2011. december 27., kedd

28.Fejezet~ Az idő megy....



„Amikor valahol végre jól vagyok, eszembe ötlik: nemsokára vége. S ahelyett, hogy minden percét kiélvezném, azon búslakodom: percről percre fogy az időm…”

Sokszor voltam boldog, és sokszor voltam szomorú, egyaránt a kettő. De mindig az élet szebb és pozitív oldalát próbáltam nézni, még szomorúan is. Mindig kell, hogy legyenek céljaim, és álmaim. Sokszor felteszem ezt a kérdést magamban: Miért történt így? És rá kellett jönnöm, hogy nem mástól kell választ várnom, hanem csak is saját magamtól kell rájönnöm az élet titkaira. A magam ura kell, hogy legyek, én irányítom a saját világomat.

Az okom is meg van a hazatérésre. Muszáj új életet kezdenem, mert ezt, nem lehet így csinálni. El kell gondolkoznom egy kicsit a dolgokkal kapcsolatban. Mindent alaposan átgondolni és fontolgatni. És ehhez Londonra van szükségem, és a magányra. Sok mindenen mentem keresztül, amiket nehezen tudok feldolgozni egyelőre. De biztos vagyok benne, sikerülni fog átvészelnem mindent, még ha nehéz is lesz.

~ Min elmélkedsz? ~ Zökkentem ki a gondolataimból.
~ Semmin… ~ Válaszoltam unottan, mikor leült mellém Eric.
~ Ha kifele bámulsz, és lesed, ahogy esik a hó, plusz összekucorodva vagy, akkor biztos elmerültél a gondolataiddal. ~ Arcomat fürkészte.
~ Csak azon gondolkoztam, hogy mennyi dolgon mentem keresztül, és ilyenek. ~ Egy halvány mosoly megbujt a szám sarkában.
~ Tessék… ~ Nyújtotta a bögre teát, amit eddig a kezében szorongatott. Elvettem tőle, és beleszürcsöltem. A melegség végig járta minden porcikámat, és csak erre vágytam.
~ El kell mennem, de sietek vissza. El leszel egyedül? ~ Aggódó tekintetével ütköztem össze, mikor rá néztem.
~ Persze, tönkre teszek mindent. Széttöröm azt, ami törékeny, kupit csinálok. Mert én ehhez értek. ~ Vontam vállat, és mint aki ötig se tud számolni fejjel vártam a reakcióját.
~ Bébiszittert kérsz? ~ Mutatott az ajtó fele. Összekócoltam a haját játékosan.
~ Nyugi, megleszek egyedül. Nem vagyok öt éves. ~ Játszottam a sértődöttet, de végül elnevettem magam.
~ Nem, nem vagy öt éves, mert még csak négy vagy. ~ Villantotta ki 220 wattos fogsorát. Megütöttem a karját, amire felsziszegett.
~ Kemény csaj vagy… ~ Simogatta a karján azt a részt, ahol megütöttem.
~ Menjél inkább. Jó?! ~ Már nem szólt semmit, eleget tett az utasításomnak. Felvette a kabátját és a cipőjét, majd az ajtóban megfordult. Neki támaszkodott az ajtó félfájának.
~ Adhatok egy harci feladatot? A szekrényben van a kis műfenyő, és egy dobozban a díszek. Takaríts ki és főzz is meg. ~ Vigyorodott el pajkosan, azt, ahogy általában szokása. Elé álltam határozottan.
~ Nekem jobb ötletem van. Majd te ezeket elvégzed, én meg heverek az ágyon, és nézem, ahogy egy kötényben port törölgetsz, és minden egyéb munkát megcsinálsz. ~ Méz édesen mosolyogtam rá.
~ Ha így mosolyogsz, még a végén itt helyben rád vetem magam.
~ Nem volt elég az éjszaka? ~ Hitetlenkedtem, és hangom egy oktávval feljebb csúszott.
~ Asszem ilyen a szerelem. Szia! ~ Vont vállat, intett és eltűnt a szemem elől. Mivel úgy sem tudtam volna lefoglalni magam mással, így gondoltam, mért is ne? Díszítsük fel a fát. Egy biztos, főzni és takarítani nem fogok, ezzel elfelejthet. Az első dolog, nem vagyok konyhatündér. A második, ha neki kezdenék a takarítással, soha nem végeznék vele.

Délután 17:34

/Eric szemszöge/

Sétáltam felfele a lépcsőn, mikor hangos zene ütötte meg a fülemet. És nem is más zene, mint a sajátom. Mikor az ajtómhoz értem, be kell valljam őszintén, féltem belépni a lakásba. De kíváncsiság nyert, így a kezem a kilincsre helyeztem, majd egy nagy levegőt vettem, és bementem. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, és beljebb léptem. A szobaajtó félfájának dőltem, és néztem végig kikerekedett szemekkel kis előadását. Vicces helyzet, meg kell hagyni, főleg ha olyan személyt kapunk rajta….

Lejárt a dal, és meglátott. Pupillái kitágultak, és fülig pirult.
~ Erre kell hazajönnöm? Made Of Pop-ra énekelsz és táncolsz? ~ Mutattam rá, és összevontam a szemöldökömet.
~ Jó dal. ~ Válaszolta még mindig elpirulva.
~ Tudod mit? Én élveztem ezt a kis előadást, úgy hogy, folytasd nyugodtan. ~ Mondtam egy rossz fiús vigyor kíséretében.
~ Sajnálom, van nézőközönségem, szóval nem. ~ Válaszolta teljes nyugodtsággal a hangjában.
~ Látom, sikerült feldíszítened a fát. Remek! A főzés és takarítás hol maradt? ~ Huppantam le az ágyra. Majd a mellettem lévő szaloncukorból majszolgatni kezdtem, amit árgus szemekkel nézett. Ha csoki kerül a közelembe, abból kő kövön nem marad semmi.
~ Nem vagyok konyhatündér, és nem takarítok! Örülj neki, hogy egyáltalán a fát feldíszítettem. Még szívesebben énekelgettem és táncoltam volna. Még hátra volt nyolc dal. ~ Duzzogott aranyosan. Majd egy szaloncukorért nyúlt, de rácsaptam a kezére. A reakciómat értetlenül nézte.
~ Az enyém. Nem adok belőle.
~ Mi? Miért? ~ Kérdezett vissza. Élvezem a játékot.
~ Tudod, hogy imádom a csokit. Sajnálom, nem adok belőle. ~ Majszolgattam tovább a csokoládét. Megforgatta a szemét, és átvándorolt a kanapéra. Szívesebben szakadtam volna a nevetéstől, de inkább magamban tartottam, hiszen bunkóság lett volna tőlem. Így fogtam egy szaloncukrot, és hozzávágtam.
~ Nem szeretem, mikor megsértődsz. Meg árt a szépségednek.
~ Naa. ~ Hozzám vágott egy párnát, majd felpattant a helyéről és egész testével rám dőlt.
~ Há, hogy felcsillant a szemed.
~ Mi? Nekem ugyan nem. ~ Cáfoltam meg az előbb elhangzott vádat. Majd legördült rólam, és mosolyogva nézett. Percekig csak bámultuk egymást. Elveszni a másik fél tekintetében. Meg a szerelem nyelve amúgy se más, mint a néma hallgatás.
~ Odaadhatom az ajándékod? ~ Arca pírba borult. Felkönyököltem, és összeráncoltam a homlokom.
~ De hát még nem is ettünk.
~ Nincs kaja. Már ha voltál olyan okos fiú, és hoztál… ~ Nem hagytam, hogy folytassa, a szavába vágtam.
~ Voltam olyan okos fiú. ~ Önkéntelenül is elvigyorodtam.
~ És milyen kaját hoztál? ~ Érdeklődött.
~ Kínait. Bocsi, de nálam nem szokás karácsonyi ételek enni. ~ Kuncogott magában. Ezek után leültünk enni, ami csendesen telt.
Miután végeztünk, én szerettem volna elsőként oda adni az ajándékát, de makacskodott, hogy had kezdje Ő. Megadtam magam, hiszen ellenne kár is lenne veszekednem vele ezen, hogy ki adja elsőként az ajándékot.
~ Mivel úgy is kalap mániás vagy, gondoltam, kapsz még egyet a gyűjteményedbe. ~ Rakott a fejemre egy kalapot.
~ Hát, köszönöm Mays. Ezek után, az én ajándékom számodra, kicsit fontosabb. ~ Mondtam teljes komolysággal, és oda adtam neki egy kis dobozt. Mikor kinyitotta, a szava is elállt. Teljesen meglepődött rajta.
~ Jézusom Eric. Ez-ez… egyszerűen csodálatos. Teljesen elalélok, de még is hogy?
~ Igen, a kristály egy kis szilánkja, amit medállá formáltattam. És nyaklánc formájában tökéletes. De ahogy látom, elnyerte a tetszésedet. ~ Mosolyodtam el a végén.
~ Teljesen. Jézusom, köszönöm! ~ Ölelt meg, és nem akart elengedni. ~Telhetetlen szív! Mikor lesz vége vágyódásidnak, melyek oly akaratosak, mint a makacs gyermek kedve. Mit kívánsz, mit óhajtasz?~ Tettem fel magamban ezt a kérdést.

~ Segítesz feltenni? ~ Nem kellett többször kérdeznie. Egyszerűen csodálatosan állt neki. Utána ajkaink eggyé váltak. Bármennyire is többet szerettem volna, tudtam, hogy most nem lehet. 

2 megjegyzés:

  1. Sziaa! :)
    Hm.. egy-két helyen olyan bölcs vagy, hogy csak ámulok és bámulok. ;)
    Szeretem Mays-t, tényleg, imádni való a csaj, és az, amikor táncolt Eric számára, még úgy is meglepődtem, hogy már úgymond tudtam. :DD Bírtam azt a helyzetet.
    Azon a kalapon nevettem, tényleg nagyon sokat hordja őket. :)
    Tudod, Eric ajándékánál egy kicsit megijesztettél, én simán azt hittem, hogy egy gyűrű van benne... Miért adsz ilyen okos és bölcs gondolatokat Eric szájába? Ezekkel teljesen le vesz a srác a lábamról...
    Elnézést, hogy rövid lett a komi, de lusta vagyok írni. :P
    Várom a befejezést, és ezzel együtt a 2. évadot! :)
    Kisses&Hugs♥, adadel

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Az előző rész és ez is nagyon tetszett! :) Az a táncolós rész! Jaaj :D A látvány kedvéért szívesen lettem volna Eric helyében! A kalapon nem lepődtem meg, mert tény és való, hogy Eric-nek egy kedvenc ruhadarabja, de a nyakláncon annál inkább! :) Nagyon édesek együtt - még mindig! :) De, ha megengeded, megsúgok valamit. :D Eric utálja a kínai kaját! Ne kérdezd, honnan tudom! :D De ez nem ment a rész rovására! ;)
    Nagyon várom a második évadot és az évadzáró részt is! :)
    Üdv: Lauren :)

    VálaszTörlés