El vagyok szomorodva, és őszinte leszek, ma nem akartam fejezetet hozni nektek....Hogy miért?! Azért, mert egy kommentet kapok össz. visz. Régebben, legalább 5 komit kaptam, most meg egyet... Nem leszünk így jóba. Teljesen elbizonytalanodom az írással kapcsolatban... Mindegy.. kár is beszélnem.
Ezt a fejezetet ADÉL-nak küldeném :)
Kellemes Olvasást!
Üdv: Vanity
~ és most?
~ Hallottad, mit mondott: Fuss! ~ Elindultam az ellenkező irányba, először csak gyalog. Meg szerettem volna bizonyosodni arról, hogy minket akarnak. Húzva magam után Rileyt, folyamatosan néztem, van-e változás körülöttem. Egyfolytában olyan érzésem volt, valaki vagy valakik figyelnek. És csak arra várnak, hogy lecsapjanak ránk. Én már nem értem ennek a történetnek az lényegét. A legviccesebb, senki sem magyarázza el, szóval magamtól kell rájönnöm. De egyedül, nem megy.
Történt halálesetek több helyen is. Valami véletlen folytán, Ericcel újra összehozott a sors. Kiderült, Svédországban híres popsztár, de amúgy kincsvadász. Vagy legalább is valami ilyesmi. Kendra ex-barátja, és most az én barátom. Chris mit akar? A térképet és a kincset, vagy Ericet? Mi okból hajtja a bosszú? Eleinte Eric, Christ akarta megölni, most a kincset akarja. Mi folyik itt?
Elhessentettem a sok megválaszolatlan kérdésemet, és visszatértem a jelenbe. Rileyn a kétségbeesés és a félelem uralkodott, míg én megtartva magamat, próbáltam erősnek mutatkozni. Pedig belül… én is féltem.
~ Oké, most merre? Zsákutca… ~ Lihegve nézett körbe Riley, hát ha talál kiutat.
~ Csak visszafele. ~ Válaszoltam, majd visszaindultunk. Kiérve a főutcára, elnéztünk balra, és két fekete ruhás férfival találtuk szembe magunk.
~ Ott vannak! ~ Kiáltották, mi pedig futva elindultunk az ellenkező irányba. Riley folyamatosan hátra fele nézegetett, ezzel lassítva a tempóját. Így nagyobb esély is van arra, hogy elkapnak minket.
~ Ne nézz hátra! ~ Rántottam be egy kocsmába. A fogason megakadt a tekintetem, és lekapva róla két kabátot és kalapot ültünk le az egyik sarokba. A kalap eltakarta az arcunkat, így nem voltunk felismerhetők. De ezzel, csak egy kis időt nyertünk.
~ Ne szólj semmit, csak maradj csendben! ~ Súgtam oda Rileynek, és a tekintetem az ajtóra siklott, ahol a minket kereső két férfi lépett be rajta. Beljebb merészkedtek, és mindenkit végig mértek. Még volt annyi eszük is, hogy bementek a mosdóba. Kapva az alkalmon, ledobtuk magunkról a kabátot és kalapot egyaránt, és kisiettünk az utcára.
~ Merre? ~ Kérdezte Riley. Egy másodpercre elgondolkoztam, majd mutattam a felfele ívelő utca felé. Elindult felfele majd lefordultunk balra. Egy hosszú utca tárult elénk, jobb és bal oldalt házak gyülekeztek. A legtöbbjén növények szárai ágaztak végig, ezzel szépítve, és szebb látványt adva az épületeknek. Percekig csak futottunk, és közben elgondolkoztam azon, Eric vajon jól van-e? Nem tudunk róla semmit sem, mióta elválltunk.
Már elég régóta játszuk a macska-egér játékot, és be kell valljam őszintén, én már nagyon unom ezt.
Betértünk Rileyval egy kis parkba, ahol leültünk egy padra. A mellkasom nagyon szúrt, nehezen vettem levegőt, de Ő is ugyan ezt érezte, mint én.
~ Jól vagy? ~ Fogtak meg a vállam, és pillantását egy percre se vette le rólam. Nagy nehezen rábólintottam, és hátradőltem a pad támlájának. Nagy levegőket vettem, ezzel visszaállítva a pulzusomat a rendes értékére.
~ Szerintem ideje menni, mert a végén még ránk találnak! ~ Feleltem neki egy öt perces hallgatás után, és elindultunk a rakparthoz, ahova Eric rendelt minket. Reménnyel az ereimben tettem meg a több száz lépést, de már nem bírtam talpon maradni. Egyszerűen… nem ment.
~ Biztos jól vagy Mays?
~ Jól vagyok! ~ Vágtam rá gyorsan, és egy biztató mosolyt küldetem felé. Egyfolytában néztem hol jobbra, hol balra, hol hátra, amerre csak tudtam. Furcsálltam ezt a kihaltságot, de mindig meg volt az-az érzésem, miszerint: Nem vagyunk egyedül, és figyelnek….
~ Te is érzed ezt? ~ Torpant meg hirtelen Riley. Visszanéztem rá, és rábólintottam a kérdésére.
~ Érzem… ~ Suttogtam elfúló hangon, majd tovább mentünk.
Nem beszéltünk egy szót sem Rileyval, túlságosan is hallgatott. Kényszerem volt arra, hogy hátra nézzek, de nem tettem meg. De mikor szó szerint kínos volt a csend, hátralestem, de Riley sehol. Pupilláim kitágultak, és forgolódtam mindenfele.
~ Riley? ~ Kérdeztem bizonytalanul, reménykedve abban, kapok választ. De nem jött… Meg akartam fordulni, de egy kéz befogta a számat, ezzel elérve, hogy egy hangot se ejtsek ki a számon. Megijedtem…
Megfogtam a kezét, ami a számon pihent, de nem eresztett a szorításból. Ledermedtem, de éreztem valamit az érintésében. Ez nem akárki… aki most fogva tart engem. Az Ő érintésétől jön lázba az egész testem minden egyes porcikája.
Beráncigált egy kis sikátorba, magával szembefordított, közben egész testével neki szorítva a jég hideg falnak. Kezét még mindig nem vette el a számról, de már kevésbé uralkodott rajtam a félelem. Ujját a szájára helyezte, ezzel jelezve, hogy elveszi a kezét, de maradjak csendben. Rábólintottam kérésére, és kezét szép lassan maga mellé leengedte.
~ Jól vagy Mays? ~ Nézett mélyen bele a szemembe.
~ Most már igen… ~ Válaszoltam egy halvány mosoly kíséretében. Mögötte felbukkant Riley is, és végképp megnyugodtam.
~ Maradjunk most már együtt..
~ Nem lehet Mays! Egyedül maradok, te meg maradj Riley mellett. Mindenhol figyelnek, vigyázzatok. ~ Tett egy lépést hátra. Meg sem várva a válaszomat, tűnt el hirtelen a szemem elől.
~ Gyűlölöm. ~ Fortyogtam és Riley elé léptem.
~ Mennyünk. ~ Indult ki a sikátorból, és pechünkre, már nem két férfi, hanem három kezdett üldözni minket.
~ Fussunk Riley! ~ Vágtam oda Rileynak zihálva, és egy pillantást se vetettem hátra, csak előre. Keringtünk Prága utcáin mindenhol. Nem volt olyan hely, amit kihagytunk volna.
Mikor leráztuk a három férfit, lementünk a rakpartra, de jobb lett volna, ha nem megyünk le oda. Sőt, jobb lett volna együtt maradni.
Eric a földön feküdt, megbilincselték a kezét, és magukkal ráncigálták. Mentem volna utána, ha Riley nem fog le. Ezzel kiszúrtak minket, de nem foglalkoztak különösebben velünk.
~ Menny! ~ Olvastam le Eric szájáról ezt az egy szót. Szemeimbe könnyen szaladtak, amik felszínre is törtek.
~ Hagyd Mays, mennyünk! ~ Tartott szorításában Riley, és minden erejével azon volt, hogy engem jó messzire vigyen. Haza vitt, amit én, nem neveznék már otthonnak… Hisz’ miért lenne az otthonom? Az otthonom Londonban van, és nem itt.
~ Mégis mi a fenét fogunk csinálni Riley? ~ A könnyek csak úgy patakban folytak, és nem tudtam visszafojtani, bár mennyire is szerettem volna, nem ment.
~ Kitalálunk valamit, csak kérlek, nyugodj meg! ~ Könyörgött már szinte térde rogyva.
~ Kitaláltam valamit…
~ Hallottad, mit mondott: Fuss! ~ Elindultam az ellenkező irányba, először csak gyalog. Meg szerettem volna bizonyosodni arról, hogy minket akarnak. Húzva magam után Rileyt, folyamatosan néztem, van-e változás körülöttem. Egyfolytában olyan érzésem volt, valaki vagy valakik figyelnek. És csak arra várnak, hogy lecsapjanak ránk. Én már nem értem ennek a történetnek az lényegét. A legviccesebb, senki sem magyarázza el, szóval magamtól kell rájönnöm. De egyedül, nem megy.
Történt halálesetek több helyen is. Valami véletlen folytán, Ericcel újra összehozott a sors. Kiderült, Svédországban híres popsztár, de amúgy kincsvadász. Vagy legalább is valami ilyesmi. Kendra ex-barátja, és most az én barátom. Chris mit akar? A térképet és a kincset, vagy Ericet? Mi okból hajtja a bosszú? Eleinte Eric, Christ akarta megölni, most a kincset akarja. Mi folyik itt?
Elhessentettem a sok megválaszolatlan kérdésemet, és visszatértem a jelenbe. Rileyn a kétségbeesés és a félelem uralkodott, míg én megtartva magamat, próbáltam erősnek mutatkozni. Pedig belül… én is féltem.
~ Oké, most merre? Zsákutca… ~ Lihegve nézett körbe Riley, hát ha talál kiutat.
~ Csak visszafele. ~ Válaszoltam, majd visszaindultunk. Kiérve a főutcára, elnéztünk balra, és két fekete ruhás férfival találtuk szembe magunk.
~ Ott vannak! ~ Kiáltották, mi pedig futva elindultunk az ellenkező irányba. Riley folyamatosan hátra fele nézegetett, ezzel lassítva a tempóját. Így nagyobb esély is van arra, hogy elkapnak minket.
~ Ne nézz hátra! ~ Rántottam be egy kocsmába. A fogason megakadt a tekintetem, és lekapva róla két kabátot és kalapot ültünk le az egyik sarokba. A kalap eltakarta az arcunkat, így nem voltunk felismerhetők. De ezzel, csak egy kis időt nyertünk.
~ Ne szólj semmit, csak maradj csendben! ~ Súgtam oda Rileynek, és a tekintetem az ajtóra siklott, ahol a minket kereső két férfi lépett be rajta. Beljebb merészkedtek, és mindenkit végig mértek. Még volt annyi eszük is, hogy bementek a mosdóba. Kapva az alkalmon, ledobtuk magunkról a kabátot és kalapot egyaránt, és kisiettünk az utcára.
~ Merre? ~ Kérdezte Riley. Egy másodpercre elgondolkoztam, majd mutattam a felfele ívelő utca felé. Elindult felfele majd lefordultunk balra. Egy hosszú utca tárult elénk, jobb és bal oldalt házak gyülekeztek. A legtöbbjén növények szárai ágaztak végig, ezzel szépítve, és szebb látványt adva az épületeknek. Percekig csak futottunk, és közben elgondolkoztam azon, Eric vajon jól van-e? Nem tudunk róla semmit sem, mióta elválltunk.
Már elég régóta játszuk a macska-egér játékot, és be kell valljam őszintén, én már nagyon unom ezt.
Betértünk Rileyval egy kis parkba, ahol leültünk egy padra. A mellkasom nagyon szúrt, nehezen vettem levegőt, de Ő is ugyan ezt érezte, mint én.
~ Jól vagy? ~ Fogtak meg a vállam, és pillantását egy percre se vette le rólam. Nagy nehezen rábólintottam, és hátradőltem a pad támlájának. Nagy levegőket vettem, ezzel visszaállítva a pulzusomat a rendes értékére.
~ Szerintem ideje menni, mert a végén még ránk találnak! ~ Feleltem neki egy öt perces hallgatás után, és elindultunk a rakparthoz, ahova Eric rendelt minket. Reménnyel az ereimben tettem meg a több száz lépést, de már nem bírtam talpon maradni. Egyszerűen… nem ment.
~ Biztos jól vagy Mays?
~ Jól vagyok! ~ Vágtam rá gyorsan, és egy biztató mosolyt küldetem felé. Egyfolytában néztem hol jobbra, hol balra, hol hátra, amerre csak tudtam. Furcsálltam ezt a kihaltságot, de mindig meg volt az-az érzésem, miszerint: Nem vagyunk egyedül, és figyelnek….
~ Te is érzed ezt? ~ Torpant meg hirtelen Riley. Visszanéztem rá, és rábólintottam a kérdésére.
~ Érzem… ~ Suttogtam elfúló hangon, majd tovább mentünk.
Nem beszéltünk egy szót sem Rileyval, túlságosan is hallgatott. Kényszerem volt arra, hogy hátra nézzek, de nem tettem meg. De mikor szó szerint kínos volt a csend, hátralestem, de Riley sehol. Pupilláim kitágultak, és forgolódtam mindenfele.
~ Riley? ~ Kérdeztem bizonytalanul, reménykedve abban, kapok választ. De nem jött… Meg akartam fordulni, de egy kéz befogta a számat, ezzel elérve, hogy egy hangot se ejtsek ki a számon. Megijedtem…
Megfogtam a kezét, ami a számon pihent, de nem eresztett a szorításból. Ledermedtem, de éreztem valamit az érintésében. Ez nem akárki… aki most fogva tart engem. Az Ő érintésétől jön lázba az egész testem minden egyes porcikája.
Beráncigált egy kis sikátorba, magával szembefordított, közben egész testével neki szorítva a jég hideg falnak. Kezét még mindig nem vette el a számról, de már kevésbé uralkodott rajtam a félelem. Ujját a szájára helyezte, ezzel jelezve, hogy elveszi a kezét, de maradjak csendben. Rábólintottam kérésére, és kezét szép lassan maga mellé leengedte.
~ Jól vagy Mays? ~ Nézett mélyen bele a szemembe.
~ Most már igen… ~ Válaszoltam egy halvány mosoly kíséretében. Mögötte felbukkant Riley is, és végképp megnyugodtam.
~ Maradjunk most már együtt..
~ Nem lehet Mays! Egyedül maradok, te meg maradj Riley mellett. Mindenhol figyelnek, vigyázzatok. ~ Tett egy lépést hátra. Meg sem várva a válaszomat, tűnt el hirtelen a szemem elől.
~ Gyűlölöm. ~ Fortyogtam és Riley elé léptem.
~ Mennyünk. ~ Indult ki a sikátorból, és pechünkre, már nem két férfi, hanem három kezdett üldözni minket.
~ Fussunk Riley! ~ Vágtam oda Rileynak zihálva, és egy pillantást se vetettem hátra, csak előre. Keringtünk Prága utcáin mindenhol. Nem volt olyan hely, amit kihagytunk volna.
Mikor leráztuk a három férfit, lementünk a rakpartra, de jobb lett volna, ha nem megyünk le oda. Sőt, jobb lett volna együtt maradni.
Eric a földön feküdt, megbilincselték a kezét, és magukkal ráncigálták. Mentem volna utána, ha Riley nem fog le. Ezzel kiszúrtak minket, de nem foglalkoztak különösebben velünk.
~ Menny! ~ Olvastam le Eric szájáról ezt az egy szót. Szemeimbe könnyen szaladtak, amik felszínre is törtek.
~ Hagyd Mays, mennyünk! ~ Tartott szorításában Riley, és minden erejével azon volt, hogy engem jó messzire vigyen. Haza vitt, amit én, nem neveznék már otthonnak… Hisz’ miért lenne az otthonom? Az otthonom Londonban van, és nem itt.
~ Mégis mi a fenét fogunk csinálni Riley? ~ A könnyek csak úgy patakban folytak, és nem tudtam visszafojtani, bár mennyire is szerettem volna, nem ment.
~ Kitalálunk valamit, csak kérlek, nyugodj meg! ~ Könyörgött már szinte térde rogyva.
~ Kitaláltam valamit…
Szia nagyon tetszik eza rész izgatottan várom a következőt szegény Eric:$ de remélem nem lesz semmi baja:DD
VálaszTörlésKöviit
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó és izgalmas lett ez a rész,sajnos nem mindig sikerül írnom kommentet,de ha tudok,akkor mindig írok!
Szia! :)
VálaszTörléskezdeném azzal, hogy annyi kétséget hagytál bennem az elmúlt hetekben afelől, hogy valakit el fognak kapni... és most megkaptam erre a válaszomat, nem is tudom, hogy jobban örültem volna-e annak, hogy Mays-t vagy Riley-t kapják el Chris emberei, jut eszembe, nagyon-nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy kiderüljön, hogy ki a főfőfőnök.
Mays elképesztően jó "megválaszolathatatlan" kérdéseket tett fel magának (ezekben érződik, hogy gonosz vagy, mert csak azt érted el vele, hogy kattogjon az agyam :P) amikre nagyon remélem, hogy mihamarabb megtudjuk a válaszokat.
A fejezet szokásához méltóan nagyon tetszett! ;)
Ketyeg az óra és nemsokára elérkezünk a 2. évadhoz, húú de várom már azt is, de előtte, most a következő fejezetet várom! :D
Nagyon szépen köszönöm az ajánlást! :))
Kisses&Hugs♥, adadel
Szia!
VálaszTörlésBocsi, most sietek a komi írással, mert már mennem el kéne mennem a gép elől. (éljen a fél 8-as iskola kezdés) Nagyon jó rész lett. Pedig, most, hogy így bele gondolok főkép csak menekülés volt benne, de azt is úgy írtad le, hogy amikor az utolsó sorokhoz értem, úgy éreztem magam, mintha én is futottam volna. Nagyon várom a kövi részt. És eszedbe ne jusson elbizonytalanodnod, mindig lesznek olvasóid, ha nem is írnak véleményt. (na jó, inkább nem pofázok, mert fogalmam sincs milyen érzés...) Vanda
Szia!
VálaszTörlésElőször is bocsánat, hogy az előző fejihez nem komiztam! De olvastam és nyomtam egy Tetszik-et is! :)
Ez a rész is úú, de nagyon! Izgalmas volt, és úgy érzem még csak most jön a java. Szegény Eric-nek remélem nem lesz baja! És kíváncsi vagyok mit talált ki Maya. :)
És egyáltalán nincs miért elbizonytalanodnod! Én sem kapok mindig kommenteket, - és akkor kicsit rosszul érzem magam - de a következőnél próbálok sokkal jobbat írni - magamhoz képest. :D Fel a fejjel! Mi szeretjük az írásodat! :)
Puszi: Lauren :)
Sziasztok!
VálaszTörlésNévtelen! Szia! Nagyon szépen köszönöm kommentedet! Nemsokára olvashatod a folytatást :)
Üdv: Vanity
Evus1986! Szia! Köszönöm, hogy írsz nekem kommentet! Nagyon jól esik, tényleg :) Az izgalom, még csak most jön :)
Üdv: Vanity
Adadel! Szia! :) Főfőfőnök igaz? :D Nincs főfőfőnök, csupán csak FŐOK van! Mays legtöbb kérdésére, választ fog kapni, csak ki kell várni, azt a fejezetet! Boldog vagyok, hogy ismételten, elnyerte a tetszésedet! Bizony, ketyeg... hamarosan második évad! :P És nagyon szívesen :)
Üdv: Vanity
Vanda! Szia! Tényleg? Ilyen hatást sikerült kiváltanom belőled? Ennek nagyon örülök, hiszen törekszem mindig a legjobbat nyújtani nektek, olvasóknak! :) Köszönöm szavaidat :)
Üdv: Vanity
Lauren! Szia! Semmi gond, hiszen, nem mindig van az embernek ideje írni, tény és való! :) Nemsokára olvashatod, mit talált ki Mays, és hogy Ericcel mi is történik :P El sem hiszed, mennyire jól esik ezt hallani(jelen esetben olvasni) hogy szeretitek az írásomat! :) Köszönöm! :)
Üdv: Vanity