2011. szeptember 21., szerda

2.Fejezet-Te vagy a megmentőm?!

Sziasztok!
Hú, nem is tudom hol kezdjem!Még csak 1 napja van nyitva a blog, már 7 rendszeres olvasóm és több mint 200 látogatóm van.Ennek nagyon örülök.Jó érzés hogy érdekel titeket ez a történet is! Köszönöm az első fejezethez írt komikat. Egyelőre komi határt szabok ami 4. Később már nem fogok határokat szabni.A harmadik fejezet vagy pénteken, vagy szombaton kerül fel.A másik blogomon is a 13.fejezet szombaton kerül fel.Itt vagyok a második fejezettel is.Remélem mindenkinek tetszeni fog, akár csak az első.
Kellemes Olvasást!
Üdv:Lexxi



 
Mindig is arra vágytam, hogy Franciaország szívében élhessek. Erre ide jövök, és már első nap egy titokzatos üzenetet kapok. Nem szeretnék bajba keveredni, és még elképzelésem sincsen hogy ki írhatta ezt az üzenetet. A nappaliba rohantam, ahol barátnőm ült és egy magazint olvasott. Megragadtam a karját, mire ő értetlenül nézett, és a fürdőbe rángattam. Csak bámult a padlóra, mire mutattam a tükörre, és hangosan elkezdte olvasni.

„Szia Maya! Remélem jól telt az utad! Én is itt vagyok, közelebb, mint gondolnád.”

O.C

- Jézusom! – Szólalt meg egy perces csend után Kendra. Nem tudtam feleszmélni. Egyáltalán ez az illető hogyan jutott be a lakásba? Mit akarhat tőlem?
- Kendra! Most azonnal megyünk zárat cseréltetni. - Csak ennyit tudtam mondani. Fogtuk a kabátunkat, felvettük a cipőnket és elmentünk a legközelebbi zárashoz. Egész úton, az üzeneten járt az eszem. – Közelebb, mint gondolnád! – Mit értett evvel? Talán azt, hogy valahol itt van és figyel engem? Tán valami rosszat tettem ellene? Nem tudom felfogni, hogy valaki bement a lakásba és egy üzenetet hagyott nekem, a tükörre írva.
- Nyugodj meg Maya! – Vigasztalt meg Kendra, hiszen látható volt rajtam a félelem és az idegesség jele. Hiszen ezek után ki ne lenne ideges? Gyorsan megvettük a zárat, aminek otthon Kendra neki is látott, nem nagy sikerrel. Csak állt az ajtó előtt és nézte a kilincset. Amit egy 5 perc után nagyon untam.
- Ma még neki látsz? – Kérdeztem már kissé nyugtalanul.
- Öhm, persze. – Jött az egyszerű válasz. De továbbra se csinált semmit, így kikaptam a kezéből a csavarhúzót és neki láttam saját magam. Aputól tanultam még kis koromban az ilyenek szerelős dolgokat. Viccesnek véltem már kicsinként is a szerelést. Kicseréltem a zárat és már egy kő esett le a szívemről.
- Ügyes vagy! – Ölelt meg barátnőm. A régi zárat kidobtam és utána kezet mostam. Kinéztem a folyósóra és a szomszéd ajtaját kezdtem méregetni. Nagyon érdekelt, hogy ki lehet oda át. De nagyon sokáig, nem adott magára jelet.

1 héttel később:~

- Kendra! Lementem a pékségbe! Nem sokára jövök! – Kiáltottam az ajtóból barátnőmnek, amire csak az – Oké! – Válasz jött. Bezártam az ajtót és mikor megfordultam, azt láttam, hogy a szomszéd ajtaja nyitva van. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság továbbra is hogy ki lakhat ott. Úgy döntöttem, hogy bemegyek a lakásba. Először kopogtam, hiszen udvariatlanság lenne mégis csak úgy bemenni. De nem jött semmi válasz, így hát szép lassan bementem. Sötét volt csak kisebb fény szűrődött be a redőnyön keresztül. Ruhák szanaszét szórva, az ágyon és a földön egyaránt. Körül néztem a konyhába ahol semmi érdekes nem volt. Így az egyik szobába siettem ahol egy kis fény volt az ágy szélén. Egy laptop hevert ott. Meg szerettem volna nézni, de hallódtam, hogy záródik az ajtó, ebből azt következtettem, hogy a tulajdonos haza jött. Gyorsan a szekrénybe bújtam, aminek az ajtaját egy kis résre hagytam nyitva. Egy férfi jött be a szobába. Nem láttam az arcát tisztán, hiszen sötét volt. Az ablakhoz sétált és egy kis fényt varázsolt a szobába, aminek örültem, hiszen szemügyre vehettem a férfit. Sötétkék ingje volt, egy szürke farmerral és egy sötét bordó színű cipővel. Jó összeállítás volt, meg kell hagyni. Elkezdte kigombolni az ingjét, majd leült és a laptopját az ölébe vette, és valamit nagyon nézni kezdett rajta. Én is kíváncsi voltam mi lehet az. - Átkozott kíváncsiság! – Gondoltam magamban. Egy két perc után letette a laptopját és felállt. Nem csinált semmit. Én meg éreztem, hogy nem bírom tartani a súlyomat már sokáig, nem is telt bele pár másodperc, kiestem a szekrényből rá a ruhákra. A srác nem lepődött meg túlságosan, csak nézett. Feltápászkodtam és a szokásos sablon szöveghez folyamodtam, akár csak a filmekben.
- Ne haragudj! Én nem akartam betörni meg semmi csak… - Felemelte kezét, jelezve hogy hallgassak el. Így hát azt tettem, amire utasított. Arcát egyből felismertem, mintha láttam volna már.Elkezdett közeledni felém. Nem jutott eszembe a nevem csak akkor mikor már előttem állt. Arca közeledni kezdett, ajkát éreztem az enyémen, és mikor kiakartam mondani a nevét, minden sötétségbe borult.
****
Kezdtem ébredezni, de nem volt erőm kinyitni a szemem. Éreztem, hogy a kezem meg van kötözve, ahogy a lábam is. A számon ragasztó volt. Erre rögtön felpattant a szemem. Körül néztem, és még mindig ugyan abban a szobában voltam, ahol nem is tudom tán elájultam vagy elaludtam. Nem sok mindenre emlékszem. Az ágy szélén ültem és sehol nem volt senki. Aztán egy öt perc után bejött a szobába az a srác. A titokzatos srác.
- Látom megébredtél! – Csak ennyit szólt, és leült a székre, ami élődtem volt.
- David? – Szóltam bele a ragasztóba, de nem lehetett érteni mit mondok.
- Ne haragudj, de nem értem mit mondasz! – Nevette el magát.
- Leszedem a ragasztót a szádról, ha nem kezdesz el kiabálni. Érte vagyok? – Nézett mélyen a szemembe, és a kérdésére rábólintottam. Könnycseppek hullottak a szememből, hiszen a félelem uralkodott rajtam. Lassan leszedte a ragasztót, hogy ne fájjon, ami jól esett, hogy legalább ennyire figyelt rám. Elkezdtem azon gondolkozni hogy esetleg nem e ő írta a tükörre az üzenetet még egy hete. Vagy esetleg dolga van velem? Nem tudom…
- David? – Tettem fel újra a kérdést halkan.
- Szia, Maya! – Köszöntött vigyorogva. – És nem David a nevem. – Tette hozzá. Furcsálltam. Hiszen nekem azt mondta, hogy Davidnek hívják.
- Akkor mégis mi a neved? Ha szabad tudnom, titokzatos idegen. – Elmosolyodott.
- Eric vagyok! – Mondta és a laptopját megint az ölébe vette és valamit nyomogatott rajta, majd felém fordította a gépet és elállt szavam. Csak két perc után szólaltam meg.
- Üdv Mr.Saade! Elárulná, hogy egy dalos pacsirta miért tart engem fogva? –Tettem fel a kérdést vigyorogva.
- Ne Mr-ez. Nem vagyok Mr.– Mondta unalmasan. Lecsapta a laptopot, és a tekintetét újra rám szegezte.
- Igen Maya. Velem találkoztál a vonaton. Ugyan is Londonban voltam két napig. Valakit keresek, és minden célom hogy megtaláljam. Itt Franciaországban nem vagyok ismert annyira, ami most jól jön. Ha jól tudom, az, akit keresek, itt van valahol. Meg kell találnom. Képes embert ölni, és mindent megteszek annak érdekében, hogy megtaláljam, és ezt megakadályozzam. Általában az áldozatok többsége egy üzenetet kap, ami alá azt írja, hogy O.C. – Ahogy kimondta, hogy üzenet, és O.C rögtön legyökereztem, éreztem, hogy arcom elkezd fehéredni. Szóval most kiszemelt áldozat vagyok.
- Te valami ügynök vagy? – Kérdeztem félve, hiszen az agyam még nem fogta fel, hogy áldozat vagyok.
- Valami olyasmi! Jól vagy? – Nézett furcsán.
- Nem! Nem vagyok jól. Első ok, hogy fogva tartasz, és nem tudom miért. Kettő meg én egy ilyen üzenetet kaptam. Egy héttel ez előtt a tükrömre volt írva egy üzenet mi szerint közelebb van, mint gondolnám. Ez akkor most mit jelenhet?  - Kérdeztem, mire felpattant és elrohant.
- Eric! – Kiabáltam utána, és már gyorsan vissza is jött papírokkal a kezében.
- Ezek mik? – Tettem fel az újabb kérdést.
- Halott emberek, akik szintén üzenetet kaptak. Maya, bajban vagy! – Jelentette ki, és eloldozott.
- És mégis mit csináljak Eric. Elárulnád? A Barátnőm biztos halálra izgulja magát, hogy hol lehetek, azt se tudom hány óra. Se semmi. – Fakadtam ki magamból. Amire csak elnevette magát.
- Mi olyan vicces? – Kérdeztem mérgesen.
- Aranyos vagy mikor mérgelődsz. – Jelentette ki. – Aranyos vagyok? Eric, van fogalmad róla, hogy mi történik velem? Itt lakom egy hete és tessék, már is kitör a káosz. – Álltam fel és elkezdtem le-föl alá mászkálni.
- Megnyugodnál, kérlek? Amíg itt vagy velem, bajod nem eshet. – Állt ő is fel és a konyhába indult. Én persze mentem utána.
- Mi az, hogy ha veled? Alig ismerlek kemény egy órája, és már veled? Ezt most csak álmodom. El se jöttem Párizsba. Tuti csak álmodom.
- Kérsz még egy altatót vagy lenyugodsz végre? – Emelte fel a hangját, amin kicsit megijedtem. Így hát azt tettem, amire kért. Altató? Muszáj volt rákérdeznem a pár órával ezelőtt kis akciójára.
- Akkor valójában nem csókoltál meg? – Leült az asztalhoz és rázta a fejét vigyorogva.
- Nem. Épp csak súrolta. Ez volt a lényege. A csókra koncentráltál és így el tudtam terelni a figyelmedet, mikor a nyakadba szúrtam egy altató tűt. És bevált. – Vigyorgott még mindig.
- Azt hitted, hogy megcsókolnálak? Ennyire nem vagyok örült. – Nevetett fel, amire csak a szememet forgattam.
- Most mihez kezdjek?.....

Komikat kérek:)) :P

7 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett.*-*
    siess a kövivel!!

    VálaszTörlés
  2. Szia! :D
    Hűűűhaaa, csak ezt tudom mondani! Ez eszméletlenül jó! :DD Kitaláltam, hogy David valójában Eric, milyen ügyes vagyok! :P Azt hittem, hogy kicsit tovább húzod a szomszéddal való megismerkedést, de így legalább nem haltam bele a kíváncsiságba! :D Eric, mint egy ügynök... titkosügynök? Nagyon megfogott! :)) O. C. - én erre először azt hittem, hogy Owen, Christofer nevét jelöli a monogram, most elbizonytalanodtam, de egyben borzasztóan kíváncsivá tettél vele! Már az előző fejezetnél kérdeztem, de most is megkérdezem, mindenképpen Nina-t képzeled el Maya szerepére? Nincs semmi bajom Nina-val, sőt, szeretem Őt, de már nagyon sok olyan Eric-es fanfictiont olvasok, amiben Ő a másik főszereplő, szerintem ha keresel egy kevésbé népszerűbb főhősnőt, akkor jobban megjegyezhető az adott történethez, persze, ez csak az én véleményem. :)
    Várom a folytatást! :))
    Puszillak, Adél <3

    VálaszTörlés
  3. Ne máár.. ez olyan jó lett :D
    Hmm.. Eric mint ügynök.. ez tetszik. :D
    Már nagyon várom a következő részt, kíváncsi vagyok, mit talál ki Eric Maya védelme érdekében. :)
    Siess a következővel!
    Puszi: Sziszaa

    VálaszTörlés
  4. Szia biccs!
    Köszönöm, Sietek a harmadik fejivel!:D
    Üdv:Lexxi

    Szia Adél!
    Nem akartam húzni, és a "hűűha" után nem is baj! Örülök hogy ez a történet is tetszik:)
    Megfogadtam a tanácsod, és lecseréltem Ninát. Igazad van! Remélem a mostani főszereplő nő jobban tetszik majd mindenkinek:)
    Köszönöm a véleményed!Remélem továbbra kapok majd ;)
    Sietek!
    Üdv:Lexxi

    Szia Sziszaa!
    Köszönöm:) Igen, Eric mint ügynök :P Egy olyan sztoryt szerettem volna, ami nem sok embernek van ;) És jól látom sikerült is:)Majd meglátod ;)
    Sietek!
    Üdv:Lexxi

    VálaszTörlés
  5. sziaaaaa....
    azt a mindenit...szóhoz se jutok..:D
    nagyon megfogott a történeted...ez az egyik kedvencem..♥ nagyon egyedi....gratulálok.
    siess kérlek, mert nem birom:P
    pusziiiii: Lily

    VálaszTörlés
  6. Sziaa picicica!

    Igazán jó lett! Azt hittem love storyt választod, DE jó hogy nem : D. További jó írást! ;)

    VálaszTörlés