8.rész- Eric vs.Dan

Sziasztok! :)

Nos..meghoztam az új "borzasztóan rossz" fejezetemet! :D Nincs hozzá fűzni valóm...remélem tetszeni fog.. :) A számok erősen ajánlottak, és lehet, hogy a másodikat érdemes másodszorra is elindítani :) Köszönöm a kommenteket az előző fejezethez.. egyszerűen imádlak titeket <3
Kellemes Olvasást!

Eric vs. Dan

- Majdnem leugrottam egy szálloda tetejéről. Elintéztem egy csomó embert, végig másztam a szellőzőt. Enyhén sokkos állapotban vagyok. Ez…sokkolt! – Vázoltam fel az előbb történt eseményeket röviden, és feltápászkodtam. Végig néztem a többieken, de csak kérdőn néztek vissza rám. Legalább is Jake… majd megjelent az a személy is, kit a hátam közepére sem kívántam jelen pillanatban. Eközben Ashley egy törülközőt terített Ethan-re és levitte az egyik kabinba, hogy ne legyen szemtanúja a dolgoknak. Tömeges párbaj készül itt, vagy mi?
- Hol van Mays? – Kérdezte tétlenül, széttárt karokkal. Összetörjem szegény Daniel szívét, azzal, hogy a barátnőjét elfogták s fogalmam sincs, hogy hová vitték és hogy mi a szándékuk vele? Szívesen megnézném a kétségbeesett arcát.
- Elfogták! – Adtam meg a tömör válaszomat és indultam volna Ashley után, de a vállamnál fogva visszarántott. Egyből levakartam magamról a kezét és unott fejjel fordultam felé. Jeremy és Zane pedig tettek egy lépést felénk, mint ha azt hinnék, hogy képes lennék bombaként robbanni egy rossz mozdulattól.
- Mit értesz az alatt, hogy elfogták? Saade, neked kellett volna vigyázni rá! – Mondta dühösen, szikrákat szóró tekintettel.
- A barátnőd túlságosan is makacs! Bocsánat Dan, de a fiammal voltam elfoglalva! – Köptem felé a szavakat, s ismét hátat fordítottam. Megkerestem Ashleyt, akit az első kabinban meg is találtam.
- Mit fogunk most csinálni? – Kérdezte és karba fonta kezeit a mellkasa előtt.
- Visszamegyünk a szállásra, megpróbálunk valamit kitalálni! Most pedig, muszáj Ethannel beszélnem! Tudnia kell az igazságot! – Feleltem halkan, a lány pedig utat engedett nekem. Rábólintott és bementem a fiúhoz, aki a kis ágyon feküdt. Leültem az ágy szélére, s egy nagyot sóhajtottam.

( Waiting For The World To Fall )

- Eric Saade a neved? – Kérdezte, és felé fordítottam a fejemet. Nem vagyok képes elmondani neki az igazat. Mi lesz akkor, ha majd nem tudja feldolgozni a hallottakat? Ő még csak egy hat éves fiú…
- Igen. – Feleltem és ülő helyzetbe vágta magát. – Valamit el kell mondanod neked…  - Néztem rá komoly arckifejezéssel. – Add a kezedet! – Felém nyújtotta a jobb karját, és végig húztam az ujjamat a csuklóján, majd az alkarján. –Svéd vér csörgedezik az ereidben, akár csak az enyémben. Sosem gondoltam volna, hogy valaha születni fog egy kis fiam. De még is megtörtént! Én buta, azt gondoltam, hogy az életem veled teljes lehet, hogy minden jobb lesz. De nem így lett! Hazugságokkal tömték a fejedet, hogy ne érdeklődj az apád iránt, hogy sose akard megismerni. Azt akarták, hogy utálj egy olyan tett miatt, amit valójában el sem követtem! Tudod… anyuval külön utakra tértünk – minek okát tán, majd akkor fogod megérteni, ha nagyobb leszel – de én mindig is szerettelek titeket. Hidd el, teljesen megértem, ha ez most sok neked egyszerre! De... ezt muszáj volt tudnod! – Szorítottam össze a számat és már készültem felállni, de megfogta a kezemet. Közelebb kúszott és átölelt. Kissé meglepődtem, de még is jó érzés volt. Furcsa, ismeretlen és még is öröm számomra. Mindenki kap egy újabb esélyt arra, hogy jóvátegye a hibáit, és én pont most kaptam meg ezt a lehetőséget.
- Lehet, hogy anya azt mondta, hogy elmentél, de sosem mesélt rólad rosszat! Azt is megemlítette, hogy egy híresség vagy. – Bontakozott ki az ölelésből.
- Igen... egy elfeledett popsztár. – Mosolyogtam rá, amit viszonzott.
- Eric! – Kopogtatta meg az ajtót Ashley és felé kaptam a fejemet. – Hogyan tovább?
- Egyelőre nem tehetünk semmit. Vissza a szállásra!

/ 2 nappal később/

Leültem az ágyra, és hátra dőltem.  Két nap telt el, és még mindig nem léptünk. Egyszerűen nincs tervünk, vagy valami jel, amin elindulhatnánk. Eközben újabb és újabb emlékek gyötörnek, amik idáig nem. El akartam ezeket felejteni, hogy valaha is megtörténtek… de nem megy! Ha ezt bárkinek is elmondanám, válaszul úgy is azt kapnám, hogy mások szerint szerelmes vagyok. Miért lennék szerelmes? Nem vagyok az! Ez ostobaság, csak buta szóbeszéd. Harcolok saját magammal. Harcolok az ellen, aki vagyok és harcolok az ellen, aki voltam.

„ – Mays, szerintem ez a hely tökéletesen megfelel! – nyafogtam és ledobtam a kosarat a kis lejtőn. Leterítettük a pokrócot, és leültünk. 

- Ezt most te sem gondoltad komolyan, ugye Eric? – Mutatott rám, felvont szemöldökkel. Körbe néztem, és nem értettem.  – Remélem, leveszed a napszemüveget és a sapkát. – Válaszul megráztam a fejemet. 

– Inkognitóba vagyok! – Vontam vállat, és arrébb helyeztem a piknik kosarat. 

- Nincs is itt senki! – Tárta szét a karját, és unott fejjel levettem a napszemüveget. – A sapkát is! – Utasított, de nem reagáltam rá. 

- Nem veszem le, mert nem áll úgy a hajam, ahogy kellene… - Feleltem, és éppen nyújtotta volna a karját, hogy levegye rólam, de megragadtam a kezét, amit elrántott és előre dőltem, minek következtében legurultunk a kis lejtőn. Nem mellesleg, megszerezte a sapkát is. 

Lefogtam a feje mellett a kezét, és mosolyogva bámultam az arcát. Most éreztem azt, hogy igazán boldog vagyok. Megadatott az a lehetőség, hogy néha-néha újból beleszeressek abba az emberbe, akit szeretek. Másra nem is vágyom, csak arra, hogy mellette lehessek. Hogy megérinthessem, megcsókolhassam. Mert ő az, akit elképzelek. Ez… megöl engem.

A szája fölé hajoltam, és ajkaimat az övére tapasztottam, majd lassú csókolózásba kezdtünk. Elengedtem a kezét, s csak az éreztem, hogy minden porcikámmal őt kívánom. Végül én húzódtam el elsőként.

- Szeretlek! 

- Én is szeretlek!”

( The World Needs You Now )

A telefon csörgése vetett véget a visszaemlékezésemnek. Kivettem a zsebemből és rányomtam a fogadás gombra.
- Eric! – Hallottam megy ismerős hangot, s szemeim nagyra tágultak. Elvettem a telefont a fülemtől, és lefogtam a kezemmel a kagylót.
- Riley! – Szólítottam haveromat, aki már az ajtóban is termett. A készülékre mutattam, rábólintott, majd a szobába hozta a laptopját és valami gépet. Letette az ágyra, elvette tőlem a telefont, és rácsatlakoztatta a számomra ismeretlen gépre. Elkezdett számokat jelezni, pirosban állt egy mutató, majd öt másodperc elteltével a laptopra dugta és kihangosította.
- Védett a vonal! Mond!
- Ha kinézek egy ablakon, egy lejtős utcát látok, ami teljesen a kikötőig megy el. A sarkon van egy pizzéria. Fehér ház. Holnap este egy night clubba visznek, ami ettől a háztól tizenkét utcányira van. A kulcsszó: Szórakozóhely! Most viszont le kell tennem! – Amint kimondta az utolsó szót a száján, letette. Riley ráállt a keresésére, de nem járt túl sok sikerrel. Nem találta meg, hogy honnan kezdeményezték a hívást, én vele ellentétben viszont tudtam.
- Francba! Nem találja! – Szitkozódott Riley. – Milyen szórakozóhelyről beszélt? – Nézett rám értetlenül.
- Ibiza! – Vágtam rá a válaszomat és kimentem a kissé zsúfolt előszobába.
- Mays Ibizán van? – Állt az utamba – ismét- Dan.
- Te hallgatóztál? – Fintorodtam el, és kerülte a tekintetemet. Tehát igen… - Kikerültem és az ajtónál álló Jeremyhez sétáltam.
- Riley feltérképezi a helyet, szükségem lesz egy nyomkövetőre és holnap a night clubba kell mennünk. Jake, te és én. – Kezdtem el felvázolni a tervemet.
- Benne vagyok! – Mondta Jake, és folytatni akartam, mikor a számomra már nagyon kezd idegesítő lenni Dan ismét a szavamba vágott.
- És én? – Kérdezte felháborodottan. – Engem nem hagyhatsz ki a tervből, a barátnőmről van szó! – Nem fordultam felé, de hallottam, hogy felém közeledik. Megláttam Jeremy övére rá erősített pisztolyt, amit megragadtam és Dan felé szegeztem. Feltárt karokkal lépett egyet hátra, de Zane-be ütközött, aki résen volt, ha durvulna a helyzet. Nem fog… ha Daniel tudna viselkedni, és békén hagyna végre egyszer az életben!
- Ashley, vidd innen Ethan-t. – Nem is kellett kétszer kérnem, bevitte Rileyhoz a kis szobába.
- Úgy se mered meghúzni a ravaszt!
- Oh, dehogynem! – Bólogattam vigyorogva. – Elegem van belőled! Csak a kérdéseiddel tudsz traktálni, ahelyett hogy inkább segítenél! Elméletileg a te barátnőd… még is nekem kell megmentenem! Hogy is van ez? – Tettem fel a költői kérdést.
- Ha beavatnál a dolgokba, akkor tennék is valamit!
- Hidd el… nem csinálsz semmit, még is tiéd lesz a dicsőség! Szerintem, jobb, ha befogod! – Feleltem lazán.
- Apa... ne tedd! – Hallottam meg Ethan hangját, és rosszallóan felé kaptam a tekintetemet. Ott állt az ajtóban.
- Elmondtad neki… - Suttogta Dan, és leengedte maga mellé a kezeit.
- Igen, mert féltem attól, hogy egyszer téged fog apának hívni. És elhiheted... az tragédia lenne számomra! – Adtam vissza a pisztolyt Jeremynek, és próbáltam nyugodtnak mutatkozni. - Ha azt hiszed Daniel, hogy a helyembe léphetsz Ethan és Maya életében… akkor nagyot tévedsz!