5.Fejezet- A terv és titokzatos Te!

Sziasztok!
Meghoztam az 5.fejezetet is :) Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Lehet hogy tudok hozni hétvégén még egy fejezetet, de nem ígérek semmit! Köszönöm az előző fejezethez a komikat, jól esnek. :)
Nagyon boldog vagyok hogy ez a blog is elnyerte a tetszésetek!
Kellemes Olvasást és sok komizást! :)
Üdv:Lexxi

"Az előérzet furcsa valami. A rokonszenv is megmagyarázhatatlan, és aztán vannak néha titkos jelek is, és a három együtt olyan titokzatosságot alkot, amelynek nyitjára még nem jött rá az emberiség.”

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.

Eric elvette a kezét a számról és megmutatta azt a dolgot, vagy inkább személyt, aki miatt berántott egy sikátorba. Kinéztem és Christ pillantottam meg. Ott állt egy ház előtt, és úgy nézett mintha nem is tudom, várna valakit. Nézett hol jobbra, hol balra és türelmetlenül várt. Vajon kit, vagy mit várt? Ericcel csendben lestük az eseményeket. Az-az 5 perc, amit vártunk, nekem borzalmasan, unalmasan és szörnyen telt el. Szívesebben elindultam volna valahova, de pont akkor jött ki valaki a házból, így maradtam. Gyorsan felismertem a személyt.
- Mit keres itt Kendra? – Kérdeztem suttogva Erictől és ránéztem, aki úgy szint csak nézte Kendrát és Christ. A tekintetemet újra Kendrára emeltem. Boldogan borult Chris nyakába. Elkezdtek beszélgetni, de nem lehetett érteni miről is van szó. Ezt szörnyen sajnáltam - majd Chris átnyújtott egy kis papírt Kendrának. Utána Kendra jobbra indult meg, míg Chris a bal irányba. Ez nagyon furcsa volt meg kell hagyni. Szerencsénkre sötét volt így Chris nem vett észre, mert ő ment el a sikátor előtt. Eric kinézett és felmérte a terepet.
- Ez meg mi volt? – Tette fel a kérdést és elindultunk. Nem gondoltam volna, hogy a legjobb barátnőm a testvéremnek (aki állítólag meg akar ölni) segít a tervében? Ez meg hogy történhetett?
- Nem tudom. – Csak egy sablon szöveg jött tőlem, hiszen én magam se tudtam megemészteni a látottakat. Felérünk az emeletes házba és megálltunk a két ajtó között.
- Most meg mi van? – Tettem fel a kérdést türelmetlenül.
- Mivel a foglyom vagy, ezért nálam leszel. – Jelentette ki határozottan. Ez most szórakozik velem.
- Ismételd meg kérlek! – Fordultam felé.
- Jól hallottad!  Hozz ruhát, nálam alszol. – Ezzel bement a saját lakásába én meg ott álltam két percig.
- Te most szórakozol? A lakásom a tiéddel szembe van. –Kiabáltam utána, amire csak egy barom szöveg következett.
- Nem érdekel! – Trappolva mentem be a lakásomba és a szobámba siettem. A szekrényhez léptem és kivettem egy pólót és egy alsónadrágot pizsamának. Beraktam a táskámba a cuccaimat és Kendra lépett be a szobámba, és leült az ágy szélére.
- Te hova mész? – Nézett végig a táskán majd rajtam.
- Saade azt akarja, hogy mivel a fogja vagyok –rajzoltam idézőjelet a levegőbe – nála kell aludnom. De nem fogja fel, hogy itt van a két lakás egymással szembe. – Keltem ki magamból, de eszembe volt, hogy nem mondhatok túl sok infót Kendrának. Amit ma láttam, azok után kevésbé hiszek meg benne.
- Értem! – Bólintott egyet és kiment a szobából. Gyorsan bedobtam még egy két cuccot a táskába és átmentem a szomszédságba. Zárva volt az ajtó, így kopogtam. Nem is kellett sokat várnom már nyílt az ajtó.
- Szia Maya! – Üdvözölt vigyorral az arcán az elrablom és megmentőm, már ha nevezhetem megmentőnek.
- Csak legyek túl ezen az éjszakán. – Fintorogta és beinvitált a kupis lakásába. Tényleg soha nem takarít? De lehet, hogy csak a sok ruha hatása miatt van.
- Nem vagy éhes?
- Nem köszönöm. – Válaszoltam fáradtan. Mire eltűnt a konyhába és visszajött egy csésze teával.
- Kössz. – Mosolyogtam halványan rá. Mire elkezdett pakolni jobbra, balra a cuccait. Én odaálltam az ajtóba és neki dőltem az ajtófélfának és onnan figyeltem Ericet.  Elkezdte hajtogatni a ruháit, amit jónak talált. Néhányat egy ládába dobott, amiről azt következtettem, hogy az a szennyes láda.
- Ilyet is tudsz Saade? – Tettem fel a kérdést egy vigyor kíséretében. Amire gyorsan rám nézett. Nem mozdult csak nézett, majd pár másodperc múlva megszólalt.
- Problémája van Ms. Owen? – Nézett még mindig komolyan, amire elmosolyodtam, és folytatta az úgy mond „takarítását”. Nem is tudtam, hogy van kanapéja. Szó szerint elveszett a ruhák között.
- Jól van. Aludhatsz az ágyon, én meg alszom a kanapén. – Mutatott az ágyra, de valami oknál elkezdtem ellenkezni. Mi ütött belém? Jó kérdés…
- Nekem teljesen megfelel a kanapé. Tényleg.
- Nem! – Válaszolta egyszerűen és a konyhába ment. Letettem a táskámat és én is a konyhába mentem. Papírok hevertek az asztalon, de nem tudtam mi lehet rajta. Leültem Ericcel szembe és csak néztem, mit írogat a fecnikre és méregeti hosszas ideig a papírokat.
- Mi ez? – Tettem fel a kérdést hosszas hallgatás után.
- Ez a papír az elnök lakását jelzi. Mi, hol helyezkedik el. – Adta oda a papírt és én is elkezdtem nézni. Jó nagy lakása van az elnöknek, meg kell hagyni.
- Ennek mi az értelme? – Néztem értetlenül Ericre.
- Az elnök szobájában van egy kicsi széf, amiben egy térkép van. Prága. – Néztem, mint egy idiótára.
- Prágáról? Veszel a boltban térképet az isten szerelmére. – Az arca amolyan lehangolt fejre váltott. Úgy látszik rosszat mondtam.
- De nem mindegy, milyen térkép, és hogy mit keres. – Nyújtott át egy másik papírt, amit lassan vettem el, és kezdtem nézni.
- Szóval, egy úgy mond, barlang szerűséget keresel. Értem, mi a lényege? – Elvigyorodtam és úgy néztem, mint aki ötig se tudna számolni. De a reakciója csak egy szemforgatás volt.
- Valahol egy ház alatt van egy alagút, és annak a végében egy kristály van.
- Előbb még Christ akartad elkapni, most meg ezt akarod megszerezni? – Néztem ismételten értetlenül.
- Ezt majd utána. Most az lesz a lényeg, hogy bejussunk az elnök szobájába és megtaláljuk a térképet. Az már vicces lenne, ha Chris is ezt keresné. – Nevette el magát.
- Akkor mi a terv pontosan? – Tettem fel – az ő számára értetlen – kérdést.
- Holnap elmegyünk az elnök partyjára, és bejutunk a szobájába. Megkeresem a térképet még te őrködsz, utána vissza megyünk mint ha mi sem történ volna, és miután lezajlott ez a party, hazajövünk. Problémád van? – Szegezte nekem a kérdést. Ránéztem, és mivel találtam magam szembe? Egy vigyorgó tejbe tökkel.
- Idegesít mikor így vigyorogsz. – Köröztem a kezemmel az arca előtt. – Teljesen érthető, és most mondj nekem egy időt.
- Háromnegyed tíz. – Mondta egyszerűen.
- Jó éjt Eric! – Álltam fel és lefeküdtem az ágyba. Be kell valljam, hiányzott a saját ágyam. Elég kényelmetlenül éreztem magam, hogy Ericnél kellett aludnom, mert ő azt mondta.
****
Nem tudom mitől, de tökre rosszul voltam az éjszaka közepén. Felültem először az ágyon és körbenéztem. Csak annyit láttam, hogy Eric a kanapén békésen alszik. Így fogtam magam és megkerestem a fürdőt. Gyorsan megtaláltam. A tükör elé álltam és támaszkodtam a mosdókagylónak. Percekig nézhettem a csapot. De nem tudom mi történt velem. Abban a pillanatban semmi nem érdekelt, csak az üresség. Hirtelen elmúlt a rosszul létem, és vissza akartam indulni a szobába, de egy hang szólalt meg mögöttem. Megtorpantam az ajtóban, és nem mertem megfordulni, mikor újra szólított a hang.
- Szia Maya! – Vigyorogtam saját magam a tükörből. De ez mégis hogyan? Saját magam szólított meg?!
- Mi történik itt? – Tettem fel a kérdést félve, mégis nagyon kíváncsian.
- Semmi. Mi lenne Maya? Csupán próbállak jó útra terelni. – Vigyorgott még mindig az úgy mond hasonmásom. De fogalmam sincsen, hogyan nevezhetném. Az is lehet, hogy ezt most mind álmodom. Már nem tudom.
- Milyen jó útra? – Kérdések hada sorakozott bennem, de nem tehettem fel az összes kérdést. Pláne ha választ sem kapok.
- Azt hiszed Christofer az O.C? Nagyon tévedsz! Miért bántana a testvéred? Tényleg ennyire megbízol ebben a dalos pacsirtában? – Csak úgy mondta a magáét.  Én meg csak néztem, saját magamat látva a tükörbe, aki hozzám beszél.
- Pont egy tükörbeli hasonmás mondja meg a válaszokat?
- Nem Maya! Én csupán a képzeleted vagyok. És ha nagyon akarom, bármikor a halálodat hozhatom, de a kis barátodét is. Ezt akarod? – Néztem magam elé, elgondolkozva ezen a mondaton. Szomorúan bámultam a padlót, és egy kis hatásszünet után felszólaltam.
- Ericet hagyd ki ebből. – Vágtam rá.
- Persze! Mindenképpen. A játék csak most kezdődik Mayus. – Vigyorgott továbbra is.
- A képzeletem hozza a halált? Persze, majd elhiszem – Vontam vállat.
- Csak mond el, mit akarsz? – Folytattam a kérdéseket.
- Gondolkozz el ezen. Chris mi okból akar megszabadulni tőled? Neked nem furcsa hogy Ericcel, David állnéven találkoztál a vonaton, majd egy héttel később a szomszédságában? Nem kaptál kielégítő választ, hogy miért kérdezte Eric, hogy van-e Kendrának barátja? És több ezer kérdés. Gondolkozz el egy kicsit.
- Maya mit csinálsz? – Kérdezte valaki a hátam mögött, mire gyorsan megperdültem, és Eric az ajtófélfának dőlve nézett, kissé álmosan. Visszanéztem a tükörre és már nem volt ott a hasonmásom. Vagy, ahogy ő mondta a képzeletem. De ennek lényegét nem láttam, amiket mondott.
- Öhm, semmit. – Válaszoltam halkan és vissza akartam indulni, de a fejem szörnyen befájdult. Fogtam két kezemmel a fejem. Fogalmam sem volt mi történik, majd egy hang ismételten hozzám szólt.
- Ez az első figyelmeztetés! – Rogytam lassan a földre, de Eric ezt nem engedte. Egy kezemmel a karját fogtam, míg a másikkal a fejemet. Belenéztem barna szemeibe, és csak ennyit tudtam kinyögni:
- Segíts!.....