4.Fejezet~ Visszahódítási hadművelet, indul!

/Eric szemszöge/

Ott álltam értetlenül bambulva. A megszólítás, az ölelés, mind arra jutottam vele, ez a srác nem más, mint Mays jelenlegi barátja. A legviccesebb, túl közeli barátja. Átfuttattam az agyamon, és oda lyukadtam ki, Mays megcsalt. Az én hibám is, hiszen mikor elment, nem kerestem meg egyből. Mikor alkalmam nyílt volna telefonálni, elraboltak. Onnét a két hónapos kínzás, a találkozás, a kórház, és most itt vagyok, teljesen tehetetlenül. Nem játszhatóm meg se a féltékeny barátot, és azt sem, mint ha mi sem történt volna. Ha ez a Rick nevezetű srác azt hiszi, megkapta Mayst oly könnyen, akkor nagyot tévedett. Mays mellé léptem, szélesen mosolyogva.
~ Édesem, igaz Mays? Elárulhatnád ennek a fiúnak, hogy mi folyik itt, és persze nekem is.~ Ez az „édesem” ettől a sráctól röhejesen hangzott. ~ Hogy is hívnak, és hány éves vagy? ~ Érdekelt, hány éves srác, mert nem nézett ki még tizennyolcnak sem.
~ Rick vagyok, és tizenkilenc éves. ~ Válaszolta egyszerűen a takonypóc. Éreztem, ahogy Mayst felfalja a düh, de én bevallom, nagyon jól szórakoztam.
~ Kifoghattál volna valami idősebbet is… ~ Mormoltam magam alatt. ~ Veled még beszélek Mays. ~ Súgtam oda, és elmentem a vendégszobába, ahol Riley kapott helyet. Lehuppantam az ágyra.
~ Téged mi szél hozott ide a szobámba? ~ Állt fel a földről Riley. Jelenleg a nappali az otthonom, mivel nem akartam Rileyval egy szobában poshadni. De most el van foglalva a nappali.
~ Emlékszel, mikor csínytevéseket csináltunk tizenhat, tizenhét évesen? ~ Tettem fel a kérdést, miközben az ágy szélére kúsztam, és ülő helyzetbe vágtam magam. Riley csak bólogatott akár egy bólogató kutya.
~ Állatiak voltak azok az idők. ~ Tette hozzá lelkesen. Itt már muszáj volt elvigyorodnom, és ezt Riley figyelmét sem kerülte el.
~ Ugye nem?
~ De Riley, úgy van! Itt az ideje valakit megszívatni. ~ Adtam meg a választ, mikor kopogtak. Mindketten az ajtóra néztünk, majd össze. Bólintottam, és legördültem az ágy másik oldalára.
~ Szia Riley. Nem láttad Ericet? Beszélnem kell vele… ~ Kezdte zavartan Mays. Lenne mit beszélnünk, de nem most.
~ Nem, nincs. ~ Válaszolta egyszerűen, majd vállat vont Riley. Maya már nem válaszolt semmit, kiment. Ahogy hallottam, hogy a zár kattan, visszaültem az ágyra. Egy nagy levegőt vettem.
~ Szóval, az áldozat Rick barátunk lesz.
~ És mégis mikor akarod megszívatni?
~ Mikor itt lesz. Biztos vagyok benne, hogy Mays úgyis áthívja magához. Támadt egy jó ötletem.. ~ Gondolkoztam el pár percre. Riley értetlenül nézett rám, de nem mondtam el neki, hogy mi jutott eszembe, egyenesen kiviharoztam a szobából, és megkerestem Mayst. Felmentem az emeletre, és a szobája ajtaja előtt megálltam. Kopogtam kettőt, és benyitottam.
~ Hallom, kerestél. ~ Léptem beljebb, magam mögött becsukva az ajtót. És a kis szekrényéhez léptem, majd belenéztem, mit rejthet néhány fiók. Csodás, kis falat alsókat, és melltartókat. Elvigyorodtam a látványon, majd Mays lépett mellém, becsukva a fiókot.
~ Igen, beszélnünk kell… ~ Nézett rám komoly arckifejezéssel. Felé fordítottam a fejemet, és a szemem sarkából végig mértem.
~ Hallgatlak! ~ Leültem ez egyik fotelbe, és kényelmesen elhelyezkedtem.
~ Nagy hibát követtem el, tudom. De ez részben a te hibád. ~ Szemeim kikerekedtek, és előre dőltem.
~ Engem hibáztatsz? Mays elraboltak és kínoztak két hónapon át. Eszedbe nem jutottam volna! Te szépen enyelegtél ezzel a kis takonypóccal. Ha Riley nem keres meg azzal, hogy eltűntem, soha nem jutok eszedbe. ~ Cáfoltam meg a vádat, majd újra hátra dőltem a fotelben. ~ Nem hiszem el, hogy megcsaltál. ~ Mondtam halkabban, és megcsóváltam a fejemet.
~ Amit éreztem akkor irántad, már eltűnt. Nem érzem ugyan azt. És a felbukkanásotok csak port kavart körülöttem. Semmi bajom azzal, hogy itt vagytok, csak… ~ Hangja elcsuklott, és nem tudta folytatni.
~ Csak itt vagyok, már nem tudom milyen rangban. Az ex-pasidként, vagy sima barátként? ~ Álltam fel, amire Ő is.
~ Mint barát… ~ Válaszolt bizonytalanul a kérdésemre.
~ A barátok nem csókolóznak. Az a szeretlek Eric, még a fejemben van, és nem felejtem el. Ha azt hiszed Mays, Rick ilyen könnyen megkapott, akkor nagyot tévedsz. Nem foglak elveszíteni megint. A harc, még csak most kezdődik. ~ Teljesen lesokkolta a hallottak. Meg sem várva válaszát, Rileyhoz igyekeztem.
~ Na? Hogy ment? ~ Kérdeztem, miközben papírokra rajzolgatott mindenféle dolgot.
~ Egész jól.. ~ Válaszoltam vigyorogva. Fél óráig beszélgettünk, hogy milyen csínytevést vigyünk véghez,mikor kopogtak.
~ Gyere.. ~ Kiabáltuk egyszerre Rileyval. Mays lépett be a szobába.
~ Nincs kedvetek eljönni velem uszodába? ~ Kérdezte mosolyogva, mint ha mi sem történt volna. Valamilyen oknál fogva igent mondtam rá, és Riley szidott is egy darabig, mert ő nem tud úszni, de ajánlottam neki, hogy mehet pancsizni a gyerek medencébe. Persze, erre még jobban szidott, és biztos, hogy a pokolra kívánt abban a percben.

~ Szűk a gatyám. ~ Nyafogott Riley, miközben Mays-ra vártunk. Megforgattam a szememet, és egy nagyot sóhajtottam.
~ Hogyan akarod visszahódítani Mayát?
~ Bevetem a Saade vonzóerőmet. Ha nem válik be, durvulok. ~ Vontam vállat. Majd Mays sétált oda hozzánk egy törülközőbe bugyolálva.
~ Mehetünk? ~ Tekintete először Rileyra, majd rám vándorolt. Mindketten bólintottunk, és elindultunk a mély medencéhez. Nem voltak sokan, szinte csak egy-két idősebb hölgy, akik inkább a napozó ágyon hevertek. Mays bemerészkedett a vízbe, Riley küszködött azzal, hogy bemenjen, és meg csak a medence szélére ültem. Majd vagy tíz percen keresztül próbált Riley beljebb menni, de nem járt sikerrel.
~ Ne legyél már ennyire nyafka..
~ Hideg… ~ Válaszolta lila, remegő szájjal. Megforgattam a szememet, majd bemásztam a medencébe. Mays ennyi idő alatt, jó pár hosszt leúszott. Beálltam középre, és hirtelen nekem jött.Feljött a víz felszínére, hátra túrta vizes haját, és kérdőn nézett, az előbb tettem miatt.
~ Ki ez a Rick gyerek? ~ Tettem fel a kérdést, tartva a szemkontaktust.
~ A barátom. ~ Szívesebben kinevettem volna. Nagy nehezen visszafojtottam a röhögő görcsömet, és megpróbáltam komolynak mutatkozni. Pár másodpercig, még bámultok egymást, majd egy oknál vezérelve, közeledtem arca felé. Mikor ajkain majdnem összeértek, a mellkasomnál fogva eltolt magától.
~ Emlékszel, mit mondtál? A barátok nem csókolóznak! ~ Lesokkoltam hirtelen. Lesütöttem a szememet, és vettem egy nagy levegőt.
~ Az érzéseid össze vannak kuszálódva. Nem tudod, mit érzel… ~ Húztam végig az ujjamat az oldalán, és éreztem, ahogy egész teste megremeg az érintésemtől. ~Még nem mondtam le rólad! Gyűlölj vagy szeress, de ne egyszerre a kettőt. Ha kimondanád, hogy végleg vége, akkor már itt sem lennék. Visszamennék oda, ahova tartozom. De megnehezíted a dolgokat..
~ És hol a helyed? Párizsban? ~ Vágott a szavamba a kérdésével.
~ Svédországban. Visszamennék, és beindítanám a z énekesi karrieremet, de így nem megy. Mert miattad vagyok itt. ~ Ebben a percben lendült a keze, hogy egy szép nagy pofon csattanjon az arcomon, de elkaptam a kezét, és könnyel teli szemébe néztem. ~ Ez nem megoldás… ~ Mondtam vigyorogva, és elengedtem a kezét.
~ Ez nem az-az Eric Saade, akibe bele szerettem!~ Fogta magát, és elviharzott.
~ Ezt elszúrtad… ~ Kimentem a medence széléhez.
~ Még nem! Ez még csak a kezdet… Mennyünk mi is. ~ Felöltöztünk, és elmentünk a jelenlegi otthonunkba. Rileyval kidolgoztunk pár tervet, és igazgattuk is. Tökéletes tervnek indul, és reméljük, sikeres lesz a vége is. De valami nem hagy nyugodni… és az nem más, mint egy érzés. Úgy érzem, megváltoztam, de ez az énem nem tetszik. Ez nem én vagyok….
~ Remélem, tudod, mit csinálsz! Lehet, hogy Mayst ezért örökre elmarod magad mellől. ~ Ült le az ágyra Riley, sajnálatosságot színlelve.
~ Akkor vessek magamra, ha ez történne. De nem fogom újra elveszíteni, Rick miatt, és még egyéb más dolgok miatt…. A visszahódítási hadműveletem, indul!