22.Fejezet~ Furcsa nap

Sziasztok!
Köszönöm a kommenteket a 21.fejezetnél, már válaszoltam is rájuk, akit érdekel lesse meg! És, elkészült  a Facebook oldalam is, lájkoljátok bátran, hiszen onnét több dolgot is megtudhattok! Mint pl: új fejezet megjelenése, spoiler stb.. :)
Ezzel a hosszabb fejezettel kívánnék mindenkinek Kellemes húsvétot! Imádlak titeket <3
Ölel mindenkit, Vanity

( It ain't over yet )

Kiszedtem a bőröndjeimből a ruháimat és beraktam a szekrénybe. A kabátjaimat felakasztottam, de az egyikből egy papír hullott a földre. Összevont szemöldökkel hajoltam le, és vettem a kezembe. Egy fénykép. Pár percig a képre meredtem, majd egy laza mozdulattal széttéptem, és hagytam, hogy a papír a földre hulljon.  Egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat, és a kezembe vettem a dalszöveges papírt. Előkerestem egy tollat majd a kanapéhoz sétáltam és eldőltem rajta. Percekig csak a plafont bámultam, és próbáltam a fejemben lévő szövegeket összerakni és alkotni belőle valami értelmeset. Lesütöttem a szememet egy másodpercre, de a fülemet hangos gyerekvihorászás csapta meg. Letettem a papírt és a tollat a kanapéra és az ablakhoz sétáltam. Teljesen kiment a fejemből, hogy játszótér mellett lakom. De olyan jó látni, ahogy a kisebbek játszanak a szüleikkel vagy a nagyobbik testvérükkel. Legalább valakinek jó a gyerekkora. Ezt meg kell becsülni! – Lehajtottam a fejemet, és félre dobtam az érzékenyebb oldalamat és visszasétáltam a kanapéhoz, majd újra a kezembe vettem a papírt. Kétszer is átolvastam a leírtakat és ekkor eszembe jutott egy újabb mondat, aztán egyre több és több. Csak dőltek belőlem a szavak és egy jó végeredmény lett belőle. - Miután késznek nyilvánítottam a dalt, beraktam a papírt a fiókba. Az órámra lestem, és az állam a padlót súrolta, mikor megláttam mennyi az idő. Egy gyors tusolás után, felöltöztem, és a party szerkóm most egy kék farmer gatyából, fekete pólóból és barna edzőcipőből állt, és természetesen elengedhetetlen kellék a kalapom is. A tükörhöz léptem és végig vezettem a tekintetemet magamon, majd farkasszemet néztem a tükörképemmel. Partira készen álltam, és ekkor megszólalt a telefonom. Megkerestem majd gyors mozdulattal nyomtam a fogadás gombra.
~ Igen?
~ Neked is szia Eric! ~ Morogta Riley a vonal másik végén. Megforgattam a szememet majd köszöntem neki illedelmesen.  ~ Remélem tisztában vagy vele, hogy holnap délelőtt érkezem... ~ Szemem nagyra tágult, és elhúztam a szájam szélét. Teljesen kiment a fejemből, hogy Riley holnap jön Svédországba meglátogatni. Remélem foglalt szállást, mert nálam nem alszik az is biztos!
~ Persze, emlékszem! Holnap kimegyek a repülőtérre. ~ Lelkesültem fel, miközben hazudtam.
~ Remélem is. Akkor holnap. ~ Köszönés nélkül tette le a telefont, én pedig fintorogva vettem el a fülemtől és néztem a képernyőt, majd vállat vontam és zsebre vágtam. És még én vagyok udvariatlan, hogy nem köszönök. Barom!
Még két percet időztem, mikor a csengőre lettem figyelmes. Az ajtóhoz sétáltam és szélesre tártam azt.
~ Szia Eric! ~ Mosolygott rám mézesmázosan Gemma, miközben integetett. Én is visszaintegettem, de én a szenvedős mosolyommal. ~ Tudod, J-son engem is meghívott a bulira. Gondoltam, hogy ha van kedved, akkor mehetnénk együtt. ~ Arcomat fürkészte.
~ Persze, mehetünk! ~ Bólintottam, majd bezárva magam mögött az ajtót és elindultunk lefele a lépcsőn. A kocsihoz sétáltunk, és udvariasan kinyitottam Gemma-nak az ajtót. ~Ha Riley most látna, büszke lenne rám! ~ Mosolyodtam el a saját hülyeségemen, és én is beszálltam a volán mögé.
~ Megkérhetlek egy szívességre? ~ Fordultam a lány felé, és kíváncsian nézett vissza rám. ~ Ne engedd, hogy leigyam magam! ~ Vigyorodtam el, és Gemma nevetve bólintott. Beindítottam a motort és elindultunk. Az út csendesen telt, nem szóltunk egymáshoz. A buli már javában folyt, mikor odaértünk, és megvolt a kellő hangulat. De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy mindenki leáll velem csak úgy beszélgetni. Na jó, ők beszéltek én pedig csendben hallgattam, nevettem a vicceken és csak bólogattam. De a legjobb, hogy senkit sem ismerek. Gemma-t már az elején elhagytam, így egyedül járkáltam különböző helységekben, és végül a bárpultnál kötöttem ki. . A pultos lány meg sem kérdezve mit szeretnék tolta elém a piát. Én meg nem törődve avval, hogy mi is az, lehúztam. Az egyből kettő, és a kettőből három lett. Négynél megálltam és kértem valami mást.
~ Elég volt Eric! ~ Kapta ki a kezemből Gemma, és ő itta meg. Durcás fejjel lestem rá, de nem nagyon izgatta.

( Poker Face )

~ Áh, haver, nem is láttalak, hogy megjöttél! Irtó állat bulit csináltam, nem? ~ Karolt át J-son és büszkén nézett körbe.
~ De. ~ Válaszoltam tömören és elléptem a pulttól.
~ Ha megbocsátasz, éppen előbb láttam Mrs. bombázót a medencénél. ~ Eltűnt mellőlem és az előbb említett helyre sietett. Nevetve megráztam a fejemet és a mellettem lapuló lányra néztem.
~ Van kedved táncolni? ~ Kérdezte sejtelmes mosollyal az arcán, én pedig megcsóváltam a fejemet. ~ Miért nem? ~ Szökött fel a szemöldöke, és mint ha meg sem hallottam volna, indultam meg valahova. Közben nyomomban volt Gemma, aki egyfolytában a nevemet ismételgette. Hirtelen megtorpantam, és ennek következtében belém ütközött hátulról. Megfordultam és kérdőn néztem rá.
~ Bocsi, mit is kérdeztél az előbb? ~ Kérdeztem, amire pupillái kitágultak.
~ Mindegy! Gyere! ~ Ragadta meg a kezemet és elkezdett húzni egy folyosó felé. De mikor megláttam, hogy mit csinálnak ott a fiatalok, szívesebb hátra arcomat csináltam volna. Mindenki ölelkezik a folyosón, csókolózik. Biztos vagyok benne, hogy drogoztak!
~ Valamit el kell mondanom neked… ~ Állt meg a saroknál és felém fordult félős tekintettel.
~ És... mégis mit? ~ A kérdésemre a válasz: Egy puszit adott az arcomra, és utána csókokkal hintette be a nyakamat, végül feljebb ért, és egy puszit nyomott a szám szélére. Elvesztettem az önuralmamat, és nem törődve senkivel, mohón csaptam rá ajkaira, amik egyszerűen elnyíltak az enyémek előtt. Bassza meg, mit művelek? Nem tehetem ezt, én nem csinálhatok több ilyet. Ezt megfogadtam! És Gemma-nak amúgy is barátja van, dupla probléma. – Elhúzódtam tőle, és végig húztam a kezemet a számon, majd beteljesítve az előbbi gondolatomat, elmenekültem tőle és a tömegben Alex-et kezdtem keresni. Meg is találtam az egyik kanapén henyélve, ahol két lánnyal nevetgélt. Odamentem hozzá, és bocsánatot kérve elráncigáltam magammal.
~ Haver, mit művelsz? Éppen beszélgettem! ~ Hitetlenkedett és a két rá váró plasztik cicára mutatott.
~ Vigyél innen! ~ Utasítottam, de továbbra is kitágult pupillával meredt tám, majd megrázta a fejét és visszament. Idegesen túrtam bele a hajamba a kezemmel és kapkodtam a fejemet jobbra-balra. Hála’ égnek Gemma nem jött utánam, ezért megkönnyebbülés járta át a bensőm. De azt nem gondoltam volna, hogy berángatnak egy póker szobába. Leültettek az asztalhoz, és elém dobták a lapokat. Elmondták először a szabályokat, és az volt a kikötés, hogy aki veszít, az meztelenre vetkőzik. Már csak ez hiányzik az életemből!!  Az egyik lány rám nézett, és azt mondta, hogy én vagyok a nagy vak. Én pedig fintorogva bámultam vissza rá. Nem, utálok pókerezni! Egy: mert nem is tudok, kettő: gyűlölöm! Biztos vagyok benne, hogy veszítenék, és a sok alkoholtól már egybe folynak a dolgok. Nem is látom, hogy a lapokon milyen jel van. A legnagyobb forduló pont az volt a játékban, mikor az egyik szőke hajú lány arra utasított, hogy vegyem le a pólómat…
~ Vedd le a pólód édes, nincs rá szükséged! ~ Kacsintott rám, és rádobott az asztalra egy lapot. Megcsóváltam a fejemet, de valaki hátulról átölelt. Először levette a kalapomat, majd a keze lassan vándorolt végig a felső testemen, majd egyre lejjebb. A pólóm alányúlt és lehúzta rólam, majd félre dobta.
~ Cica, mi ez a seb a mellkasodon? ~ Húzta végig a kezét a hegen. Ellöktem a kezét és megkerestem a pólómat majd visszavettem. Gyorsan elmenekültem a szobából, és visszamentem a bárpulthoz. Leültem a bárszékre, és a pultos csaj megint elém vágta a vodkát. Egyből lehúztam majd a tömeg felé fordultam a székkel, és hátra könyököltem. Forgott velem a világ, sajgott a fejem, és a gyomrom is fájt. Így jár az ember, ha nem eszik semmit, és csak alkoholt fogyaszt. Hogy hogyan fogok hazajutni, fogalmam sincsen. – Érdeklődve néztem a szebbnél-szebb lányokat, és ekkor kiszúrtam valakit, aki nem ide illő. Összeszűkítettem a szememet, felálltam, és dülöngélve, de a lány felé indultam, és miután kiszúrta, hogy felé tartok, elvegyült a tömegben. Ezt nem hiszem el! Pedig tudom, hogy ismerem, és ráadásul nem is svéd származású. Biztos vagyok benne! –Irányt váltottam és medence felé igyekeztem, ahol J-son vihorászott a haverjaival és azzal a lánnyal, akit előbb kerestem. Feltempóztam a lépteimet és mikor odaértem, végre kiigazolódtak a lány arcvonásai.
~ Debora? ~ Szökött fel a hangom egy oktávval feljebb.
~ Szia Eric! Örülök, hogy látlak! ~ Kacsintott rám.
~ Én kevésbé… Mit keresel itt? ~ Forgott velem a világ, és nehezemre esett a normális beszéd.
~ Majd holnap mindent elmondok! Látom, alig állsz a lábadon. Kicsit sok volt a pia nemde? ~ Vonta össze a szemöldökét, én pedig megráztam a fejemet.
~ Nem. Vagyis igen, már mint nem! Mindegy. ~ Emeltem fel a kezemet.

( Backseat )

 ~ Tudod min gondolkoztam? ~ Lestem Debora-ra, és értetlenül meredt vissza rám. ~  Amikor a partyk hobbyvá válnak, és lerészegedsz, akkor észre sem veszed, hogy már egy taxi hátsó ülésén vagy. Vagy a sima kocsi, amelyik jobban tetszik… ~ Nevettem fel, de a többiek nem értékelték a viccemet. Pedig igen is fain volt.
~ Humoros Eric! ~ Veregetett hátba Debora, J-son meg kapkodta a tekintetét közöttünk.
~ Ti ismeritek egymást? ~ Mutatott rám majd a lányra.
~ Igen!
~ Nem! ~ Feleltem nevetve, és egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Mit kevertek az előző piámba? Rám tört az öt percnek hitt húsz perces röhögő görcs.
~ Ebből elég volt Eric! Gyere! ~ Ragadott karon és elkezdett ráncigálni. Kivitt a kocsimhoz, majd nem törődve velem, nyúlt a farzsebembe és kivette a kulcsot, majd kinyitotta az ajtót és betuszkolt az anyósülésre. A nevetésem továbbra sem enyhült. Na igen, a nevetés mindig akkor tör ránk, mikor próbálunk full komolyak lenni!

Debora elvitt valami puccos villába. Itt lakik? Csak nem, hiszen nincs is pénze egy ilyen klassz lakásra. Biztos lopta! ~ Gondolkoztam el hirtelen, és végig simítottam az államon. 
~ Loptad a lakást Debora? ~ Kérdeztem és újra előtört az előbbi röhögő görcsöm, mikor bementünk. 
~ Nem loptam te hülye! ~ Csapott a karomra. 
~ Nem én vagyok hülye, te vagy túl normális hozzám! ~ Emeltem fel mindkét kezemet védekezés képpen. Leültem a bárpulthoz, és elém rakott egy pohár vizet.
~ Valami normális italt adjál, ne vizet! ~ Durcáztam be, de csak keményem megrázta a fejét. Végül megvontam a vállamat és megittam a vizet. Nem gondoltam, hogy a víznek ilyen borzalmas íze van! Oké, teljesen baromságokat beszélek!
~ Kimehetek a medencéhez? ~ Néztem vigyorogva Debora-ra aki bólintott, és kijött velem. A szemem egyből megakadt a vízen lebegő matracon, és csillogó szemmel néztem a mellettem álló lányra. Megforgatta a szemét, eltűnt mellőlem és egy öt perc elteltével visszajött fürdőruhában.  Bemászott a medencébe, és a szélére hozta a fürdőmatracot.
~ Várjál, ruhástól? ~ Kérdezte, én pedig rábólintottam. Olyan butaságokat kérdez néha…
Kényelmesen elhelyezkedtem és néztem a csillagokat, Debora pedig kimászott a medencéből és elfeküdt az egyik napágyon, és ő is az eget pásztázta a tekintetével.
~ Tudod, nincs szükségesem bébi csőszre. Felnőtt vagyok, tudok vigyázni magamra! Miért hoztál el J-son bulijáról? ~ Fordítottam felé a fejemet.
~ Nem vagy még felnőtt, egy kisfiú vagy Eric! Attól még nem vagy felnőtt, hogy bulizol, lesmárolsz minden lányt és lerészegedsz. Reggel meg semmire sem emlékszel! Örülhetsz, hogy én itt vagyok... 
~Azt nem mondtam, hogy nem örülök! És héé, nem is smároltam le mindenkit.
~ De Gemma-t igen. ~ Küldött felém egy halovány mosolyt. Lesütöttem a szememet, és próbáltam visszagondolni arra a pillanatra, de nem sikerült.
~ Egy rossz félre lépés. ~ Feleltem és elnevette magát.  ~ I’m riding in your backseat. If you let me. You can be my taxi. Come and get me. ~ Kezdtem el énekelni egy szöveget, ami eszembe jutott, és én is elnevettem magam.
~ Ez az új dalod? ~ Kérdezte nagyra tágult szemekkel, és megcsóváltam a fejemet. ~ Akkor megnyugodtam! ~ Válaszolta és becsukta a szemét. Én pedig továbbra is az eget vizslattam a tekintetemmel. És elgondolkoztam azon, hogy már megint mit tettem? Teljesen szét vagyok esve, ez nem mehet így tovább!
/Debora/

Észre sem vettem, hogy elaludtam kint a napozóágyon. Eric meg a fürdőmatracon aludt el. Felültem és körbenéztem. Egy nagyot sóhajtottam és felálltam, majd Ericre néztem. Át akart fordulni az oldalára, minek következtében beesett a vízbe. Felkuncogtam, és a kezembe vettem egy törülközőt. Feljött a víz felszínére és rémülten nézett rám.
~ Jó reggelt! ~ Köszöntem neki és a medence szélére raktam a törülközőt majd bementem a lakásba. Felöltöztem és készítettem reggelit.
~ Megállsz, nem jössz be csurom vizesen! ~ Mutattam végig rajta, és megtorpant a teraszon.
~ Te is bementél… ~ Hitetlenkedett továbbra is.
~ Nem érdekelsz! Maradj kint, és ülj le az asztalhoz!
~ Utállak… ~ Morogta az orra alatt, csak az a baj, hogy nem jól csinálja, ugyan is hallottam! – Forgattam meg a szememet, és kivittem a reggelit, és letettem az asztalra.

( Euphoria )

~ Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre: Mit keresel itt? ~ Tette fel a kérdést, mikor befejezte az evést.
~ Mindent elmondok, ígérem. Menjünk! ~ Pattantam fel a helyemről és elindultam a kijárat felé, nyomomban Ericcel. Levittem a tengerpartra, mert ilyenkor jót tesz a friss levegő. Már nem mintha az éjszaka folyamán nem esett volna jól.
~ Jól van Debora, miért vagy itt?
~ A barátom, üzleti úton okok miatt jött Svédországba. Megkérdezte, hogy nincs-e kedvem vele tartani, én pedig kapva az alkalmon, eljöttem vele. Csak az a gond, hogy lehet, itt kap majd stabil munkát és akkor ideköltözik. Ami azt jelentené, hogy én is!
~ És Maya? Tud róla, hogy itt vagy? ~ Árasztott el folyamatosan a kérdéseivel.
~ Igen, tud róla! De mikor elmondtam neki, nem nagyon érdekelte, ugyan is a nagybátya vele van, akit már régóta nem látott. Most nem szeretnék fecsegni, de beszéltem Bennel – mert így hívják a nagybátyát- és az a terve, hogy Mayát idehozza. Mert nem tesz neki jót az a környezet, és a sok veszekedés sem. Ben azt akarja, hogy Maya végre éljen és ne forduljon magába. Mert a szüleinek hála, azt csinálja! Azt is tudom, hogy Londonban jártál… ~ Fejeztem be, és arcát fürkésztem. Próbáltam valami érzelmet kiolvasni, de nem tudtam semmit.
~ Igen, mert felvettünk egy új dalt. Meg egy rádiós interjúm is volt. Sikerült beszélnem Mayával, és úgy döntött, hogy neki jobb lesz nélkülem. Mert szerinte, csak egy újabb probléma lennék az életében. Én elfogadtam a döntését, és hazajöttem. És ahogy hallom, már jobban van. ~ Nevetett fel fájdalmasan.
~ Nem Eric! Ellenkezőleg, ő is szenved. Rájött, hogy tévedett! Te tartod benne a lelket, és ő is benned! Szükségeket van egymásra! Olyan hülyék vagytok, hogy nem veszitek észre! És tudod miért jöttem valójában ide? Azért, hogy helyre tegyelek! Szét vagy esve, és a svéd újságok csak rólad írnak, hogy mennyire elhagytad magadat… Az albumodon kéne dolgoznod, tervezgetni a turnédat, ahogy azt említetted az interjúban. Alig látni mosolyogni, és ennek az oka nem más, mint a szakítás. ~ Állapítottam meg a nyilvánvaló tényt.
~ Tudod, mióta hazajöttem, másnak érzem az életemet. Mint ha megváltozott volna, üresebb lett. Próbálok észhez térni, de nem megy! Én nekem… hiányzik! Nem tudok nélküle élni, és nem tudok tovább lépni sem. Hiába feküdtem le lányokkal, nem éreztem azt, amit Mayánál. Teljesen más volt minden! Meglepő, ha azt mondom, hogy szeretném, ha minden ugyan úgy lenne, mint régen? ~ Fordult felém kérdő tekintettel, és elmosolyodtam.
~ Vigyázz mint kívánsz, ugyan is néha a kívánságok valóra válnak! ~ Kacsintottam rá.
~ Basszameg! ~ Csapott a homlokára szitkozódva. ~ Nem mentem ki a repülőtérre Rileyért. Elfelejtettem…
~ Nyugi, Riley tudta, hogy ha bulizni mész, akkor 100% hogy nem mész ki elé. Megoldottuk! De amúgy, csak úgy megjegyzem, Riley is beszélt Maya-val telefonon!
~ Tudtál róla, hogy jön Riley?
~ Idáig jártattam laposra a számat, ezek után csodálkozol, hogy ezt is tudom? ~ Boxoltam játékosan a karjába. Megálltam, Eric pedig tovább sétált ~ Eric! ~ Fékezett le, és felém fordult. ~ Ha kapnál még egy esélyt, élnél vele? ~ Elgondolkozott, majd a távolba nézett.
~ Ha kapnék, természetesen! De erre nincs esély…
Na? :) Hogy tetszett?:D A hibákért ne haragudjatok kérlek :)) Zene választás is jó lett?:$