19.Fejezet~ London

Sziasztok!
Sikerült előbb befejeznem a fejezetet, és lehet, a vége kicsit összecsapott le, de ne haragudjatok rám emiatt :$ A kommentekre még nem válaszoltam, de ahogy időm lesz, válaszolok rájuk és szólni is fogok majd :) Nos, eldőlt, hogy Maya hogyan fog reagálni majd Ericre... kíváncsi vagyok, mit gondoltok erről :)
A hibákért előre is elnézést kérek! Tehát, nincs mit hozzáfűznöm..kellemes olvasást!
Üdv: Vanity

( What Makes You Beautiful )

Úgy volt, hogy Tom jön értem reggel nyolcra, de itt állok fél kilenckor és sehol senki. Persze az nem jutott eszembe, hogy fel kellene hívnom. Meg vagyok lepődve azon, hogy időben elkészültem. Meglehet, hogy kicsit izgulok, hiszen még is Londonba megyünk, és meg van arra is az esély, hogy találkozzak Mayával. Úgy érzem, élmény lesz a viszontlátás! Kapok egy pofont és utamra mehetek. Valahogy így képzelem el az egészet! Más hogy nem is tudnám… - Kiléptem a folyosóra és bezártam magam mögött az ajtót, majd megfordultam és egy lányba ütköztem.
~ Ne haragudj… ~ Húztam el a számat, amire felemelte a kezét és megcsóválta a fejét.
~ Nem, én voltam a hibás! Hozzád jöttem amúgy… ~Engedett el egy halvány mosolyt.
~ És mi okból jöttél hozzám kedves Gemma? ~ Vigyorogtam rá, meghátrált és nekidőlt a lépcső korlátjának.
~ Csak olyan rég beszélgettünk! Már vagy egy éve nem láttalak, és hát hiányoztál egy kicsit! ~ Pirult bele a mondatába, amire leszegtem a tekintetemet, és próbáltam finoman megfogalmazni a mondandóm.
~ Tudod, nem ez a legalkalmasabb idő a beszélgetésre, ugyan is Londonba megyek három napra. De ha visszajöttem, bepótolhatjuk az elmaradt traccs partikat. ~ Gemma-t régóta ismerem, egy nagyon jó barát. De amúgy a Melodifestivalen egy statisztája, és meg kell hagyni, nagyon jól végzi a munkáját. Valószínűleg a mostani Melon is fogok vele találkozni, hiszen kötelességem fellépni, mint tavalyi győztes.
~ Oh, hát rendben! Szabad tudnom mi okból mész Londonba? ~ Kíváncsiskodott tovább, és hála az égnek megszólalt a telefonom. Gyors mozdulattal vettem ki a zsebemből és nyomtam a fogadás gombra.
~ Haló?
~ Itt vagyok! ~ Hangzott röviden a válasz és kinyomta. Visszacsúsztattam a zsebembe a készüléket és bocsánatkérően lestem Gemma-ra.
~ Menj csak! ~ Mosolygott és én pedig megindultam. ~ Ja és Saade.. ~ Torpantam meg és visszafordultam ~ Ne felejtsd el, hogy megígértél egy traccs partit! ~ Kacsintott rám. Bólintottam és elindultam. Annyi mindent ígértem én is, és semmit nem tartottam be soha. Miért most kezdeném? – Mielőtt belemélyültem volna ebbe az ígéretek betartása témába beraktam a bőröndömet a csomagtartóba és beültem az anyósülésre Tom mellé.
~ Késtél! ~ Milyen furcsa volt ezt tőlem hallani. De élveztem a helyzetet, hiszen végre egyszer nem én késtem, hanem ő.
~ Fogd be popsztár! Dolgom volt! Lebeszéltem egy rádiónál egy interjút. Meglepő, mert ismernek és ez nagyszerű alkalom, hogy most többen is megismerjenek. ~ Ráncolta össze a homlokát majd folytatta. ~ tehát először felvesszük az új dalt, és következő nap, reggel mész az interjúra! Utána lévő nap délelőtt meg hazajövünk. ~ Vázolta fel a tervet, én pedig egyetértően bólintottam, és hátradőltem az ülésben. Az út elég rövid volt, legalább is számomra. Kiértünk a repülőtérre, ahol meg is pillantottam J-sont és még egy két embert a csapatból. Köztük az egyik táncosomat, Kevint is.

 Kiszálltam a kocsiból, kivettük a csomagjainkat és felültünk a gépre. Körülbelül még tíz percet időztünk és végre elindultunk. Nem kicsit vagyok ideges, és szerintem ez meg is látszik rajtam.
~ Na, mesélhetsz J-sonnak! ~ Huppant le a mellettem lévő székre, megpaskolta a mellkasát és vigyorgott, mint a tejbe tök. Minek örül annyira? Hogy kiszedhet belőlem minden információt?  Nem mindent fog kiszedni, abban biztos lehet. Talán csak egy-két dolgot többet biztos, hogy nem!
~ Mégis mit? ~ Tetettem az ártatlan, összevontam a szemöldökömet és értetlenül pislogtam rá.
~ Szóval, egy lány van a dologban, csak éppenséggel nem tudom, hogy ki… Ellopták a kicsi szívedet Eric? ~ Nevetett fel és látszólag nagyon is élvezte ezt a helyzetet. De hátha most ellenkezem, és nem mondok neki semmit, akkor soha nem száll le rólam ezzel kapcsolatban. Így elmeséltem néhány dolgot. Persze sem Párizsról sem az erdőről nem meséltem neki, mert az jobb, ha titokban marad. Voltak megjegyzései is, de elnéztem neki. Mi mást is tehetnék?

Az út két óra és harmincöt perces volt, így háromnegyed órában jártattam a számat a többiben pedig aludtam. Jobb dolgom úgy sem akadt. Leszállásnál lettem igazán izgatott, a pillangók csak úgy verdestek a gyomromban.
~ Nyugalom, hiszen ez csak London! ~ Veregette meg a hátamat Tom, mikor leszálltunk a gépről és előre sétált.
~ Csak London… ~ Morogtam magam alatt és mentem utána. Utunk egyből a szállodába vezetett, amit a menedzserem előre lefoglalt. Szobát a hatodik emeleten kaptam, J-son mellett. A többiek egy emelettel feljebb kaptak szobát.

Miután kicuccoltunk, Tom elrendezett pár telefont és elmentünk a megbeszélt címre, a stúdióba.  Végre személyesen is megbeszélhettük a dolgokat, javítottunk a dal szövegén és utána már csak fel kellett venni. Devvel igazán nagyszerű dolgozni, így könnyen folyt mindent, gyorsan végeztünk a dalfelvétellel. Meg kell hagyni, egy fantasztikus dal született, és remélem, ezzel majd kijuthatok Európába. Hogy minél többen megismerjenek, és szeressék a zenémet. Ez a legnagyobb célom most! Nincs annál jobb, mikor oda jönnek hozzád, és azt mondják, milyen rohadt jó előadó vagy! Mert ez felemelő érzés. ~Az órámra lestem, és a szám tátva maradt. Jó hamar elrepült az idő, mert az már javában ütötte a fél nyolcat. Az „érzelmes” búcsú után visszamentünk a szállodába ugyan is holnap még egy rádiós interjú is vár rám.

~ Nézd már, haver! ~ Rázta meg a vállamat Kevin és mutatott egy kisebb tömegre, ami a szálloda aulájában sereglett. Nem értettem a nagy felhajtást, pláne este nyolckor, de Kevin a kezembe nyomott egy szórólapot és az elolvasása után már mindent tiszta lett. ~ Ben Owen, híres könyvíró. Itt is dedikálja a könyvét, amit nem régiben adott ki. Fantasztikusan ír a csávó azt meg kell hagyni. ~ Hüledezett miközben beszálltunk a liftbe. Álljunk meg egy pillanatra… Owen? Nem, semmi köze Mayához, miért is lenne? Csak mert a nevük megegyezik? Kötve hiszem… ~A lift megállt a hatodikon és kiszálltam, majd utam a lakosztályomba vezetett. Egy kiadós tusolás után végre lefeküdhettem aludni, ugyan is ettől a naptól kicsit elfáradtam. De megérte az új dalárt fáradozni…

/Maya /

Reggel fél tízre már a rádiónál kellett lennem, mert Mike és Georg meglepetést tartogattak nekem. De azt is csak azért, mert egy hónap kihagyás után újra munkába állok. Mint kiderült, Jake rendezte le nekem azt-az egy hónapot, amit nevezhetünk szabadságnak is. Milyen kedves volt tőle, és ha még egyszer látom az életben meg is fogom neki köszönni, nem éppen pozitív értelemben.

( Heart Skips a Beat )

Mikor beértem a kis stúdióba, nem gondoltam volna, hogy egy kisfiú csak úgy letámad.
~ Harry, azonnal gyere ide! ~ Jött felém Georg de a kisfiú nevetve futott el és bújt az asztal alá. Nem értettem először mi is történik, így megilletődve néztem magam elé.
~ Szia Mays! ~ Integetett nekem mosolyogva Mike.
~ Sziasztok! Elárulnátok, mi folyik itt? ~Léptem beljebb és elfoglaltam a szokásos helyemet.
~ Georg behozta a kisfiát, és hát kész káosz van itt most. ~ Vázolta fel röviden Mike azt, amiről lemaradtam.
~ Eszement gyerek! ~ Mérgelődött Georg miközben ő is elfoglalta a helyét majd mosolyogva fordult felém. ~ Szia Mays! Jó újra látni, drága!
~ Én is örülök, hogy újra láthatlak titeket és őszintén, már nagyon várom azt a meglepetést! ~ Tértem a lényegre, amire a két fiú összenézett és adásba intettek. Húsz percen keresztül csak jöttek a telefonok, és mindenki kért egy csodálatos dalt, amit örömmel játszottunk le. Ekkor jött csak a hidegzuhany számomra.
~ Nos, nemrégiben megkérdeztük Mayst, hogy van-e kedve elmenni Svédországba egy rendezvényre, mint műsorvezetőnek? Választ sajnos akkor nem kaptunk, de reméljük még ma kapunk. A lényeg a lényeg, Maya hiszel abban, hogy valaha találkozol Eric Saade-val? ~ Nem foglalkoztam vele, rávágtam a válaszomat.
~ Nem hiszem, hogy találkoznék vele. De ha igen, akkor is maximum egy mondat erejéig ~ Feleltem és rábólintottam.
~ Hát, ha így gondolod.. ~ Húzta el a mondat végét, és a papírjára lesett. ~ Csak hogy tudd, én már biztos, hogy Svédbe megyek, és remélem te is jössz! ~ Vigyorgott rám, amire elmosolyodtam. ~ Tehát, most jön a meglepetésünk számodra Maya! Köszöntsétek sok szeretettel, Eric Saade-t! ~ Hogy kit??!

Mikor megláttam Ericet, azt hittem nyomban barátságot kötök a padlóval. Mit keres itt ez a tökkel ütött és hogy merészelt idejönni? Tényleg, el is felejtettem, ő a popsztár, aki híres akar lenni Európa szerte.
Eric mosolyogva lépett be a helységbe és rögtön felém lépett, rejtve azt, hogy valaha ismertük egymást. Kezet ráztunk és csak kínosan mosolyogtunk egymásra, majd helyet foglalt mellettem.
~ Köszöntünk Eric itt nálunk! ~ Üdvözölte Georg.
~ Örülök, hogy meghívtatok!
~ Tehát Maya, Eric volt a kis meglepetésünk számodra. Megcáfoltuk azt a kijelentésedet, hogy nem fogsz vele találkozni, és ha igen, csak egy mondat erejéig. Most egy óráig lesz a vendégünk és beszélgetünk sok-sok szaftos dologról. ~ Nézett rám Mike, és Eric is rám szegezte a tekintetét.
~ Igen, el sem tudod képzelni, mennyire örülök neki, hogy találkozhatok Ericcel! Ennél jobb napom nem is lehetne... ~ Nevettem fel cinikusan. ~ Mesélj valamit Eric, mi újság mostanság? ~ Fordultam az említett felé.
~ Különösebb dolog nem történt mostanság velem! Folyamatosan próbáltam a csapatommal, hiszen készülőnk a turnéra, az Allsan Pa Skansen fellépésre és természetesen nem lehet lazsálni. A turné végeztével kezdek neki az új albumom elkészítésének, és az új single-hez készítek majd videóklippet is. ~ Adta meg a válaszát a kérdésemre.
~ És a nőkkel hogy állsz? ~ Vigyorgott Georg, és Eric nevetve megcsóválta a fejét.
~ Most a zene és a rajongóim az elsők az életemben! Nem fér bele az időmbe a csajozás. Jelenleg egyedül vagyok!
~ Elképesztő! El sem tudnám képzelni, milyen sokat dolgozhatsz… ~ Nevetett már Mike is. Látszólag viccesnek találták ezt a beszélgetést, de én nagyon nem. Miért is kéne, hogy viccesnek találjam? Ezek inkább fájnak nekem. Egy hónap elteltével képes idetolni a képét és ezeket mondani?

Abban az egy órában inkább a srácok beszélgettek, és én csendben figyeltem az eseményeket. Néha-néha váltottam Ericcel pár szót, de semmi különösebb dolog nem történt. Miután a műsornak vége lett, a torkomban dobogó szívvel mentem volna minél távolabb ettől az épülettől és Erictől, de nem tudtam. Mikor már a kijártnál jártam valaki megragadta a karomat és magával szembe fordított.
~ Kérlek ne rohanj el!
~ Miért ne? Mi a francért jöttél vissza? ~ Próbáltam nyugodt maradni, de kellőképp nem voltam rá képes.
~ Hogy lássalak… ~ Tekintete üres lett, semmit mondó.
~ Nem érdekel.. ~ Ráztam meg a fejemet és kitéptem a karomat a fogságából és újra megindultam. De elém ugrott, elhárítva az utat.
~ Legalább hallgass meg! ~ Nézett rám kiskutya szemeket meresztve.
~ Legyen… ~ adtam be a derekamat, de előbb ördögien elmosolyodtam, amit ő is észrevett. ~ De ígérj meg nekem valamit… ~ Kezdtem bele, és drámaian hatásszünetet tartottam.
~ Mi lenne az?
~ Miután itt végeztél, azt akarom, hogy eltűnj az életemből, és többet ne lássalak…