21.Fejezet~I Crashed On The Dancefloor

( Give Your Heart a Break )

/Eric/

Hát, itt a vége. Nincs több esély, nincs megbocsátás. El lettem küldve, elmehetek élni az életemet, nélküle. Milyen jó is lesz nekem… Már most rossz belegondolni, hogy mi lesz velem. Hiszen, eddig is hiányzott, de most még rosszabb lesz. Az érzés csak fokozódik, és nem fog enyhül. De egyszer biztos fog, csak az lehet hogy hosszú idő. – Miután elbúcsúztam Maya-tól, visszamentem a szállodába, és elkanászodva lépkedtem a lakosztályom felé, mikor meghallottam Tom hangját.
~ Eric, várj! ~ Fogta meg a vállamat és fordított magával szembe, de a tekintetem a rögtön a földre szegeztem. ~ Szuper voltál a rádiós interjún! Imádtak az emberek! ~ Lelkesedett fel, és elmosolyodtam. ~ Valami gond van? ~ Kérdezte, és hangja kíváncsiságtól csengett. Megráztam a fejemet, és az ajtó fele mutattam.
~ Megyek, és lefekszem aludni. ~ Húztam el a számat, és Tomra lestem, aki csak összeráncolt homlokkal nézett rám.
~ Eric… ~ Pillantott le a karórájára, majd rámutatott. ~ Még csak öt óra van. ~ Jegyezte meg. Vállat vontam és faképnél hagytam. Mikor beléptem a szobába ledobtam a földre a kabátomat és ruhástól dőltem be az ágyba. Elbasztam mindent! Miből is gondolhattam azt, hogy megbocsát azok után, amiket tettem? Idióta barom vagyok és ez nem vitás. Próbáljam magam túltenni rajta? Nem megy… Férfi létemre nem megy, és nem is akarok lépni. Nem harcolok, feladtam mindent! Kezdődik egy új fejezet az életemben, és lehet, még is jobb lesz.

Hangos kopogás vettet véget borzalmas rémálmomnak. Nyöszörögve keltem fel és a fejemet fogva léptem az ajtóhoz és tártam szélesre azt.
~ Jó reggelt álomszuszék! Csak szólok, hogy egy óra múlva indul a gépünk, úgy hogy légy szíves, szedd össze magad! ~ Hadarta el egy szuszra az egészet Tom és eltűnt a szemem elől. Egy „Mi van?” nézés után becsuktam az ajtót, majd háttal nekidőltem és lassan csúsztam le a földre. A tegnapi gondolatok emésztettek továbbra is. De nehezen rávettem magam a készülődésre, és mint mindig, most is rám vártak a többiek. Haragos nézéssel méregetett mindenki, mikor leértem a halba a bőröndjeimmel. Nem érdekelt senki jelen pillanatban, még a megjegyzések sem. Csak arra vártam, hogy végre gépre szálljunk, és itt hagyjuk Londont.
~ Na, hogy ment? ~ Ült le mellém J-son, és érdeklődve fürkészte az arcomat.
~ Kidobott. ~ Válaszoltam tömören, hátradöntöttem a fejemet és karba fontam a kezemet.
~ Majd jön a következő, ne emészd magadat. ~ A szemem sarkából figyeltem, ahogy elvigyorodik, de nem látva rajtam reagálást, egyből eltűnt a vigyor az arcáról. ~ Sajnálom, haver!
~ Én is. ~ Egy sóhaj után ott hagyott és hátrament a többiekhez, akik jól elnevetgéltek Kevin egyik poénján. Lesütöttem a szememet, és újra lejátszódtak előttem az emlékeim. Kezdve a vonaton való találkozással, folytatva Párizzsal, Prágával. Újra visszatértünk Párizsba, ahol csodálatos dolgokban volt részünk, de elváltak útjaink. Itt egy borzalmas idő vette kezdetét, és ezt csak követte a rosszabbnál rosszabb dolgok. Bejött a képbe Jake, tönkre ment minden. Kibékültünk majd újra összevesztünk, és csak játszottunk egymással, ami nem volt helyén való. Eltávolodtunk egymástól, és Maya arra következtettet, hogy nincs tovább. Itt véget ért minden, és elvesztettük egymást. Féltem őt!

A gép landolása után, a repülőtéren letámadtak a fotósok és az újságírók. Két őr és Tom segítségével sikerült taxiba ülnöm és egyenesen haza mennem. Mikor átléptem a lakás küszöbét, rögtön megszólalt a telefonom. Gyors mozdulattal vettem ki a zsebemből, és a képernyőre se nézve vettem fel és szóltam bele:
~ Haló?
~ Cső haver, itt Alex! ~ Köszönt egy vidám hang a vonal másik végén. Beljebb sétáltam a lakásban és eldőltem a kanapén.
~ Mi a pálya? ~ Kérdeztem, miközben a plafont pásztáztam a tekintetemmel.
~ Holnap folytatjuk a próbákat. Reggel nyolckor! Gondoltam szólok… ~ Bólintottam, és hangot adtam az egyértelmű válaszomnak.
~ Ott leszek. ~ Feleltem, és elköszöntünk. Eldobtam a telefont a kanapé másik végére.

/A próbán/

~ Nem Eric, ez a lépésed még mindig nem jó. ~ Förmedt rám Edin, aki átvette a koreográfus szerepet. Már vagy hússzor átvettük ugyan azt a lépést, és egyszerűen nem tudom megcsinálni. Hiába is próbálom, nem megy. ~ Oda figyelhetnél néha, mert ez így nem oké. ~ Dobta le a sapkáját a földre és beállt a tükör elé. ~ Megint! ~ Nézett vissza a tükörből szúrós tekintettel, és megint elpróbáltuk ugyan azt a lépést.  De huszonegy szerre sem sikerült, jobbnak látták a táncosok jegelni ezt a részt a koreográfiában. Így elpróbáltuk a Hearts int he airt, ami szintén nehéz szülés volt. Minden végtagom fájt, és levegőt is nehezen kaptam. Lefeküdtem a földre, hogy visszaálljon a pulzusom. A táncosaim csak a fejüket rázták, és szégyenkezve néztek le rám.
~ Én… ~Kezdtem bele, de belém fojtották a szót.
~ Ne mentegetőzz Eric! Csak csupán nem értjük mi történt veled, és miért nem tudsz megcsinálni semmit?
~ Nem tudom… ~ Feleltem halkan, amire mindenki faképnél hagyott. Felkapták a cuccaikat és ott hagytak, egyedül a próbateremben. Feltoltam magam ülőhelyzetbe és körbenéztem a termen. Felálltam és a tükör elé álltam pár méter távolságra. Újra és újra eltáncoltam a koreográfiát, de egyszerűen nem ment. Az eszem csak Mayán járt, és nem tudtam kiverni a gondolataimból. Miért nehezíti meg a dolgokat? Picsába is…
Körülbelül egy órán keresztül szenvedtem, és lassan már ott tartottam, hogy körbe-körbe sétálgattam a teremben. Az asztalhoz léptem és a telefonomra pillantottam, majd a kezembe vettem az üveg vizet, és belekortyoltam. Visszatekertem a kupakot, és mérgemben a földhöz vágtam.

( I Crashed On The Dancefloor )

Mindkét kezemmel beletúrtam a hajamba és újból eldőltem a hideg parkettán.
~ Elbasztam mindent. ~ Jegyeztem meg magamnak, mint ha nem lennék tisztában a dolgokkal. Az ajtó nyitódására lettem figyelmes.
~ Te meg mit csinálsz? Hol vannak a többiek? ~ Nézett körbe a termen J-son és leült az asztalhoz.
~ Itt hagytak és szerinted még is mit csinálok? ~ Kérdeztem flegmán. Felálltam és a falon logó órára pillantottam. J-son eközben elővett egy papírt és egy tollat a táskájából, majd a tollat ütögetni kezdte az asztalhoz. Mikor a srácra lestem abbahagyta, és bocsánatkérően nézett vissza.
~ Ne, ne! Folytasd. ~ Rajzoltam az ujjammal egy kört, és a tekintetem a toll és az óra között cikázott. Tik-tak-tik-tak-tik és tak. -You knocked me out of your world. Out through the back door- Szakadt fel belőlem ez a két mondat, és elhallgattam. J-son előre dőlt a székén és összeráncolt homlokkal figyelt. A tükörrel szembe fordultam, és farkasszemet néztem magammal. –I crashed on the dancefloor. – Fejeztem be megint, és újabb rímet kerestem, közben a srác újra a tollat kezdte ütögetni, hátha ezzel könnyít a helyzeten. -So I'm out your door. You'll miss me when I'm gone- Ami eszembe jutott szöveg, hangosan elkezdtem énekelni, de sokszor megakadtam, ugyan is kerestem a szavakat, és közben az érzésimet is képezte. -You won't steal love tonight. I'm leaving the keys. Give them to another guy. Who'll be the one who's falling. ~ Fordítottam hátat és egy újabb mondat jutott eszembe. -Now I see you on the. Are you falling of track. Calling me saying you miss me .Won't be turning back ~ Csak énekeltem, ami eszembe jutott szöveg. J-sonnak felcsillant a szeme, és ezeket a mondatokat leírta a papírra.
~ Ebből slágert fogunk csinálni. ~ Jegyezte meg, felállt az asztaltól és a kezembe nyomta a papírt. ~ Írd meg a dalt, holnap megnézzük mit alkottál. Gyere át hozzám ma este nyolcra. Buli lesz! ~ Csapta össze a tenyerét és elviharzott. Végig futtattam a tekintetem a papíron, majd leraktam az asztalra. Összepakoltam és hazasiettem. Ami még eszembe jutottak mondatok leírtam és elkezdtem készülődni az estére. Többet nem omlok össze a táncparketten egy lány miatt....
Kiszedtem a bőröndjeimből a ruháimat és beraktam a szekrénybe. A kabátjaimat felakasztottam, de az egyikből egy papír hullott a földre. Összevont szemöldökkel hajoltam le, és vettem a kezembe. Egy fénykép….


Na? Mit gondoltok?:) Kérlek ne haragudjatok, de túl egyértelmű lett volna, ha úgy írom, ahogy ti várjátok, mi szerint Eric ne menjen el :\ De, remélem azért tetszik majd! A 20.fejezethez kapott kommentekre még nem válaszoltam, de rajta vagyok az ügyön
Ölel mindenkit, Vanity