2011. december 28., szerda

29.Fejezet~ A búcsú.... (évadzárás)

Kedves, drága olvasóim!


Ide is elérkeztünk.... Az első évad utolsó fejezete! El sem tudjátok képzelni,milyen érzés ez... 19 rendszeres olvasó és több mint 8000 látogató.. wáów..:D A többit nem részletezném, mert úgy gondolom, hogy nem fontos :)
Élmény volt számomra, hogy sikeresen befejezhettem ezt a történetet, de búslakodásra semmi ok, hiszen  2012.Január elsején hozom nektek a második évadot! Újév, új történet :)
KÖSZÖNÖM, hogy olvastátok és szerettétek azt, amit nektek írtam<3 Nem fogom elégszer megköszönni nektek, olvasóknak... Annyira jó, hogy vagytok :))
Az utolsó fejezet után, kicsit lezárom a blogot(ami azt jelenti, hogy átalakítás alatt lesz, de ettől függetlenül tudjátok olvasni a régi fejezeteket, meg minden) ezek alatt azt értem, hogy új dizi, modul szerkesztés és ilyenek..  Meg cseréket már nem fogom elfogadni, csak miután elindult a második évad,szóval nem kell megijedni :) Úgy hogy, néha napján nézzetek fel az oldalra, és lessetek be néhány helyre .:P
Nem is fecsegek többet, élvezzétek az évadzáró részt, és figyelmetekbe ajánlom elindítani az évadzáró dalt :) És remélem, kicsit több komment érkezik kettőnél :)
Találkozunk Januárban! <3
Love you!


29.Fejezet~ A búcsú...(évadzárás)

Annyi mindent szeretnék neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy, hogy a veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? Vagy, hogy az alatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? (...) Tudom, hogy mostantól ezerszer újra át fogom élni az együtt töltött napokat. Hallani fogom a nevetésedet, látni fogom az arcodat, és érezni fogom, ahogy megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mind képzelnéd.

Eljött az a nap, mikor itt hagyom Párizst, vele együtt Ericet. De rá kellett jönnöm, hogy én döntöttem így. Ha csak a hazautazásomra gondolok, összeszorul a szívem. De a gondolataimat rendeznem kell, és még sok mindent. Amik nem tűrnek halasztást. Új életet kell kezdenem, mert ez már nem állapot, ami most van, ami most zajlik bennem. Túl sok minden történt ennyi idő alatt, amiket még fel kell dolgoznom, és ehhez a magányra van szükségem. Nem szeretek elfordulni az emberektől a problémáim miatt, de most úgy érzem, muszáj. Van, aki megérti, és van, aki nem. Ez már nem az bajom. Ha nem értik meg, így jártak.

Az élet, sokszor volt igazságos, és igazságtalan. Az én esetemben mind a kettő egyaránt. Kaptam hideget és meleget is. Elvett és adott, és még több száz hasonlat. De egy dolog, azóta sem hagy nyugodni… Az pedig az, hogy Chris említett egy Jessica nevű lányt. Hogy anyuéknak hála, nem volt mindig egyedül. Ez vajon mit rejt? Lenne még egy testvérem? Hiszen az kizárt dolog lenne. Anya és apa soha nem említett ilyet, hogy nem ketten, hanem hárman lettünk volna. Ez nem hagy nyugodni, és így talán, még soha nem is fogok rájönni az igazságra. Kivéve, ha talán Ő maga fog engem megkeresni. Hiszen Chris közvetlen beszélt vele, akkor lehet egy kicsi esély rá, hogy én is beszélhetek majd vele… Az élet, tart még meglepetéseket, és nem tudhatod, mikor lep meg valamivel….

Vajon hogy nézhet ki? Kire hasonlít? Anyára, vagy apára, egy kicsit mindkettőből jutott neki? Jó kérdés mind…A személyisége érdekel a legjobban, hiszen Chrisen mindig a flegma és bunkó stílus uralkodott, míg rajtam inkább a félénkség és a kedvesség, és még ehhez hasonló jelzők. Kár is ezen törnöm a fejemet, úgy sem fogok rájönni. Lehet, a tökéletes ellentéteket sorolom most…

Már csak pár óra, és indul a vonatom Londonba. Visszagondolok arra az időre, mikor úgy megőrültem, hogy Párizsba költözhetek, és itt minden szuperül fog elsülni. A kaland, a vonaton kezdődött, mikor megismertem Ericet ~ aki Davidként mutatkozott be~. Mikor belemerültem abba, hogy milyen helyes és még sok ilyenbe. Még most is elmosolyodom ezen. Aztán mikor történt az a kis incidens, mikor egy üzenetet kaptam, egy ismeretlentől. Annyira, még sem volt ismeretlen, hiszen Chris volt az-az okos tojás.  Majd mikor voltam olyan bolond, hogy én meg akartam ismerni a szomszédot, ~ ami valljuk be, elég ostobaság volt tőlem ~ és kiderült, Ericcel hozott újra össze a sors. Onnét indultak az igazi kalandok, amiket emlékként őrzök. És persze biztos vagyok benne, hogy ezeket képtelenség lenne elfelejteni. A kalandok alatt kezdtem érezni azt, hogy tán többet érzek barátságnál, mint kellene. De Eric is ugyan így volt vele. Eleinte tartotta a távolságot, de aztán egyre jobban enyhült, és végül túl közel is engedett magához. Ki akarna ellenkezni, ha ilyen kedves, jó fej, és még helyes is?! Mikor megtudtam, hogy Svédországban elég ismert személyiség, teljesen lecövekeltem. Sosem hittem volna, hogy egy popsztárral hoz össze a sors. Szinte felfoghatatlan élmény ez.  De örülök, hogy még is így történt. De attól igen is tartok, hogy mi lesz akkor, ha megszakad a kapcsolat közöttünk? Rossz lenne elveszítenem őt, hiszen nem most kéne, hogy így történjen… Ha még is, az nagy baklövés lenne, mind kettőnk részéről. De ahogy előbb említettem, az élet mindig tart meglepetéseket nekünk…. ~ Letettem a tollat, és becsuktam a kis könyvet. Már nem volt erőm visszaolvasni, mit is írtam. Lehet csupa marhaságot, amiken jót fogok nevetni, ha egyszer visszaolvasom.
.”

~ Mehetünk Mays? ~ Szólalt meg mögöttem egy hang. Újra összeszorult a szívem, hiszen tudatában voltam annak, hogy már nem sokáig hallom ezt a hangot.

Fogtam a könyvet, és beraktam a bőröndömbe. Az ajtóban, még visszanéztem, végig futattam a tekintetem a szoba minden egyes négyzetméterén, majd egy nagyot sóhajtottam, és elindultam. Az idő, hajnali fél hatot ütött. Még sötét van, és hideg. Szinte érzem, ahogy a hideg levegő végig simít az arcomon. Szinte megcsapja és lágyan cirógatja. Majd minden porcikám megremeg benne.

~ Biztos vagy a döntésedben? ~ Emelte rám barna íriszét, amiben aggódást véltem felfedezni. Halványan elmosolyodtam, és beletúrtam barna hajába.
~ Biztos vagyok benne… ~ Válaszoltam halkan.
~ Nem akarom, hogy elmenj!
~ Kérlek Eric, ne nehezítsd meg a dolgokat. ~ Csóváltam meg a fejemet, és inkább hozzá bújtam, hogy még azt a kis időt is kihasználjam arra, hogy érezhessem őt.
~ Mays, tőlem el sem köszönsz? ~ Szólalt meg egy hang kicsit távolabb. Érdeklődve kaptam a fejemet a hang felé. Kendra közeledett felénk. Félre tettem most minden utálatot, és őt is megöleltem.
~ Remélem minden rendben lesz veled. És nem lopom el a pasid, megígérem. ~ Vigyorodott el pajkosan Kendra. Eltoltam magam, majd Eric felé lestem, aki egyből értette, mit szeretnék. Közelebb lépett, és megöleltem mind kettőjüket.
~ Hiányozni fogtok. ~ Szakadtam el a kis ’csoportos’ ölelésből. ~ Mennem kell. ~ Néztem az órámra. Eljött végleg, a búcsú ideje…
Újra Erichez bújtam, de Ő, nem ezt akarta. A szemébe néztem, és egy utolsó csókban forrtak össze ajkaink.
~ Mennem kell.. ~ Szakadtam el puha ajkától. Felszálltam a vonatra, és az ablakból, még integettem mosolyogva, de belül, már sírtam a fájdalomtól. Nem kellett sokat várnom, a vonat perceken belül elindult.

Az út, kellemesen és unalmasan telt. De a negyedénél, elkapott a Deja vu érzés, ugyan is egy kb. 25 éves srác ült le velem szembe. Ha újra megtörténik minden, biztos, hogy nem állok jót magamért.
Percekig csend volt, majd megszólalt az ismeretlen.
~ Maya Owen igaz? ~ Oké, honnan tudja a nevemet?
~ Igen. Miért?
~ Remélem, nem veszi zokon… ~ Mikor ezeket kimondta, hirtelen minden elsötétül körülöttem. Ennek, nem így kellett volna történnie…


2 megjegyzés:

  1. Na ne ezt nem ér így befejezni ez gonosz volt most várhatok januárig hogy megtudjam mi lesz a folytatás... :/

    VálaszTörlés
  2. Sziaa! :)
    Elérkeztünk ide is, sajnálom, hogy vége szakad, de csak pár napig kell hanyagolnom, hiszen jön majd a folytatás. :D
    Legyek kedves... és mondjam azt, hogy gonosz vagy? :D Az vagy, szegény olvasókat kételyek között hagytad, hogy merted így befejezni? :P
    Tudod, az elején, amikor Mays a naplójába írt, nagyon jó gondolatok, szépek (ugyan úgy, mint a Bűbáj zenéi). Megértem, hogy haza szeretne menni Londonba, hogy szerinte "új életet" kezdjen, de van egy aprócska kis hiba... mi az, hogy Eric nélkül? :O Ez felháborító, ha szereti, miért hagyja ott? Miért nem ráncigálja magával? Eric hogyan engedheti elmenni? Két lökött öt éves, ennek így semmi értelme... miért nem ragaszkodnak egymáshoz? Mérges vagyok mindkettőre...
    Megértem, hogy Kendra iránt kicsit megenyhültek, de én nem lennék olyan nagyon biztos abban, hogy nem sántikál rosszban... "És nem lopom el a pasid" - vigyorodott el pajkosan?! Lehet, hogy Maysben nem ment fel a pumpa, de bennem igen, hogy mer ilyet mondani annak, aki próbál nyugodt szívvel és lélekkel elhagyni a pasiját? (Ebben most remélem érezted, hogy Kendrát és Mayát is szidtam.)
    Még mindig alig tudom elhinni, hogy Maya elmegy, elhagyja Ericet, ezzel szinte Kendra karmaiba löki... Remélem, Riley azért ott lesz és nem engedi Ericet a rossz útra lépni. Vajon másodszorra is engedné magát elcsábítani? Csalódnék benne, ha igen...
    Bíztam abban, hogy legalább megejtenek egy-két könnycseppet, de nem, jól van, tudom, hogy nehéz volt mindkettejüknek elengedni egymást, de örültem volna, ha jobban - egy könnycseppel - kimutatták volna.
    Azt hittem, hogy nem is fogják elrabolni, meglepetésszerűen ért, amikor mégis... Szerintem csak akkor történhet meg újra minden, ha... helyes volt az a srác, aki elrabolta? Kíváncsi vagyok ki áll a háttér mögött... és most megyek szépen és a sorok mögé nézek. :P
    Várom a második évadot! :)))
    Kisses&Hugs♥, adadel

    VálaszTörlés