MEGLEPETÉS A FEJEZET ALATT!
Lám, sikerült előbb hoznom a fejezetet. Nincs nagyon hozzá fűzni valóm...Kellemes Olvasást! :')
Üdv: Vanity
/2 nappal később/
Oké, sok mindent elrontottam. Ember vagyok, hibázok. Néha nem is tudjuk, mekkorát hibáztunk, csak akkor vesszük észre, mikor már késő. Ez senkinél sem más. Két napja, mikor Debora szülei meglátogattak ebédre minket, azt hittem, jó lesz eljátszani a boldog, szerelmespárt. De valahogy, még sem úgy sikerült, mint azt terveztük. Rendben, igaza van mindenkinek, meggondolatlan vagyok. Most mit számít ez? Én igyekszem mindent alaposan átgondolni, de nem megy. Nem vagyok felelősség teljes. Ez van!
Igen, sikerült Mayst magamra haragítanom. Nem szólt hozzám két napig, és itt az ideje, hogy ez megváltozzon. Kihallgattam egy telefonbeszélgetését Rickkel, mi szerint a srác, ma átjön. Megbeszéltem Debora-val, hogy csináljon egy pár órás programot, amire el tudja rángatni Mayst. Rileyval meg kiterveltük, hogy mit fogunk csinálni. Egy kis időre, álomba küldöm a srácot, vagy valami eltávolítás szerűség. A terv egyszerű.
~Meg vannak a sütik?~ Ültem le a bárszékre, és kezembe vettem a mai újságot, majd olvasni kezdtem.
~Még nincsenek.~ Húzta el a szája szélét Riley, és ledobta az olvasószemüvegjét az asztalra. Felvettem, de mint kiderült, még rosszabbul látok benne.~ Iszonyatosan hülyén nézel ki benne nagypapi. ~ Terült el az arcán egy hatalmas vigyor, és neki támaszkodott a pultnak.
~ Szerintem meg jól áll. ~ Vontam vállat, és ebben a pillanatban lépett be Mays a konyhába, rám se hederítve.
~ Szia Riley! ~ Mosolygott rá, majd leült a pult másik oldalán lévő bárszékre, pont velem szembe. Nekem nem kell köszönni, meg vagyok a köszönése nélkül is.
~ Szia Mays! ~ Mosolyogott zavarában Riley, és értetlenül nézett rám. Megvontam a vállam, és Maysra néztem, aki kivette a kezeim közül az újságot, és olvasni kezdte az éppen nem érdekes híreket. A sütő hirtelen kattant egyet, jelezve, megsültek a sütik. Riley kivette, majd egy tányérra helyezte őket, és letette az asztalra. Árgus szemekkel néztem a sütit. Emlékszem, mikor a nagyi sütött nekem sütit, de imádtam. Az Ő süteményei voltak a legjobbak a világon, legalább is, nyolc évesen még ezt gondoltam.
~ Vedd már le azt az ostoba szemüveget. ~ Hozzám szólt! Bár nem valami kedves stílusban, de hozzám szólt. Még nem repdesek az örömtől, mert bármi megtörténhet.
~ Nem veszem le. Gondod van vele? ~ Felpillantott rám a szempillái alól, majd visszanézett az újságra, és tovább olvasta. Össze visszakapkodtam a tekintetemet, mert ez elég kínos helyzet most. Debora, hol vagy már?!
~ Tudod Mays, borzalmas házi asszony vagy! Riley süt sütit, pedig neked kéne. ~ Gonosz? Durva? Szemét? Tán mindhárom. Lecsapta az asztalra az újságot, és szúrós tekintettel nézett rám, amire önkéntelenül is elvigyorodtam.
~ Majd ha lesz egyszer egy férjem, leszek házi asszony. Amíg nincs, addig független vagyok. ~ Vonogatta a vállát.
~ És a gyermekednek és ezt a példát fogod adni? ~ Arcát fürkésztem.
~ Nem lesz gyerekem. ~ Hajolt közelebb, és tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. ~ A másik, még barátom sincs. Majd ha találtam valakit, elgondolkozok az ilyeneken. Hol találsz egy olyan kutyát, aki vállalkozik az apa szerepre? A mai pasik elfutnak, ha megtudják, gyermekük lesz.
~ Itt ül, pár centire, egy vakkantásnyira. Vau! ~ Szemei kikerekedtek kijelentésemre. Majd visszahajolt. Levettem a szemüveget, és megdörzsöltem a szememet. Borzalmasak az ilyen szemüvegek.
Éppen szólásra nyitottam volna a számat, hogy megjegyezzek valamit, de éppen csengettek. Valószínűleg, Rick az. Mays, mint akit puskából lőttek volna ki, szaladt az ajtóhoz, és tépte fel azt. Pár perc eltelt, majd beljebb lépett a kis vendég.
~ Sziasztok! ~ Köszönt mosolyogva. Az én részemről, egy amolyan vicsorgás volt csak. Hogyan viselkedjek, a barátnőm ~ javítom magam~ ex-barátnőm barátja előtt? Ez bonyolult.
Hopp, és megint megszólalt a csengő, és remélhetőleg, ez már Debora lesz.
Ezúttal, én mentem ajtót nyitni.
~ Szia Debora! ~ Köszöntöttem hangosan, hogy mindenki hallja. ~ Elintéztél mindent? ~ Ezt már suttogva kérdeztem, a mire bólintott. Beinvitáltam, és egyből Mayshoz lépett.
~ Szia Maya! Terveztem egy órás vásárlást. Muszáj ruhát vásárolnom, mert jövő héten lesz egy bál, az egyik barátnőmnek. Eljönnél velem kiválasztani a ruhát? Kérlek! Bár ha nemet mondasz is igent értek, szóval, kár is megkérdeznem. ~ Szóval, egy óránk van. Annyi idő elég lesz.
~ Nem tudok Debora, hiszen itt van Rick… ~ Kezdte zavartan, és az ujjait töredezte. Valaki nagyon ideges.
~ Itt marad addig. Egy óra, az nem sok. ~ Nevetett fel Debora, és tekintete Rick és Mays között cikázott.
~ Nem hagyom itt Ericcel… ~ Nézett furcsán, majd megszólalt Rick.
~ Szívesen itt maradok, legalább megismerkedünk. ~ Mosolygott rám. Nagyon ijesztő ez a srác.
~ Nem is tudom…
~ Kérlek Mays. Nem lesz semmi gond. Itt van Riley is, minden rendben lesz! Na, gyere! ~ Ragadta karon barátnőjét, és elmentek. Leültem az egyik fotelbe, és gondolkozó fejet vágtam. Rick leült a kanapéra, és egy nagyot sóhajtott. A felénk közeledő Rileyra néztem, aki letette a dohányzó asztalra, az éppen nem tipikus ízesítéses sütit. Már csak arra várunk, hogy a hal bekapja a horgot.
~ Mesélj magadról. ~ Kérlelt Rick.
~ Mit meséljek? Átlagos életem van. ~ Mosolyodtam el. Összevonta a szemöldökét, és elgondolkozott egy másodpercre.
~ Nagyon akcentusos. Milyen származású vagy?
~ Svéd. ~ Vágtam rá az amúgy egyértelmű válaszomat. Rendben, neki nem egyértelmű, de nekem igen. Rábólintott, majd a falat kezdte vizslatni a tekintetével.
~ Mond csak, Rick, hány barátnőd volt már idáig? ~ Furcsa kérdés, tőlem.
~ Sok. Tíz biztos. Miért? ~ Tíz? Jézusom. Egy nőfalóval van dolgom.
~ Akkor nem vagy szűz. ~ Dőltem előre, könyökömet megtámasztva a térdemen. A fejét csóválta, és vett egy sütit, majd majszolni kezdte. Bekapta a horgot, és most várunk.
~ Előjáték vagy mindennek rögtön a közepébe? ~ Szemei kikerekedtek, és egy nagyot nyelt. Élvezem ezt a játékot.
~ Öhm.. ~ Kezdte zavartan. ~ Mindennek rögtön a közepébe. ~ Az előjáték sokkal jobb, mi baja van azzal?
~ Hányszor feküdtél le Mayssal? ~ Ez még tőlem is szemét kérdés volt, bevallom. Az meglepő, ha egyenes választ kapok a kérdésemre, elvégre Mays nem tudom, milyen barátja vagyok.
~ Egyszer… De miért teszel fel nekem ilyen kérdéseket?
~ Érdekel a nemi életed. Jó tudni egy-két infót. ~ Dőltem újra hátra a fotelben, és néztem a srácot. Első tünet: leveri a víz, és a hányinger kerülgeti. Ez már biztos meg van neki. Majd szédülni fog pár másodpercig, és elájul.
~ Jól vagy? ~ Tettem fel a kérdést, mint ha tényleg érdekelne, mi van vele. Megcsóválta a fejét, és eldőlt a kanapén. Ekkor lépett be Riley a nappaliba, és vigyorodott el.
~ Ennek annyi pár napig. Zárjuk be a vendégszobába. ~ Bezártuk a szobába, és pont ekkor toppant be Maya és Debora.
~ Rick hol van? ~ Lépett elém mosolyogva Maya.
~ Haza ment. Azt mondta, majd este hívd fel.~ Talán nem gyanúkeltő, hogy ezt mondtam. A csengő újra megszólalt, de ezúttal fogalmam sincsen, ki lehetet az. Mays kinyitotta az ajtót, és boldogan borult egy férfi nyakába.
~ Jason bácsi!
~ Mays, annyira örülök, hogy látlak. ~ Tolta el magától a férfi, és mosolygott rá.
~ Gyere beljebb! ~ Debora gyorsan lelécelt, Riley elhelyezkedett a kanapén. Én meg ott álltam tehetetlenül. A férfi és Mays a konyhába mentek, és elültek az asztalhoz, így tettem én is.
~ Jaj, ne haragudj, észre sem vettelek! Jason Owen, Maya nagybátyja vagyok. ~ Nyújtotta a kezét mosolyogva. Viszonoztam a gesztust.
~ Eric Saade, Maya..öhm… ~ Nem találtam a legmegfelelőbb szót.
~ A barátom. Apuék nem mesélték? ~ Jason csak megrázta a fejét.
~ És mióta vagytok együtt?
~ Fél éve. Fél éve? ~ Fordult felém, választ várva. Rábólintottam. Bár csak ez lenne az igazság, boldog fél év.
~ És minden rendben van köztetek? Hiszen, Eric nagyon távolság tartó… ~ Mays szólásra nyitott volna a száját, de közbe szóltam.
~Nincs minden rendben sajnos. De szeretem Mayst, és mindent megtennék azért, hogy boldog legyen.
~ Tudod mit Mays, majd valamelyik nap, visszanézek hozzád. Ha, kicsit jobb lelki állapotban leszel. Vigyázz magadra. ~ Köszönt el, és elment. Nagyon gyorsan lelépett, szerintem nem akart belekeveredni ebbe a dologba. Maya felpattant a helyről, és elindult volna a szobájába, de elkaptam a karját.
~ Minden oké? ~ Felém fordult, és könnyes lett a szeme.
~ Komolyan mondtad ezt? ~ Tette fel a kérdést, türelmetlenül. Nem tudtam először válaszolni, pedig igen is tudtam a válaszomat. ~ Mond már ki Eric, igen vagy nem?
~ Igen, komolyan mondtam!
____________________________________________
Íme a meglepetésem:
Igen, sikerült Mayst magamra haragítanom. Nem szólt hozzám két napig, és itt az ideje, hogy ez megváltozzon. Kihallgattam egy telefonbeszélgetését Rickkel, mi szerint a srác, ma átjön. Megbeszéltem Debora-val, hogy csináljon egy pár órás programot, amire el tudja rángatni Mayst. Rileyval meg kiterveltük, hogy mit fogunk csinálni. Egy kis időre, álomba küldöm a srácot, vagy valami eltávolítás szerűség. A terv egyszerű.
~Meg vannak a sütik?~ Ültem le a bárszékre, és kezembe vettem a mai újságot, majd olvasni kezdtem.
~Még nincsenek.~ Húzta el a szája szélét Riley, és ledobta az olvasószemüvegjét az asztalra. Felvettem, de mint kiderült, még rosszabbul látok benne.~ Iszonyatosan hülyén nézel ki benne nagypapi. ~ Terült el az arcán egy hatalmas vigyor, és neki támaszkodott a pultnak.
~ Szerintem meg jól áll. ~ Vontam vállat, és ebben a pillanatban lépett be Mays a konyhába, rám se hederítve.
~ Szia Riley! ~ Mosolygott rá, majd leült a pult másik oldalán lévő bárszékre, pont velem szembe. Nekem nem kell köszönni, meg vagyok a köszönése nélkül is.
~ Szia Mays! ~ Mosolyogott zavarában Riley, és értetlenül nézett rám. Megvontam a vállam, és Maysra néztem, aki kivette a kezeim közül az újságot, és olvasni kezdte az éppen nem érdekes híreket. A sütő hirtelen kattant egyet, jelezve, megsültek a sütik. Riley kivette, majd egy tányérra helyezte őket, és letette az asztalra. Árgus szemekkel néztem a sütit. Emlékszem, mikor a nagyi sütött nekem sütit, de imádtam. Az Ő süteményei voltak a legjobbak a világon, legalább is, nyolc évesen még ezt gondoltam.
~ Vedd már le azt az ostoba szemüveget. ~ Hozzám szólt! Bár nem valami kedves stílusban, de hozzám szólt. Még nem repdesek az örömtől, mert bármi megtörténhet.
~ Nem veszem le. Gondod van vele? ~ Felpillantott rám a szempillái alól, majd visszanézett az újságra, és tovább olvasta. Össze visszakapkodtam a tekintetemet, mert ez elég kínos helyzet most. Debora, hol vagy már?!
~ Tudod Mays, borzalmas házi asszony vagy! Riley süt sütit, pedig neked kéne. ~ Gonosz? Durva? Szemét? Tán mindhárom. Lecsapta az asztalra az újságot, és szúrós tekintettel nézett rám, amire önkéntelenül is elvigyorodtam.
~ Majd ha lesz egyszer egy férjem, leszek házi asszony. Amíg nincs, addig független vagyok. ~ Vonogatta a vállát.
~ És a gyermekednek és ezt a példát fogod adni? ~ Arcát fürkésztem.
~ Nem lesz gyerekem. ~ Hajolt közelebb, és tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. ~ A másik, még barátom sincs. Majd ha találtam valakit, elgondolkozok az ilyeneken. Hol találsz egy olyan kutyát, aki vállalkozik az apa szerepre? A mai pasik elfutnak, ha megtudják, gyermekük lesz.
~ Itt ül, pár centire, egy vakkantásnyira. Vau! ~ Szemei kikerekedtek kijelentésemre. Majd visszahajolt. Levettem a szemüveget, és megdörzsöltem a szememet. Borzalmasak az ilyen szemüvegek.
Éppen szólásra nyitottam volna a számat, hogy megjegyezzek valamit, de éppen csengettek. Valószínűleg, Rick az. Mays, mint akit puskából lőttek volna ki, szaladt az ajtóhoz, és tépte fel azt. Pár perc eltelt, majd beljebb lépett a kis vendég.
~ Sziasztok! ~ Köszönt mosolyogva. Az én részemről, egy amolyan vicsorgás volt csak. Hogyan viselkedjek, a barátnőm ~ javítom magam~ ex-barátnőm barátja előtt? Ez bonyolult.
Hopp, és megint megszólalt a csengő, és remélhetőleg, ez már Debora lesz.
Ezúttal, én mentem ajtót nyitni.
~ Szia Debora! ~ Köszöntöttem hangosan, hogy mindenki hallja. ~ Elintéztél mindent? ~ Ezt már suttogva kérdeztem, a mire bólintott. Beinvitáltam, és egyből Mayshoz lépett.
~ Szia Maya! Terveztem egy órás vásárlást. Muszáj ruhát vásárolnom, mert jövő héten lesz egy bál, az egyik barátnőmnek. Eljönnél velem kiválasztani a ruhát? Kérlek! Bár ha nemet mondasz is igent értek, szóval, kár is megkérdeznem. ~ Szóval, egy óránk van. Annyi idő elég lesz.
~ Nem tudok Debora, hiszen itt van Rick… ~ Kezdte zavartan, és az ujjait töredezte. Valaki nagyon ideges.
~ Itt marad addig. Egy óra, az nem sok. ~ Nevetett fel Debora, és tekintete Rick és Mays között cikázott.
~ Nem hagyom itt Ericcel… ~ Nézett furcsán, majd megszólalt Rick.
~ Szívesen itt maradok, legalább megismerkedünk. ~ Mosolygott rám. Nagyon ijesztő ez a srác.
~ Nem is tudom…
~ Kérlek Mays. Nem lesz semmi gond. Itt van Riley is, minden rendben lesz! Na, gyere! ~ Ragadta karon barátnőjét, és elmentek. Leültem az egyik fotelbe, és gondolkozó fejet vágtam. Rick leült a kanapéra, és egy nagyot sóhajtott. A felénk közeledő Rileyra néztem, aki letette a dohányzó asztalra, az éppen nem tipikus ízesítéses sütit. Már csak arra várunk, hogy a hal bekapja a horgot.
~ Mesélj magadról. ~ Kérlelt Rick.
~ Mit meséljek? Átlagos életem van. ~ Mosolyodtam el. Összevonta a szemöldökét, és elgondolkozott egy másodpercre.
~ Nagyon akcentusos. Milyen származású vagy?
~ Svéd. ~ Vágtam rá az amúgy egyértelmű válaszomat. Rendben, neki nem egyértelmű, de nekem igen. Rábólintott, majd a falat kezdte vizslatni a tekintetével.
~ Mond csak, Rick, hány barátnőd volt már idáig? ~ Furcsa kérdés, tőlem.
~ Sok. Tíz biztos. Miért? ~ Tíz? Jézusom. Egy nőfalóval van dolgom.
~ Akkor nem vagy szűz. ~ Dőltem előre, könyökömet megtámasztva a térdemen. A fejét csóválta, és vett egy sütit, majd majszolni kezdte. Bekapta a horgot, és most várunk.
~ Előjáték vagy mindennek rögtön a közepébe? ~ Szemei kikerekedtek, és egy nagyot nyelt. Élvezem ezt a játékot.
~ Öhm.. ~ Kezdte zavartan. ~ Mindennek rögtön a közepébe. ~ Az előjáték sokkal jobb, mi baja van azzal?
~ Hányszor feküdtél le Mayssal? ~ Ez még tőlem is szemét kérdés volt, bevallom. Az meglepő, ha egyenes választ kapok a kérdésemre, elvégre Mays nem tudom, milyen barátja vagyok.
~ Egyszer… De miért teszel fel nekem ilyen kérdéseket?
~ Érdekel a nemi életed. Jó tudni egy-két infót. ~ Dőltem újra hátra a fotelben, és néztem a srácot. Első tünet: leveri a víz, és a hányinger kerülgeti. Ez már biztos meg van neki. Majd szédülni fog pár másodpercig, és elájul.
~ Jól vagy? ~ Tettem fel a kérdést, mint ha tényleg érdekelne, mi van vele. Megcsóválta a fejét, és eldőlt a kanapén. Ekkor lépett be Riley a nappaliba, és vigyorodott el.
~ Ennek annyi pár napig. Zárjuk be a vendégszobába. ~ Bezártuk a szobába, és pont ekkor toppant be Maya és Debora.
~ Rick hol van? ~ Lépett elém mosolyogva Maya.
~ Haza ment. Azt mondta, majd este hívd fel.~ Talán nem gyanúkeltő, hogy ezt mondtam. A csengő újra megszólalt, de ezúttal fogalmam sincsen, ki lehetet az. Mays kinyitotta az ajtót, és boldogan borult egy férfi nyakába.
~ Jason bácsi!
~ Mays, annyira örülök, hogy látlak. ~ Tolta el magától a férfi, és mosolygott rá.
~ Gyere beljebb! ~ Debora gyorsan lelécelt, Riley elhelyezkedett a kanapén. Én meg ott álltam tehetetlenül. A férfi és Mays a konyhába mentek, és elültek az asztalhoz, így tettem én is.
~ Jaj, ne haragudj, észre sem vettelek! Jason Owen, Maya nagybátyja vagyok. ~ Nyújtotta a kezét mosolyogva. Viszonoztam a gesztust.
~ Eric Saade, Maya..öhm… ~ Nem találtam a legmegfelelőbb szót.
~ A barátom. Apuék nem mesélték? ~ Jason csak megrázta a fejét.
~ És mióta vagytok együtt?
~ Fél éve. Fél éve? ~ Fordult felém, választ várva. Rábólintottam. Bár csak ez lenne az igazság, boldog fél év.
~ És minden rendben van köztetek? Hiszen, Eric nagyon távolság tartó… ~ Mays szólásra nyitott volna a száját, de közbe szóltam.
~Nincs minden rendben sajnos. De szeretem Mayst, és mindent megtennék azért, hogy boldog legyen.
~ Tudod mit Mays, majd valamelyik nap, visszanézek hozzád. Ha, kicsit jobb lelki állapotban leszel. Vigyázz magadra. ~ Köszönt el, és elment. Nagyon gyorsan lelépett, szerintem nem akart belekeveredni ebbe a dologba. Maya felpattant a helyről, és elindult volna a szobájába, de elkaptam a karját.
~ Minden oké? ~ Felém fordult, és könnyes lett a szeme.
~ Komolyan mondtad ezt? ~ Tette fel a kérdést, türelmetlenül. Nem tudtam először válaszolni, pedig igen is tudtam a válaszomat. ~ Mond már ki Eric, igen vagy nem?
~ Igen, komolyan mondtam!
____________________________________________
Íme a meglepetésem:
Szia! :))
VálaszTörlésNos, arra a következtetésre jutottam, hogy nekem nem kell SOKK, még akkor sem, ha csak beszélgetnek róla. :P
Viszont az a kutyás metafora igazán szórakoztató volt! :)) És nagyon szívesen! :P Arra jöttem rá, vagyis inkább csak arra gondolok, hogy Mays is annyira akarja Eric-et, amennyire a srác Őt, de fél, hogy mitől, azt még nem tudom, de szerintem Erictől, hogy elhagyja, vagy megbántja, vagy valami ilyesmi állhat a háttérben...
Debora, Riley és Eric igazán sátáni fajzatok... hogy kitervelték ezt az egészet. :D
"álomba küldöm a srácot" - ez eszméletlen, vagyis, minek? Attól még hogy ott lesz a vendégszobában, mi fog változni? :DD
Most már értem, hogy minek kellett neked Jason bácsi... és örülök, mert most összehozod őket talán egy kis időre, de majd újra szét... olyan bonyolult vagy! :D
A fejezet viszont nagyon tetszett, ördögi volt, de mégis szórakoztató! :D
A másik blogról meg tudod, hogy mi a véleményem. ;)
Jut eszembe, köszönöm a kínos beszélgetést, nagyon jó volt, klassz volt olvasni! :D Hm.. bízom a megerősítésedben, miszerint tényleg a következő fejezetedben láthatjuk már a fiamat. :$ :D
Várom a folytatást! ;)
Kisses&Hugs♥, adadel