3.Fejezet- Semmi sem véletlenül történik

Sziasztok!
Tudom, azt mondtam hogy szombat vagy péntek. De előbb kész lettem, és nem akartalak titeket megvárakoztatni :)
Megfogadtam Adél tanácsát,és lecseréltem a főszereplőt. Remélem így mindenkinek tetszik. Köszönöm a komikat, nagyon jól esnek:) Tényleg :P Annyira örülök hogy tetszik nektek.Na, itt vagyok a harmadik fejivel.
Kellemes Olvasást!
Üdv:Lexxi

Mi az a félelem? Az erős nem fél. Csak a gyenge fél. Maga a félelem nem egyéb, mint annak a tudatnak az átélése, hogy gyenge vagyok. Védtelen. Megölhető, tönkretehető, kifosztható. Ez lennék most én. Talán mindig is az voltam. Csak nekem van most ez az érzésem? Valójában félek? Igen, félek! Nem tudom mi vár rám, és ez szörnyen borzasztó. Néha úgy érzem, igen is megbántam azt, hogy Párizsba költöztem. Miért vagyok ennyire makacs?! Miért kellett nekem egyáltalán elköltöznöm? Most már hiába is síratom ezeket, a múltat el kell feledni. Mindig is így volt. El kell felejteni, ami volt, az volt. Egy azért mégis érdekel, ez a srác vajon fél? Hiszen félelem jelét egyáltalán nem mutatja. Ennyire elfojtja az érzéseit? Vagy tényleg nem fél semmitől. De az embernek mindig van egy félelme legalább, én így gondolom. Ültem az ágy szélén és csak a gondolataim kavarogtak mindenhol. Míg Ericet bámultam, aki papírokat nézegetett és mérte őket hosszas ideig, terveztem a menekülő utamat, hiszen nem akarok itt lenni. Én nem hiszek ebbe a históriában, hogy ha egy üzenetet kapsz, nemsokára a végzet érted jön, ez hülyeség. De azért még is úgy voltam vele, hogy meg szeretném kicsit jobban ismerni ezt a dalos pacsirtát.
- Te nem félsz ettől a dologtól? Hiszen mégis csak őt követed. – Kezdtem bele halkan a mondatomba.
- Az, aki hagyja, hogy a félelem eluralkodjék rajta, annak a félelem a tanítója. Hát nekem nem. – Rám nézett és elmosolyodott. Mióta ilyen bölcs? Vagy csak én nem ismerem ennyire.
- Mikor fogsz elengedni? – Tettem fel a kérdést morcosan, hiszen már untam, hogy csak ülök. Kendra biztos halálra izgulja magát.
- Van egy ajánlatom! Vegyük inkább alkunak! – Ült le ismételten velem szembe. – Okos lánynak tűnsz. Segíts nekem megtalálni ezt az embert, és ígérem, szabadon engedlek. De ha elutasítod, akkor a foglyom maradsz. Az más kérdés mit tennék veled. – Kacsintott rám. Őrültek az emberek. Főleg a svédek.
- Te megőrültél? Amúgy is azt mondtad, hogy megvédesz, hiszen áldozat vagyok. – Vontam kérdőre. – És velem te ne alkudozz! – Tettem hozzá.
- Szóval azt akarod pontosabban mondani, hogy ha segítek elkapni, akkor szabadon, engedsz. Miért keresed azt, akiről tudod, hogy megölhet?
- Hosszú történet lenne. A múlt rejt dolgokat, amiket jobb, ha nem fedek most még fel neked. Később elmondom. Csak segíts nekem, és nem bántalak se semmi. Ha elkaptuk utadra mehetsz. – Így már jobban tetszett az alku. Nyújtotta kezét, és viszonoztam, jelezve hogy elfogadom az ajánlatot. Pont csengettek mikor az ajtó irányába nézett és kaptam az alkalmon, hogy elfutok az ajtóhoz, de nem futottam elég, messze mert túl jó a reflexe és elkapott.
- Eressz el! – Kiabáltam rá, de mit sem törődve a szavaimmal lökött vissza az ágyra. Rá ült a csípőmre és a kezemet lefogta a fejem mellett.
- Ez meg mi volt? Elárulnád? – Nézett értetlenül. De rám tört a nevetés.
- Jók a reflexeid. Amúgy is, szállj le rólam, mert nehéz vagy. – Parancsoltam rá.
- Légy szíves nyisd ki az ajtót, mert lehet a barátnőm az. – Könyörögtem neki, és végül beadta a derekát és az ajtóhoz sétált. De még egyszer rám nézett.
- De nem szöksz meg, ha kinyitom. Megígéred? – A válaszom csak egy bólintás volt. Majd kinyitotta az ajtót ahol a küszöb másik oldalán Kendra állt, teljesen kétségbe esve. De miután meglátta Ericet rögtön letaglózott.
- Öhm szia! A barátnőmet keresem.
- De utálom most magam. – Sziszegte a fogai között és beinvitálta ahol Kendra rögtön hozzám futott, ahogy meglátott és megölelt.
- Jól vagy? –Kérdezte még mindig kétségbe esve.
- Igen. Jól vagyok. – Egy hála’ istennek sóhajtás után észrevette a nyakamon lévő szúrást, és rá is kérdezett.
- Mi ez a kis szúrás a nyakadon? Mit művelt ez veled? – Mutatott Ericre. Aki csak vigyorgott és mutatott az ujjával, hogy mennyünk hozzá közelebb. Ő elindult a konyhába és mentünk végül utána. Leültünk az asztalhoz és elém rakta a képeket.
- Mint ahogy említettem, a képek, amiken az üzenetek állnak. Mindegyik más országban illetve városban történtek. Gondolom, most itt van Franciaországban, mert kaptál egy üzenetet. Átmehetek megnézni? Már ha nem törölted le. - Kérdezte Eric és egy igen kíséretében átmentem vele, míg Kendra a képeket tanulmányozta, mert nem értette, hogy mi történik jelenleg.
- Hányan tudják, hogy ide költöztél?
- Öhm, csak a szüleim és a tesóm. – Válaszoltam egyszerűen.
- Hogy hívják a tesód?
- Chris Owen. – Az arckifejezése rögtön átváltott, és csak nézte a tükörre festett üzenetet, ugyan is nem töröltem le. Nem tudom miért, egyszerűen nem.
- Ez megmagyarázná az O.C-t. Csak azt nem értem, hogy a tesóját miért akarná megölni. Ez felfoghatatlan. Milyen volt a viszonyotok mostanában? – Nézett rám.
- Te most gyanúsítod a tesómat? Eric, ez csak a véletlen műve. Túl sok filmet néztél vagy mit tudom én. A tesóm soha nem bántana, hiszen mindig jóban voltunk. Szinte a legjobb barátom, és amúgy is, Olaszországban van valami üzleti ügy keretében.
- Nézd Maya, nem minden véletlen sorsszerű. De a sors gyakran közlekedik véletlenekben.
- Befejeznéd ezeket? Idegesít, az úgy mond „bölcsességed”. Nem gondolod, hogy el kéne mondani Kendrának ezeket? Szegény ott ül nálad és azt se tudja, mi történik.
- Miért? Én szeretek bölcs lenni. És úgy gondolom, hogy nem kéne, hogy sokat tudjon. Furcsa nekem az a lány. Már egy ideje figyelem, és nem szimpi. Valamilyen oknál fogva nem. Mond csak, van barátja? – Kérdése meglepett.
- Kendrának? Nincsen. Miért? Csak nem rá akarsz hajtani? – Böktem oldalba, és elvigyorodtam.
- Mi? Nem! Nekem nem jön be. Más lányokat kedvelek, de nem hiszem, hogy ezt pont neked kéne elmondanom. – Kacsintott rám. Utána visszaindultunk az ő lakásába. Kendra nagyon nézegette a képeket, amit én furcsálltam.
- Ez a kép hol készült? – Mutatott egy képre Kendra.
- 8 hónapja, Németországban. Miért? – Kérdezte Eric, mire eszembe jutott valami.
- Kérek egy papírt meg egy tollat! – Gyorsan Eric adott nekem egy papírt és egy tollat.
- Szóval volt emberölés Németországban, Csehországban, Írországban és most Franciaország a következő. Mindegyik 2 hónap után. Ha ezeket megnézzük…. – Folytattam volna, de a telefonom üzenetjelző hangjára lettem figyelmes. Gyorsan kivettem a zsebemből a készüléket és megnyitottam az üzenetet.
„Szia húgi! Remélem jól vagy! Itt vagyok Párizsban, ha gondolod, megbeszélhetnénk egy találkozót. Hiszen rég láttalak! Puszi: Chris”
- El se hiszem! – Mondtam ki hangosan, amire mind ketten rám néztek.
- Chris itt van Párizsban. Találkozni akar velem.
- Tényleg? – Kendra is velem örült, de Ericnek csöppent sem volt jó kedve.
- És mi a terved? Elmész, találkozol vele éééés… - Húzta el a végét. Mutogatott az ujjával a levegőben.
- Találkozom vele és visszajövök. – Vontam vállat. De még mindig nem értettem mit akar.
- És szerinted ez jó ötlet? – Nézett, mint ha egy űrlény lennék, vagy nem tudom. Szerintem túl sokat ügynökösködött.
- Eric! Chris a tesóm. Maradj már.
- Oké! – Adta a könnyű választ. De az alku még mindig megvolt, így kénytelen voltam neki „könyörögni” hogy engedjen el. Nem hiszem el ezt a badarságot. Engedélyt kell kérnem, hogy, elmenjek? Jézusom…
- Engedj el! Kérlek! – Ültem le elé. Kiskutya szemeket eresztve. De foglalkozott ő vele? Nem.
- Veled megyek! – Jelentette ki határozottan. Na, már csak ő kéne. Még a végén Chris azt hinné, hogy bepasiztam.
- Mi? Azt nem. – Hevesen tiltakoztam. Mire fogta a bőrdzsekijét, és az ajtóhoz indult. Csak álltam és néztem. Végül beadtam a derekam és átmentünk a saját lakásunkba és kerestem egy másik ruhát. Közben írtam Chrisnek egy üzenetet hogy hol és mikor. Míg Eric kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, és a szobámba siettem és kikaptam a szekrényből egy fekete farmert és egy magassarkút. A pólóm az jó lesz most. Lemostam az előző sminkemet és feltettem egy kicsit erősebb sminket. Mikor kopogtak.
- Szabad! – Eric jött be a szobámba és leült mellém, míg én sminkeltem magam.
- Mire készülhetek? – Nézett rám. Először nem értettem mire céloz, de egy kis idő után leesett. Chris előtt hogy viselkedjen, mire számítson.
- Csak légy laza! Ennyi a lényeg. Az más kérdés mit mondok rád. Ki vagy te nekem. Óh, megvan. A foglyod vagyok jelenleg. Ezt mondjam neki? – Néztem rá dühösen, hiszen egy kicsit bosszantót hogy nem mehettem egyedül és még a foglya is vagyok.
- Nem tudom. Majd út közben kitalálod, de most mennyünk. Hova beszélted meg a találkozót?- Kérdezte és felállt, amire én is.
- A Louvre Múzeumhoz…