8.Fejezet- Tiltott Zóna II.

Sziasztok!
Köszönöm a komikat az előző fejezethez, de örülnék, ha már valaki a nem tetszik-re, vagy az elmegy gombra nyom,akkor írja már le, mi a gondja. Mert ha csak azért, mert jó szórakozás, akkor be lehet fejezni, mert nagyon nem vicces :')
Köszönöm a 13.rendszeres olvasót és a több mint 2000 látogató számát! Ti vagytok a legjobbak <3
Meghoztam a Tiltott Zóna című fejezet második részét! Szerintem kicsit lapos lett, de ezt majd ti eldöntitek!:)
Kellemes Olvasást és sok komizást!:)
Üdv: Lexxi

+16

/Eric szemszöge/

Sokszor van rossz előérzetem, és legtöbbször, nem igaz. Ahányszor ezt érzem, már tudatában vagyok annak, hogy úgy sem történik semmi rossz. Elmentem volna megkeresni Mayát, mikor valakinek rossz időben, rossz helyen kell megtalálnia. Hallottam valakinek a lépteit szép lassan közeledni, mire megálltam. Volt sejtésem ki lehet a hátam mögött, szemet forgatva fordultam meg, és lám, a sejtésem beigazolódott. Az ex barátnő mindig ott van, ahol nem kéne, és olyat tesz, amit később sem bán meg.
- Mit keresel itt? – Kérdeztem ridegen. Amire csak karba tett kézzel közeledni kezdett felém, és hirtelen, már előttem is termett.
- Beszélnünk kell! – Nézett rám, mint ha annyira fontos lenne a mondandója. Ravasz egy nőszemély, résen kell lennem. Nem bízom már meg benne.
- Gyorsan mond, mert nem érek rá! – Sürgettem meg.
- Miért? Mit csinálsz? – Kikerekedett szemekkel néztem, és gyorsan gondolkoztam, mit mondhatnék, mire eszembe jutott, és a válaszom a sablon szövegű „semmit” volt.  Neki tolt a falnak, vagy inkább mondhatom, leszorított. Ujját végig húzta ajkaimon, majd a szemembe nézett.
- Hogy lehetsz ilyen tökéletes? Még sem egy csapatban játszunk! Miért tartod magadnál Mayát?
- Mert… már jó magam sem tudom. Ki írta az O.C-t? – Tettem fel a kérdést, terelve a szót.
- Kérlek szépen, O.C én voltam. Beijesztettem Mayát vele. Reménykedtem benne, ha fenyegető üzenetet kap, haza rohan Londonba. De tessék, nem így lett. Egyfolytában vele vagy, így nehezebb is minden.
- Hogy mi? – Hangom egy oktávval magasabbra ugrott a szavak után.
- Jól hallottad. De ne tereld a szót. Te szereted őt. Ezért nem akarod elengedni sem. Valld be Eric, oda vagy érte! – Vádolt meg. Amire csak elkezdtem nevetni.
- Azt valljam be, ami nem igaz? – Kérdeztem röhögő görcsöm közepette. Amire csak a szemét forgatta, szólásra nyitottam volna a számat, de belém folytatta a szót egy csókkal. Én meg hülye, visszacsókoltam. Elvette az eszemet. Nem gondolva semmire, se jóra, se rosszra. Kezem automatikusan a pólója alá vette az irányt. Ő megszabadítva a zakómtól, dobta a földre. Én szívesebben, mindentől megszabadítottam volna, de ezt már nem engedte. Vad csókok után levegőhiány miatt húzódott el, és nézett ismételten a szemembe, alsó ajkába harapva.
- És most add ide a térképet!
- Nincs nálam! – Válaszoltam hidegen, és elengedtem a kezét, amit idáig fogtam. Amire elkezdett nevetni. Fogalmam sincsen mi lehetett oly annyira nevetséges, de nagyon idegesített.
- Most meg min röhögsz? – Kérdeztem kíváncsian.
- Ennyire hülyének nézel Eric? Egy lépéssel előttetek járunk! Ez volt a mi kis tervünk! Te megszerzed a kódot, ezzel már nem is kellett törnöm a buksim, utána megszerzed a térképet. Nekem csak ide kellett jönnöm, élvezni ezt a kis bájcsevejt és a partyt, majd elvenni a térképet tőled. Ennyi. – Vigyorodott el. Közelebb hajolt és a fülembe súgott valamit.
- Bár Chris azt mondta, vigyelek el neki, azt elfelejtette közölni, hogy élve vagy halva. Nem fogod megélni a holnapot, és még Maya sem lesz a segítségedre.
- Ezt meg hogy értsem? – Egy kés volt a háta mögött, amit jó ízűen megmutatott, és a kést hirtelen, már a mellkasomban éreztem. A kezemet a késhez emeltem, és tiszta vér lett a kezem. A fájdalom teljesen átjárt, testem minden zugát. A földre rogytam és ott feküdtem, sebemen tartva kezemet.
- Sajnálom Eric! De ez már a mi játékunk- Guggolt le mellém egy másodpercre és már állt is fel. Mikor láttam, hogy Kendra kiveszi a zakóból a térképet és megjelenik Chris tapsolva.
- Bravó, bravó, Kendra! Azt mondtam hozd el, ne azt hogy végezz vele! – Mordult rá Chris hirtelen Kendrára. Amire a lány csak a szemét forgatta.
- Kell a térkép vagy sem? – nyújtotta át a térképet Chrisnek, aki kapva az alkalmon, elvette, és tanulmányozni kezdte. Szóval Kendra végzi el a piszkos munkát Chris helyett.
- A húgomat hova tűntetted? – A szememet becsuktam, hiszen a fájdalom nem múlt, sőt, még jobban fájt, és már csak hallgatóztam.
- Bezártam egy kis raktárba, onnét biztos vagyok benne, hogy nem szabadul. – Válaszolta robotszerűen.
- Akkor most vele mit csináljak? – Kérdezte Kendra. Éreztem magamon égető tekintetét.
- Hagyjuk itt. Hasznát már nem vesszük úgyse, hála neked! – Húzta el a mondat végét.
- Mennyünk, mielőtt elkapnak vagy valami. Viszlát, Eric!- Elmentek. Egyedül maradtam, a falak között. Mayát sem fogom megtalálni, hiszen erőm sincsen felállni, és biztos vagyok benne, ő sem fog engem megkeresni. Szörnyen fáj, soha nem éreztem ilyet. Mindenem tiszta vér. A saját véremtől vagyok rosszul. Miért dőltem be ennek a nőszemélynek? És kérdések sora vár válaszra, amit már nem biztos, hogy megkapok.

/Maya szemszöge/

A fenébe, be lettem zárva ebbe a kis raktárba. Semmi használható eszköz, amivel felfeszíthetném a kilincset, vagy valami. Percekig gondolkoztam azon, mivel nyithatnám ki. Plusz még azon is gondolkoztam, Ericcel mi lehet. Jól van-e vagy valami? Hiszen egy ideje itt vagyok, nem tudhatom, mik történnek az ajtó másik oldalán. Gyerünk Maya, mivel nyithatnád ki ezt a retkes kilincset?
- Meg van! – Kiáltottam fel hangosan. Kivettem egy kis hajcsatot a hajamból, és zárba dugtam. Jobbra, balra nyomogattam. Eleinte sikertelenül. De nem adtam fel, és szórakoztam még vele, mikor hallottam, hogy kattan a zár. Ki tudtam nyitni az ajtót, és végre szívhattam egy kis friss levegőt, ami nagyon jól esett. Körül néztem, levettem a magas sarkúmat, és elkezdtem futni. Kerestem Ericet. Kiáltottam a nevét, de nem jött válasz. Elmentem egy másik folyosóra, ahol megpillantottam, hogy valaki fekszik, kezét a mellkasára helyezve feküdt. Ahogy felismertem az illetőt, oda rohantam hozzá.
- Eric! Jól vagy? – Kérdeztem aggódva, és megláttam, hogy véres a keze, az ingje az arca.
- Jézusom, te vérzel! – Vettem el a kezét a sebről, és ennek az okozója mellette hevert. Megpróbáltam felállítani, de meg kell hagyni, hogy nehéz egy ember. Egy kezével átkarolt és most csak azon gondolkoztam, merre tovább.
- Merre? – Tettem fel a kérdést, bár magamnak szántam, Ericnek mégis sikerült válaszolnia rá.
- Arra van egy hátsó kijárat! Ott ki tudunk menni. – Sziszegte a fogai között. Nagyon fájhatott neki. Úgy sajnáltam. Kimentünk a hátsó kapun, ami egyből az utcára nyílt. A kabátomat ráhelyeztem és így kevésbé feltűnni, hogy véres, az arcát nem tudtam letörölni, hiszen nem volt nálam  zsepi vagy valami. Hívtam egy taxit aki perceken belül itt termett és beszálltunk. Ránk se pillantva, mondtam be a címet és negyed órán belül már otthon voltunk. Már ha nevezhetem az én otthonomnak is. Kifizettem a fuvart és megpróbáltam felvinni azon a pár lépcsőfokon Ericet.

Mikor sikerrel benyitottam a lakásba és lefektettem az ágyra. Kerestem vattát és fertőtlenítőt. Levettem az ingjét, és mivel nem vagyok orvos és nem volt jobb ötletem, lefertőtlenítettem a sebét és hívtam egy házi orvost. Nem vihetem korházba, mert kérdőre vonnának, és nem tudnék mit felelni a sok kérdésre. Hiszen nem is tudom, ki? Mi? Által tette ezt. Elővettem egy telefonkönyvet és elkezdtem keresgélni. Kis keresés után találtam is egy telefonszámot. Gyorsan tárcsáztam, és sikerre az orvos felvette, és azt mondta, ahogy tud, jön! Ezzel megnyugodtam. Le-föl alá mászkáltam a szobában, és a tekintetemet egy percre se vettem le Ericről. Olyan gyorsan történt minden, mégis hogy lehetett ez? Ki és miért tette? Vajon túléli? Fenébe is, minek teszem fel ezeket a kérdéseket, mikor tudom, hogy most úgysem kapok választ?! Nekem ez most túl sok így egyszerre.
- Látom a kis barátodat elkapták, és szörnyen elbántak vele! – Szólalt meg a képzeletem. Aki hirtelen mellettem termett.
- Végig hazugságokat mondtál nekem! Még hogy Chris a jó mi? Biztos vagyok benne hogy ő tette ezt, hiszen Kendra megmondta. Chrisnek Eric kell. De egyet viszont nem értek, miért tették ezt vele?
- Ezt csak is Erictől, vagy Kendrától tudhatod meg! – Válaszolta és mikor ránéztem volna – vagyis magamra- addigra eltűnt.
- Persze! Ilyenkor meg okosítasz a hülyeségeiddel! – Kiabáltam el magam. Mikor Pont csengettek. Az ajtóhoz futottam és mikor kinyitottam, az orvossal találtam magam szemben.
- Maga Ms. Owen? – Kérdezte és a kezét nyújtotta.
- Igen. Jöjjön be! – Kezet fogva invitáltam be és Erichez vezettem. Meg sem kérdezve, mi történt vele már nyújt a táskájába és leült Eric mellé. A kezére húzta a kesztyűjét és elővett egy kis üveget. Fogalmam sem volt mi lehet benne.
- Lefertőtlenítem, összevarrom a sebet, bekötöm és helyre jön. – Mondta mosolyogva, és egy kő esett le a szívemre, hogy minden rendbe jön. Legalább is egy része.
Nem szerettem volna végig nézni az összevarrást és egyéb dolgokat, így a konyhába vonultam és leültem az asztalhoz. Percekig a lábammal dobolva ültem csendben és az agyamat kikapcsoltam. Néztem a semmibe. Egy járt a szemem előtt, és az-az volt, hogy Eric meggyógyuljon. Mikor már egy háromnegyed órája ültem, bejött az orvos és visszamentünk a szobába.
- Víz ne érje a sebét, ha lehetne, két hét múlva hívjon fel, és visszajövök varratot szedni. Most álomban van. Nem tudom mikor fog felébredni. További szép napot! – Fogta a kis táskáját és távozott. Napot? Hajnal van, de nem baj. Morogtam magamban. Bezártam az ajtót, és lefeküdtem a kanapéra, és végig Ericet néztem….