30.Fejezet~ Szakíts, ha mersz!

Sziasztok!:)
Köszönöm a kommenteket az előző fejezethez... Még nem válaszoltam rájuk, de már rajta vagyok az ügyön :P Ezt a fejezetet Anna Love-nak ajánlanám!:))) A meglepetésem neked :DD
Kint van egy újabb szavazás, tessék szavazni!! :)
Kellemes Olvasást!
ölel mindenkit, Vanity

( Rocket Science )

/Eric/

Éppen az ingemet gomboltam be, mikor megszólalt a telefonom. Gépies mozdulattal nyomtam a fogadás gombra és utána kihangosítottam. Letettem az asztalra a készüléket.
~Haló?
~Eric? Azonnal beszélnünk kell! ~ Jó reggelt Eric! Hogy vagy? Mi újság veled? Köszönöm Tom, jól vagyok, minden oké! És veled?
~ Miről? ~ Tettem fel a kérdést és az ing begombolása után a kezembe vettem a nyakkendőmet és a nyakamba akasztottam.
~Nem telefon téma! Otthon vagy?
~Igen Tom, itthon vagyok, de nem jöhetsz át! –Már ha erre gondoltál- Mays itt van… és nem részletezem! Elmenjek az irodádba? ~ Vágtam a szavába és egy igen válasz után letette a telefont. Leültem az asztalhoz és néztem magam elé. Hallottam, ahogy nyílik a hálószoba ajtaja és pillanatokon belül megjelent a konyhában, az ingemben és egy falat alsóban feszítve. Elmosolyodott, átszelte a köztünk lévő távolságot és beült az ölembe.
~Jó reggelt királylány! ~ Adtam egy puszit az arcára és egyből szemet szúrt neki az, hogy túlságosan is kiöltöztem.
~ Neked is… de hova készülsz? ~Húzta össze a szemöldökét érdeklődve.
~ Tomas beszélni akar velem és…. ~ Nem tudtam befejezni, mert újra megszólalt a telefonom. Amint megláttam a kijelzőn szereplő nevet elhúztam a számat. De türelmetlen valaki. Nagyon fontos lehet, ha öt percet nem bír ki. Mays megigazította a nyakkendőmet, felállt és utat engedett nekem. ~ Fél óra és itt vagyok, utána megmutatom azt a meglepetést! ~Kacsintottam rá és elvigyorodtam.
~ Rendben… ~ Sóhajtott egy nagyot. ~ amúgy ha jól emlékszem, van itt ruhám. Hova dugtad őket? ~ Elgondolkoztam kérdésén. Igazából fogalmam sincs hova rakhattam a ruháit. Tudnom kéne?
~ Nézd meg, nincs-e a szekrényembe bedobálva. De most rohanok! ~ Nyomtam egy puszit ajkaira, fogtam a kocsi kulcsot és amilyen gyorsan csak lehetett útnak eredtem. Mi lehet annyira fontos? Esetleg a lemezzel van valami? Vagy a videoklippel? Elképzelésem sincsen….

Mikor megérkeztem, szokásomhoz híven csak úgy berontottam Tom irodájába.
~ Nem, nem fogok meg tanulni kopogni! ~ Emeltem fel a kezemet és leültem az asztala előtti székre.~ Jó reggelt Tom! Tudod nekem addig az volt, amíg nem hívtál, szóval mi olyan fontos? ~Tértem rögtön a lényegre és vártam itt létem okának magyarázatát.
~ Tudod, hogy most fog indulni a Melodifestivalen, kinek nyertese indulhat az Eurovízión. Nagyon sokan jelentkeztek az idei szezonra, de egyik sem az Eurovízióra való. Őszintén, az összesét kiröhögném! ~Kuncogott fel, majd folytatta. ~ A probléma, hogy én téged akarlak a Melodiefestivalen-re! ~Dőlt hátra elégedetten a székében, és megengedett magának egy vigyort.
~ A probléma, hogy én nem akarok indulni! ~ Szorítottam össze a számat és megráztam a fejemet.
~Lehet régi dallal is indulni. Ha mennél, akkor én a Made Of Pop dalt választanám! ~ Bólogatott helyeslően és rákönyökölt az asztalra. Hangja ellentmondást nem tűrővé vált. Végig húztam a kezemet az államon és elvigyorodtam.
~ Én meg a Killed By A Cop-t! De nem indulhatok Tom! Nagyjából helyre jött az életem, és mi lesz a turnéval? ~Háborodtam fel hirtelen, elővett egy papírt és elém tolta.
~ Ez nem fog megártani! Most lehetőséged adódik arra, hogy terjeszkedj Európában! A turné pedig várhat! ~ Felelte nyugodtan és hátradőlt a székében. Kezembe került a jelentkezési lap. Élek a lehetőséggel vagy elszalasztom? Nem tudom mit tévő legyek. És mi van akkor, ha tényleg igaza van? Ha Melodiefestivalen megnyerése után még az Euróvíziót-t is meg tudnám nyerni? Egy tökéletes produkció kell és semmi más. A csapatom profi, ennek semmi akadálya. De… nem tehetem! Holnap Norvégiába megyek három napra, és utána még két hetünk lesz a próbákra. Még ki kell találni a színpadi előadást is. Sok munka lenne vele, de lehet megérné! Miért gondolkozok rajta ennyit?
Bassza meg…

/Maya/

Minden ruhámat megtaláltam Eric szekrényében bedobálva. Kedves tőle, hogy legalább elrakta! Bár nem összehajtogatva, de legalább elrakta. De a nagy kutatásban egy papír fecnit is megtaláltam a ruhák között begyűrve, amire az volt írva, hogy: „You’re the one I imagine…”
Talán egy új dalának a szövege? Vagy valami idézet? Fogalmam sincsen… Vajon mit rejthet? ~ Vállat vontam és visszagyűrtem a papírt a ruhák közé majd becsuktam a szekrényt.

Egy óra unalom után Eric végre visszajött, és nem volt túlságosan jó kedvű. Kíváncsi voltam, de még is úgy döntöttem, hogy nem kérdezősködöm. Lehet, csak rosszabb lenne, ha feltennék neki mindenféle buta kérdést. Kattogott az agyam azon, hogy vajon mi lehet az a meglepetés. Elképzelésem sem volt róla.

 Egy négyemeletes házhoz sétáltunk, és Eric elővett egy kendőt.
~Remélem nem haragszol meg, ha bekötöm a szemedet! ~ Válaszolni se volt időm, mögém lépett és eltakarta a selymes anyaggal a szemeimet. Megfogta a kezemet és elkezdett vezetni, de elég bátortalan voltam e-téren.
~Pofára fogok esni. ~ Dünnyögtem az orrom alatt, és felnevetett.
~ Nem hagyom, hogy pofárra ess! ~ Pár percig még egyenesen mentünk, majd megállított. A térdem alá nyúlt és felkapott, én pedig szorosan körül öleltem a nyakát. Nem volt nehéz kitalálni, hogy éppen a lépcsőn visz fel. Hova hozott? ~ Megéreztem a lábam alatt a talajt, és lekerült a szememről a kendő is. Egy ajtó tárult elém, körbe vezettem a tekintetemet és megállapítottam, hogy abban a házban vagyunk, ami előtt bekötötte a szememet.  Eric szélesre tárta az ajtót, és beinvitált. Félénken léptem át a küszöböt és az állam egyből súrolta a padlót. Túlságosan is szép látvány fogadott, ez egy valóra vált álom.
~ Ez a te lakásod? ~ Kérdeztem miközben végig jártam a konyhát, a hálószobát, és feltérképeztem a lakás egyéb zugait. 
~ Nem...~ Nevetett fel és a cipője orrát kezdte tanulmányozni. ~ A miénk! ~ Nézett fel rám, és az ütő is megállt bennem. Alább hagyott a lelkesedésem, és nem tudtam mit válaszolni rá. Visszakérdeztem volna, hogy tényleg jól hallottam-e, de tudom, hogy nem hallottam félre. Komolyan mondta, vagy csak poénkodik? Mert ha viccnek szánta, akkor nagyon nem volt az!
~Mi? ~ Nyögtem ki és felé fordultam teljes testtel.
~ A miénk! Mi olyan hihetetlen ebben? ~ Mosolyodott el és közelebb lépett, de meghátráltam.
~ Az hogy a miénk! ~ Feleltem és hagytam, hogy elém lépjen, hogy csak pár centi válasszon el tőle.

( A Little Forgiveness )

~ Csak hogy lásd, komolyan gondolom a kapcsolatunkat! Fordítsuk komolyra a dolgokat, lépjünk egy szintet!~ Simított végig az arcomon, és farkasszemet néztünk egymással.
~ Én értem..csak.. nem lehet! ~ Kezdtem volna heves tiltakozásba, de féltem tőle. Féltem Erictől, hogy mi lesz a reakciója. Vett egy csodálatos lakást, kettőnknek. A bensőm azt súgta, hogy ezt nem lehet. Nem tudok választ adni…vagy csupán nem akarok.
~ És miért nem? ~ Húzta össze a szemöldökét, és látszott rajta, hogy semmit sem ért.
~ Nem lehet Eric! Ben sem díjazná az ötletet és… ~ Kezdtem volna magyarázkodni, de leintett.
~ Ne kezdj el magyarázkodni! Mégis miért nem Mays? Neked az jó, ha a nagybátyáddal laksz, és néha-néha átmegyünk egymáshoz, mint a kis tinédzserek és együtt töltünk egy kis időt? Az isten szerelmére, lassan húsz éves vagy, akkor miért ne költözhetnénk össze? Hiszen elég nagy vagy már az élethez! Annyi mindent akarnék mondani, annyi mindent akarnék a fejedhez vágni. De nem teszem.~ Túrt bele mindkét kezével a hajába. ~ Nincs erőm rá, nincs energiám veszekedni és megbántani téged.  Azt hittem többre tartod a kapcsolatunkat, de ám legyen! Nem érdekel!
~ Fejezd be Eric a hisztit! Te vagy felháborodva, miközben én is fel lehetnék! Például azóta sem válaszoltál a kérdésemre, hogy miért szomorodtál el, mikor megtudtad Tina terhességét?~ Húztam ki magamat és álltam szúrós tekintetét. Hevesen megrázta a fejét és most sem volt hajlandó választ adni.
~Én… csuklott el a hangja. ~ csak belegondoltam milyen lenne, ha nekem is lehetne egy csodálatos családom. Házasság, gyerekek. Bár fiatal vagyok ezekhez, belegondolni bele szabad. De ha már kérdezz-feleleket játszunk, ki volt az a srác a múlt éjjel a vidámparkban? ~ Ráncolta össze a homlokát, és felsóhajtottam.
~ Csak egy srác. Bemutatkozott, beszéltünk két percet majd lelépett.
~ És mi a neve? ~ Vágott a szavamba türelmetlenül.
~Jeremy!~ Feleltem egyszerűen és látszólag elgondolkozott.
~ És egyáltalán nem volt ismerős? ~ Kezdett el hitetlenkedni, és válaszul megráztam a fejemet. ~ Csak mert ott volt Mallorca-n, Zane mellett, és te nem ismerted fel?
~ Képzeld, nem ismertem fel!
~ Mit akart Zane tőled? ~ Most kapom a hideg zuhanyt. Újra feljött az a téma, amit szívesebben elfelejtettem volna.
~ Semmi olyat, ami megváltoztathatná az életünket. ~ Vontam vállat, mint ha semmiség lenne. De Eric átlátott rajtam.
~ Tök jó, hogy mindent harapó fogóval kell kiszedni belőled. Hagyjuk az egészet a francba! Itt van az én lakásom és ennek a lakásnak a kulcsa. Majd jelentkezem! ~ Nyomott a kezembe két kulcscsomót és sietősen az ajtó fele vette az irányt.
~Ne csináld ezt velem, Eric! Most hová mész? ~ Kiáltottam utána, mikor kezét a kilincsre helyezte, és megállt.
~El!~ Felelte halkan és ott hagyott. A szívem összeszorult, és a szemeim könnybe lábadtak. Mindent mindig én rontok el!

~ Nem Ben, majd visszahívlak, mert közben más is keres. ~ Nyomtam ki nagybátyámat és átkapcsoltam a másik vonalra.
~Igen? ~ Kérdeztem kissé nyűgösen. Debora és Ben egész nap zaklattak, hogy jól vagyok-e. Csak mert három napja ki sem mozdultam a lakásából és vörösre sírtam a szememet. Mit érdeklik ők hogy-hogy vagyok? Jól vagyok, mi bajom lenne? Csupán csak Eric itt hagyott három napja, a telefonja ki van kapcsolva, Tom pedig nem ad róla semmilyen információt. Mi probléma lenne?
~ Mays, itt J-son! ~ Hallottam meg egy vidám hangot a vonal másik végén, és kényszert éreztem arra, hogy elmosolyodjak.
~ Szia! ~ Köszöntem halkan, miközben eldőltem az ágyon.
~ Minden rendben van? ~ Kérdezte nyugodtan.
~ Őszintén? Nem. Eric itt hagyott… ~ Feleltem, és legördült egy könnycsepp az arcomon.
~ Pont… róla akartam beszélni! ~ Kezdte kissé félénken. ~ Megnyugodhatsz, nincs semmi baja! Beletemetkezett a munkába és mikor elment, nagyon nem volt jó kedvű. Tomas rázúdított nagyon sok dolgot, amik rosszkor jöttek neki! Gondolom nem olvastad az újságokat… ~ Kuncogott fel a vonal másik végén. ~ Norvégiában van! Fellépés, klipforgatás és egy új dal felvétele. ~ Hadarta el az egészet egy szuszra.
~ Várj, klipforgatás? Megint? ~ Húztam össze a szemöldökömet, és nem értettem jelen pillanatban ezt az egy dolgot.
~ Én ez ügyben elméletileg semmit sem tudok, szóval tartanom kell a számat! De ha Eric úgy látja, el fogja mondani neked… ~ Halkult el, majd hirtelen felkiáltott. ~ De most mennem kell. Ne csinálj butaságot! Puszillak! ~ Tette le a telefont. Tehát Norvégiába ment! Remek! ~ Ledobtam magam mellé a készüléket és a csengőre lettem figyelmes. Mint akit puskából lőttek ki szaladtam az ajtóhoz, és feltéptem azt. Reménykedve abban, hogy Ő lesz az….
~ Mays… ~ Lépett beljebb nagybátyám, és szorosan magához vont. Újra patakban folytak a könnyeim, hiába tudtam meg néhány információt. Nem nyugodtam meg!
Ben csinált nekem teát, és közben elmeséltem neki mindent szóról-szóra. Kiderült, hogy őt nem is zavarta volna az, ha összeköltözöm Ericcel. Megkedvelte a srácot, és ezt furcsa is volt tőle hallani. Ő nem irányíthatja az életemet.
~ Tudod, néha a szerelem megér egy fájdalmat és hasra esést! Ezt tapasztalatból mondom. ~ Mosolyodott el, felállt és mellém lépett. Kezét nyújtotta, amit elfogadtam és felsegített. ~ Nem tudom, hogyan vigasztaljam meg az unokahúgomat, akinek szerelmi bánata van a popsztárja miatt, de… ~ Kereste a szavakat, de nem találta.
~ Néha egy ölelés is elég! ~ Mosolyodtam el kínosan és hozzá bújtam. Ekkor hallottam, hogy nyílik az ajtó, és felkaptam rá a fejemet. Kibontakoztam az öleléséből, kisétáltam és megláttam őt, amin szégyenkezve, néz rám. Bármennyi is megálljt parancsoltam magamnak, elindultam felé és a nyakába borultam.
~ Annyira sajnálom! ~ Suttogtam és a nyakába temettem az arcomat.
~ Nem... nekem kell bocsánatot kérnem! ~ Tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen. ~ Beszélnünk kell…

-------------------------------------------------------------------

Na? Mit gondoltok? Nagyon rossz lett a fejezet? Szerintetek milyen dalt vehetett fel Eric? Mit gondoltok a veszekedésről? Oké, nem traktállak tietek :DD remélem azért tetszett :) A dal is stimmelt, jó volt?:$