7.Fejezet- Tiltott Zóna I.

Sziasztok!
Meghoztam a hetedik fejezetet is :) Remélem mindenkinek tetszeni fog! Kicsit elszomorodtam, mert az előző fejezethez alig kaptam kommentet, a történet kezdésének elején írtam, hogy a kommenthatár 4!Remélem ez a fejezet is elnyeri a tetszéseteket!:)
Kellemes Olvasást és Sok Komizást!
Üdv: Lexxi

/Maya szemszöge/

Párizs utcáin sétálva iszonyúan romantikus. Mivel kilométer hiányom volt, a séta mellett döntöttem, amibe Eric beleegyezett, de persze nem volt más lehetősége. Végig beszéltük az egész utat. Meséltem neki a gyermekkoromról, a szüleimről, Londonról. Ő is mesélt arról, milyen Svédország popsztárjának lenni, de a családjáról nem igazán beszélt. Láttam rajta, hogy nem is akar róla semmit mondani, így nem is erőltettem a témát. Egy dolog viszont fúrta az oldalamat, amit nem is féltem megkérdezni.
- Miért mondtad azt a vonaton, hogy Davidnek hívnak? – Ránéztem és vigyorogva elhúzta a száját, amin elmosolyodtam.
- Azt hittem fel fogsz ismerni. Meg nem gondoltam volna, hogy találkozom még veled valaha. De lám, nem így lett. – Megkaptam a kérdésemre a választ. Nem is kellett többet mondania.
- Mikor érünk oda? – Tettem fel a kérdést unalmamban.
- Miért? Nem bírod a sétát királylány? – Vigyorodott el és a tekintetét rám szegezte.
- De bírom, csak miért van ilyen messze? – Morogtam és sétáltunk tovább.
- Biztos ne fogjunk egy taxit? – Állt meg, amire visszafordultam és néztem rá, elhúztam a szájam sarkát. Egyből értette, mit akarok, és fogott egy taxit. Az út másik felét már kocsival tettük meg. A kocsi ablakán keresztül néztem végig mindent. Kicsit szemerkélt az eső, és az emberek pár csepp víztől már rohanni kezdtek úgy mond menedék alá, hogy még véletlenül se legyen vizesek. Sokan előkészítették az esernyőjüket, sokan berohantak a legközelebbi szupermarketbe vagy valami alá. Én mindig is szerettem esőben sétálni, vagy csak állni. Nekem olyan megnyugtató, mikor a cseppek lefolynak az arcomon, a hajam vizes lesz, ahogy a ruhám is. Olyankor tudok valójában elgondolkozni mindenen. Az élet minden egyes percéről, óráiról. Arra eszméltem fel, hogy a kocsi szép lassan lelassul, majd végül megáll. Eric kifizette a fuvart és kiszálltunk a kocsiból. Ledermedve néztem az óriási házra és a mellettem elhaladó idegen emberekre.
- Most mi van? – Lépett mellém Eric és a tekintetét végig magamon éreztem, szinte égette a bőrömet.
- Öhm, semmi. Mennyünk! – Mosolyogtam rá, és bementünk. Minden második személy oda jött hozzánk, és üdvözölt. Leállt velünk csevegni minden féle dolgokról. Sokról fogalmam sem volt, csak mosolyogtam és bólogattam. Szó szerint bólogatós kis kutya lettem. Szerintem sokan észrevehették az idegességem, mert mikor egy helyben álltam akkor doboltam a lábammal. Kicsit nézhettek csak hülyének. Mikor Eric kézen ragadott és egy kis sarokba húzott. Nem tudtam először mit is akarhat.
- Jól vagy? – Szegezte egyenesen nekem a kérdést.
- Igen, miért ne lennék jól? – Néztem értetlenül, de hazudtam. Hiszen igen is rosszul voltam. Izgatott, ideges egyszerre.
- Nem úgy tűnik! – Engedte el a kezemet és elhúztam a szájam sarkát. Visszasétáltunk a tömegbe, mindenki kezébe a pezsgő és a bor. Kínálgatták nekem is, de nem szoktam inni. Eric is értetlenül nézett engem, mikor a pincért elutasítottam.
- Biztos nem iszol? – Tette fel a kérdést Eric, mikor már a harmadik pezsgőjét is elvette a tálcáról.
- Szerintem nem azért vagyunk itt! – Vigyorodtam el, és kivettem a kezéből a poharat.
- Add vissza! – Nézett szúrós szemekkel és ittam egy kortyot belőle. Majd lassan elindultam valamerre.
- Szóval, merre is van az a széf, benne a térképpel? – Tettem fel a kérdést és visszaadtam neki a poharat.
- Halkabban, ha lehetne. Fent van az emeleten az elnök szobája. Ott lesz bent. – Adta a kérdésemre a választ. Majd oda jött hozzánk maga az elnök, nagy vigyorral az arcán.
- Üdvözöllek titeket ezen a kis partyn! Josh Cremford vagyok! – Fogott kezet Ericcel.
- Eric Saade. Ő itt a kísérőm Maya Owen. – Mutatott be az elnöknek, aki kezen csókolt.
- Érezzétek jól magatokat! – Még mindig vigyorogva távozott, magunkra hagyva.
- Gyere, táncoljunk! – Kacsintott rám rossz fiúsan Eric. Bólintással jeleztem, hogy benne vagyok. Most lassabb számok mentek, így lassúztunk, amit kivételesen élveztem. Nem az járt a fejemben, hogy a fogja vagyok,  hogy áldozat lennék, vagy bármi gond ezen a világon. Csak ő és én léteztünk. – Ugye tudod, hogy gyönyörű vagy ma? – Súgta a fülembe, bár arcát nem láttam, biztos voltam benne, hogy vigyorog.
- Egy férfi szájából hallva, még el is hiszem. – Mosolyodtam el, és tekintetét rám emelte, így beleütköztem barna szemeibe. Hogy lehet valakinek ilyen csodás, barna szeme?
- Vigyázzál, mert a végén még rád vetem magam. – Vigyorodott el, és biztos voltam benne, hogy egy kis alkohol megbújt benne. Vagy csupán észnél van, és belé bújt a kis ördög.
- És most mennyünk, mert vége lesz a bulinak, és nem tudjuk megszerezni. – Figyeltük az embereket, hogy ki nézhet minket, gyorsan felmentünk a lépcsőn. Folyosó nyílt jobbra és balra is. Fogalmam sem volt melyiknél lesz a szoba. Ericet látva, ő is elgondolkozott rajta, merre.
- Szerintem jobbra! – Mutatott a jobb oldali folyosó irányába.
- Szerintem balra! – Mutattam balra.
- Akkor te menny balra, én pedig megyek jobbra. – Adta az ötletet, csak hogy ez nagyon rossz ötlet volt.
- Mi? Nem! És mi van, ha egyikünk megtalálja? Tegyük fel például én. Nem tudom a kódot se semmi. – Hevesen ellenkeztem.
- Nem baj. Csak menny! – Küldött el, mire megindult a jobb irányba, így nem volt más választásom, megindultam az ellenkező irányba. Csak sétáltam lassan a folyosón. Ajtók hada sorakozott mindegyik oldalon. De biztos voltam, ezek közül egyik sem az, ami nekünk kell.
- Szia Maya! – Szólalt meg számomra egy igen ismerős hang a hátam mögött. Megtorpantam és lassan megfordultam. Kendrával találtam magam szembe.
- Te mit keresel itt? – Tettem fel a kérdést és elkezdett lassan felém sétálni.
- Azt, amit ti. A gondolatmeneted jó úton halad Maya. Én már nem az vagyok, aki voltam. Csak egy bökkenő volt benne, Chrisnek nem te kellesz, hanem Eric. De majd pont neked fogom elmondani a dolgokat mi? Ha nem jöttél volna Franciaországba, akkor most könnyebb lenne elkapni a kis barátodat. Aki nem mellesleg az exem. De jobb, ha nem is tudsz sok dologról. Vigyázz Maya, mert egyet pislogsz, és már Eric nem fog élni. – Fel sem fogtam a hallottakat megfogta a karomat és beráncigált egy kis raktárba és bezárta az ajtót. Hogy mi történt a barátnőmmel, nem tudom. Most mit fog tenni Ericcel?

/Eric szemszöge/

Mentem a folyóson és ajtók jobbra, ajtók balra és még egy folyosó. Fogalmam sem volt ez merre vezet, de elindultam rajta. Nem sok szerencsével, mert zsákutcába keveredtem. Visszaindultam a másik folyosóra és benyitottam egy-két helyre. A legtöbb szobában egy ágy, két fotellel és egy dohányzó asztallal kedveskedett. Gondolom a funkciója, mint vendégszoba. A falon képek díszelegtek, minden féle tájakról, városokról. A folyosó végére érve megpillantottam egy olyan ajtót, ami biztos nem vendégszoba lehetett, ugyan is az ajtóba minták ékesettek. Szóval, ez lehet az elnök dolgozószobája, ami éppen nekem kell. Halkan benyitottam és körül néztem, hogy egyedül vagyok-e. Mikor meggyőződtem róla, hogy egy magam vagyok, elkezdtem keresgélni. Kezdtem az íróasztallal, de semmit nem találtam. Szívesen megnéztem volna a papírokat, de tudtam, nincs sok időm, ezért ez felejtős dolog lett. Elkezdtem nézni a polcon lévő könyveket. Gondoltam lehet, ugyan úgy van most itt is, mint a filmekben, ha megtalálóm a megfelelő könyvet, akkor meg van a széf is. Kihúzogattam mindegyik könyvet, de semmi. Kezdtem kissé ideges lenni, hogy hol a fenébe lehet a széf? - Gondolkozz Eric, meg kell találnod!- Biztattam saját magam. A tekintetemmel végig néztem a szobán, mikor megpillantottam egy kis szekrényt a kanapé mellett. Furta az oldalamat a kíváncsiság, hogy nem-e ott van a széf. Az furcsa volt, hogy nem volt lelakatolva se semmi, de lehet ez a csapda. De bátorságot vettem magamon, és kinyitottam. Szerencsémre a széf volt ott, már csak ki kell nyitnom, kivenni a térképet, megkeresni Mayát és itt hagyni ezt a kócerájt. Kivettem a zsebemből a cetlit, amire a kódot írtam, és elkezdtem forgatni. 923478234 és már nyílt is. Kivettem a térképet, amit inkább nem kezdtem el nézegetni, mert nem volt időm. A zakóm belsejébe csúsztattam és visszazártam a széfet utána a fiók ajtaját, ne hogy feltűnés keltsek. Bár egyszer kiszúrja az elnök, de az nem most lesz! Elmentem volna megkeresni Mayát, de valakinek mindig rossz időben, rossz helyen kell megtalálnia engem?!