10.Fejezet~ You are my destiny

„Tégy, amit akarsz. De mindig tudni fogod, mitől féltél. Félni annyi, mint meghalni. Annyi, mint mulasztani. Annyi, mint soha. Soha többé. Értsd meg, soha, soha többé. Életed parancsa nem az, hogy kell. Mert nem kell semmi. Nincs kényszer. De tudd meg, hogy ezt itt soha nem tudod megtenni többé. Amit nem teszel meg itt, ma, most, azt nem fogod tudni soha. Amit félsz megtenni most, azt elvesztetted örökre.”

/Riley szemszöge/

~ Meg kell találnunk Mayst. ~ Ült le egy kőre Kendra, remény veszetten. Jelen pillanatban azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk. Akkor még is merre kezdjük el keresni? ~ A part végig húzódik, és valahol lekerekedik. Nem lehetnek olyan messze.
~ Akkor nincs más, mint előre. ~ Indultam meg, de a lányok nem jöttek utánam. ~ Nem jöttök? ~ Válaszként csak megcsóválták a fejüket.
~ Riley, sötét van. ~ Sétált fel-alá Kendra, és próbált nyugodtságot színlelni. ~ És meg kell várnunk Jake-t. Ő a másik irányba ment, hogy megtalálja az embereit. Nem mehetünk el nélküle.
~ De, igen is elmehetünk. Lenne esélyünk megszökni. A többi már részlet kérdése. Nagy valószínűsége, hogy majdnem mindenkinél van telefon, csak térerő nincsen. ~ Magyaráztam el a kis tervemet.
~ Nálunk nincs telefon. Jake elkobozta. ~ Tényleg, el is feledkeztem arról, hogy még gépre szállás előtt elvette a telefonokat. Azok a gépen voltak, és biztos, hogy a zuhanásnál nem vette magához.
~ De Ericnél biztos lesz, és Ő Mayaval van. Legalább is azt hiszem, együtt vannak. Meg kell találnunk őket. Most! ~ Kötöttem az ebet a karóhoz, nincs apelláta. Ezúttal a lányok már nem szóltak semmit, és elindultunk az ellenkező irányba, így biztos, hogy nem futunk össze Jake-kel, csak remélhetőleg Ericcel és Mayaval. Bár sötétben, nem biztonságos sétálni, nincs más lehetőségünk. Nem pihenhetünk egy percet sem. Ez már a túlélésről szól, és nem másról.
~ Éhes vagyok!
~ Én meg büdös. ~ Nők, csak nyafognak. A gond van velük. Na, ezért nem leszek soha szerelmes. Kinek kell egy nő maga mellé? Én inkább egyedül maradok életem végéig, mint sem ezt hallgassam.
~ Riley! Le kell pihennünk! ~ Ragadta meg a karomat Kendra, és rántott vissza. ~ Életveszély ilyenkor flangálni a parton. Ne aggódj, megtaláljuk Ericet és Mayst is. Biztos ők is jól vannak. De kérlek, telepedjünk le, és kora hajnalban útnak indulunk.
~ Jó, legyen. ~ Adtam be a derekamat. Nem volt hideg, sőt, kellemesen meleg idő volt. Ez most a kedvünknek kedvezett. Levettem a kabátomat, és párnának használtam. Percekig csak forgolódtam, mert nem tudtam elaludni. De ez nem is meglepő. Hiszen ki tudna egy idegen, szigeten aludni nyugodtan? Senki.

Nem tudom, hány óra lehet, ugyan is a karórám bedöglött, amikor a vízben landoltunk. De biztos, hogy hat óra környéke lehet.
~Kendra, Debora! Ébredjetek! ~ Tapsoltam kettőt, hátra a zajra felébrednek, de csak nyöszörögtek. Végül pár perc elteltével sikerült felkelniük, és nyúzott fejjel tovább mennünk. Sétáltunk vagy fél órán keresztül, mikor egy puska hangját hallottuk.
~ Ez meg mi volt? ~ Tette fel Debora a kérdést.
~ Jake. Tovább kell mennünk. ~ Adta meg a válaszát Kendra. Még pár percig sétáltunk, mikor megláttunk a távolban tűzet füstölögni. Ekkor már tudtok, hogy Mays és Eric itt vannak, vagy jártak. Ahogy egyre közelebb értünk, meg is csapta a fülünket két nem ismeretlen hang.
~ A te hibád. Nem az enyém.
~ Mert mindig, minden az én hibám Te vagy Miss. tökély. Vettem nem kell elmondanod még egyszer.
~ Nem is mondanám el még egyszer. Arról nem tehetek, hogy úgy viselkedsz sokszor, mint egy ötéves.
~ Nevelj meg!
~ Téged nem lehet megnevelni. Reménytelen eset vagy! ~ Mibe csöppentünk mi?
~ Khm… ~ Köszörültük meg a torkunkat egyszerre a lányokkal, amire a veszekedő pár ránk nézett, meglepődött arckifejezéssel. ~ Megnyugodtunk, hogy még éltek. ~ Vigyorodtam el.
~ Riley! ~ Ölelt meg mosolyogva Maya. Mi ütött ebbe a lányba? Örül nekem, és ez nagyon furcsa. Vajon Eric mit művelt vele?

/Maya szemszöge/

Annyira örültem, hogy mind a hárman jól vannak. Muszáj voltam megölelni őket.
~ Jól vagytok?
~ Igen, mi jól vagyunk! A kérdés az, hogy ti jól vagytok-e? ~ Mosolygott rám csibészesen Kendra. Nem tudtam mire vélni a kérdését. Mióta érdekli ez egyáltalán? Kár is ezen agyalnom, úgy sem jövök rá a válaszra. A szerepemhez adottan kell viselkednem.
~Teljesen, száz százalékosan, külön. Persze, minden rendben van. ~ Adtam meg a válaszomat mosolyogva, amit a két lány és Riley is kitágult pupillával nézett.
~ Ahogy mondja! ~ Helyeselte mögöttem Eric. ~ De várjunk egy percet. ~ Gondolkozott el. ~ Jake hol van? ~ Vonta össze a szemöldökét, és mellém lépett. Riley próbálta elkezdeni a monológját, de valamilyen oknál fogva, nem tudta megfogalmazni, így Kendra kezdett bele.
~ Miután partra tértünk, Jake úgy döntött, megkeresi az embereit. Mi pedig kapva az alkalmon, leléptünk. De nem lehet messze már, ugyan is puska hangot hallottunk nem rég. Ami elég közelről jött. Tehát, már nincs messze tőlünk. Riley terve az volt, hogy megtaláljunk titeket, és mivel biztos volt abban…
~ Biztos voltam abban, hogy Ericnél van telefon. Csak találnunk kell egy helyet, ahol van térerő, hogy segítséget hívjunk. ~ Fejezte be Riley. A téma fő okára néztünk, aki összevissza kapkodta a tekintetét.
~ Most mit néztek? ~ Tárta szét a karját. Megforgattam a szememet, és benyúltam a zsebébe.
~ Hol a telefonod? ~ Kérdésemre csak összeszorította a száját, visszafojtva a nevetését. ~ Eric!
~ A farzsebemben van! ~ Suttogta, és felkuncogott. Megcsóváltam a fejemet, és a kezemet nyújtottam.
~ Vedd ki! ~ Utasítottam, de meg sem mozdult. Megrázta a fejét.
~ Ha nagyon akarod, vedd ki te. Volt a kezed már máshol is. ~ Vigyorodott el szemtelenül. ~ tehát a nadrágom farzsebéből kiszedni nem lesz nehéz. ~ Szívesebben lekevertem volna neki egy nyaklevest, de inkább gyorsan kivettem a telefont a zsebéből, és Rileynak nyújtottam.
~ Ahogy sejtettem. Találnunk kell valami magas helyet. ~ Nem is kellett kétszer mondania.
~ Várjatok! ~ Szólalt fel hirtelen Debora. Érdeklődve fordultunk felé. ~ Van egy lekerítése a szigetnek. Mi van, ha van mögötte valami?
~ Víz? ~ Rázta meg hitetlenkedve a fejét Eric. Nem is hülye kérdés, hiszen mi van, ha van mögötte még egy sziget, ami nem mellesleg nincs is messze?
~ Igaza van! Meg kell néznünk! ~ Helyeseltem Debora gondolatát. A többiek, ha igent, ha nemet mondanak, akkor is megnézzük. Nincs apelláta. Bólintottak, és elindultunk.
Ahogy közeledtünk a lekerekedéshez, egyre több mint tárult fel elénk. Barátnőm gondolata igaznak bizonyult. Van még egy sziget, ami sokkal nagyobb, és nincs is messze. Simán át lehet úszni.
~ Nem hiszem el, hogy igazad volt. ~ Fordult Eric, Debora felé.
~ Csak tipp volt. ~ Vont vállat. Sajnos a csapatból csak Riley nem tudott úszni. De megoldottuk. Végig belém és Ericbe kapaszkodva, kutya úszásban, de megtettük a kis utat így. Mikor partra értünk, örültem, hogy végre talajt érezhetek a lábam alatt.
~ Szomjas vagyok. ~ Nyafogott Kendra. Személy szerint, én is nagyon szomjas voltam, de mégis honnan szerezhetnénk vizet?
~ Ássunk ki egy kis gödröt a homokban! Rakjunk bele tenger vizet, és fedjük le egy pulcsival, és hagyjuk egy kicsit állni.~ Adta ki az parancsot Eric, a nagy főnök. Mivel sokunk szomjas volt, azt tettük, amit mondott. Ennek eredményeként mindenki egy kis vízhez jutott.
~ Nincs más, mint előre, be az erdőbe. ~ Állt fel Eric, és a rengeteg felé nézett. Egy nagy levegőt vettem, és Ericcel az élen, elindultunk. Egy pár perces sétálás után, az erdő előttünk eltűnt, és oszlopok tömkelege tárult elénk.
~ Most lesz ne nevess!