16.Fejezet~ A jó, a rossz és Eric!

Sziasztok!
Lehet, néhány haragszanak rám, amiért nem hoztam fejezetet, de nem ment az írás. Sőt, a felvételi rangsor miatt is kikészültem, ezért üzentem nektek adadel-al :) De, még kár is aggódnom, mert április 25.-én fogom megtudni, hogy felvettek-e. A rangsor, még nem számít nagyon. És most újult erővel tértem vissza, és ígérem, többet nem fogok csúszni a fejezetekkel és egy héten legalább egyet próbálok hozni :) Köszönöm a kommenteket a 15.fejezethez, természetesen már válaszoltam is rájuk! És tényleg ezer bocsánat minden kedves olvasómtól :\\
Kellemes Olvasást és sok komit kérek :P
Üdv: Vanity

( Skies Don't Lie )

„Az emberek gyengék. Szívüket hamar megérinti a veszély és a bizonytalanság szele.”

Megdermedve ülök egy farönkön. Bámulok ki a fejemből, és azon gondolkodom, vajon mit tettem azért, amiért itt vagyok. Nem találok rá választ. Mit keresek itt?  Miért nem lehetek egy egyszerű átlagos lány, aki nem mellesleg boldog életet él? Valamit nagyon elrontottam, ha ezt érdemlem. Egy helyen vagyunk, a föld alatt. Amit én egy kis elveszett falunak neveznék, mint sem „világnak”. Semmi kincs, semmi életjel. Csak pár ház kőből építve, a teteje pedig szalmával ékesítve. Meg egy patak, ami hosszú ágakban folyik mindenfele.  Ez a nagy felfedezés? Ezért kéne itt töltenünk pár napot étel és ital nélkül? Ki van csukva, el van felejtve ez az ötlet. Egy percet sem kívánkozok itt maradni. Mert sajnos mindenünk elfogyott, és itt fogunk meghalni. Nem akarok tizenkilenc évesen meghalni. Ez is ki van zárva. Szívesen elkezdenék hisztizni, mint egy ötéves – ahogy Eric szokta – de nem fogok. Erős maradok!
Elkezdtem dobolni a lábaimmal, majd pár másodperc után abbahagytam a szórakozást és kinyújtottam végtagjaimat. Érdeklődve figyeltem az előttem pár méterre álló embereket. Eric és Jake mint ha értekeznének valamiről, míg Riley Kendrával társalog, a többiek meg ide-oda mászkálnak. Tekintetem újra a földre szegeztem, és csak bámultam. Mély levegőt vettem és lehunytam a szememet. Percek elteltével, valaki leült mellém.
~ Minden rendben van? ~ Ölelt át egyik kezével, és közelebb húzott magához.
~ Nem. ~ Válaszoltam, miközben fejem a mellkasának döntöttem.
~ Elmegyünk körülnézni.  Meg leszel egyedül? ~ Felálltam amire ő is, és felé fordultam karba tett kézzel.
~ Eddig is megvoltam, most is megleszek! De veletek megyek. ~ Feleltem magabiztosan.
~ Nem. Itt maradsz! Arra jöttem rá, hogy egyre makacsabb vagy. ~ Mosolyodott el, és oly annyira elém lépett, hogy testét az enyémhez préselte.
~ Mondja ezt az önelégült popsztár. ~ Vigyorogtam rá, amire arckifejezése komorrá vált.
~ Neem!- Nevetett fel- Mondja ezt az önelégült popsztár, Eric Saade! ~ Javított ki, és pimasz mosolyra húzta a száját. Elkuncogtam magam, és arcomat a nyakába fúrtam.
~ Utállak… ~ Dünnyögtem, amire eltolt magától.
~ Tudom, hogy szeretsz.
~ Ki mondta, hogy szeretlek? ~ Húztam fel a szemöldökömet, és próbáltam elfojtani a nevetésemet.
~ Nem is tudom, talán egy kis manó ~ Vont vállat, és elgondolkodtatást színlelve nézett a távolba. Grimaszolva fordítottam ugyan abba az irányba a fejemet, és nem értettem, mit néz oly annyira. Drámai, nem de?
~ Mit nézel annyira? ~ Tettem fel a kérdést, és újra ránéztem, mikor ajkát rátapasztotta az enyémre, de egyből el is húzódott.
~ Maradj itt. ~ Utasított elhalló hangon, és faképnél hagyott. Én pedig Kendrához sétáltam.
~ Nem értem, mit kell itt megnézni. ~ Hitetlenkedett rögtön, mikor leültem mellé.
~ Én sem. ~ Válaszoltam, és megcsóváltam a fejemet. Körülbelül húsz percig várakoztunk, mikor Jake-ék visszatértek. Ekkor megcsapta az orromat az erős benzin szag. Mit keresne itt benzin? A föld alatt? Ez egyre rosszabb.
~ Találtatok valami érdekeset? ~ Nevetett fel Kendra.
~ Csontvázakat. ~ Válaszolta Jake, amire a lány tekintete megfagyott, és pupillái kitágultak. ~ Élő csontvázak és semmi más. Se kincs, semmi! ~ Emelte fel a hangját, és a keze ökölbe szorult. Valaki nagyon mérges, mert nem talál semmit. Mert az nincs, ami neki kell. Egyszer volt, de most nincs. És ha van is, nem itt. Ezt olyan nehéz elfogadni?
~ Mert idióta marha vagy Jake! A semmiért rángattál el minket, és tettél tönkre mindent. ~ Jegyezte meg Kendra, és Jake pisztolyt rántott.
~ Nálam van a pisztoly! Jobb, ha lapulsz Kendra, mert még kívánkozom meghúzni a ravaszt.
~ Jake, Jake, Jake… ~Lépett Eric Jake mellé, és kezét a fegyverre rakta. ~ Nem kell ezt csinálnod. Ne mérgelődj ezeken. Tedd le a pisztolyt!
~ Nem! ~ Kiáltotta el magát, és Eric a kezét maga elé helyezve hátrált meg pár lépést.
~ Egy éven keresztül tanulmányoztam dolgokat. Minden napomat azzal töltöttem, hogy rájöjjek arra, hogy hol is van ez az elveszett világ, ami állítólag tele van kincsekkel. Azt hittem, ha Maya segítségét kérem, talán célt érhetek. Mint kiderült, nagyot tévedtem.
~ És Ericnek ehhez mi köze? ~ Szólalt fel Riley, és kíváncsian várta a választ, ahogy mi is.
~ Jó kérdés Riley! Most el kéne gondolkozni azon, hogy mi lenne, ha Eric már nem élne? ~ Elcsendesedett, és folytatta. ~ Enyém lehetne a csaja.
~ Ez volt a célod? Azt hittem az, hogy megtaláld ezt a világot. Elárulnád, mit akarsz? ~ Hökkentem fel, és közelebb léptem hozzá.
~A cél eltávolítani Ericet, megszerezni téged és megtalálni az elveszett világot. Akkor most bevallok valamit: Én gyújtottam fel a repülőt! Majdnem sikerült Ericet eltűntetnem, de ennek a senkiházinak köszönhetően, nem sikerült. ~ Mutatott Zane-re, aki megilletődve figyelt minket.~ Ja, és Maya, ne felejtsd el elmondani Ericnek a csókunkat sem. ~ Röhögött fel, és Ericre tévedt a tekintete.
~ Ez igaz Mays? ~ Kérdezte halkan, amire heves tiltakozásba kezdtem.
~ Nem! Ő támadott le, az Ő hibája. Tőle szereztem a lila foltot. ~ Magyarázat volt mindenre? A válasz egyértelmű: sajnos nem. Semmire sem magyarázat. Megint minden tönkre megy, majd újra kezdődik. A sok düh, ami bennem felgyülemlik, és egyszer nem fogom visszatartani magamat. Miért kell az embernek így élnie? Végülis, gondolkozzunk el, ez az élet!
~ Ebből nem fogod magad kimagyarázni, és ha most megbocsátotok… ~ Fordult Kendra felé, és meghúzta a ravaszt. Ordítottam volna, de egy hang sem jött ki a számon. Szemembe könnyek szöktek, és már nem tudtam, mitévő legyek.  A lány, magatehetetlenül roskadt a földre.  Egy újabb élet ment el… a semmiért.
~ Ez most mire volt jó? A pokolra jutsz azért, amit tettél. ~ Mordult fel Zane, és Jake leütötte. Egy másodpercre lesütöttem a szememet, és próbáltam magammal elhitetni, ez csak egy álom és semmi más. Felébredek és vége lesz mindennek.
 Újra kinyitottam a szememet, de nem történt semmi. Fenébe, ez nem álom.
~ Azt akarod, hogy életek vesszenek el? ~ Szólalt meg Eric, és mindenki felé fordult. Kezében két fáklya díszelgett, a másikban meg az idióta öngyújtó. Megforgattam a szememet, és lehajtottam a fejemet. ~ Akkor vesszünk el együtt. ~ Vont vállat és meggyújtotta a két fáklyát, a gyújtót pedig messze eldobta.
~ Mi a fenét csinál ez? ~ Kérdezte suttogva Jake. Közben újabb földrengés lett. Eric a ház tetejére dobta az egyik fáklyát, míg egy másikra a másikat. Szalma, gyorsan lángra kap! Innentől, már minden égett, semmi sem állhat a tűz útjába.

~ Valaha meg fogsz bocsátani nekem azért, amiket vétettem? ~ Fúrta a tekintetét az enyémbe. Miközben a többiek menekülőre fogták a dolgot. ~ Esetleg egy második esély?
~ Hogy megint félrelépjünk mindketten?
~ Ígérem. ~ Tért a lényegre, mikor még végig se mondhattam azt, amit szerettem volna.
~ Szavadon foglak, csak soha ne hagyj el… ~ Suttogtam, és megcsókolt. Innentől, se kép, se hang…..