20.Fejezet- Fordul a kocka...

(A kép a fejezet végén nyer értelmet! Nem előre elolvasni ;) )

~ Bevette? – Tette fel a kérdést Olívia és nézett rám Rileyval együtt.
~ Be. ~ Bólintottam és leültem a kanapéra.
~ Remélem, tudod, mit csinálsz!
~ Tudom, mit csinálok! ~ Mondta határozottan Olívia. Elővett a kabátzsebéből egy kis üveget, és átnyújtotta nekem.
~ Méreg. Keverd bele Kendra italába. Én most megyek, este találkozunk. ~ Elköszönt, és eltűnt. Beavattam Rileyt a részletekbe, amivel elrepült az idő. Megbeszéltük, hogy ő később csatlakozik a kis bulihoz. Ő lefoglalja Mayst, míg én lerendezem a dolgokat Olíviával és Chrissel, meg persze Kendrával.

Ránéztem az órámra, ami már pont nyolc órát mutatott.
~ Mays, mehetünk? ~ Kiáltottam át, ugyan is nem volt kedvem megmozdulni, és átmenni hozzá.  Nehéz lesz eljátszani azt, hogy már nem vagyok dühös. Mert igen is dühös vagyok, és fel tudnék robbanni. De az Ő érdekében, muszáj lesz nyugodtan mutatkoznom. Különben elcseszek mindent, és az- az én lelkemen szárad.

~ Mehetünk! ~ Lépett ki a szobából. Felálltam a kanapéról és a lélegzetem elállt a látványától. Hogy lehet egy lány ilyen csodálatos, és szép? ~ Nyeltem egy nagyot, és próbáltam most a feladatomra koncentrálni.

Mikor már majdnem oda értünk a szórakozó helyre, kaptam egy üzenetet Olíviától. Meglestem az üzenetet:

„Kész vagy?”

Gyorsan megírtam a válaszomat.

„Igen”

Ezt Mays figyelme se kerülte el, meg is érdeklődte ezt.
~ Kinek írtál?
~ Csak Riley írt, hogy később benéz ő is. ~ Erőltettem egy mű mosolyt magamra. Egy nagy levegőt vettem, majd bementünk, ahol a buli hangulata már igen a plafont érintette. Lányok jobbra, fiúk balra, ez már totál káosz. Néhányan bedrogozva, teljesen lerészegedve. Van, ki már nem bír talpon maradni sem. De, ettől függetlenül, élvezi ezt a helyzetet.

Utam egyből a bárpulthoz vezetett.
~ Egy whiskyt! – A pultos csaj már forgott is a pult mögött, majd letette elém az italt.
~ Csak nem egyedül vagy itt? ~ Tette fel a kérdést, és a vállára dobta a kis rongydarabot. Megcsóváltam a fejem, és mutattam neki, hogy kell még egy pohár whisky. Megfordultam, csak hogy leellenőrizzem, Mays nem került bajba ennyi idő alatt. De miután megbizonyosodtam róla, visszafordultam, lehúztam az utolsó pohár italt és a tekintetemet végig futattam mindenkin. Maya nagyon élvezte, hogy mennyi férfi veszi körül. Mindegyik csak a nyálát csurgatta utána, és az ágyába kívánkoztatja. Ezek a mai pasik.

~ Ne részegedj le! Még nem kéne. ~ Ült le mellém Olívia.
~ Még csak két pohár volt. ~ Vigyorodtam el. ~ Chrissék itt vannak már? ~ Kérdésemre csak bólintott. Ekkor megjelent Riley, és ő is letelepedett a mellettem lévő bárszékre.
~ Kezdhetjük? ~ Fordult felém Olívia. Kértem még egy whiskyt, amibe belekevertem az Olíviától kapott mérget.

Mays nehezen elszakadt a fiúktól, és oda jött hozzám. Én csak mosolyogtam, mint egy idióta. Kicsit beütött az a két pohár is.
~ Eric, te ittál? ~ Tette fel furcsán Mays a kérdést.
~ Csak egy icipicit. De, mindjárt jövök. Megyek és kiszellőztetem a fejemet. Addig csevegj nyugodtan Rileyval. ~ Veregettem meg a vállát, és elindultam Olívia után, aki gyorsan eltűnt Mays szemei elől, ne hogy feltűnjön neki, hogy rosszban sántikálunk. Egy üres folyosóra tévedtem, és az, ahogy Olíva említette, a legvégén van a vészkijárat. Ott kell kimennem. Így is tettem.
~ Remek, megjött Eric is. ~ Húzta el a szája szélét Kendra.

/Maya Szemszöge/

~ Riley, nem tudod, hol van már Eric? ~ Riley kérdésemre csak a fejét csóválta. Itt valami nem stimmel. Sőt, nagyon nem stimmel semmi. A délután, amikor Eric megcsókolt, mint ha nem lenne dühös, se semmi. Most meg leissza magát, és eltűnik.
~ Megyek és megkeresem! ~ Mondtam Rileynak, aki felpattant a székről, és elém állt. Kérdőn néztem rá. Mire véljem most ezt?
~ Nem, nem mehetsz! ~ Kerülte e tekintetemet. Szóval valamiben sántikálnak, csak nem tudom miben. Utálom, ha valamiről nem tudok.
~ Riley, mi folyik itt? ~ Izmai elenyhültek, és kétségbeesetten nézett rám. ~ Hol van Eric, Riley? ~ Nem válaszolt, lehajtotta a fejét.
~ Kint. ~ Válaszolta. Megindultam a vészkijárat fele, nyomomban Rileyval. Mikor kiértem, ott állt Eric, Olívia, Chris és Kendra. Remek, engem mindenből kihagytak.

~ Te mit keresel itt? ~ Sziszegte a fogai között Eric.
~ Mi folyik itt? ~ Tettem fel a kérdést.
~ Mays, menny innen! ~ Suttogta Olívia, amire Chris megszólalt.
~ Igazuk van Mays, menny innen! Semmi keresni valód!
~ Addig nem, míg nem tudom, mi folyik itt. ~ Makacsoltam meg.
~ Csak átadják nekem a pasid, aki lesz olyan okos fiú, és segít megfejteni a térképet, és megtalálni azt, amit keresünk. ~ Adta meg a kérdésemre a választ Chris.
~ hogy mi? ~ Csak ennyit tudtam kinyögni. ~ Chris, nem erről volt szó.
~ Sok mindenről volt már szó Mays. De tudom, hogy nem áldoznád föl Ericet. Sőt, még a térképet a markomba se adnád. Úgy se kellesz neki, hisz’ nézz rá. ~ Biccentett Eric fele.
~ Igaz ez?
~ Mays, a terved rossz volt. Ennyire megbízol Chrisben? Annyiszor átvert, most is megtenné. És kezdjük az elején, hazudtál. ~ Fortyogott Eric.
~ Azt hittem már nem vagy dühös.
~ Dehogynem vagyok az. Most csak azért voltam cica fiú, hogy sikerüljön a tervünk, plusz nem akartalak bajba keverni. De te vagy olyan hülye, és idejössz és mondod a sok hülyeséged. Nem érdekel Mays. Miért nem mész haza Londonba, és ülsz iskolapadba? ~ A könnyeimmel küszködtem. Ezek után, csoda, ha vissza tudtam fojtani a sírást.

/Eric Szemszöge/

Kénytelen voltam a fejéhez vágni mind ezt. Mindent elront azzal, hogy itt van.
~ Kell még az ital? ~ Tette fel a kérdést Kendra, és tekintete a kezemben lévő, méreggel teli whiskyre siklott. Megráztam a fejem, és átnyújtottam neki, reménykedve abban, hogy megissza. De csak beleszagolt, majd a falhoz vágta.
~ Barom vagy Eric, remélem, tudod?
~ Párszor a tudtomra adtad, és megjegyeztem. ~ Válaszoltam egy mű vigyor kíséretében.
~ Olívia! A fiút és a térképet, most! ~ Utasította Olíviát, Chris.
~ Ne haragudj Chris, de nem adom. Azt hiszed, csak úgy átadom? Nem erről szólt az alku, Chris. ~ Rázta meg a fejét Olívia, és Chris játszva Chris türelmével.

Mays ismét beleavatkozik szokásához híven. Chris elé sétált.
~ Miért csinálod ezt? Vigyél engem, és ne Ericet.
~ Nem Mays, nem viszlek sehova. Nem kellesz, törődj a magad dolgával, és maradj ki ebből. Egyáltalán hogy kerülsz ide, és mi vezérel abban, hogy itt maradj? ~ Nézett farkasszemet a két testvér.
~ Tán a szerelem… ~ Válaszolta lehajtott fejjel Mays. Kendra, Maya mögé sétált, egy kést tartva a kezében.
~ Kendra. Ne! ~ Ezen csak elvigyorodott. Olívia lefogott, azzal az ostoba szöveggel, hogy maradjak nyugton.
~ viszlát Mays! ~ Szúrta hátba…
~ Ne!!!! ~ Kiáltottam el magam…


Ijedten keltem fel, levegőért kapkodva. Körül néztem a kis szobában, de semmi különöset nem találtam. Magamra néztem, de semmi szokatlan. Szóval, csak egy hülye álom volt?
Tekintetem a mellettem szuszogó lányra siklott, és megnyugodtam, hogy ez tényleg csak álom volt. De egy valami nem volt álom, a telefonbeszélgetés. Hiszen rajtam van a kabát és a cipő is. Akkor most Mays még sem vert át? És Olívia, a night club? Fel se fogom, hogy ez mind álom volt. De egyre nem emlékszem…. A Kendrával való beszélgetésem után, mit csináltam? Mert biztos, hogy az utam, nem ide vezetett. Nem rémlik semmi…

Elhessentettem a sok kérdésemet, és visszadőltem a párnák közé. De nem bírtam nyugton maradni, így kimentem a konyhába, ahol Riley, az asztalnál lehajtott fejjel aludt. Vállat vontam, és kinyitottam a hűtőt, reménykedve abba, hogy találok valamit.
~ Mit keresel? ~ Csaptam az ajtaját, majd a szekrényben kezdtem keresgélni.
~ Valami üdítőt. ~ Válaszoltam az imént feltett kérdésére, és kivettem a szekrényből azt az italt, amire most szükségem van.
~ Eric, a rum nem üdítő. ~ Nézett furcsán Riley.
~ Célnak megfelelő. ~ Indultam volna vissza a szobába, de Maysba ütköztem. Először kérdőn nézett, majd kikapva a kezemből a rumos üveget, ment a konyhába.
~ Mi az?

/Maya Szemszöge/

~ Mi az? ~ Tette fel a kérdést, és letettem az asztalra a rummal teli üveget.
~ Az oké, hogy elmentél, de lerészegedni, már túlzás volt, nem gondolod? ~ Dühösön meredtem rá, de ő csak kikerekedett szemekkel nézett vissza rám. Szóval, nem emlékszik semmire.
~ hogy mit csináltam? ~ Kérdezett vissza.
~ Csoda hogy haza találtál. A két lábadon se bírtál megállni.
~ Oh, vicces, mert semmire nem emlékszem. Csak arra, hogy majdnem lefeküdtünk, elmentem, hívott Kendra telefonon, és utána semmi. Meg egy furcsa álom… semmi más.
~ Ne merüljünk nagyon bele a dolgokba! ~ Vigyorodott el Riley, én meg fúl vörösen rogytam le a székre.
~ Rémlik az a mondatod, hogy idézem: „Folytathatnánk a kis éjszakai játékunkat?” ~ Tettem fel a kérdést, amire elhúzta a szája szélét és kétségbeesetten nézett hol rám, hol Rileyra.
~ Bár, most is szívesen benne vagyok. Rileyt elküldjük és szabad a pálya.
~ Héé.
~ Eric!
~ Bocsi Sajnálom, nem tudom mi ütött belém. Várjunk csak, rémlik valami. Sok csaj, sok pia. ~ Csak a szememet forgattam. Kézen ragadtam és a szobába ráncigáltam. Ő eldőlt az ágyon, én meg leültem mellé.
~ Jól esne most neked egy kiadós alvás. ~ Mosolyodtam el és indultam volna vissza, de karon ragadott és boci szemekkel nézett rám.
~ Maradj itt velem….