14.Fejezet~ Az éjszaka lidérce

Sziasztok!
Tudom,tudom...sokat késtem a fejezettel. De nagyon nehezen hoztam össze.. és szerintem, borzalmas is lett :( De nem tudok mit csinálni, jobb nem telt most tőlem. Ne haragudjatok érte :)
Remélem, azért valakinek elnyeri a tetszését!
Üdv: Vanity

(Inside Out)

Forgolódtam folyamatosan. Egyszerűen nem jött álom a szememre. Ilyenkor mit tudnék csinálni? Elfoglalni magam valamivel? Képtelenség itt ilyenkor bármit is csinálni. Meg persze veszélyes is.
A hátamra feküdtem, de pillanatokon belül felültem, és körbe néztem. Lesütöttem a szememet, és megéreztem, hogy egy kéz tapad a számra. Szemeim egyből felpattantak, és ijedten néztem az előttem guggoló, kapucnis férfit. Egész arcát eltakarta, így nem ismertem fel.  Ujját a szájára tette, majd jelezte, hogy menjek vele. Bólintottam, és felálltam. Elvette a kezét, és megindult valamerre. Ki ő és hova megy?
Mentem utána, hiszen mi baj történhetne? Már úgy is mindegy, ha bajba keveredem.
~ Elárulnád, ki vagy? ~ Tettem fel a kérdést, mikor már elég messze jártunk a tábortól. De kérdésemre nem felelt, csak ment előre, néha-néha hátra pillantva. ~ Hahó, hozzád beszélek! ~ Hitetlenkedtem, de még így sem méltatott válaszra. A fülemet vízcsobogás csapta meg. Itt van valahol a vízesés. Lehet, hogy oda visz, és belefojt a vízbe? Az értelmes gondolataim. De hirtelen megtorpant, és hátulról véletlenül neki ütköztem. Rám nézett, - persze az arcát még mindig nem láttam- majd újra megindult, de ezúttal vett egy éles jobbost. Ilyenkor egyre jobban hallottam a vízcsobogást, és nem tévedtem, a vízeséshez vitt. De meglepő módon, csodálatos idillt nyújtott. Bár nem vagyok oda a szentjánosbogarakért, még is fantasztikusabb képet adtak. És még egész jól lehetett látni mindent. Megállt, majd felém fordult.
~ Elárulod ki vagy? Mert ha Jake vagy, biztos, hogy itt helyben megfojtalak. ~ Jelentettem ki, és titkon reménykedtem, hogy nem Jake lesz ez a titokzatos férfi. Egy nagyot sóhajtott, majd lassú mozdulattal levette a kapucniját. A vér is meghűlt bennem, és hirtelen nem kaptam levegőt. Próbáltam nyelni, de még az sem ment. A torkom kiszáradt. A férfi elmosolyodott, majd megszólalt.
~ Ennyire megleptelek? ~ Vonta össze a szemöldökét, és megrázta a fejét. Először a szám is tátva maradt, majd elmosolyodtam. Elkezdtem ütögetni a karját, és minden egyéb testrészét.
~ Te idióta, nem normális, barom. Mit gondoltál? Eljátszód a halálodat, majd felbukkansz?  Mert ez így megy igaz? Na, várjál csak… ~ Szitkozódtam volna tovább, ha nem ragadja meg a karom, és fordít háttal a testének. Lefogta a kezemet, és a nyakamon éreztem meleg leheletét.
~ Lenyugszol egy kicsit, és ígérem, mindent elmondok. Rendben?  ~ Bólintottam, és a vizet kezdtem kémlelni a tekintetemmel, miközben vártam, hogy a pulzusom visszaálljon. ~ Jól van. Most elengedlek, és ne üss meg még egyszer, kérlek... ~ Így is tett, elengedett, és felé fordultam, szúrós tekintettel.
~ Várom a magyarázatod. ~ Dörzsöltem meg a homlokomat és csípőre tettem a kezemet.
~ Sajnálom, hogy eltűntem. Mindenki azt hiszi, hogy meghaltam, kivéve Riley. Vele tartottam a kapcsolatot. Beszámolt minden dologról, ami veletek történt. Ne kérdezd, hogyan szabadultunk ki abból az építményből. Az eltűnésem a tervem része, és nem szeretném, ha Jake tudomást szerezne arról, hogy még élek. Most is Riley vett rá arra, hogy beszéljek veled…. ~ Itt elhallgatott, és zavartan megvakarta a tarkóját.
~ Arról is beszámolt, hogy szenvedtem miattad?
~ Öhm..igen. ~ Bólintott, én meg fújtatva fordítottam neki hátat és indultam meg. ~ Várj Mays! ~ Ragadott megint karon.
~ Mi az? ~ Próbáltam magam nyugodtan tűntetni, és nem utat engedni a könnyeimnek. Azt hittem, megint magyarázkodni fog, hogy mennyire sajnálja a dolgokat. De nem így tett. Magához rántott és ajkát az enyémre tapasztotta. ~ Várj, várj… ~ Elhúzódtam, ugyan is recsegést hallottam. Ez nem a vízesés csobogása, hanem farecsegés.
~ Mi az? ~ Vont kérdőre, miközben összevissza kapkodtam a tekintetemet. És arrébb sétáltam pár lépést. Majd újra hallottam, hogy megreccsen egy faág.
~ Hallottad? ~ Fordultam Eric felé, és lassú léptekkel járkált körbe-körbe zsebre dugott kézzel. Végül megállt.
~ Szerintem, nincs itt senki… ~ Jelentette ki magabiztosan, majd a következő pillanatban, a földön hevert, két sráccal a hátán.
~ Szóval, nincs itt senki. ~ Guggoltam le mellé, és elmosolyodtam. Szeretek gúnyolódni, ez nem is kétség.
~ Ne haragudjatok. ~ Állt fel a számomra ismeretlen fiú és felsegítette Rileyt, Eric pedig továbbra is a földön feküdt. De pár másodperces fáziskésés után felállt és leporolta magát.
~ Mit kerestek itt? ~ Hangzott el a kérdés, és a két fiú összenézett.
~ Semmit. ~ Válaszolták egyszerre. ~ vagyis, Jake mászkálgat megint ott a kis elhagyatott háznál.~ Vont vállat Zane.Ugyan is Eric említette ezt a nevet, és gondolom, ő az. Ház? Milyen ház? Lemaradtam valamiről? Megint miben sántikálnak?
~ Már megint? ~ Hitetlenkedett Eric. A tekintetem csak cikázott a három fiú között. Vajon észreveszik, hogy itt vagyok, vagy folytatják a társalgást nélkülem is?  Riley bólintott, és leült az egyik nagyobb kőre. ~ Holnap úgy is oda fogja vinni a csapatot.
~ Beavatnátok? ~ Szólaltam fel hirtelen, és mindhárman rám néztek.
~ Van a közelben egy kis ház. Vagyis, annyira nem kicsi. ~ Kuncogott fel Eric, mint ha annyira vicces lenne, pedig egyáltalán nem az. ~ És Jake már délután feltérképezte. De úgy látszik, még éjszaka is képes nézegetni. Bemenni persze nem mer. ~ Fordult Riley felé vigyorogva, majd tekintetét újra rám szegezte. ~ És biztosak vagyunk benne, hogy holnap oda fog titeket vinni. Tártkarokkal várom.
~ Várj, te voltál már bent? ~ Vágtam a szavába, és válaszként csak egy bólintást kaptam. ~ És mi van bent? ~ Fontam össze a karomat a mellkasomon.
~ Igazából semmi ijesztő dolog. Egy elhagyatott ház, poros bútorokkal, kisebb-nagyobb helységekkel. De azt nem mondom, hogy oly könnyen bejutottam. Mert egyes növények teljesen ellepték néhány részét. ~ Vont vállat. ~ Öhm, fiúk, elmennétek? ~ Fordult Riley és Zane felé, akik szót fogadva, fogták magukat és elmentek, és Eric elém lépett.
~ Nézd, sajnálok mindent, és tudom, hogy nem fogsz egy könnyen megbocsátani. De arra kérlek, vigyázz magadra. És ha lehet, ne nagyon mond el még a lányoknak sem, hogy életben vagyok. Örülnék, ha továbbra is titok maradna. Holnap találkozni fogunk úgyis, hiszen ott leszek a háznál, mikor ti. Rendben? ~ Fúrta tekintetét az enyémbe. Szemében aggódást véltem felfedezni. Kezét végig húzta az arcomon, és végül a nyakamon. Persze nem sikerült titokban tartanom egy kis lila foltomat, amit elég érdekes helyzetben szereztem.
~ Tudok magamra vigyázni. ~ Válaszoltam suttogva, és a nyakamon lévő foltot kezdte nézni. Összehúzta a szemöldökét, én pedig nagyot nyeltem.
~ Elárulnád, hol szerezted? ~ Hangja rideg lett, és választ várt tőlem.
~ Lényegtelen, csak egy kis baleset. ~ Csóváltam meg a fejemet, és véletlenül sem akartam a szemébe nézni. Kerültem tekintetét.
~ Mays! Válaszolj a kérdésemre.
~ Mondtam, lényegtelen. ~ Számomra lezártnak részesült a téma. De Eric nem így gondolta.
~ Nézz rám! Mays, nézz rám! ~  Megadtam magamat, és ránéztem.
~ Csak egy kis baleset. Ez egy lila folt, Eric. Nem nagy cucc. ~ Próbáltam terelni a témát, hátha feladja. De nem olyannak ismerem, mint aki könnyen feladja a dolgokat.
~ Utálom, hogy mindent harapófogóval kell kiszednem belőled. De jó, oké! Ha lényegtelen, akkor lényegtelen. De úgy is rájövök. ~ Kacsintott rám. ~ De, most menj vissza, mielőtt feltűnik mindenkinek, hogy eltűntél. ~ Közelebb hajoltam hozzá, és egy puszit adtam az arcára.

~ Szia. ~ Suttogtam és visszamentem a többiekhez. Mit fog megint csinálni?