24.Fejezet~ Allsang Pa Skansen (I.rész)

( Dance Again )

/Eric/

Szeretem, mikor van egy lány a lakásomban, és kisajátítja a cuccaimat, nem mellesleg egyszemélyes bulit csap. És ha még énekelve végig táncolna a lakáson, biztos, hogy kiraknám a szűrét. – Idegesen fordultam át a hasamra, mikor nyitódott a szoba ajtaja és a zene még jobban hallható vált.
~ Ébresztő popsztár! ~ Kiabálta a vendégem és az ágyon kezdett el ugrálni.
~ Takarodj ki a szobámból Debora! ~ Dörmögtem a párnámba temetkezve, és abba hagyta az ugrálást majd lehuppant mellém.
~ Remélem, tudsz róla, hogy húsz perc múlva próbád lesz! ~ Ütögette meg a hátamat és felállt.
~ Húsz perc? ~ Kérdeztem hitetlenkedve, és kipattantam az ágyból. ~ Nem leszek kész annyi idő alatt.~ Léptem a szekrényemhez, kinyitottam az ajtaját s dobálni kezdtem kifele a ruhákat. Egyik se volt jó, de végül a kezembe akadt egy fekete póló és fekete gatya. Kiviharoztam a hálóból és bezárkóztam a fürdőszobába.   Ki gondolta volna, hogy tíz perc alatt elkészülök?!  Ezzel most rekordot döntöttem! Kezemben a hajzselével léptem az előszobában lévő tükörhöz. Egy kevés zselét nyomtam a tenyerembe és összedörzsöltem a hajamat vele. Most nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy hogyan áll hajam, így késznek nyilvánítottam magam. Felkaptam a cipőmet és Debora-ra néztem.
~ Megtennéd, hogy mielőtt hazaérnék, eltűnsz? ~ Kérdeztem vigyorogva és bólogattam is. Olyan jó ötleteket adok neki…
~ Úgy is találkozunk a próbán, csak nekem van egy kis elintézni valóm, és amúgy is, most készültem indulni… ~ Fogta a pulcsiját és elsétált mellettem.
~ Hárpia.. ~ Suttogtam és megforgattam a szememet. Kiléptem a lakásból és bezártam az ajtót. Lementem a kocsihoz, de furcsa módon Debora a nyomomban volt.
Beszálltam a volán mögé, behelyeztem a kulcsot az indítóba és elfordítottam, de amint megláttam, hogy a lány a kilincshez nyúl, lenyomtam a zárat.
~ Nem viszel el? ~ Tárta szét a karját, és átkönyököltem a másik ülésre, hogy lássam az arcát. Megcsóváltam a fejemet és vigyorogtam, mint a tejbe tök.
~ Menjél busszal! ~ Válaszoltam, visszahelyezkedtem az ülésembe és beindítottam a motort.

( Hearts In The Air )

Mikor odaértem a Skansen-hez,elöntött az idegesség, hogy megint lecsesznek amiért nem időben érkeztem, de mikor megláttam hogy Alex és Kevin sincsenek még itt, egyből megnyugodtam.
~ Hello Tom! ~ Köszöntem, de a telefon a füléhez volt nőve, így csak legyintett és színpad fele mutatott. Néhány táncosom várt ott, ezért odasétáltam hozzájuk.
~ Szia Eric!
~ Sziasztok! Kevin és Alex? ~Kérdeztem tőlük, de mindenki csak megrázta a fejét. Ekkor megjelent a két jó madár, és csak sugárzott róluk a jó kedvség. ~ Hol voltatok? ~ Fordultam feléjük, és zsebre vágtam a kezemet.
~ Boccs haver, csak beszélgettünk egy lánnyal előbb, és… ~ Folytatta volna tovább az áradozást, de közbe szóltam, hogy engem nem érdekel, és elkezdtük a próbát. Első sorban a Populart táncoltuk el, mert J-son még nem érkezett meg. Volt három új táncosom, akiknek nem teljesen ment még a koreográfia, így azon Alex segített nekik, ami eltartott egy kis ideig. A tíz perces szünetünk alatt a zenészek próbálták összhangzani a hangszereket. Ekkor érkezett meg Riley is. Leugrottam a színpadról és felé siettem.
~ Tessék! ~ Nyújtotta felém a napszemüveget, amit kértem tőle még tegnap.
~ Azt hittem elfelejtetted. ~ Felvettem és a Tom felé néztem, aki már megint telefonált.
~ Debora-ról tudsz valamit? ~ Kérdezte és összeráncolta a homlokát. Elmosolyodtam a reggeli tettem miatt, és csak megcsóváltam a fejemet.  De Rileynak egyből feltűnt a titokzatosságom és karba fonta a kezét mellkasán. ~ Mit csináltál? ~ Tette fel a kérdést sejtelmesen.
~ Csak kidobtam reggel. ~ Nevettem el magamat.
~ Mit értesz az alatt, hogy kidobtad? ~ Csúszott fel a hangja egy oktávval feljebb és értetlenül széttárta a kezét. ~ Ugye vele nem feküdtél le? ~ Mielőtt belekezdett volna a hitetlenkedésébe és a hülyeségeibe a szavába vágtam.
~ Öhm… csak azt hitte, hogy elviszem, ahova akarja, így azt mondtam neki, hogy menjen busszal és ott hagytam. Röviden ennyi, és nem! ~ Bólintottam, Riley pedig megforgatta a szemeit és leült az egyik székre. Visszamentem a színpadhoz és folytattuk a próbát, ugyan is időközben J-son is megérkezett. Először csak énekeltem, és a második próbánál már táncoltam is. A próba egy órán keresztül zajlott. De legalább nem rontottam el a tánclépéseket, csak párszor a dal szövegét kihagytam néhány helyen, de most ez volt a legkevesebb problémánk. Tom is örült annak, hogy legalább ennyire összeszedtem magamat, és a csapatom sem piszkált. Jó hangulatban teltek az órák, még meg nem jelent Debora.
~ Megjöttél te hárpia?! ~ Vigyorogva sétáltam felé, és csak lenéző pillantásokat vetett rám.
~ Ha még egyszer lehárpiázol, lekeverek neked egy pofont. ~ Mutogatott az ujjával és fenyegetett. Kaptam már pár pofont, mit számít még egy? Úgy sem merné meg….
~ A szüleid sosem mondták, hogy nem mutogatunk? ~ Néztem halál komolyan és elnevette magát. Megcsóváltam a fejemet és Alex-hez mentem, aki jóízűen mesélt valami érdekes sztorit.
~ Szóval, milyen lányról is van szó? ~ Néztem rá sokat sejtve, és felvontam a szemöldökömet. Elmosolyodott és a jobb kezét a vállamra helyezte.
~ Eddig úgy volt, hogy műsorvezető lesz, de végül nem ő lett, hanem egy srác. Ez a lány majd a rádiónál lesz a fesztivál után. Amúgy, Maya-nak hívják és nagyon dögös! ~ Álmodozott Alex, és hirtelen elgondolkoztam. Semmi rossz nem jutott eszembe, hiszen azon voltam, hogy tovább lépjek, így nem foglalkozva vele vállat vontam, és egy halk „oké” után magára hagytam a táncost. Bár azért elég elgondolkoztató, ugyan is mikor Londonban voltam, valami olyasmiről volt szó, hogy Mays lenne itt a műsorvezető. Elég érdekes dolog ez, de nem izgat. Visszamentem Rileyhoz és Debora-hoz akik folyamatosan marták egymást. Szerintem lesz köztük valami… - Kuncogtam fel a gondolatomtól és mindketten rám néztek dühös tekintettel. Felemeltem mindkét kezemet és hevesen megráztam a fejemet, amolyan „nem én voltam” arckifejezéssel.
~ Tudod Debora… ~ Néztem elgondolkozva, és folytattam. ~Lehet, hogy a káromkodás nem oldja meg a dolgaimat... de amikor elküldhetlek a picsába, az rohadt jó érzés. ~ Vigyorodtam el szemtelenül és tarkón vágott, Riley pedig felröhögött. Oda jött hozzám egy szervező, és egy papírt nyomott a kezembe.
~ Itt írd alá! ~ Mutatott a papír sarkára. Aláfirkantottam, de fogalmam sincsen, hogy mit írtam alá, majd odajött hozzám még egy fiú, aki azt mondta, hogy fél hétkor lépünk színpadra. Ezekre mind bólogattam majd Debora a szemem előtt legyező kezére lettem figyelmes.
~ Eric, neked beszélek!
~ Nem érdekel mit mondtok. Nem figyelek most rátok... ~ Fogtam be a fülemet, de még így is hallottam, hogy nekem beszéltek mindketten.
~Figyelhetnél néha ránk! Ott vagy az újságokban és Tom ki fog téged nyírni, ha meglátja! És amúgy is, most nem kéne, hogy botrányba keveredj! ~ Várjunk csak egy percet, hogy jött most ide ez a téma? Látszik, hogy nagyon nem figyelek most…
~ Ki foglak titeket vitetni innen! Csak akadályoztok a munkában. ~ Emeltem fel a kezemet és folytattuk az egymás szidását, illetve csak néhányszor szólaltam fel, ők meg szidták egymást. 
~ Eric, fordulj meg! ~ Hallgattunk el mindhárman, és Debora arra kért, hogy forduljak meg. Fintorogva néztem rá, és biccentett a hátam mögé nézve. Előbb még veszekedett, most meg halál nyugodtan arra kér, hogy forduljak meg? Minek? ~ Gyerünk..~ Mondta halkan, és azt tettem. Pár méterre állt tőlem egy barna hajú lány, és mosolygott. Az a lány, akivel Londonban találkoztam utoljára. Az, akit el akartam felejteni, de ment, és miattam született meg egy dalom is, a Crashed On The Dancefloor. – Nem tudtam irányítani magamat, a lábaim maguktól indultak meg, szinte már futva, és ahogy odaértem szorosan magamhoz öleltem.
~ Hiányoztál szupersztár… ~ Suttogta, és eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.
~ Ha te tudnád nekem mennyire… ~ Mosolyodtam el halványan, és mindenki elkezdett tapsolni és fütyülni. ~ Most miért tapsolnak? ~ Kérdeztem halkan, amire megrázta a fejét, és ellépett tőlem.
~ Gyere! ~ Biccentett hátra fele majd megindult, én pedig követtem. A színpad mögött lévő egyik padra leültünk.
~ Összeomlottál a táncparketten? ~ Fordult felém mosolyogva, én pedig elpirultam. Honnan tud erről? Várjunk csak egy percet… Riley!
~ Talán… ~ Feleltem és lehajtottam a fejemet. ~ Mielőtt bármit is mondanál, megjegyzem, hogy már jól vagyok és túlléptem. ~ Vizslattam továbbra is a tekintetemmel a talajt.
~ Ez nem igaz Eric! Nem léptél túl… ~ Cáfolta meg, és összeszorítottam a számat.Élvezed a helyzetet igaz Maya?
~ Honnan veszed ezt?
~ Mert nem mersz a szemembe nézni! ~ Megforgattam a szememet és ránéztem. ~ Mond ki akkor! ~ Utasított rá, és egy nagy levegőt vettem.
~ Maya Owen, nem léptem túl rajtad! ~ Mondtam ki azt, amit nem akartam valójában. De még is megtettem… ~ De nem fogom most meghallgatni azt, amit mondani akarsz! Ugyan is, most dolgozom, nem érek rá. Ez ezzel jár… ~Álltam fel hirtelen, de megragadta a karomat.
~ Akkor legalább egy dolgot had mondjak el! ~ Kérdőn néztem rá, és kétségbeesett.  ~ Én is akarom azt az esélyt. Miattad vagyok itt, mert már az életem része vagy, és rájöttem, nem tudok nélküled élni…
~ Rögtön a közepébe mindennek! A vicc az, hogy én sem! De, megpróbálok....


Ne haragudjatok a hibákért, és a fejezet nem olyan lett, mint az én elképzeltem, de majd a következő sikerülni fog :) Remélem, azért tetszik nektek! Ja, és megjegyzem, Semmi Sem az, aminek látszik!!!