27.Fejezet~ Mr.Feelgood

Sziasztok!
Sajnálom, hogy késtem a fejezettel..de mos itt vagyok! :) A 26.fejezethez kapott kommentekre már válaszoltam, és köszönöm! Hát, nem lett a legjobb fejezetem..sajnálom, de azért remélem, tetszeni fog nektek ;) És bocsi a hibákért :$
ölel mindenkit, Vanity

( Me And My Radio )

~ Akkor, mehetünk? ~ Mutatott az ajtó fele.
~Menj előre, én még gyorsan lerendezek valamit…. ~ Biccentettem a rám váró Benre és bocsánatkérően néztem rá. Rábólintott és előre ment.  Oda sétáltam nagybátyámhoz és karba fonta a kezét.
~ Eric Saade? ~ Kérdezte sejtelmes vigyorral az arcán, de közben a hangjában csengett az értetlenség is. Elhúztam a számat és rábólintottam. ~ Miért pont ő? ~ Vonta össze a szemöldökét.
~ Milyen furcsa, mindenki ezt kérdezi… Miért pont ő? ~ Kérdeztem én is drámaian és megvontam a vállamat. ~ Ideadod? ~ Nyújtottam a jobb kezemet feléje, de válaszul csak megrázta a fejét.  Jól tudta mit szeretnék, de még is úgy tett, mint ha nem tudná.
~ Mégis mit? ~ Oldalra döntöttem a fejemet és elkomorodtam. ~ Ja, hogy ezt szeretnéd… ~ Mint aki megvilágosodott nyúlt a zsebébe és elővette azt, amire szükségem volt. Körözött egyet a csuklójával és diadalittasan elvigyorodott.
~ Kérlek!
~ Egyél nyalókát! ~ Vágta rá és elfintorodtam. Már próbáltam azt, hogy csak nyalókát eszek, de sajnos nem vált be. El lettem átkozva a dohányzással! ~ Amúgy is, te kértél meg, hogy vegyem el tőled és vissza ne adjam! Szóval, most ne nyöszörögj azért, mert nem vagyok hajlandó odaadni. ~ A témát lezártnak titulálta és visszahelyezte a zsebébe. Úgy tettem, mint ha nem zavarna, és hátat fordítottam neki.
~ Utállak! ~ Jelentettem ki, felkaptam az asztalról a táskámat és megindultam a kijárat fele.
~ Én is szeretlek! ~ Kiabált utánam, amire önkéntelenül és elmosolyodtam. Kiléptem a meleg, napsütötte helyre, ahol megpillantottam Ericet a kocsinak nekitámaszkodva, napszemüvegben és kalapban. Gyorsan átszeltem a köztünk lévő távolságot és elé léptem.
~ Milyen programot szerveztél te nekem? ~ Mosolyogtam rá, ellökte magát a kocsitól és kinyitotta az ajtót.
~ Az maradjon az én titkom. ~ Beszálltam az anyósülésre, becsukta az ajtót megkerülte a kocsit és beült a volán mögé. Az úton nem szóltunk egymáshoz, Eric az utat bámulta, míg én az elsuhanó tájat figyeltem. Körülbelül fél órát utaztunk, és mikor félre állt rögtön megpillantottam a tengerpartot. Kiszállt az autóból, és én is követtem példáját. Arrébb sétáltam és letaglóztam a látványtól, annyira szép és álomba illő volt.
~ Gyere! ~ Sétált el mellettem, és gyorsan észbe kapva mentem utána. ~ Még a szüleim mutatták ezt a helyet, mikor kisebb voltam. Akkor még nem érdekelt, nem láttam semmi jót egy hülye tengerpartban. De, később sokat járkáltam ide ki egyedül és rájöttem, hogy igen is jó hely. Mert itt az ember gondolkozhatott, egymaga lehetett. Volt olyan idő, mikor bele voltam zúgva egy lányba. Teljesen más volt, különleges! Aztán később rájöttem, hogy csak hülyített. Anno volt még egy kis rádióm, fogtam magam és eljöttem ide és elkezdtem hallgatni a dalokat majd szerelmi bánatomban a homokba irkáltam szövegeket. Csak én és a rádióm…
~ Így született meg ez a dalod? ~ Kérdeztem halkan, amire elmosolyodott.
~ Igen, aztán leírtam egy papírra, és később azt el is vesztettem. Így nem került fel a Masquerade albumra. A turné befejezte után anyám elém állt és egy papírt nyomott a kezembe. Ő találta meg, és akkor úgy döntöttem, a következő albumon száz százalék hogy rajta lesz. Így is lett! ~ Fejezte be a kis történetet. Teljesen átéreztem a mondottakat, de én most úgy voltam vele, hogy itt nincs helye bánatnak, csak is boldogságnak. Így kapva az alkalmon levettem róla a kalapját és előre futottam, hogy véletlenül se kapjon el. A fejemre raktam és Eric felé fordultam, aki lassú léptekkel közeledett felém. Egyáltalán nem érdekelte az, hogy elvettem tőle a létfontosságú kalapját. Hol itt a csapda?
~ Tényleg? ~ Ugrott fel a hangom egy oktávval feljebb és mikor azt hittem, hogy figyelmén kívül hagy, nagyot tévedtem.  A térdem alá nyúlt és felkapott, én pedig nevetve öleltem körül a nyakát. Rám nézett, tekintete üresen, semmit mondóan cikázott a szemeim között. A következő másodpercben ajkai ostromolták az enyémeket.  De ez is, mint minden pillanat túl gyorsan ért véget. Hirtelen megéreztem a lábam alatt a talajt és tudtam, hogy Eric választ akar majd. Tele van kérdéssekkel és sok mindent nem ért. Nem hiába hozott el egy kedvenc helyére… - Egy nagyot sóhajtott.
~ Miért jött minden helyre oly hirtelen? Miért hagyod, hogy megcsókoljalak, mikor elméletileg csak barátok vagyunk? ~ Sejtettem, hogy ez is be fog következni a mai nap folyamán. Választ követel, és amilyen makacs, el fogja érni őket.
~ Olyan ember voltam melletted, amilyen nélküled már soha nem leszek… boldog! Úgy jöttem Svédországba, hogy eldöntöttem magamban, hogy megváltozom! Új életet kezdek és ez csak is úgy megy, ha magam mögött hagyom a múltamat. Ezért jött helyre hirtelen minden. Miért hagyom? Tégy még egy próbát és akkor talán megkapod a választ… ~ Fordítottam neki hátat és megindultam, de nem váratott magára, a karom után kapott, visszarántott és ajkát az enyémre tapasztotta. Mohón csókolt, vágytól fűtötten, de levegőhiány miatt elhúzódott és zihálva nézett mélyen a szemembe. Igen… ha váratlanul magukhoz rántanak, és kérdés nélkül megcsókolnak, akkor a határozottság beszél belőlük. Ettől lesz férfi a fiúból…
~ Remélem tisztában vagy vele, hogy Mike-t még megfojtom, amiért randira hívott! ~ Vigyorodott el, és unottan megforgattam a szememet. Összekulcsoltuk az ujjainkat és kézen fogva sétáltunk tovább a homokos parton.
 ~ Amúgy nagynéni leszel! ~ Emelte rám barna íriszét és halványan elmosolyodott. Rábólintottam.
~ Igen! Annyira örülök neki! De, lehet egy kérdésem? ~ Kérdeztem félénken.
~ Persze!
~ Miért komorodtál el a hír hallatán? ~ Tettem fel a kérdést kíváncsian, de válaszul csak megrázta a fejét.
~ Lényegtelen. ~ Lehet, hogy most nem akar róla beszélni, de később akkor is kiszedem belőle, ha törik, ha szakad. - Újra beállt közöttünk a csend, de nem volt érezhető kínosnak. Inkább kellemesnek, élveztük egymás társaságát, szavak nélkül. De észrevettem, hogy somolyog magában, és valamire készül.
 ~ Tudod mit? Játszunk, te vagy a fogó! ~ Nyomott egy puszit az arcomra és elkezdett futni. Lassan fogtam fel a mondottakat, de aztán utána eredtem, és mikor megállt egy pillanatra utolértem. Megfordult és a srác nyakába borultam.
~ Megvagy! ~ Feleltem nevetve és eltoltam magamtól. Adtam egy puszit a szájára és tovább mentünk. Újra szóba jött az albuma, mesélt arról is, hogy lemondja a Made Of Pop turnét, és a Vol.2-vel készít showt. És hogy hamarosan új videoklipet is forgat. De azt nem árulta el, hogy melyik dalból, az még titok. De engesztelésként elénekelte azt a dalát, amit az amerikai rapperrel készített Londonban.

„She’s Cooler Than Ice

Flyer Than Wind

Hotter Than Fire

This Is The Night

I’m Burnin within

She’s Hotter Than Fire…”

Az éneklése után leheveredtünk a homokba, a combjai közé ültetett és karját a derekam köré fonta. Tekintetemmel a tájat pásztáztam, hiszen nem mindennapi idillt nyújtott. Meg olyan romantikus pillanat is volt mind addig, még meg nem szólalt Eric telefonja.

( Mr. Feelgood )

/Eric/

Előkutattam a zsebemből a telefont és nyomtam a fogadás gombra.
~ Mi az Alex? ~ Szóltam bele, és különböző hangokat hallottam a háttérben. Hol van?
~ Azonnal gyere ide a próbaterembe. ~ Mondta ellentmondást nem tűrő hangon, és közben valakinek beszélt.
~ Miért? Mi történt?
~ Majd megtudod, ha idejöttél. Csak gyere! Kapsz öt percet… ~ Az kevés lesz….
~ Boccs haver, de nem Stockholmban vagyok jelenleg, kevés lesz az öt perc! De sietek! ~ Nem vártam meg a válaszát, kinyomtam a telefont.
~ Valami gond van? ~ Kérdezte Mays miközben feltápászkodtam a földről és leporoltam magamat.
~ Nem tudom mi történt, csak Alex arra utasított, hogy azonnal menjek… ~ Vontam vállat és visszamentünk a kocsihoz. Meg sem álltunk a próbateremig, de arra kértem, hogy maradjon a kocsiba, még én lerendezem a dolgokat. –Sietősen lépkedtem a lépcsőfokokon, és a folyosó végén lévő ajtót feltépve beléptem a helységbe. Néhány szem rám szegeződődött, a többiek pedig veszekedtek.
~ Utat emberek! ~ Férkőztem át magam és megláttam Kevint és Jennifert akik a veszekedés okai voltak. Széttártam a karomat és vártam a magyarázatot mindenre. Miért ráncigáltak el?
~ A két jó madár most mondott fel! Itt hagynak minket, mikor hamarosan újabb fellépésünk lesz! Meg videóklip forgatás is. ~ Vázolta fel röviden Alex a helyzetet ingerülten és Edin mellé lépett. Thomas-ra pillantottam, aki az asztalnál ült és csak nézett. Legyintett egyet és már látszott rajta, hogy őt nem érdekli a dolog… Magatehetetlen.
~ És miért?
~ Mert nem akarunk a Team Saade-val dolgozni. Meguntuk! Meg kaptunk egy jobb ajánlatot is… ~ Válaszolta flegmán Jennifer, és felszökött a szemöldököm. Jobb ajánlat? Mégis kitől?
~ Danny táncosai vagyunk holnaptól! ~ Mondta félvállról Kevin és megindult a kijárat fele nyomában Jenniferrel. Hagytam őket elmenni, úgy sem tehettem volna mást. Az már kérdéses, hogy honnan szerzek két új táncost…. Mindenki lenyugodott és leültek a parkettára. Én pedig fel-alá mászkáltam és gondolkoztam azon, hogyan oldjam meg a problémát.
~ Nyílt egy új tánciskola, innen nem messze. Kereshetnénk ott… ~ Adott egy nagyon jó ötletet Alex.
~ Akkor induljunk! ~ Csaptam össze a tenyeremet. A többiek hazamentek mi meg lementünk a kocsihoz. Haverom először nem értette, hogy miért kell a hátulra ülnie, de mikor beszállt a kocsiba, egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.
~ Szia Mays! ~ Köszöntötte a lányt, aki csak integetett. Alex megmondta a címet és könnyen oda is találtunk. Úgy döntöttünk, csak egy tánc próbát nézünk meg, és a tanár a nevem hallatán egyből elmosolyodott és csak egy aláírásért cserébe engedte, hogy beüljünk az órájára. Ezt teljesítettem is, és leültünk az egyik padra. Tehetségesesek voltak a táncosok, de csak egy fogott meg igazán. Egy vörös, göndör hajú lány.
~ Te is a göndört nézed? ~ Kérdezte kíváncsian Alex, és csak vigyorgott. Rábólintottam.
~ Igen, őt! De, ha ő el is vállalja, akkor is kell még egy táncos, és itt nem hiszem, hogy találnék még egyet… ~ Feleltem elhalt hangon, remény veszetten. Összenéztem a sráccal, aki a közöttünk ülő Mays felé kacsingatott. Egyből leesett a tantusz, és már én is vigyorogtam. Mindkettőnk tekintete a lányra siklott, aki csak előre fele bámult. Miután észrevette hogy bámuljuk, ijedten pislogott és megcsóválta a fejét.
~ Engem felejtsetek el! Nem táncolok! ~ Jelentette ki, és felemelte a kezét védekezésképp. Aztán eszembe jutott egy kis bökkenő is… Nem várhatom el tőle, hogy beálljon táncosnak, miközben őt akarom a Backseat videóklipjébe. – Ekkor megszólalt a telefonja, és kiment a teremből. Körülbelül tíz perc-et vártunk majd mi is utána mentünk. Ha vége lesz az órának majd beszélek a göndör hajú lánnyal.
~ Mi a terved Eric? ~ Tette fel kissé dühösen a kérdést Mays és a telefonját markolászta a kezében. Őszintén, megijedtem! ~ Thomas telefonált, mi szerint Eric Saade engem akar az új videóklipjébe. Tényleg?
~ Ne legyél dühös! Ez csak egy videoklip, amiben bulizunk, csókolózunk.. ~ Kezdtem el sorolni a dolgokat, de tarkón vágott.
~ Nagyon nem jó vicc! ~ Erőltetett magára egy kis nyugodtságot. ~ Miért pont én?  ~ Vágta csípőre a kezét és várta a sokatmondó válaszomat.
~ Mert veled lenne teljes a klip! ~ Válaszolta unottan Alex. Ekkor nyílt a terem ajtaja és a táncosok csak úgy száguldottak kifele. Amint megláttam a vörös hajút lányt, oda rohantam hozzá.
~ Szia. Eric Saade! ~ Kezet ráztunk.
~ Rim Taya Shawki. ~ Mosolygott rám, és Alex lépett mellém.
~ Tudod, a haverommal téged figyeltünk, és el kell ismernem, hogy nagyon tehetséges vagy! Szükségem lenne egy táncosra, aki szerepelne az új klipemben, és mi téged kérnénk fel…..

(Taya és Eric)