1.rész-Nincs terv. Nincs erősítés. Nincs választás.

Sziasztok! :)
Köszönöm  a kommenteket a prológushoz! Még nem válaszoltam rájuk, de holnap(azaz pénteken) sort kerítek rá! :) Nos, izguljunk tovább, kezdődjön el a történet! Íme az első rész:

Nincs terv. Nincs erősítés. Nincs választás.

( I Told you so )

Sokan úgy gondoljuk, hogy a múltunk nélkül nem ér a jelen semmit. Egy ponton mindannyiunknak választania kell, vagy lépnünk egyet az új felé. Mindenkit kísért a múltja. A múltunk az, ami formál minket. A múltunk felszínre tör, újra meg újra, meg újra. Nem szabad elfelejteni: Hogy valójában kik vagyunk és hogy mi a feladatunk. Miért élünk és miért kapunk újabb esélyeket. Egy esély… mely képes megváltoztatni, tán mindent… 

Minden perc új esély arra, hogy mindent megváltoztass…. hogy helyre hozd a hibáidat! Maradj erős, mert csak ez segíthet a rád váró új életben!

/Jeremy/

Az órámra pillantottam, majd visszavezetettem tekintetemet a laptopra. A kamera jól működik és ez által tökéletesen belátható a szoba. Már csak percek kérdése, és Ashley megérkezik a csomaggal.
~Na? Van valami történés? ~ Lépett be segítőm a szobába, kezében egy dobozzal. Nem tudom minek kellett nekem társat adni… hiszen jól végzem a munkámat, elboldogulok egyedül is. Zane-t ezért még megfojtom, az egyszer biztos!
~Nincs. ~Válaszoltam letörten és hátra dőltem a kanapén. Letelepedett mellém Riley is, és a laptopot kezdte tanulmányozni. Körülbelül egy perc telhetett el, megjelent két személy. Gyorsan előre dőltem és az ölembe vettem a gépet.
~Show time van! ~Csaptam össze a tenyeremet és a fülembe tettem egy kis chipet. Ashley könnyen vette a feladatát… elcsábítja a srácot, és hirtelen csap le rá. ~Ash, egy perced van! ~Szólítottam fel, és kiszúrta a kamerát, ördögien elvigyorodott. Imádom ezt a csajt… Belevaló, piszkosul végzi a munkáját, és még így is tökéletes. Az egyik legjobb ügynök Európában, és ezt le se tagadhatja.
~Amúgy..bekameráztad a lakását? Jézus, durva dolgok történtek ott? ~Unottan megforgattam szemeimet.
~Csak fél napja van bekamerázva. Szóval nem tudom… ~Adtam a tömör választ.
~Rendben, értem csak.. ~Tett volna fel még egy kérdést, de felemeltem a kezemet, ezzel jelezve, hogy csituljon el.
~Riley, mi a francért vagy itt? ~Tettem fel a költői kérdést és hitetlenkedve megráztam a fejemet. Most márt végképp nem értem miért kellett nekem társat adni, nem mellesleg Rileyt!? Újra a laptopra néztem, és éppen akkor borult a srác a földre. Ashley a kamerára mutatott, majd kisétált a látókörből.
~Nyomás! ~Csaptam le a gépet és a táskába helyeztem. Át kell mennünk a másik házba, hogy összeszedjük a fiút.

~Miért is kellett elkapnunk Saade-t? ~Kérdezte Riley átérve az említett lakásába. Agyamra megy a kis „segítőm”. Magam lövöm fejbe, ha nem marad csendben…
~Első ok: Volt még 6 éve egy kis ügye, még Franciaországban. Adósága van... röviden ennyi. A második ok pedig: Ethan-t elrabolták, Saade haverjával együtt. És amúgy is, Nick-nek szüksége van rá, mert jól képzett. Ha Saade nem segít, megy a dutyiba! ~Vontam vállat, és leszereltem a kamerát a falról.
~Maya ennek nem fog örülni! ~Sóhajtott fel.

( Friends )

/Maya/

/Finnország, Rauma, titkos köztársaság, Délután 13:04 perc/

~Elárulnátok mi a nagy tervetek? Mert két napja itt ülünk, és semmit nem teszünk annak érdekében, hogy megtaláljuk Ethan-t. ~Csattantam fel, és Dan átölelt.
~Nem tudunk egyelőre lépéseket tenni az ügy érdekében Mays! Kevés az információnk… ~Ült le a székébe Nick és kényelmesen hátradőlt benne. Örülök, hogy ilyen nyugodt... nem az ő fiát rabolták el. ~De találtunk valakit, aki esetleg segíthet. ~ Vonta fel érdeklődve a szemöldökét, és várta a reakciómat. Dan felállt mellőlem és hirtelen eltűnt. Kitágult pupillákkal, széttárt karokkal fordultam újra Nick felé. ~ Ha itt lesz az ideje, akkor elmondjuk, de most még kérlek, adj egy kis időt… ~ Mondta és a papír munkájába temette magát. Ezt tényleg nem hiszem el. Mennyi időt kell még az irodájában ücsörögnöm, és arra várnom, hogy történjen valami csoda? Mert nagy valószínűsége, hogy arra örökre várhatok. Viszont kíváncsi lennék arra a bizonyos személyre, aki talán segíthet megtalálni Ethant… és persze J-sont. Rá bíztam a fiút, míg én elvoltam egy-két napig Dan-nel, de úgy látszik, rá se bízhatok semmit. Ki rabolta el őket s miért? – Percekig – sőt, az már óráknak tűnt – forogtam a székemben, sétálgattam fel alá, mikor végre megszólalt Nick walkie-talkieja.
~Küld Mayst. Ez nem beszél… ~Hallottam meg Dan hangját.
~Megyünk!~ Felkaptam a fejemet és még mindig nem értettem, mit akar. Kimentünk az irodából és utunk a kis kihallgató szobába vezetett, ami az épület alatt pár méterre volt. A szobában csak egy asztal és két szék foglal helyet magának. Kívülről egy üvegen keresztül láthatjuk és hallhatjuk a bent történő eseményeket, de belülről a kint történő dolgokról információt nem kaphatunk. Ez az egyik előnye. – Mielőtt beláthattam volna a kis szobát, Nick megállított és szembe fordult velem. Meg akart szólalni, de akkor Dan lépett ki és megadóan sóhajtott. Akkor nagy a probléma…
~Nem hajlandó angolul beszélni… Svédül gügyög valamit, de franc se érti… ~Hogy hogyan? Milyen nyelven? Én sem tudok svédül, csak nagyon keveset. Inkább semmit.
~Bemegyek először én! Ha nem beszél továbbra sem… rajtad a sor Mays! ~Mondta ellentmondást nem tűrő hangon Nick, és bement a kis szobába. Dan megfogta bátorítóan a kezemet, és az üveg elé vezetett. Saade??! Komolyan? Ő a nagy segítség? Annyi esze van, mint egy tyúknak… mit érek én Saade-val?
~Eric Khaled Saade, született 1990. Október 29.-én Svédországban, Helsingborgban. Viszonya volt Kendra Atay-al, bérgyilkos nővel, majd később Maya Owennel. Kivel közös gyermeke született házasságon kívül. De ez most nem fontos… De amúgy elég érdekes dolog ez! A lényeg: Franciaországi kiruccanásánál az elnöknél járt, és ellopott valamit tőle. Pontosítok, egy térképet… Amit persze azóta sem szolgáltatott vissza! Gondolom már nincs is meg… ~ A srác csak megrázta a fejét válaszként. ~Remélem, tudja Eric, hogy ezért most börtönbe kéne küldenem… De sajnos akadt egy kis probléma ezzel kapcsolatban. Alkut ajánlok önnek! ~Érdeklődve húzta fel a szemöldökét a svéd tyúkeszű és hátradőlt a székében.
~Ha segít nekünk egy ügyet megoldani, elengedem magát. Ha úgy dönt, hogy nem hajlandó együttműködni, akkor három évét a sitten tölti. ~ Párszor megforgatta a szemét, és – még ezt én is értettem- azt mondta válaszkép, hogy nem. Mindenkinek leesett a szitu, hogy nem fog segíteni. Megmondtam, hogy Saade-val nem érünk semmit. – Nick kijött a szobából, és egyből elém állt az ostoba kérésével.
~Te jössz! Beszélj vele! ~ Nézett rám, szinte könyörgő tekintettel.
~Honnan veszed, hogy velem beszélni fog? ~ Húztam el a számat, és a mellettem álló barátomra néztem.
~Onnan, hogy szereted téged… ~ Nyafogtam két sort, és végül erőt vettem magamra. Muszáj megtalálnom Ethan-t, és ha ehhez Eric kell, akkor ám’ legyen!
Beléptem, magam mögött becsuktam az ajtót, és nem mozdultam egy tapodtat sem. A fény nem esik rám, így talán nem ismer fel….
~Mr. Saade, biztos jól meggondolta a válaszát? ~ Tettem fel a kérdést, és látva azon, hogy elgondolkozott, már elkapott az-az érzés, hogy lebuktam. Fel akart állni, de a keze a székhez volt bilincselve, ahogy a lába is. Esélytelen az, hogy megmozdulhasson, maximum csak hátra dőlhet.
~Tudja Ms. Fogalmam sincs ki… ~Szólalt meg, végre angolul. ~ nem szeretek úgy beszélgetni, hogy nem tudom, ön ki! ~Nem fogom magam megmutatni, ezt felejtsd el!
~Nem kell tudnia róla, hogy én ki vagyok!
~A hangja alapján van sejtésem. Már csak arra várok, hogy beigazolódjon! ~Vonta meg a vállát, és diadalittasan elvigyorodott. A legjobb, ha témát váltunk…
~Miért választja inkább a börtönt? ~ Kérdeztem, és felnevetett.
~Inkább ülök három évet a sitten, mint sem olyan legyek, mint maguk… ~ Adta meg a kielégítő válaszát.  Ezt nem úszod meg szárazon Saade! Segíteni fogsz meg találni a fiamat, ha törik, ha szakad!
~Hülye vagy… ~ Csóváltam meg értetlenül a fejemet, és egy pillanatra úgy éreztem, remény veszett vagyok. De nem lehetek az… Most nem!
~Mit akarsz tőlem Maya?...