez idáig oké, de biztos, hogy nem egy ajtó vezet át. Fúrni kell hozzá. Vajon erre is rájött? Csak volt ennyi esze, mert ha nem, akkor a képébe röhögök, az egyszer biztos.

Egy dolog viszont most nem hagy nyugodni. Chris elment Maysért…. Mi lesz akkor, ha a terve sikerül, és őt is megkaparintja? Én most tehetetlen vagyok, semmit nem tudok csinálni. Bármennyire is szeretném, nem lehet. Remélem, Mays okosan cselekszik majd….

/Maya szemszöge/

Kigondoltam, mit fogunk tenni. De ehhez, kell Riley is.
~ Azt mondtad, kigondoltad, mit fogunk csinálni. Beavatnál? ~ Ült le a gépe elé Riley. Félig a szék támlájának, félig az asztalnak támaszkodtam.
~ Eric nem tudja, hogy a kabát zsebébe van egy chip. Ha át tudnál jutni a tűzfalon, a gép kiadja a város térképet, és azonnali keresésbe kezd. Ha a chip közelében van számítógép vagy laptop, esetleg telefon, azzal fel akarná venni a kapcsolatot. Talán sikerül kapcsolatba lépni Ericcel.
~ Hm.. Okos! ~ Mondta dicsérően, és neki kezdett a munkának. Én idegesen kezdet fel-alá járkálni, és a sikeren gondolkoztam.  Remélem sikerül a tervünk, mert ha nem, az nagyon nagy kudarc lesz számomra. Nem adhatjuk itt fel. Most nem!
~ Valamiért nem tudok átjutni a falon. Túl sok minden védi. ~ Dőlt hátra csalódottan Riley. Nagyot sóhajtottam és a remény is elveszett bennem. Lehajtottam a fejem, de arra kaptam magam, hogy Riley újra neki lendül a tűzfal áttörésének. Kíváncsi tekintettel néztem, és újra megcsillant bennem az-az érzés, mégis sikerülhet a terv. Percekig csak álltam és néztem ki a fejemből, mikor Riley megdermedt.
~ Riley... Jól vagy? ~ Indultam meg felé lassú léptekkel, és mikor oda értem mellé, megláttam a képernyőn szereplő feliratot.

„ Az átjutás, sikeresen befejeződött!”

~ Megcsináltad Riley! ~ Ujjongtam, ezzel megöleltem, és még egy puszit is adtam a fejére.
~ El se hiszem, hogy sikerült! ~ Hitetlenkedett még mindig, rólam pedig a mosolyogást nem lehetett letörölni. A gép ez alatt keresésbe kezdett. Hosszú, idegőrlő percekig keresett, majd találatot kapott. A szerencse még mindig velünk volt, ugyan is a chip közelében volt laptop. Csak az üzenést engedte, de nekem már ez is bőven elég volt. Diktálni kezdtem, Riley pedig szélsebesen írta a mondottakat.

/ Eric szemszöge/

Már órák óta itt ülök, és nem történik semmi. Mi tarthat ennyi ideig? Nem hiszem el, hogy ilyen bénák lennének…

Fortyogtam magamban, mikor arra lettem figyelmes, hogy a képernyő sarkában az üzenetjelző jelez. Nagy valószínűséggel Chrisnek vagy Kendrának jöhetett az üzenet. Magától megnyílt a kis boríték, én pedig ledöbbenve olvastam végig az üzenetet. Csípjen meg valaki, ha ez igaz…

„Tudjuk, merre vagy! Ne aggódj! A térkép is meg van. Az más kérdés, hogy juttatunk ki onnan. Egy biztos, a kristály a folyó alatt van. Ennyit tudtunk megfejteni. Ehhez, te is kellesz. Mays.”

~ Remek, ezt már én is tudtam. Honnan tudják, hol vagyok? Kellenék persze, de nem tudok segíteni. Szóval, Chris még nem találta meg Mayst. Most úgy válaszolnék a levélre, ha nem lennének lekötözve a kezeim….
~ Nem Chris. Csak hagyjál jó? Nem érdekel, hol van Mays. Keresd meg egyedül, nem érek rád! ~ Tört be az ajtón Kendra, és levágta a telefont fújtatva. Nem foglalkozott azzal, hogy nem azon a helyen vagyok, mint kellene, simán járkált a kis helységben. Majd odasétáltam hozzám, és elkezdett kikötözni.
~ Te meg mit csinálsz? ~ Nagy szemekkel néztem minden egyes mozzanatát, majd válaszolt a kérdésemre, és válasza, nagyon meglepett:
~ Menny, mentsd meg Mayát, és találd meg a kristályt. Ne bánjam meg azt, hogy elengedtelek.
~ Hol itt a csapda?
~ Nincs csapda Eric, csak menny! ~ Láttam rajta, ahogy a könnyeivel küszködök.
~ Kihasznált? ~ Tettem fel a kérdést, amire egyértelmű volt a válasz. Rábólintott, és pedig egy köszönöm pillantást vetetve felé, már rohantam is el innen.

Mikor kiértem a fényre, egyből felismertem a helyet. Így egyből tudtam a visszautat. Csak rohantam, mint egy idióta, és mikor célt értem, melegség töltötte el a szívemet, ugyan is Maysnak semmi baja.

Beléptem a lakásba, Mays és Riley meglepve nézett rám, mikor megláttak a küszöb másik oldalán. Mays előbb feleszmélt a sokkból, és a nyakamba vetette magát. Szinte sírt, az örömtől, hogy újra láthat, és a legjobb, még élve..
~ Úristen, el se hiszem, hogy itt vagy! ~ Tolt el magától, majd mélyen a szemembe nézett, amin elmosolyodtam. Majd egy csókot leheltem ajkaira, ugyan is, ez most nem az a pillanat.
~ El kell tűnnünk! ~ Vágtam rögtön a közepébe mindennek. ~ Chris, bármelyik pillanatban betoppanhat. Tudom, hogy jutunk le a kristályhoz. Csak mennyünk! ~ Ragadtam kézen Mayst, Riley pedig jött magától. Elvezettem őket oda, ahol lejuthatunk a csatornába. A rács zárva volt.
~ És most? ~ Kérdezte Mays. Körbe néztem, majd megakadt a szemem egy nagy köven. Azzal leütöttem a lakatot, és kinyílt a rács.
~ De büdös van. Itt nem takarítanak? ~ Szólalt meg Riley. Persze, ki más? Nem válaszoltunk a kérdésére, hisz’ minek? Szerintem, elég érthető…
~ Vigyázzatok, hova léptek! ~ Mutattam le a földre, és tovább mentünk. Közben figyeltem a falat, hát ha akad valami jel arra, hogy ott kéne átjutni  a másik oldalra. De valaki… már megelőzött, és szabad utat adott mindenre, csak egy a gond, Ő is itt van valahol….