12.rész- Talált, süllyedt! (II.part)

Sziasztok! :)

Itt is van a folytatás, ami kicsit hosszabb lett a megszokottnál! De reménykedem benne, hogy tetszeni fog nektek! Ne kíméljetek kommentjeitekkel, hiszen azok adják a löketet az íráshoz! :) A zenék, ismét erősen ajánlottak..remélem jól választottam! :)
Megjegyzem, még maradt ki egy-két szó..de azok a következő részben biztos benne lesznek és akkor el is fogytak! Köszönöm, hogy ilyen sokan játszottatok!

4.évad- Pop Explosion! (Hamarosan)

Talált, süllyedt! ( II.part )

( Without you I'm nothing )

„A Fighter keeps Fighting”

Conor ránk se hederített egész délután, csak magával volt elfoglalva. De ha szökni próbáltunk, rögtön elővett volna minket és abból balhé tört volna ki. Már nem akarunk veszekedést, csak nyugalmat. Amúgy is, hova menekülhetnénk? A tenger középen vagyunk egy hajó fedélzetén, egy fapadon ücsörögve. Folyamatosan áll közöttünk a kínos csend és egyikünk sem akarja megtörni. Mindketten azt szeretnénk, ha vége lenne mindennek és végre utunkra mehessünk veszélyek s kalandok nélkül. Mert igen, néha sokkal jobb szeretem az unalmas életemet. Otthon a tv előtt ülni és meccset nézni a haverokkal, miközben sört iszogatunk és tömjük magunkba a töménytelen sós pattogatott kukoricát. Most leginkább erre vágyom, mert ez teljesen hétköznapi és nekünk még is jó szórakozás. Ehelyett elráncigálnak Stockholmból Raumába, és hat év után az ex-barátnőm közli velem, hogy elrabolták a fiamat, akit még soha életemben nem láttam. Túlestem egy kínzó napon, amit a pokolra kívántam, később pedig elmentünk Magyarország fővárosába, Budapestre ahol összefutottunk Jake barátunkkal. Az ő ügye és a miénk egybe fonódott, emiatt is volt érdekes ez a dolog. Megmentette drágalátos barátnőjét, én pedig megkaptam a fiamat az exemet pedig elveszettem. Aztán belebotlottam Maya kurva idegesítő barátjába is, aki megvádolt mindenféle baromsággal. Csak jártatta a száját, hisztizett ahelyett, hogy tett is volna valamit. Ha inkább segített volna és nem cseszi fel az agyamat, talán megadtam volna neki a bizalmamat afelől, hogy komolyan gondolja a dolgokat és segíteni akar. Ahogy a mondás tartja: Ugat a kutya, de nem harap! Egyáltalán miért nekem kell megmenti a barátnőjét? Ez annyira felfoghatatlan számomra. Miért nekem kell James Bondot játszanom? Dan szerintem ezt sokkal jobban csinálná nálam, és ez hangzott nagyon szarkasztikusan! Úgy lenne fair, hogy én mentem meg a lányt és én is kapom meg őt. De úgy érzem, ez nem így fog történni! – Felnéztem az égboltra, ami már gyönyörű sötétségbe borult sok-sok csillaggal egyetemben. Hirtelen elfelejtettem minden gondolatomat, problémámat, amik még előbb a fejemben kavarogtak és egy mély levegőt vettem, miközben az eget vizslattam a tekintetemmel. Erről mindig eszembe jut a J-sonnal közösen írt dalom, a Sky Falls Down. Ha felnézek, tényleg olyan, mint ha leszakadna az ég. Varázslatos…
Mays felállt mellőlem és a korláthoz lépett, ahonnan a sötét távolt nézte. Van értelme kérdőre vonnom a hazugsága miatt? Lehet, azzal csak fájdalmat okoznék neki, mert tisztában vagyok vele, hogy nem bájos hangnemben tenném. Nem akarom magam ellen fordítani megint. – Habozva, de végül én is felálltam és mögé léptem, nekitámaszkodtam a korlátnak ezzel magam köré zárva őt.
- Minden miattam történt… - Kezdte, de hangja elcsuklott. Összehúztam a szemöldökömet és értetlenül néztem oldalra. Megfordult, hogy velem szembe állhasson.
- Miről beszélsz? – Tettem fel halkan a kérdést és szemei megteltek könnyel.
- Ez csak is az én hibám. – Mondta elfúlóan majd folytatta. – Ha nem hagytalak volna el, lehet, ez most nem történne meg. Miattam ment tönkre a kapcsolatunk. – Gördült le egy könnycsepp az arcán. A hüvelykujjamat végig húztam a szeme alatt.
- Az én hibám is, nem csak a tiéd… - Megcsóválta a fejét és a szemembe nézett.
- Nem Eric… ez csak az én hibám! Te csak kedveskedni akartál a rajongóidnak egy aréna turnéval, jól érezni magadat a csapatoddal. Ezért nem mentem veled… mert már első nap tudtam, hogy el foglak hagyni…
- Tessék? – Döbbentem le, arcom kissé elfehéredett. – De… miért?
- Vonzott egy másik élet, amiben te nem vehettél részt. Most, hogy itt vagyunk… megbántam mindent. Ellent kellett volna mondanom a kísértésnek! Ostoba voltam… - Halványan elmosolyodtam, és miután ezt meglátta elhúzta a szája szélét és karba fonta kezeit maga előtt.
- És még is nevetsz! – Jegyezte meg.
- Nem nevetlek ki! Egy részt megértem, de valamilyen szinten nem. –Vontam vállat és ismét rám emelte tekintetét.
- Ami pedig a hazugságot illeti… nem tudom, miért tettem. Nincs rá magyarázatom… - Hajtotta le a fejét. – Sajnálom Eric! – Az álla alá nyúltam és megemeltem, hogy a szemébe nézhessek.
- Amit most tenni fogok… azt sosem fogom megbánni… és remélem, hogy nem pofonnal fogod jutalmazni! – Miután kiejtettem az utolsó szót a számon, közelebb hajoltam hozzá és lágy csókot leheltem ajkaira. Elhúzódtam tőle. – Az én szememben a tizenkilenc éves, álomnő maradsz, akit mindig szeretni fogok! – Nyögtem ki és elléptem tőle, majd visszaültem a fapadra. Ekkor megjelent egy férfi, aki megállt a pad mellett és mozdulatlanná vált. Fintorogva lestem rá, majd Rosa is feltűnt és ő is érdekesen nézte a férfit.
- Menj innen Tomy! – Utasította a lány.
- Közlegény a nevem és az apád kért meg, hogy figyeljem őket! – Sziszegte a foga közt a férfi és Rosa ördögien elvigyorodott.
- Takarodj, különben baj lesz! – Válaszolta halál nyugodtan, Tomy pedig elpucolt. Rosa mosolyogva tett felém egy lépést és letett a padra egy takarót és egy üveg ásványvizet.
- Megpróbálok segíteni! – Mondta halkan és ő is eltűnt. Hiszek neki, hogy tényleg jó szándék vezéreli, de úgy nehéz, hogy Conor az apja. Mays is leült mellém, fejét pedig a vállamra döntötte. Átkaroltam és a mutató ujjammal köröket kezdtem rajzolni a bőrére.
- Sosem lesz könnyebb… - Mondta, de nem válaszoltam. Igaza van, hiszen sosem lesz könnyebb.
- Amúgy… a turné az életem fénypontja volt. Szép emlékeket vésett belém, amiket sosem fogok elfelejteni. Ezért is sajnálom, hogy nem jöttél velem…
- A lényeg, hogy te jól érezted magadat! – Hiába nem volt alkalmas, még is elmosolyodtam rajta. Úgy gondoltam, kicsit feldobom a hangulatot.
- Tudtad, hogy Riley szerelmes? – Felnevetett.
- Abba a guminőbe, ami az ágya alatt van? – Tette fel a kérdést és meghökkentem.
- Van guminője? – Kérdeztem meglepődve. – Biztos azon gyakorolja az orális szexet. - Mindketten elnevettük magunkat. Aztán hallottuk, hogy az egyik srác azt kiabálja, hogy hol van wc papír. Erre ismét nevetni kezdtünk, de jó érzés töltött el, hogy mindenek ellenére, ilyen helyzetekben is képesek vagyunk egy kicsit nevetni.  Elvette a pokrócot mellőlem, feltette a lábát a padra és fejét a combomra hajtotta.
- Gondolom, semmi kedved énekelni… - Kezdte sóhajtva és unottan megforgattam szemeimet.
- Több mint öt éve nem hallattam a hangomat… már nem a régi.
- Kérlek! – Fordította felém a fejét és elmosolyodtam, aztán belekezdtem az egyik kedvelt dalomba.
It's simple as this ( Ilyen egyszerű ez )
I'm letting her know ( Tudtára adtam )
I'm leaving, no traffic sign can stop me on the road (Elmegyek, nincs egy tábla sem, ami megállíthatna az utakon )
Recalling her kiss ( Emlékezve a csókjára )
How could she let go ( Hogyan engedhetett el? )
I sing this song bitterly, bitterly ( Ezt a dalt dúdolgatom keserűen, keserűen )
How can we replace something that you erased ( Hogyan helyettesíthetünk valamit, amit te kitöröltél? )
You're such a criminal, criminal, criminal, criminal ( Bűnös vagy, bűnös, bűnös, bűnös )
You're tearing down my roof but still I have no proof ( Tönkretettél, de még mindig nem tudok ellenállni ) – Ekkor a füléhez hajoltam és az utolsó mondatot már suttogva mondtam.
You're such a criminal, criminal, criminal, criminal ( Bűnös vagy, bűnös, bűnös, bűnös ) – Elhajoltam tőle és már nem szóltunk egymáshoz semmit sem. Bármennyire nem akartam lehunyni a szememet, az álom magával ragadt…

- Eric... ébredj! – Ráztam meg valaki a vállamat és kinyitottam a szememet.
- Mi van?
- Itt van egy másik hajó... és pakolnak át oda. – Oldalra fordítottam a fejemet, de nem láttam be a másik hajót, így felálltam és kicsit arrébb sétáltam. Nem értettem semmit jelen pillanatban. Ekkor megláttam Rosa-t, aki átráncigáltak a kis átkötő hídon. Hirtelen valaki megragadta a karomat, amit megkötözött és mindkettőnket leráncigáltak egy kabinba, majd bezárták azt.

( I'm jut the messenger )

- Mi a franc történik? – tettem fel a kérdést, miközben keresni kezdtem valamit, amivel kibogozhatom a kötél csomóját.
- Úgy ment minden, mint a karikacsapás. – Rogyott le egy székre Mays.
- Nyelvcsapás – Vigyorogtam rá, de nem értékelte az előbbi kijelentésem. Víz kezdett szivárogni az ajtó szegélye alól. Füst szag csapta meg az orrunkat, ami nem sejtett sok jót.  Fel-alá kezdtem mászkálni a kis kabinban, de nem tudtam semmit sem kitalálni, a víz pedig már térdig ért és folyamatosan magasabb lett a szintje. Majd mikor léptem egy az ajtó felé elvesztettem az egyensúlyomat és eldőltem. A hajó süllyedni kezdett, kissé az oldalára borult, ahogy mi is. A víz alatt szórakoztam a kötéllel, amit végül sikeresen le tudtam szedni. Segítettem Maya-nak is, majd tovább törtem a fejemet. Próbálkoztam az ajtó kinyitásával, de ott már nem jártam sikerrel. A víz már majdnem elérte a plafont, de még a kis résnél levegőhöz jutottunk.
- Megpróbálom még egyszer kinyitni az ajtót. – Vettem egy mély levegőt és a víz alá buktam. Másodszori próbálkozásnál már ki tudtam nyitni az ajtót. Feljebb úsztam, hogy levegőhöz jussak.
- Nyitva. – Nyögtem ki és megtelt az egész kabin vízzel. Kiúsztunk onnan, de a tüdőm szúrni kezdett. Már nem bírtam tovább… elhomályosultak a dolgok. Az utolsó, amit láttam, az egy arc volt.. Jake arca és hogy megragadta a kezemet.

Fehérség töltötte be a körülöttem lévő környezetet. Egyedül voltam, s bármerre is néztem, csupa fehérség. Elindultam előre, de nem változott. A semmibe mentem. Aztán megálltam, mert nem volt értelme annak, hogy csak sétálok és sétálok.
- Eric… - Hallottam meg egy hangot és megfordultam. – Kis fiam! – Mosolygott halványan és közelebb lépett hozzám.
- Anya? – Tettem fel az amúgy nyilvánvaló kérdést… hiszen tudtam rá a választ.
- Eric! – Ismét megfordultam a tengelyem körül, de ezúttal egy férfit láttam.
- Apa? – Anya mellé lépett és átkarolta.
- Ez… meg hogy? Mi történik? Meghaltam? – Kezdtem el sorolni a kérdéseimet, de anyám csendre intett.
- Nem vagy eszméletednél. Azért látsz minket, mert ezt akarod! Eric... jó úton haladsz a boldogság felé, csak még rögös és nehéz az út! – Miután ezt kimondta átnéztem a válla fölött és képek vetődtek le a szemem előtt. Az emlékek pörögni kezdtek, mint valami házimozin. Mindent láttam… ami hat éve megtörténtek. Láttam, ahogy színpadra állok és énekelni kezdem a Rocket Science-t. Amikor hazamentem és Maya boldogon borult a nyakamba, majd megcsókolt. Mikor Alex ellopta Edin kalapját a próbán és végig futottak az egész arénán, később pedig fagyit nyomtak egymás arcába. Lepergett előttem a videoklip forgatás is, amit a turné alatt vettünk fel. A rajongókkal való találkozásom a Backstageben, a beszélgetések. Mikor megvettem a jegyűrűt, amit boldogan választottam ki. A levél… minden emlék.
Elkaptam a fejemet és lehunytam a szememet.
- Meg van oka, miért gyötörnek téged az emlékek. Mert a régi életedet akarod… mert ott voltál igazán boldog! A mostani életedet kongó üresség. Ha szereted a lányt, ne engedd el, hanem küzdj érte. Egy harcos mindig harcol! Büszkék vagyunk rád Eric!
- Eric! Eric! – A fejem befájdult, mindenki csak a nevemet ismételgette. A szüleim alakjai halványulni kezdtek s egyre távolabb éreztem őket magamtól. Megszűnt a fehérség, és mint ha újra megindult volna a vér az ereimben, a szívem pedig gyors tempóban kalapálni kezdett a mellkasomban. A szemeim felpattantak, a levegőt pedig kapkodni kezdtem. Az oldalamra dőltem és köhögve kiköptem a vizet, amit lenyeltem.
- Eric! – Feltoltam magamat ülőhelyzetbe és Maya egy törülközőt terített rám, majd átölelt.
- Remélem egyik srác sem gyakorolta rajtam a szájon át lélegeztetést. – Mutattam fel az ujjamat és mindenki felnevetett.
-  Maya-nak köszönd! – Intett az engem még mindig ölelő lány felé.
- Csak ő gyakorolta rajtad! – Kacsintott Jake és egy puszit nyomtam Maya arcára.