32.Fejezet~ Düsseldorf (I.rész)

Sziasztok drágai olvasóim! :)

Meghoztam az új fejezetet! Remélem tetszeni fog mindenkinek! :$ Próbáltam valósághűen megírni, mint ha ti is ott lennétek..remélem valamennyire sikerült ezt a hatást elérnem! :) Az időbeli ugrások miatt bocsássatok meg! A 31.fejezethez írt kommentekre természetesen válaszoltam!
Kellemes Olvasást!

( Drive By )

Már itt vagyunk Németország egyik híres városában, Düsseldorfban. Itt kerül megrendezésre a 2011-es Eurovíziós Dalverseny első és második elődöntője, az Esprit Arénában. Az első elődöntő már le is zajlott. Tizenkilenc ország versenyzett, és közülük csak tíz jutott tovább. Szerbia, Litvánia, Görögország, Azerbajdzsán, Grúzia, Svájc, Magyarország, Finnország, Oroszország és Izland. Ők már biztosan ott lesznek a döntőben.  Ma fog lezajlani a második elődöntő, ahol szintén tizenkilenc ország fog este megküzdeni azért, hogy ők nyerhessék meg az Eurovíziós Dalfesztivált. Nagyon sok fiatal tehetséggel futottunk össze a mai nap folyamán. Például bejutottunk az írek versenyzőjének próbájára is. A Jedward keményen dolgozik, és biztosak lehetünk abban, hogy egy remek showt fognak ma este csinálni a színpadon. Nem mellesleg az egyik esélyessel is beszélgethettünk, és mi természetesen kifaggattuk, hiszen nagyon sok pletyka terjeng most róla, amióta sajtótájékoztatót tartott hazájában az Eurovízió előtt. Elkaptuk a svéd versenyzőt, Eric Saade-t Düsseldorf egyik kávézójában, táncosai és menedzsere társaságában. 

/Eric/

Még dél sincs, de már három interjún estem túl, és még nincs vége a napnak. Bár a többi órát már próbával fogom eltölteni, ugyan is ma este színpadra lépünk. A tőlünk legjobbat kell nyújtanunk! Nem hibázhatunk, és mindennek tökéletesen kell működnie. Benne kell lennünk az első tízben.
~Nagyon sok dolgot terjesztenek most rólad. Ennek oka az a sajtótájékoztató, amit Svédországban tartottál még egy héttel ezelőtt. Első sorban bejelentetted azt, hogy te indulsz az Eurovízión, de ez csak pozitív löketet adott neked, majd jött a hideg zuhany a női rajongóid számára…. ~ Vázolta fel röviden a riporter, kinek időközben meg is tudtam a nevét, Adrian. Rábólintottam. ~ Elmondtad a médiának, hogy barátnőd van! Közös döntés volt? Nem félsz attól, hogy a rajongóid részéről megy majd a fenyegető levelek és ilyenek? ~ Vonta fel érdeklődve a szemöldökét a srác. Összeszedtem a gondolataimat, és megpróbáltam okos, de egyértelmű választ adni.
~Valamilyen szinten közös volt a döntés! Bár adódtak kisebb problémák, de semmi komoly. Nem tudom miért, de nem tartok az ilyen dolgoktól! Ha igazán szeretnek a rajongóim, akkor nem tesznek ilyen butaságot! És nagyon reménykedem benne, hogy Maya-t is megszeretik majd! ~ Mosolyogtam a kamerába, majd Adrian-ra néztem.
~Mint tudjuk, a lány a híres regényíró Ben Owen unokahúga. Ez nem szült gondokat? ~ Tette fel a következő kérdést, és egy nagyot sóhajtottam.
~Minden problémának van megoldása! ~ Feleltem, ugyan is nem teregethetem ki a magánéletemet. Ennyire nem mélyülhetünk bele. A riporter rábólintott és az órájára pillantott.
~Maya is veled jött Németországba?
~Nem! Jelenleg Svédországban tartozódik, mert vannak elintézetlen ügyei! De ha bejutok a döntőbe, akkor itt lesz velem, ahogy J-son is! ~ Adtam meg a kielégítő választ. Még feltett pár kérdést a verseny dalommal kapcsolatban, elmeséltem miről szól a sztori, és hogy mindent megteszünk ma annak érdekében, hogy bent legyünk a döntőben. Ezek után a riporter tovább állt, a csapattal pedig elmentünk az arénához, hogy próbálhassunk. Az öltözőmben kicuccoltam, majd kapucnival a fejemen, napszemüvegben és egy üveg vízzel a kezemben elindultam a színpadhoz. Alex rögtön letámadott az első problémájával.
~Haver, mi lesz akkor, ha nem törik össze az üveg? ~ Kérdezte a táncos, és felsétáltunk a színpadra. Körülöttünk mindenki sürgött-forgott, csak kapkodtam a fejemet.
~Csesztük, ha nem törik össze! De össze fog! ~ Legyünk pozitívak! Fő a pozitív energia.
~Próbáljuk ki az üvegketrecet! ~ Kiáltotta el magát Anton, és csak az üvegtörős részt teszteltük. Nem kellett énekelnem, így csak táncoltam a többiekkel. De a franc se gondolta, hogy ebből problémáink adódnak. Mikor a három üvegfal közé álltam folytattam a táncot, majd a három fiú beillesztette a negyediket is, és abbahagytam a mozgást. Elcsendesült a zene, és elméletileg, a terv szerint az utolsó üvegnek kellett volna eltörnie, de nem így lett. Hiába fogtam be a fülemet, fordultam el és vártam a nagy áttörést, nem jött. Mindenki csendben volt, és csak értetlenül néztek egymásra. Széttártam a karomat és valami válasz szerűséget vártam arra, hogy miért nem működött. Egy pár perces szitkozódás után lenyugtattam magam és leültem a színpad előtt lévő székre és bambultam előre. Néztem, ahogy a csapat dolgozik a megoldáson. Mikor kicserélték az üveget, újra elpróbáltuk, ezúttal az egész előadást. Másodszori próbálkozásra sikerrel jártunk! De senki sem volt megelégedve, így még kétszer előadtuk, és utána Tom is azt mondta: Tökéletes lesz! Én is annak éreztem, ami jó jel. A nap további részében még volt egy interjúm ugyan abban a kávézóban, ahol az egyik délelőtti volt. A kérdések ugyanazok voltak mindenkinél, és így elég unalmassá vált számomra. Annyi különbség volt az utolsó interjúmban, hogy arra kértek, énekeljek a Popular-ból egy kis részletet. Ezt persze örömmel teljesítettem! Ezek után utam visszavezetett az arénához, ahol már csak az utolsó simításokat végezték a munkások. Letusoltam, és felvettem a fellépő ruhámat, amit Linda tervezett. Vörös bőrdzseki, fekete trikó rajta egy csatos kiegészítővel, szürke gatya és fehér cipő. Értesítettek arról, hogy nyolcadikként lépünk fel, rögtön Moldova után. Néhány dalról már a próbán megállapítottam, hogy vacak. Hogy lehet ilyenekkel indulni egy dalfesztiválra? Elképesztő,h-i-h-e-t-e-t-l-e-n.

/Este/

Miközben a backstage-ben várakoztunk, Tom az orrom alá dugta a telefonomat –amit én adtam oda neki még próbán – mert Mays egyszer keresett. Így hát visszahívtam. Két csöngés után fel is vette.
~Szia! ~ Köszönt vidáman, amire elmosolyodtam.
~Szia.
~Csak, sok szerencsét akarok kívánni a mai fellépéshez! J-son és én is itthon a tv előtt ülve, popcornnal a kezünkben szurkolunk nektek! ~ Mondta, és éreztem a hangjában az izgatottságot.
~Megnyugtató, köszi! De most le kell tennem, mert két percen belül kezdés van… ~ Sürgettem meg.
~Rendben! Szia…
~Ja és Mays…Szeretlek! ~ Mondtam ki, és elmosolyodtam.
~Én is… Felelte halkan és letette. Oda adtam Tomnak a telefont, és mélyeket lélegeztem. Elkezdődött…

Miután a hét ország is leszerepelt, mi jöttünk. Majd kirobbantam az energiától, olyan jó formában voltam. Nincs más, mint előre!

( E.T )

Az előadás után a hátul lévő bokszokba mentünk, és kényelmesen elhelyezkedtünk a fehér bőrszékeken. Mindegyik táncos kezében a svéd zászló díszelgett, és mikor a kamera minket mutatott, mutogattunk és bíztattuk a nézőket, hogy szavazzanak ránk. Ha nem jutunk be a döntőbe, akkor biztos, hogy sírva-röhögve rohanok ki a világból. Miközben hallgattuk a további 11 dalt, Alex folyamatosan szidta az összeset.
~Hogy lehetnek ilyen bénák az Írek? Kétméteres felálló haj - nem mellesleg szőke- piros nyomi kabát. Jézusom… ~Nem bírtam tovább, elröhögtem magam Alex hülyeségein. Főleg mikor befogta a fülét, azon nagyot nevettünk mindnyájan.
~Kifesthetném a hajukkal a szobámat! ~ Szólalt fel Anton, és ördögien elvigyorodott. Edin és Alvaro megveregették a vállát és röhögő görcsben szenvedtek továbbra is.
~De! ~Mutatott fel az ujjával Alex és körbenézett. Fülelni kezdtünk. ~Az észt csaj nagyon jól nézett ki! ~ Vigyorgott diadalittasan. A Jedward-ék is elhagyták a színpadot, és nem volt már más hátra, mint a szavazatok összesítése. A szívem a torkomban dobogott, a gyomromban pedig pillangók repdestek. Még legalább tíz percet kell eltöltenünk idegeskedéssel. De legalább a srácok oldották a feszültséget azzal, hogy elsütöttek néhány poént, és a tíz perc rövidebb idővé vált, mint gondoltam. Olyan, mint a matek óra. Mint ha az örökké valóságot élnéd át. A vetítőről figyeltük az eseményeket, ugyan is a színpadot nehezen lehetett belátni. Két műsorvezető sétált fel rá, kezükben pár kisebb papírral.

~Üdvözlünk mindenkit ismét! Ma tizenkilenc ország mérkőzött meg azért, hogy bejussanak a döntőbe, és megnyerhessék a 2011.-es Eurovíziós Dalfesztivált! Nos, a szavazást már lezártuk, és összesítettük a nézői szavazatokat, és a szűri szavazatát is. Meg van az a tíz ország, aki két nap múlva újra színpadra állhat. ~ Hallgatott el a nő, és megjelent egy táblázat, amin tíz rublika állt üresen. ~ A továbbjutó országok nevét, nem helyezési sorrendben fogom mondani! ~ Csendesült el ismét, a drámai hatást megtartva. ~ Az első: Észtország! ~ Kiáltotta el magát, és az arénában lévő emberek tapsviharban törtek ki. ~ Második: Románia! Harmadik: Moldova! A negyedik továbbjutó nem más, mint Írország! Ötödik: Bosznia-Hercegovina! Hatodik: Dánia! Hetedik: Ausztria! Nyolcadik: Ukrajna! Kilencedik: Szlovénia! És nem utolsó sorban: Svédország! ~ Fejezte be és én személy szerint teljesen meglepődtem. Ott vagyunk a döntőben! Felmentünk a színpadra, és mindegyik táncosnak a kezében ott virított a svéd zászló, ahogy az enyémben is. Mindenkinek a saját zászlaja volt a kezében.
~Két nap múlva találkozunk a Fortuna Arénában, itt Düsseldorfban! Ott már 43 országból él a voksolási lehetőség! ~ Elsorolta a végleges sorrendet, hogy kik lépnek színpadra a döntőben. Jó érzés volt hallani, hogy Svédország is ott lesz, vagyis mi!
Mikor véget ért, az öltözőkbe mentünk, és elhatároztuk, a szállodában kibontunk egy üveg pezsgőt azért, hogy a mai napot megünnepeljük. Már az is valami, hogy bejutottunk!

~Haver, egy pezsgő azt hiszem kevés lesz! ~Mutatott Anton a kezében lévő – már szinte üres- üvegre, és hunyorítva nézett körbe.
~Vesztek még! ~Vontam vállat, és kezembe vettem a telefonomat. Tárcsáztam Mays számát, de ki volt kapcsolva, ahogy J-son is…