11.rész- Sakk-matt (I.part)

Sziasztok!:)

Nos.. itt van az a fejezet, amiben a szavaitok vannak, de persze nem mindegyik. Mint láthatjátok két részre lett osztva, így a következő részben lesznek a megmaradt szavak :') Kiemeltem őket!
Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgy hogy ne kíméljetek a kommentekkel :P Remélem tetszeni fog :) Hibákért mint mindig..bocsánat :$
A zene erősen ajánlott, úgy hogy kérlek tieteket, hogy mindenképpen indítsatok el!
ölel mindenkit, Vanity

u.i: Fejlécet nagyon szépen köszönöm Lessa-nak!! :))

Sakk-Matt (I.part)

( Tinfoil )

/Eric/

Sosem hittem a jóslatokban és ez máig sem változott. De valami oknál fogva hiszek a sorsban, az előre leírt sakklépésekben. Sokan úgy gondolják, hogy az embernek nem igazán adatott meg választhatási lehetőség. Pedig ez nem igaz! Mindenki maga dönt sorsa felől.
Amit én teszek, azt ösztönösen teszem. Akit keresek, azt a vérem kutatja. A hangokat miatta hallom. Egy terv részei vagyunk, és a tervet véghez kell vinni. Nincs visszaút!
Mikor Mays elment, megfogadtam, hogy sosem leszek újra szerelmes, és nem is voltam mind addig, míg a sors újra össze nem hozott bennünket. Azok az emlékek nem véletlenül gyötörnek engem azóta is. Nem akartam az életébe avatkozni, nem akartam közel kerülni hozzá és még is ezek ellentettjét teszem tudatomon kívül. Én hülye még mindig azt hiszem, hogy érez valami irántam? Ilyen ostoba is csak én lehetek.  Ott van neki Dan, akit jól láthatólag nagyon szeret, és ott van neki Ethan is, az én vérem. Úgy tűnik… csak én nem akarom elfogadni azt a tényt, hogy az élete jobb nélkülem. Egyet már eldöntöttem… ha ennek vége, eltűnök. Elmegyek jó messzire és új életet kezdek. Ez lesz a legjobb.
- Mennyi bogár van itt! –Lépett mellém Riley hadonászva, ezzel kiugrasztva gondolataimból. – Kéne egy légycsapó! – Húzta ki magát miközben tekintetével a bogarakat kereste, és abban a pillanatban eleredt az eső. Nincs is jobb, mint egy yacht fedélzetén elázni Rileyval együtt. – Összefontam karjaimat a mellkasom előtt és a távolban lévő kis szigetre meredtem.
- Amúgy… olvastad már az Antigonét? – Fordult felém kérdőn nézve és elfintorodtam. – Látom, azt se tudod, miről beszélek… - Vont vállat és megcsóváltam a fejemet.
- Tudod, hogy ötödik óta nem olvastam el könyvet. – Feleltem kissé kínosan és válaszul unottan megforgatta szemeit. Hirtelen hangos kiabálás csapta meg füleinket és megjelent Jake, sarkában Ashleyvel.
- Hülye tehén!- Összehúztam a szemöldökömet és teljes testtel feléjük fordultam, leengedtem kezeimet és zsebre vágtam azokat.
- Te meg egy pelenkás öt éves vagy! Mi a francnak van ő itt? – Szánta nekem az utolsó kérdését a csaj, miközben a Jakre mutatott. Értetlenül néztem össze Rileyval, de ő sem értette mi az isten van itt. Min kaptak hirtelen hajba?
- Agyamra megy ez a nőszemély! – Fortyogott magában Jake és megjelent Jeremy is lihegve, széttárt karokkal. – Egy merőkanállal fogom leütni! – Tette hozzá, miközben mellém sétált. Ez olyan gyönyörűen hangzott, mint Beethoven ötödik szimfóniája.
- Nem én állítom azt, hogy egyszarvút láttam! Az egy kardhal volt te barom! – Vigyorgott a lány ördögien és a homlokra csaptam a kezemmel. Ez tényleg nagyon fájdalmas.
- Vizi szörny! – Vágta rá durcásan Jake, és közbe szóltam:
- Elég legyen! – Emeltem fel a hangomat, és mindenki rám nézett. – Fogjátok be!- Elhallgattak és morcosan elfordultak egymás felől. - Jeremy, kész van a csónak? –Néztem kérdőn a srácra és rábólintott.

( It's our fight )

- Minden kész van! – Felelte magabiztosan és lementem az egyik kabinba, ahol felvettem egy búvárruhát Jakekel együtt. Riley a gépének segítségével feltérképezte a szigetet és annak környezetét, ahol észrevettük, hogy a szigetet kilencven méteres körzetben betonfal veszi körbe. A mellette lévő sziget sarkának aljában vagy egy kapcsoló a víz mélyén, aminek felkel törni a kódját, majd a zsiliphez menni és kinyitni azt. Eléggé paranoiásak, ha még kóddal is lezárják az átjárót.
 De csak tizenöt percünk lesz hátra, míg észreveszik, hogy nyitva a vízben a kapu és beindul a riasztó. Addig a luxus szigetre kell érnem és a bombát a helyére raknunk. Ha a terv jól halad, akkor Conor emberei a kapuval lesznek elfoglalva mi pedig addig meg tudjuk keresni Mayst és kihoznunk onnan, remélhetőleg élve. De a terv sajnos nem tökéletes… bár, melyik terv az?
Riley elvisz engemet és Jake-t csónakkal egy kis ideig, majd ott pedig lemerülünk és elintézzük a dolgokat. A kijutás lesz érdekes, az egyszer biztos.
Felvettem a búvárszemüveget és beleugrottam a vízbe, majd követte példámat Jake is.
- Az oxigénpalackotok fél órára elegendő, úgy hogy siessetek! A táska víztől védett, tehát nem ázik be. Mindent beleraktam… ruhát, bombát és egyéb felszerelést. – Éppen merülni készültem, mikor ismét felszólalt.
- De ha visszaértetek, akkor eszünk pukamálét? – Kérdezte kíváncsian, de nem foglalkoztunk vele... útnak indultunk a víz mélyére. Amúgy mi is az a pukamálé?
 Jake folyamatosan mérte a mélység szintet, s hogy mennyi időnk van még az oxigén elfogyásáig. Mikor megtaláltuk a kapcsolót, Jake a táska oldal zsebéből kivett egy csavarhúzót, amit a kezembe nyomott és munkához láttam. Levettem a fedőlapot és kivettem a belső chipjét, majd áthelyeztem a másik oldalára, ami zárolja az egész rendszert. Ezt a trükköt még Riley mutatta nekem régen, és most szerencsére hasznát is vettem ennek. Visszaraktam a fedőlapját és a zsiliphez úsztunk, minek kinyitása beletelt néhány percbe, de lényeg, hogy átjutottunk rajta. A sziget egyik részén volt egy nagy kőrakás, ahol felmásztunk. Kivettük a ruhákat és átöltöztünk, míg a búvárfelszerelést elrejtettük az egyik bokorba. Hiszen arra már úgy sem lesz szükségünk. Körbe vezettük a tekintetünket és egy zöldséges, virágos kert tárult elénk.

 A hátamra vettem a táskát és elindultunk a homokos, rögös úton a kerten keresztül. De közben figyeltük, hogy senki se szúrjon ki minket.
Jake az órájára lesett, és megállapította, hogy még 5 perc van a riasztó megszólalásáig. Tovább sétáltunk, mikor a srác megtorpant, majd megragadta a táskát és azzal együtt visszarántott. Értetlenül tártam szét a karomat, mire kivett valami kütyüt és a fülébe helyezte, amin egy kis kék pötty villogott.
- Az meg mi? – Kérdeztem s felém nyújtott egy másikat.
- Headset! Ezzel tudunk kapcsolatba lépni a többiekkel. – Magyarázta miközben én is beraktam a fülembe. Ilyen okosat is rég mondott Jake… most tapsolnom kéne neki? –Tovább mentünk, és elkalandozott a tekintetem a növényeken.  Datolya, fokhagyma, sima hagyma, borsó, répa és egyéb zöldség, míg a másik oldalon virágok voltak, köztük pitypang. Hogy én mennyire nem szeretem a növényeket...
- Ez legalább nem a nyócker! – Jegyezte meg magának Jake, miközben a ház oldalához értünk. Lekaptam a vállamról a táskát és kivettem belőle az időzített bombát és elkezdtem felszerelni a falra, miközben Jake figyelte, nincs-e itt senki rajtunk kívül. Mert már a riasztó beindult.
- Hogy-hogy nem vagytok együtt? – Tette fel a meghökkent kérdést, miközben egyfolytában résem volt.
- Elhagyott. – Adtam meg a tömör válaszomat és miután végeztem, kerestünk egy olyan teraszt, ahol nem volt senki. Beléptünk az egyik szobának tűnő helységbe, körülnéztünk óvatosan. Résre nyitottam az ajtót, és kikukucskáltam, hogy megállapítsam, itt sincs senki. Ez mondjuk nekem nagyon fura volt. Szélesre tártam az ajtót és kiléptem a hosszas folyósóra. Az egyik szoba felől hangokat hallottunk, így megkerestük annak a forrását, és mikor az ajtóhoz léptem, Jake hirtelen elrántott.
- Vigyázz! – Sziszegte, és a falba egy kis nyílvessző fúródott. Összehúztam a szemöldökömet és kivettem, közelebbről is szemügyre vettem a nyilat.
- Mi a franc…
- Mi az? – Kérdezte Jake és felé nyújtottam.
- Altató nyíl. Onnét jött, ahonnan mi az előbb. Maradj itt! – Utasítottam és elvette tőlem a nyílat majd visszamentem.
Megálltam a szoba közepén, és szuszogás hallatszott a fülem mellől. Tudtam, hogy valaki mögöttem lesben áll. Hirtelen meg akartam fordulni, de az ágyra lökött és ráült a csípőmre, a kezemet meg lefogta a fejem mellett. Miért mindig a nők vannak felül?
- Csak nem te vagy Eric Saade? – Kérdezte a lány sejtelmesen.
- Helóka… - Húztam féloldalas mosolyra a számat. – Honnan tudod a nevemet?
- Gondolom jöttél megmenteni a barátnődet… - Kezdte és leszállt rólam, mire ülőhelyzetbe vágtam magamat.
- Nem a barátnőm… - Mikor ezt kijelentettem, összehúzta a szemét. – csak simán… a barátnőm! – Vigyorodtam el és felálltam. Értelem nálad is meg van Eric... Gratulálok neked! – Te lennél Conor lánya? – Tettem fel a kérdést és helyeslően rábólintott.
- Rosa! – Mondta és megindult, én pedig követtem. Jake még mindig ott állt az ajtónál. –Maradjatok itt! – Utasított Rosa és bement a szobába. Nem telt el két perc sem, szélesre tárta az ajtót és beinvitált. Egy srác feküdt a földön eszméletlenül, Mays pedig egy székhez volt kötözve. Elé léptem és leguggoltam, majd az ujjammal az álla alá nyúltam és kicsit felemeltem, hogy láthassam az arcát. Jake közben kioldozta a köteleket. Szeme vörös volt, a szája pedig picit felszakadt.
- Eric! – Suttogta és a nyakamba borult, utat engedve könnyeinek.
- Itt vagyok! – Nyugtattam meg, és végig simítottam a haján.
- Ez olyan idillikus pillanat, hogy mindjárt hányok! – Hallottam meg Conor hangját. Felsegítettem Mayst és a férfi felé fordultam. – Bomba elterelésként? Kinyitni a zsilipet és átúszni csak hogy megmentsd drágalátos fiad anyját?
- Apa… hagyd őket! – Állt a lány Conor elé, de félrelökte.
- Fogd be Rosa! Segíteni akartál nekik megszökni! Vigyétek innen! – Utasította és elhurcolták a lányt. – Ez a barom arcú pedig szabadon távozhat! Nincs rá szükségem! – Intett Jake felé, aki vette a lapot és elpucolt. Remélem, hoz segítséget…   - Most pedig megyünk séta hajókázni!