12.Fejezet~ A hívő!

Sziasztok!
Sajnálom, de úgy érzem, nem ez lett a legjobb fejezetem. Egyenesen borzalmas :( És még rövid is... Nagyon sajnálom kedves olvasóim :\ A hibákért is előre bocsánat...
Válaszoltam a 11.fejezethez kapott kommentekre :) Már nem tudok mit hozzáfűzni.. remélem, azért valakinek tetszeni fog :)

„Akinek a szerencse van megírva, ahhoz az magától is eltalál.”

/Eric szemszöge/

Én mentem legelöl, és mikor befordultam, egy pisztoly nyomódott a homlokomnak. Felemeltem mindkét kezemet, és lassan hátrálni kezdtem.
~Előkerültek a bárányok. ~ Karon ragadott, és megfordított, hogy a többiekkel legyek szemben, és a fegyvert a fejemhez fogta. Közben három férfi került Kendra, Riley, Debora és Maya mögé, két másik pedig mellém.
~ Nézzük, hogyan reagáltok, ha őt most lelövöm. ~ Már fel akartam készülni a halálomra, mikor Maya elszólta magát.
~Ne!
~ Mondj egy okot, miért ne? Talán azért mert szereted? Hagyjuk a nyálas részt Mays. Vessünk véget ennek.
~ Az élet a cél, nem a halál. ~ Nevettem el magamat. Vajon Jake tényleg megmerné tenni? Képes lenne elvenni egy ember életét, csak hogy neki jó legyen?
~ Neked nincs életcélod Saade.
~ Te azt nem tudhatod.~ Vágtam a szavába, majd folytattam.~ Ha nagyon akarod, ölj csak meg! Megfizetsz az összes bűnödért, ettől nem kell félned. Gyerünk, lőj csak le! ~ A tűzzel játszom. Ezzel most kiderül, hogy blöfföl-e.
~ Utolsó kívánság?
~ Menj a pokolra! ~ Sziszegtem a fogaim között, majd elsült a golyó. Azt hittem meghalok, de nem így történt. Egy kapucnis srác, megragadta Jake karját, és a földre szegezte a pisztollyal együtt, így a golyó csak a földet találta el. Lőport hagyott a talajon. Arrébb léptem, de két srác lefogott. Jake pedig a földre taszította a kapucnis fiút és ott is maradt.
~ Mi a francot művelsz te? ~ Tette fel dühösen a kérdést, miközben a srác feltápászkodott a földről.
~ Ó ember, földi halandó! A halállal harcolsz, mert nem tudod ki Ő… ~ Mutatott rám, de az arcát még mindig nem láttuk.
~ Hagyjuk a süket dumát! Ki vagy te és mit keresel itt? ~ Tépte le a kapucniját. Nekem a szám is tátva maradt a látványtól.  ~ Játszód itt a megmentőt, fiú? ~ Hiszen ez egy tizenhat éves kis srác. Tényleg mit keres itt? Mert Jake-n is látszik, hogy meg van lepődve a jelenlététől. De mit sem törődve vele, vette fel a földről a pisztolyát, és most a fiú fejéhez fogta.
~ Ne tedd Jake! Kérlek! ~ Szólalt fel Maya. Pár másodpercig tétovázott, majd a karját leeresztette maga mellé, és ellépett.
~ Gyerünk fiúk, menjünk! ~ Mögöttem kinyílt egy újabb kőtömb, és a két srác, aki eddig lefogott, betaszított, a fiatal fiúval együtt. Majd bezáródott a tömb. Remek, megint be vagyok zárva valahova.  Fenébe is Jake, egyszer legyen az én kezemben a pisztoly. Biztos, hogy többet nem látsz világot. ~Elhessentettem a rosszabbnál rosszabb gondolataimat, és próbáltam kiutat találni, kevés sikerrel. Nem hiszem el, mindig van valami megoldás mindenre.
~ Ne is próbálkozz! Innen nem jutunk ki. ~ Roskadt le a fal mellé.
~ Ki vagy te? ~ Ültem le a vele szemben lévő falnál.
~ A nevem Zane. Egy átlagos tizenhat éves vagyok. ~ Vázolta fel röviden a válaszát a kérdésemre.
~ És hívő? ~ Erre csak rábólintott. ~ Miért nem hagytad, hogy megöljön?
~ Azért barátom, mert senki sem érdemel ilyen halált. Mindenkinek van egy feladata az életben, amit véghez kell vinnie. Ha ezt még nem tetted meg, akkor nem halhatsz meg! Az embereknek van egy céljuk, ezért élnek. És te ~ Mutatott rám, komoly arckifejezéssel. ~ még nem vitted véghez. Annyi minden vár még rád! Szerelem, barátok, család és sok kaland. Kár lenne érte. ~ Fejezte be a monológját. Érdekes dolgok ezek, már amiket mondott. De honnan tudja, hogy még nem vittem véghez? Hiszen, nem is ismer, még a nevemet se tudja.
~ És most azon elmélkedsz, hogy honnan tudom ezeket. És de! Tudom a nevedet. Eric Saade, Maya Owen egykori barátja. A kapcsolatotok amilyen nehezen indult, olyan nehezen ért véget. De mindkettőtökön érezni valamilyen egyfajta vonzalmat, még mindig! Nem tudjátok lezárni ezt a kapcsolatot, mert a lelketek mélyén, akarjátok egymást. Ezek elég érdekesek… ~ Gondolkozott el. Oké, ez kezd nagyon furcsa lenni.
~ Honnan tudsz te ennyi mindent? ~ Fintorodtam el.
~ Én sok mindenkiről tudok sok mindent. De választ nem tudok adni a kérdésedre. Az embereket is jól kiismerem. Vegyük példaként Jake-t. Tele van negatív gondolatokkal. Ő maga a pokol. Senki másra nem gondol, csak magára. Ezek borzalmas tulajdonságok.
~ És engem milyennek látsz? ~ Vágtam a szavába. Felnevetett, majd végig nézett rajtam.
~ Tökéletesen Jake ellentéte vagy. Próbálod a dolgok pozitív oldalát nézni. Ha valaki elsőre meglát, rögtön az jut eszébe, hogy bunkó, tipikus nagyfiú vagy.  Pedig legbelül, nem! Ha valamit elhatározol, azt véghez is viszed. Makacsságod olyan, mint Maya-é. Ebben nem különböztök!  ~ Elhallgatott, és a talajt vizslatta a tekintetével. Percekig csendben ültünk, semmit nem téve. Csak reménykedhetünk abban, hogy élve kijutunk, és nem itt halunk meg, négy fal között. Én még élni szeretnék, egy darabig.
~ Ez mi? ~ Pattant fel a helyéről, és mellém sétált. Felálltam én is, és kíváncsian néztem. A falból homok kezdett szóródni. A fal mind a négy oldalán.
~ Basszus! ~ Szitkozódtam. De ekkor eszembe jutott egy ötlet. ~ Ha bakot tartok neked, megnézed, hogy fölöttünk, mi van?
~ Mi? Ezt meg hogy érted? ~ Rendben, bonyolultan fogalmaztam.
~ Csak kopogtasd meg a mennyezetet, és mond el, mit érzel. ~ így már értette, mit is szeretnék. bakot tartottam neki, ő pedig megütögette a plafont. Beleütött egyszer-kétszer, amire az megmozdult.
~ Ha meg tudnám mozdítani, akkor esélyünk lenne a szabadulásra!
~ Csak siess, mert már térdig ér a homok. Itt fogunk megfulladni. ~ Pillanatok belül, sikerült eltolnia a követ. Kimászott, majd segített nekem is kimászni. Utána visszahelyeztük a követ, és eldőltem.
~ Ezt megúsztuk.
~ Nem egészen. Nézd! ~ Mutatott valamerre. Ülőhelyzetbe vágtam magam, és csak utána vettem észre, hogy hol is vagyunk. Az építmény legtetején, és mindent látunk innen. Előkaptam a telefonomat, hogy megnézzem, van-e térerő.
~ Ez az! ~ Kiáltottam fel, és erre Zane kérdőn nézett rám. ~ Van térerő, így kérhetünk segítséget. ~ Magyaráztam el röviden, majd tárcsáztam is légi mentőket. Kettőt csengett majd felvették a telefont. Elmagyaráztam, hogy valahol Oroszország közelében vagyunk, egy erdőben. Azt mondták, megpróbálják felmérni a terepet. És amint tudnak, jönnek. Miután letettem a telefont, azon gondolkoztam, hogy hogyan jutunk le innen.
~ Már csak az a kérdés, hogy hogyan jutunk le. ~ Néztem Zane-re, akinek az arca egy pillanatra megfagyott. Összevontam a szemöldökömet, és vártam, hogy megszólaljon. Körbenézett, majd rám.
~ Szeretsz csúszdázni?