2011. november 5., szombat

14.Fejezet- How Do You Love Someone?

Sziasztok!
Kész lettem a 14.fejezettel! Nincs hozzá fűzni valóm :\ A komikra a választ a fejezet végén találjátok!:) Bocsi a hibákért :|
Kellemes Olvasást!
Üdv: Lexxi
U.i: Hallgassátok meg a dalt, mert szerintem nagyon szép. Főleg a szövege!:) És a dal címe a fejezet címe is :)






*- Mama, mama! Chris nem engedi, hogy hintázzak! – Szaladtam be a lakásba, keresve mamámat, aki a konyhában szorgoskodott, és minden erővel azon volt, hogy finom ebédet készítsen nekünk. Oda mentem hozzá, és meghúztam gyengén a szoknyáját, jelezve, hogy figyeljen rám.
- Mondjad unokám, mi a baj? – Guggolt le elém, és mosolygott.
- Chris nem engedi, hogy hintázzak. Pedig rajtam a sor! – Nyafogtam mamámnak, aki kézen ragadott, és kimentünk Chrishez, aki még mindig nagyon élvezte azt, hogy hintázhat.
- Christofer Owen! Miért nem engeded a húgodat hintázni? – Vonta kérdőre Christ. Aki már nem is válaszolt, hanem kiszállt a hintából, és átadta nekem. Ő addig leült a homokozó szélére, és csak nézett ki abból az üres fejéből. Én beültem a hintába és élveztem a gyerekkorom legjobb idejét. Megszűnik a világ körülöttem, és csak arra gondolok, milyen jó is nekem. Ez senki másé, csak az enyém. Repülök szabadon, akár egy madár. Az angyalok a nevemet énekli, és azt mondják: ez a te világod! Éld az életet, minden gond nélkül!
Könnyű azt mondani, meg gyerekkorban minden egyszerű, de ha felnősz, már kevésbé lesz minden varázslatos. Jönnek a terhek, munka, balhék és a szerelem….
- Gyertek gyerekek! Ebéd! – Kiabált ki mama az ablakon. Kiszálltam a hintából és elindultam a lakásba. Először a fürdőbe mentem, hogy kezet mossak. Egy kis szappan, öblítés. Megtöröltem a kezemet és a konyhába igyekeztem. Leültem az asztalhoz, és vártam az ebédet. Chris is beviharzott a konyhába, és helyet foglalt mellettem.
- Christofer, azonnal menjél kezet mosni! – Szidta le mama Christ.
- A papa hol van? – Tette fel a kérdést mama.
- Nem tudom. Azt mondta, hogy elmegy lepihenni. Biztosan alszik még. – Vontam vállat. Furcsálltam mama viselkedését, hiszen rögtön kétségbeesett. Elindult a háló szobába, de percekig nem jött ki. Már untunk Chrissel a várakozást, így vettük a bátorságot, és elmentünk mamáék hálószobájába. Benyitottunk, és mama az ágy mellett térdelt, és sírt. Miért sír?- Tettem fel magamban a kérdést, de senki nem válaszolt. Lassan, bizonytalanul sétáltam mama mellé, és csak akkor tudtam meg.
- A… papa… - Már nem mondta tovább. Csak akkor tudtam meg, milyen elveszteni a szeretteted. Papa volt az, aki megpróbált felkészíteni az élet nehézségeire. Megvigasztalt, ha kellett mosolyt csalt a szád sarkába. Szeretett… *


Levegőért kapkodva ültem fel az ágyon, és a sírás fojtogatott. Nem emlékeztem a tegnapra. A kandallóban a fa recsegett, ahogy égette a tűz, és hamuvá válik. Mire fölriadok, semmi sem marad abból, amit álmodtam. Semmi. Se egy kép, se egy szó. Csak a fullasztó markolás a torkomban, a hideglelős köd a bőrömön, a tehetetlenség merevgörcse a nyakamban is, a két karomban is, a két lábamban is, mintha kábítószertől paralizálódott volna valami váztalan, mozgásképtelen rongycsomóvá az egész testem. De erőt vettem magamon, és megpróbáltam felállni. Mikor már a két lábamon álltam, a táskámhoz mentem, és kivettem belőle egy csőgatyát és egy pulcsit. Nem emlékszem rá, hogy-hogy került ide, de nem is bánom. Felöltöztem, felvettem a cipőmet és lementem sétálni. Kora hajnalban még ilyenkor senki sincsen az utcán, így legalább nem látják, hogy hogyan nézek Jól kiszellőztettem a fejemet, és nem gondolkoztam. Elfelejtettem mindent, vagyis csak próbáltam.
A híd közepén megálltam, gondolkoztam pár percet, majd neki dőltem a jég hideg kőnek, és néztem a folyót. Ahogy csendben folyik és folyik tovább. Nem akadályozza semmi abban, hogy folyjék, hiszen saját maga irányítja a dolgokat. Igaza volt Riley anyukájának, elveszettnek érzem magam. Hogy miért? A válasz egyszerű… A szüleim messze vannak tőlem, és nem érdeklik, hogy mibe keveredtem, vagy egyáltalán jól vagyok-e, semmi az égvilágon. Chris csak játszadozik, és fogalmam sincsen mi a terve. Már teljesen összezavarodtam. Most én vagy Eric kell neki?!

 Papa és mama… ők már nincsenek velem. Fentről próbálnak védelmezni, de nem érzem, hogy ez így lenne.
És most itt egy új szerelem? Eric személyében… Aki képes felforgatni az életemet sec perc alatt.  Még pontosan nem tudom, mit érezhet valójában. Lehet, hogy a szerelme valós, de az sem kizárt, hogy csak egy futó kaland. Egy biztos, én szeretem őt. Túlságosan is közel került a szívemhez, és nem tudnám már elengedni. Mikor be akarta magát altatózni, mert fájt a mellkasa, azért állítottam meg, mert nem voltam biztos, hogy túléli. Egy ilyen hülyeségbe is belehalhat az ember, még ha nincs is tudomása róla. Hiába vágtam a fejéhez, a szavaim nem értek semmit, hiszen nem az igazat mondtam.
Hirtelen két kar fonódott a derekam köré, és fejét a vállamra helyezte.
- Jól vagy? – Suttogta a fülembe. Mire megfordultam és a szemébe néztem.
- Nem, nem vagyok jól! Elveszetnek, érzem magam, és a legfájdalmasabb, hogy hiányoznak a szeretteim. – Feltört belőlem minden fájdalom. A könnyek csak úgy hullottak le a földre, néha a pulcsimra.
- Hogyan szeretsz valaki anélkül, hogy megsebeznéd? Mama soha nem mondta el nekem, hogy lehet szeretni. Papa soha nem mondta el nekem, hogyan kell érezni. Mama soha nem mondta el nekem, hogy lehet érintkezni. Papa soha nem mondta el nekem, hogy kell meggyógyulni. Alig voltam hét éves, mikor elveszítettem őket. Hogyan szeretsz valakit anélkül, hogy megsebeznéd? – Ölelt meg szorosan, és a könnyeim a pólóján száradtak. Szörnyen éreztem magam amiatt, hogy hirtelen ilyen érzéseim lettek, és ilyenekkel fárasztóm.
- Nyugodj meg! – Suttogta. Szavai mindig megnyugtatnak. De ez nem változtat semmit…
- Nehéz a veszteségről beszélni az érzelmi káosz közepette!
- Tudod Maya, mindig a jók mennek el, akik nem féltek mosolyogni, akik nem féltek szeretni. Meghalni valaki után, akit szerettünk, az könnyű. De tovább élni érte, és tovább örülni helyette is, az viszont nehéz! – Igaza van. Megfogta a kezemet, és a szívére helyezte.
- Megtanulni szeretne, hidd el, nem nehéz. Egy titka van! Próbálj a másik szívébe férkőzni, és ő segít. Lépj túl, és élj a jelennek. Ne a múltad sirasd, hiszen nem tudsz mit tenni. Ami történt, az megtörtént. Gyere, mennyünk! – Karolt át, és visszamentünk, a meleg kis odúba. Az ajtóban Riley rögtön letámadott.
- Jézusom, jól vagy? – Nem válaszoltam.
- Hagyd most Riley! – Utasította el Eric. Leültem a kanapéra, és a kandallót bámultam.
- Tessék! – Nyújtott Eric egy bögrét. Elvettem, és egy halk „köszi” után belekortyoltam. A meleg tea felmelegítette a testem, ami nagyon jól esett.
- Jobban érzed magad? – Arcomat fürkészte. Csak vállat vontam, és elhúztam a szájam sarkát. Letettem a kis asztalra a bögrét, és felálltam.
- Megyek, letusolok! – Fogtam a kis táskámat és a fürdőbe mentem. Megnyitottam a vizet, megszabadultam a ruhámtól és beálltam a kellemesen meleg víz alá. Percekig csak álltam alatta, és szívesebben soha nem jöttem volna ki alóla. Mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.
- Ez most komoly? Fürdőruha? – Nevette el magát, aki rám rontott.
- Pont ezért, mert két férfival vagyok összezárva és az egyik még be is merészkedik, mikor zuhanyzók! – Közeledni kezdett, és ruhástól beállt a zuhany alá.
- Normális vagy? – Tette fel a kérdést.
- Már nem bírtam várni. Nem tanították meg, hogy kell szeretni? Érezni? Érinteni? Én megtanítom neked. Éreztetni akarom veled, hogy nem vagy egyedül ezen az átkozott világon, és hogy van, aki szeret! – Nem zavartatta magát. Lecsapott ajkaimra. Ajkaink szenvedélyesen összeforrtak, nyelvével azonnal bebocsátást nyerve ajkaim közé. Már nem tudtam irányítani magam. Ő diktált mindent.
- Bocsi, de szeretnék én is sorra jutni! – Kopogott türelmetlenül Riley.
- Ez mindig mindent elront! – Húzódott el zihálva Eric.
- Kimegyek, hogy maradjon nyugodt perceid is! – Mosolyodott el. Majd fogott egy törölközőt és kiment. Neki dőltem a jéghideg falnak, és néztem ki ismételten a fejemből.  Majd elmosolyodtam, azon, amit Eric mondott. Elzártam a vizet, és megtörölköztem. Kivettem a táskámból egy szürke csőnadrágot, és egy lenge pólót. Felöltöztem és boldogabban léptem ki a fürdőből.
- Jól vagy? – Nézett meglepődve Riley. Valószínűleg észrevette, hogy mosolyogok.
- Mit csináltál vele? – Fordult Eric felé, aki csak vigyorgott. Éppen szólásra nyitottam volna a számat, de ő megelőzött.
- Inkább nem szeretném tudni! – Mondta, és beviharzott a fürdőbe. Leültem Eric mellé, és nem bírtam abba hagyni a mosolygást.
- Látom, hatottam rád! – Mondta büszkén, és az ölébe húzott. Homlokomat az övének döntöttem.
- Köszönöm! – Suttogtam, és egy puszit lehelt ajkaimra…. 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lauren: Sziaa! :) Izgalmakban nem lesz hiány! Volt egy sejtésem, hogy az lesz a kedvenc jelenet :P Mi lett volna? Nem szeretnék belegondolni :D Ez csak természetes, hiszen örömmel fogadom a tanácsokat, és a kritikákat! :)
Üdv: Lexxi

Névtelen: Szia!:) A komidon jót mosolyogtam :D. Ne aggódj, lesznek még összezárva ;)
Üdv: Lexxi

Sziszaa: Szia!:) Csípd is Rileyt! :D Örülök, hogy imádtad ;) <3 Izgalom,izgalom:P
Üdv: Lexxi

Nina Law: Szia!:) Megnyugodtam, hogy nem csalódtál!:) Még Riley nem direkt akarta bezárni őket, hanem csak azért, hogy nyugi legyen végre! ;) Eric meg, ahogy mondta: Szeret hazudni :DD Bizony, Kendra újra akcióba lendült, de ezúttal Chris is megjelenik majd ;)
Ehhez nem tudok mit mondani.... Ahogy te is említetted, nem a szereplő a lényeg, hanem a történet :)
Üdv: Lexxi

adadel: Szia!:) Most már tudod, hogy van fejezet modul :) :P  Hát, most miért titkolja?:\ Nagyon jól tudta, hogy Maya mit hisz, vagyis mit gondol... Kár volt ismételten azt hazudnia, hogy féltékeny. Tényleg? :$ Örülök, hogy ezt fejtettem ki belőled :DD Több ilyet kéne írnom?! :PP
Hogy hogyan védi meg Mayát, az maradjon Eric titka:P
Üdv: Lexxi

LaMes: Szia!:) Igyekszem írni a fejezeteket, de nem olyan könnyű ;) Köszönöm, jól esnek a szavaid :) A cserével kapcs. már válaszoltam nálad ;) :)
Üdv: Lexxi

5 megjegyzés:

  1. Szia Lexxi!

    Hű, hát szerintem eddig ez volt a legeslegjobb fejezet! Nekem ez lett a kedvencem! Eric annyira cuki volt, ahogy próbálta vigasztalni Maya-t, és a zuhanyjelenet...hát, még várhatott volna Riley egy kicsit! Nagyon várom a folytatást! Puszi: Ági

    VálaszTörlés
  2. Szia Lexxi!
    Egyetértek ágival! :) nekem is ez a fejezet lett a kedvencem! Jó, hogy megtalálta Mayát a folyóparton, és hogy vigasztalta, és, hogy Eric beállt a zuhany alá...ruhástól! awww*-*
    Várom a kövit! :)
    Puszi: Lauren :)

    Ui.: Köszi a linket! Eszméletlen jó ez az oldal! :D

    VálaszTörlés
  3. Szia Lexxi! :)
    Igazad volt tegnap. Én is nagyon elérzékenyültem.
    Csodálatos lett a fejezet! Az érzések, amik Maya-ban lejátszódnak, ha úgy nézzük elég szomorú; de nagyon szerencsés abban, hogy ott van neki Eric, aki remélhetőleg megmutatja, hogy hogyan kell valakit szeretni. :))
    Megérte a fejezetre várni, mert tényleg nagyon szép lett! :) Éss a folytatást nagyon várom! :D
    Puszillak, adadel <3

    VálaszTörlés
  4. szia nagyon jo lett siess a kövi fejezettel!!

    VálaszTörlés
  5. Szia.
    Nekem is a kedvencem lett ez a fejezet.Meghatóan írtad le a dolgokat.
    Siess a kövivel..:)

    VálaszTörlés