23.Fejezet~ Minden út Erichez vezet....

Sziasztok!
Köszönöm a kommenteket az előző fejezethez, elképesztőek vagytok! De, még nem válaszoltam sajnos rájuk, de amint eljutok oda, válaszolni fogok! De ezt úgy is láthatjátok majd job oldalt :D
Ééés, ma nagy fordulat történt, ugyan is a blog elérte a több mint 20.000 látogató számát *-* Ezt nagyon köszönöm <3
Kint van egy szavazás, kérlek szavazzatok! De azt el kell mondanom, hogy a szavazatok nem befolyásolják az én döntésemet! Ezt muszáj volt közölnöm ;)
Nem mondom hogy rossz, de nem a legjobb fejezetem! :$

/Maya /

„Igen, talán ez az ember életének egyetlen értelme, hogy éljen a lehetőségekkel, amiket a sors elébe hoz.”

Az életem megváltozott! Igen, kijelenthetem, hogy teljesen megváltozott, és nem éppen pozitív irányba. Még két nappal ezelőtt egy depresszióban szenvedő lány voltam, de ez ma már nem így van! Az oka is egyszerű… Egyszerűen csak felnyitotta a szememet egy számomra nagyon fontos személy, hogy az élet soha nem áll meg, hanem mindig megy tovább! Hozunk elhamarkodott döntéseket, jót, s rosszat egyaránt, de tovább lépünk rajta, és éljük tovább az életünket. Van értelme a múlton rágódni? A válasz magától adott, hiszen ha leragadunk a múltba, nem vesszük észre az elénk táruló jövőt.  Sőt, abban is biztos vagyok, hogy bizonyos személyek nem véletlenül lépnek be az életünkbe. Ha nem lépnének be, nem éreznénk meg a csalódás fogalmát. Okoznak nekünk csalódást, de megbocsátunk nekik, mert szeretjük őket. Sőt, van, akit jobban szeretünk, mint gondolnánk. Ekkor gondoljuk azt, hogy ö más, mint a többi ember....

Korán reggel kellett felkelnem, mert Ben bácsi programot csinált nekem. Nagyon örültem neki, mikor este betoppant a szobámba azzal, hogy holnap korán reggel keljek fel, mert elvisz valahova. Persze, miután hozzá vágtam az egyik párnámat, megfenyegetett, hogy ha nem kelek fel, ő kelt, de annak nem lesz jó vége. Nagyon megijedtem tőle, és hozzá vágtam még egy párnát. De titkon reménykedtem benne, hogy nem gondolja komolyan, de tévedtem. Igen is halál komolyan vette, és reggel egy kis zenére keltett. A telefonját a fülem mellé rakta és elindította a zenét, míg ő az ágyam mellett táncolt és énekelt is mellé. Élvezetes műsor volt, azt kell mondjam. Persze, azt is mondta, hogy vigyek magammal edzős cuccot.

~ Kész vagy már? ~ Kiáltott lentről Ben, én pedig fogtam a táskámat, és unott fejjel megindultam le a lépcsőn. ~ Mint aki él! ~ Csapta össze a tenyerét, és elindult kifele. Nyöszörögve követtem az autóig, majd megtorpantam.
~ Ugye nem fog bajom esni? ~ Fogalmam sincs, honnan jött ez a kérdés, de még jobb is, hogy feltettem, mert a válasz már mást mutatott.
~ Majd meglátjuk! ~ Kacsintott rám, kivetette a kezemből a táskát és berakta a csomagtartóba. Egy nagy sóhaj hagyta el a számat, mikor beültem a kocsiba.

Nem szóltunk egymáshoz az úton, ugyan is én simán elaludtam. Fáradt voltam!
~ Ébresztő álomszuszék! ~ Rázta meg a vállamat gyengéden, amire kipattantak a szemeim, és érdeklődve néztem körbe. A tekintetem egyből megállapodott az épületen díszelgő feliraton.
~ Utállak... ~ Dünnyögtem az orrom alatt, és kiszálltam a kocsiból. Megindultam a bejárt felé, nyomomban Bennel, aki egyből a recepcióhoz igyekezett. Váltott pár szót a pult mögött álló nővel, majd megindult az egyik folyosón.
~ Szóval... ~ Fékezett le, én pedig nem figyeltem és hátulról neki ütköztem. Felém fordult, majd a kezembe nyomta a táskámat. ~ Arra van a női öltöző. Öt perc múlva itt találkozunk. ~ Mutatott a talajra majd elindult a férfiöltöző felé.
Miután gyorsan magamra öltöttem az edzősnek nevezett ruhámat, visszasétáltam a megbeszélt helyre.
~ Elég lassú vagy ma. ~ Jelentette ki. Ekkor észrevettem, hogy a karján egy tetoválás ékeskedik. Nem is tudtam, hogy van neki. Oldalra fordítottam a fejemet, és próbáltam kivázolni, hogy mi is van a karján. ~Majd elmondom, mi van rajta, és meg is nézheted, de most menjünk! ~ Mosolyodott el halványan, elfordult a jobbra nyíló folyosó felé és megindult. A harmadik ajtónál megállt, és előkapott egy kulcsot a zsebéből. Kinyitotta a zárat és szélesre tárta az ajtót. Utat adott nekem, és én léptem be elsőként a terembe. Ledobtam a táskámat az egyik padra, és fintorogva vezettem végig a tekintetemet minden egyes dolgon.
~ Tessék, vedd fel és lássunk neki. ~ Nyomott a kezembe két bokszkesztyűt. Hogy mit? Nem, én nem fogok bokszolni, minek néz ez?

( Up All Night )

Igen, elég borzalmas volt bokszolni, de azt nem mondhatom, hogy nem élveztem. Ez egy kihívás volt számomra, és bátran kijelenthetem, hogy győztessé váltam. Jó érzés volt párszor megpüfölni a nagybátyámat. Most megkapta a reggeli keltését, és most megtudta, hogy nem vagyok egy cukormáz. Kemény csaj vagyok, csak titkolom ;)

~ Nem fogok bokszolni Ben! ~ Néztem rá hitetlenkedve, amire megrázta a fejét, és a bokszzsákhoz lépdelt.
~ De fogsz! Most kiélheted minden fájdalmadat! Üsd, ahogy csak jól esik! ~ Húzta végig a kezét a zsákon, én pedig elvigyorodtam. Mikor elsőre beleütöttem, Ben csak nagyra nyílt szemekkel nézett vissza rám. ~ Gyerünk Mays, menni fog! ~ Vállat vontam, és minden erőmön azon voltam, hogy bizonyítsak. Nem vagyok cukorból, és ezt kikérem magamnak!

Miután kiéltem magam ezen a szórakozáson, egy öt perces szünetet tartottunk, majd visszatértünk rá.
~ Nézd Maya, szeretnék valamit elmondani… ~ Kezdte félénken, és abbahagytam a zsák püfölését, és a figyelmemet rászenteltem.
~ Mit? ~ Kérdeztem furcsán.
~ Azt vettem észre, hogy neked társaságra van szükséged. Teljesen más környezet, új barátok. Ezért sokat tűnődtem azon, hogy vajon hogyan segíthetnék a problémán. És az éjszaka folyamán rájöttem… ~ Hallgatott el, és drámaian folytatta. ~ Holnap után, hazautazom! Azt szeretném, ha velem jönnél egy kis időre. Ha jól érzed magad, és a szüleid sem bánják, akkor velem lakhatnál! Mert erre van szükséged Mays! Mert velem érzed jól magad! Nem szeretnék egoistának tűnni, de én így érzem.. ~ Nevetett fel.

Mikor belekezdett a kis mondandójába, akkor nem gondoltam volna, hogy egy fontos döntés elé állít. Egy olyan döntés elé, ami nem kis változást hoz az életembe. De ha jobban belegondolok, és elsüllyedek az emlékekbe, akkor rájövök, hogy jól döntöttem. Hiszen teljesen igaza van mindenben, miszerint mellette érzem jól magam! Ez így van, és nem is tagadom. De a szüleimtől jobban féltem, mert tudtam, hogy mit fognak rá mondani, de szerencsémre apa mellettem állt, és támogatta az ötletet. Egyedül anya volt az, aki hevesen ellenkezett, és hordott össze mindenféle ostobaságot. Csak a kifogásokat kereste, de nem érdekelt.

~ És, mégis hol laksz most? ~ Tettem fel kíváncsian a kérdést, és felcsillant a szemem. Talán Oroszországban? Franciaországban? Nem tudom, de biztos nagyon jó helyen.
~ Öhm, Svédország szívében, Stockholmban! ~ Mosolyodott el, és bennem meghűlt a vér. A pupillám kitágult, és hirtelen megszédültem. A padhoz vánszorogtam, és leültem. Nem hiszem el, hogy mindig, minden út Erichez vezet. Forgattam meg a szememet a gondolattól, és kissé idegesen beletúrtam a hajamba a kezemmel.
~ Minden rendben van? Nagyon megilletődtél.. ~ Ült le mellém, és az arcomat kezdte fürkészni.
~ Igen, minden rendben van… ~ Bólintottam, de nem volt elég meggyőző a hangom.
~ Maya, ez nem kötelező! Felőlem itt is maradhatsz a veszekedő szüleiddel. Én csak neked szeretnék jót! És Tina is örülne neked…

Tina, Ben bácsi felesége. Már nagyon régóta együtt vannak, és egyszerűen csodálatos pár. De sajnos még sosem találkoztam vele, csak hallottam felőle. Szerintem ez rossz, hiszen Ben mégis a nagybátyám, de jó lesz most megismerni a családját. Bár azért csalódott vagyok, hogy még nem született gyermekük. Biztos jó kis krapek lenne!

~ Tudod mit? Menjünk haza, és pár óra múlva, választ adok. Rendben? ~ Kérdeztem félénken, amire rábólintott, és adott egy puszit a fejemre. Összeszedtük a cuccainkat, átöltöztünk és hazamentünk. Utam egyből a fürdőbe vezetett és egy kiadós tusolás után, indultam volna a konyhába, de a lépcsőn megálltam és leültem. Érdekes beszélgetésbe csöppentem, az egyszer biztos.
~ Szó sem lehet róla Ben! Felejtsd el, hogy te Stockholmba viszed a lányomat! ~ Hallottam meg anyám haragos hangját. Igen, valamiért sejtettem, hogy ő nem fogja díjazni az ötletet.
~ Ne csináld már ezt Carmelita!
~ Jerry, csinálj valamit! ~ Lejjebb kúsztam pár lépcsőfokot, hogy mindent jól halljak.
~ Nézd Carmelita! Bennek igaza van! A lányunknak kell a változás, és lehet, hogy Svédországba jobb élete lenne. Mi tesszük tönkre őt, hát nem érted? ~ Szólalt fel apám.
~ Persze, és mi lesz, ha elengedem? Talál magának egy fiút, az meg véletlenül teherbe ejti. Akkor majd nézhetünk nagyokat! Ben nem tud rá vigyázni! Nem mehet sehova és kész! ~ Anya lezártnak gondolta a témát, de a nagybátyám nem tágított, és nem fogadott el nemleges választ.
~ Tudsz valami egyáltalán a lányodról? Ismered? Tudtad, hogy lelki problémái vannak egy fiú miatt és miattatok? Tudtad, hogy a lányod rászokott a dohányzásra? Tudsz te egyáltalán valamit róla? Mert szerintem semmit! ~ Meguntam, és döntést hoztam! Fogtam magamat és a konyhába sétáltam karba font kézzel.
~ Maya Owen, te dohányzol?! ~ Förmedt rám rögtön anya, és közelebb lépett hozzám. Egyszerűen rábólintottam, mint ha nem lenne olyan nagy ügy, de most ez volt a lényeg.

( Seek Bromance )

~ Bennek igaza van! Nem tudsz rólam semmit! Felnőttem, és meguntam ezt az életet. Ben bácsival megyek Svédországba, és nem fog érdekelni a véleményetek.

Be kell valljam őszintén, nagyon büszke voltam magamra. Eldöntöttem magamban, hogy igen is változtatni fogok! Új ember leszek, és élvezni fogom az új életemet.  Jól döntöttem, és ezt nem vitatom. Nem hiába ülök a Svédországba tartógépen, és csak reménykedem abban, hogy újra láthatom Ericet. Rosszul döntöttem, mikor elküldtem és sajnálom is az egészet! Hülye vagyok! De, most szükségem van rá, ahogy neki is rám. Egy kis madár azt csicseregte (Akit nem mellesleg Rileynak hívnak) hogy a popsztárom összeomlott... Ez mind miattam… Igen, miattam! De, ez most meg fog változni, és ezért muszáj lesz vele beszélnem! Nagyon jól tudom, hogy még nem felejtett el, és nem is lépett túl rajtam. Ha adok neki még esélyt, ö is képes lesz a változásra? Mert csak így adatik meg neki, ha képes lesz férfiként viselkedni, és nem elfutni a problémák elől.  Készülj Eric, mert az Allsang Pa Skansen fellépéseden újra találkozunk!...