17.Fejezet- A halál szélén...

Sziasztok!
Itt a 17.rész. Remélem tetszeni fog! Csak annyit mondanék, hogy akik nem szeretik azt, amit írok, ne írogassanak a chatbe, se sehova. Nem kell olvasni, ha nem tetszik! Köszi előre is:') A hibákért bocsi előre is :$
Kellemes Olvasást!

Eric már mióta elment, és a legjobb, nem is találom sehol. Hol a csudában lehet ez a fiú?
Az egyik ételes asztalhoz sétáltam, és nézelődtem az ételek között, de egyáltalán nem voltam éhes. A gyomromba pillangók repdestek, és már nem tudtam mit tenni. Az ideg tépett szét.
Hirtelen egy álarcos férfi lépett mellém. Fellestem rá, és az ütő megállt bennem, hiszen ő volt az, akit semmiképp sem kívántam a hátam közepére.
- Szervusz, Maya! – Arcán pimasz vigyor kerekedett. Most mit csináljak? Fussak? De hova? Mit akar? Több száz kérdés, ami hirtelen elborítja a gondolataimat, és nem tudok egyikre sem választ.
- Chris… - Sziszegtem a fogaim között. Próbáltam magam erősnek, és magabiztosnak mutatni, de úgy nem ment, hogy belül meg rettegtem.
- Hogy vagy? Feszültnek tűnsz… - Húzta fel a szemöldökét, közben kóstolgatta az ételeket.
- Nem vagyok feszült, csupán meglepődött. – Válaszoltam teljes nyugodtsággal.
- Mégis miért vagy meglepődött? – Kíváncsiskodott továbbra is. Szerintem nem nehéz rájönni, vagy csak tényleg ennyire jól szórakozik az idegeimmel.
- Mit keresel itt? – Tértem a lényegre, és arcát fürkésztem, de elnevette magát.
- Csupán csak látni szerettem volna a húgomat. Mi másért lennék itt? – Értetlenkedett továbbra is. Nagyon szeretheti a kishúgát… Én nem egy ilyen testvért szerettem volna. Kár is ezen gondolkozni.  Ezt kaptam.
- Mit műveltél?
- Én? Semmit. Csak Kendra fog. – Mutatta ki a foga fehérjét.  – Nézd Mays! Téged eszem ágában sincsen bántani. A húgom vagy, és szeretlek! Eric nem az, akinek mutatja magát. Te mégis őt akarod. Hazudik neked! Mit nem tudsz ezen felfogni? – Nézett mélyen a szemembe. Tán igaza van? - Állj meg Maya, elég legyen! Ő hazudott neked, nem Eric. Most miért hinnél neki? – Szólalt meg a bensőm.
- Beszélhetnénk valami, nyugodtabb helyen?
- Várjál csak! Kendra fog? – Kérdésére, kérdéssel válaszoltam.
- Mays, ezt ne itt beszéljük meg!
- Már nem tartalak a testvéremnek Chris. Ez az első, és utolsó, hogy meghallgatom a magyarázkodásod.

/Eric Szemszöge/

- Kendra, már húsz percre itt roskadunk. Meddig akarsz még itt lenni? – Kezdtem kissé türelmetlenné válni. Az óra csak ketyegett, tik-tak-tik-tak. Agyamra ment már.
- Addig, még erőt nem veszel magadon ahhoz, hogy megfejtsd. – Emelte fel a hangját, közben jól elszórakozott a hajával.
- Akkor örökre itt maradunk! – Sóhajtottam egy nagyot. És eldőltem az ágyon.
- Mesélhetnél valamit a Mayával való kapcsolatodról!
- A semmiről beszélgessünk? Milyen jó ötleteid vannak, mondtam már? – Nevettem fel.
-  Mesélhetnél azért! Heves csók csaták, forró éjszakák. Alkalom-alkalom hátán. Szaftos titok. Látszik rajtad, hogy oda vagy érte. Vajon ő is ugyan azt érzi, mint te? Vagy tán nem? – Firtatta tovább a témát. És néhol elkuncogta magát.
- Fejezd be! Nem feküdtem le vele, és nem is tervezem. Már mondtam, nem vagyunk együtt! És nem is leszünk!
- Szóval, ebből azt vettem le, hogy imádsz engem, majd gyűlölsz. Vissza akarsz majd térni hozzám. – Húzta pimasz vigyorra a száját. Felkeltem, és elkezdtem mászkálni a szobában. Nincs időm erre, valami tennem kell.
- Eric! Eric! Gond van! Nem találom sehol se Mayát. – Remek! Ott hagyom pár percre, és tessék, máris bajba keveredik. Nem lehetek Charlie angyalai, hogy mindig ott legyek mellette.

 Kendra hirtelen elém állt, és nézett.
- Mit nézel? – Kérdésemre csak ördögien elmosolyodott.
- Nem! Nem! Nem! És nem! – Hátráltam meg egy lépést.
- Nem már! Legalább töltsük hasznosan az időt! Akkor, csak egy csók! – Mindig is gyűlöltem, ha valaki alkudozni próbált.
- Jó legyen! – Adtam meg magam. Majd megcsókolt.

Tudtam, mit csinálok.
- Kívánlak, Eric! – Mondta rekedt hangon, elszakadva ajkaimtól.
- Én meg nem! – Hátrált meg, amin elnevettem magam. Majd összeráncolt homlokkal, kérdőn meredt a semmibe, majd pár másodperc után meg akart szólalni, de belé fojtottam a szót.
- Tudod Kendra, ezekkel a marhaságokkal csak azt igazoltad, hogy féltékeny vagy. Csak a te kedvedért, ha kell, ágyba viszem Mayát, csak hogy a lelkednek fájjon! Ne felejtsd el, innentől, az én játékszabályaim szerint játszunk! – Felmutattam a fém tárgyat, amit nem volt nehéz megszerezni tőle, és diadalias vigyort meresztettem rá.
- Hogy került hozzád a kulcs? – Értetlenkedett.
- Túl ravasz vagyok! -  Ledobtam a földre egy kis füstbombát, ami tíz másodperc előnyt ad a kijutásra. Füstként tör elő, és nem indítja be a füstjelzőket. Miután kiléptem a folyósóra, bezárva magam mögött az ajtót, eldugtam a kulcsot egy virágcserépbe. Így legalább Kendra nem jut ki a szobából.
- Eric! Sehol nem találom Mayát. Most mit csináljunk?! – Szólalt meg Riley a fülesen keresztül, idegesen. Elkezdtem gondolkozni, de a telefonom üzenetjelző hangjára lettem figyelmes, ezért félbe hagytam a gondolkozást. Kivettem a zsebemből a készüléket, és megnyitottam az SMS-t.

„ A hídnál találkozunk húsz perc múlva!”

Mays.

- Riley. Kint találkozunk!
- Oké! – Kivettem a fülemből a kis készüléket, mert már nagyon fájt tőle a fülem. Kimentem a megbeszélt helyre, ahol már Riley várt, és beavattam mindenbe.
- Szóval, most ott vár minket? – Tette fel a kérdést, amire csak bólintottam.  Ezek után már nem mondott semmit. Csak szedtük a lábunkat, ahogyan csak lehetett. Mikor oda értünk a megbeszélt helyhez, nem volt ott senki rajtunk kivűl.
- Oké, ide rángatott, és most? – Nézett körbe Riley.
- Hány óra?
- Fél éjfél. Jól elrepült az idő! – Alig telt el két perc, meghallottam, hogy valaki a nevemet mondja. A hang felé figyeltem, és megláttam őt, Chris és még két gyökér társaságában.
- Eric, bármit kért. Ne add meg neki!
- Jól van Eric! Tudom, hogy nálad a térkép. Add ide, és Mayának nem esik baja! Ha nem adod, elvágom a torkát. A döntés a tiéd! – Miért alkudozik ma mindenki? – Tettem fel magamban a kérdést.
- Ne hogy oda add neki! – Szólalt meg Riley mögöttem.
- A saját testvéredet bántanád?
- Azt mondta, már nem vagyok a testvére, így nincs közöm hozzá. Majd ha oda adtad a térképet! – Vágta rá nagy gyorsasággal a válaszát. – De sokkal jobb élvezet ez. – Húzta végig Maya nyakán a kést, ami kisebb sebet eredményezett. Most mihez kezdjek?
- Jó, legyen!
- Mi? -  Hitetlenkedett Riley. Meg akartam indulni, de a vállamnál visszarántott.
- Ne add oda! Különben oda minden! – Suttogta.
- Maya, vagy a térkép…. – Visszafordultam Chrishez, aki még mindig Maya torkához tartotta a kést.
- Előbb a lányt.
- Előbb a térképet! Különben megölöm… - Most végképp mihez kezdjek? Sokáig vacakoltam, mit mondhatnék.
- Akkor öld!
- Mi? – Kérdezte egyszerre Maya és Riley hitetlenkedve. De Chris, igen is élvezte a helyzetet.
- Elárultál Chris. A szavaid mind hazugságok voltak. – Levegőért kapkodva, és szabadulva a lefogott kezektől, próbálta menteni a helyzetét Maya.
- Hogy mi az árulás, azt a tett dátuma dönti el!
- Fogd be Eric! Ezzel nem segítesz! – Hallgatatott el Mays.
- Egy valamivel segíthet! A térképet Eric, most! – Utasított rá Chris. Elővettem a térképet, és oda nyújtottam neki. Majd kezei szép lassan leereszkedtek maga mellé, szemkontaktust tartva velem. Maya a földre rogyott és sírásba kezdett.

Átnyújtottam Chrisnek a térképet, aki óvatosan, bátortalanul vette el, és tűnt el a helyszínről a két haverjával.
- Jól vagy Mays? – Guggoltam le mellé, és egyből átkarolta a nyakam. Mivel mást nem tehettem, lába alá nyúltam és felálltam.
- Mennyünk!
- Tényleg oda adtad a térképet? Normális vagy? Jézusom, most mi lesz? – Borult ki hirtelen Riley. Próbálta magát nyugtatni, és nagy levegőket vett, majd újra felém fordult, és újra belekezdett.
- Mond, hogy csak álmodtam! – Mondta már nyugodtabb hangnemben.
- Nem álmodtad Riley! – Már nem mondott semmit. Szerintem most magába szidott engem, de majd később tudatára hozom, hogy átvertem mindenkit.

Mikor felértünk a lakásba, Mayát letettem az ágyra.
- Fáj! – Nyögte, és sebéhez kapott a kezével.
- Nem veszés! – Állapítottam meg, bár őt, ezt egyáltalán nem érdekelte. – Gyere, mossuk le a vért. – Miután lemosta a vért a nyakáról, átöltözött, és lefeküdt. Lehuppantam mellé, és felé fordultam.
- Fáj még?
- Már nem annyira. – Halványan elmosolyodott – Köszönöm! – Bújt hozzám, de pár perc múlva felült, és arcomat fürkészte.- Te tudtad, hogy nem fog megölni? - Kérdésére csak bólintottam.
- Tudtam.. - mondtam halkan.
- Amúgy, még nem sok embernek mondtam ezt a szót. De van, aki megérdemli. De ezt nem én akartam, először kimondani, mert reménykedtem, te megteszed. – Már nem engedtem, hogy folytassa, belé fojtottam a szót egy csókkal.
- Szeretlek Mays! – Szakadtam el édes ajkaitól, és néztem mélyen barna szemeibe.
- Én is!....
- Gyere, elviszlek valahova…

/Maya szemszöge/

- De hova? Eric, már éjfél is elmúlt szerintem. – Nyafogtam, mert szívesebben lefeküdtem volna aludni. De ő makacskodott tovább.
- Légy szíves. Gyorsan megjárjuk! – Mosolyodott el. Felvettem a kabátom és a cipőm, majd elindultunk az én még általam ismeretlen helyre.

Sétáltunk egy ideig kézen fogva, majd egy amolyan kilátó félébe termettünk. Csodás látványt mutatott a városra.
- Miért jöttünk ide? – Tértem a lényegre, hiszen oka van, amiért ide hozott.
- Csak úgy gondoltam, itt romantikusabb szerelmet vallani. – Vigyorodott el, mint a vadalma. Én csak elnevettem magam. Szembe fordultam vele, megfogta a kezemet, és a szemembe nézett.
- Mays, tudom, hogy már egyszer kimondtam, de úgy érzem, az nem volt őszinte. De most ez a pillanat, az a pillanat, ahol elmondtam, teljes őszinteséggel. Én, Szeretlek!
- Én is téged! – Csókoltam meg, ezzel megpecsételve vallomását, ami nekem szólt…