33.Fejezet~ Düsseldorf (II.rész) /Évadzáró/

Sziasztok! :)

Amint olvashattátok a címben, ez az évadzáró rész :\ De fel a fejjel, hiszen 06.30-án indul a harmadik évad "Stay Strong!" címmel! :) Nincs hozzá fűzni valóm a fejezethez amúgy..sajnos mint mindig, most is kétségek,kérdések közt hagylak titeket..és választ...csak a harmadik évadban kaptok! Ezzel készítem elő az új évadot... Ennél, még lesz durvább is!
Ezt a fejezetet, ajánlanám: Anna Love, Roxii, adadel, Jenni, ßißi, Nina Law és még azoknak, akik mindig megtiszteltek a véleményükkel! :) Remélem a következő évadnál is számíthatok rátok! Imádlak titeket! <3
ölel mindenkit, Vanity

„-A feladatod egyszerű! Szabotáld az Eurovíziót!”

( Whistle )

/A döntő napján/

Előző nap, sikerült elérnem Mayst, persze Thomas mobiljáról. Bár ez most egyáltalán nem érdekes, a lényeg az, hogy sikerült vele beszélnem. Elméletileg ma kora délután már itt is lesz J-sonnal együtt. Aztán a telefonbeszélgetés után betoppantak a fiúk a szobámba, és közölték velem ellentmondást nem tűrő hangon, hogy bulit tartanak. NÁLAM….! Egye fene, belementem.
 Az unalmasnak titulálható bulizós éjszaka után nem is vágytam másra, csak arra, hogy végre bedőlhessek az ágyba, és aludhassak egy jót.  Ennek a felét sikerült is teljesítenem, csak a probléma ott kezdődött, hogy a fiúk ébresztő óraként rontottak be a lakosztályomba –ismét-, és kezdtek el ugrálni az ágyon, mint egy ötéves. Nem mellesleg folyamatosan ordibáltak is…. Eddig imádlak Düsseldorf!
~Ébresztő popsztár! A hasikádra süt a napocska!! ~ Kiabálta lány hangot utánozva Alex, és lehuppant az ágy szélére. Átfordultam a hasamra és arcomat a párnámba temettem. Ezt komolyan nem hiszem el… Miért nem hagynak békén aludni?
~Gyerünk Rómeó, megyünk a városba, és velünk kell jönnöd! Még ha azt mondod, hogy nem, akkor is elráncigálunk. Szóval… ~ Bár nem láttam, biztos voltam benne, hogy Anton és a többiek nagyban vigyorognak.  ~Tegnap ki se mozdultál a szobádból… itt kellett tartanunk a bulit, és hidd el, a szomszédban lévő nénike nem díjazta! Most csak egy órára megyünk el, utána úgy is próba van. ~ Felemeltem a fejemet, és elgondolkoztam. Lehet még is el kéne mennem? Mi gond lehet abból, ha elmegyek a srácokkal várost nézni? Csak csupán belerángatnak mindenféle hülyeségbe, és annak én iszom meg a levét. Nem, nem megyek sehova! Majd csak is a próbára, ami két óra múlva lesz! ~Most komolyan magammal vitatkozom?!
~Jó! Legyen, megyek! ~ Adtam be a derekamat.
~Remek! Tíz percet kapsz, lent megvárunk a halban! ~ Mondta nyugodtan Edin, és kisétáltak a szobából. Mi lenne, ha kulcsra zárnám az ajtót és visszadőlnék aludni? Támogatom az ötletet, csak a többiek nem. Mióta érdekel engem mások?!

Abból a tíz perces készülődésből fél óra lett, de legalább elkészültem. Ez is valami! –Lassú léptekkel indultam meg a hal felé - ahol a fiúk rám vártak- és mikor megláttak, szúrós tekintettel méregettek.
~Tudom, elkéstem! ~Emeltem fel a kezemet védekezésképp. ~Mehetünk?~ Biccentettem a kijárat felé, és végre megindulhattunk. Utunk először abba a kis kávézóba vezetett, ahol minden nap megfordultunk. Ott megreggeliztünk, és tovább is álltunk. Közös megállapodáson úgy döntöttünk, hogy először a város főterét nézzük meg, más néven a vásárteret. Végig ökörködtük az egészet! Alex és Mathias vettek egy vízi pisztolyt, megtöltötték a magukkal hozott vízzel és azzal lövöldöztek mindenkit. Na igen… az ott lakók nem díjazták ezt a játékot. Volt, amikor futva kellett elmenekülnünk nehogy elkapjanak minket. Hála Alexnak és a másik idiótának! Eltévedtünk egy bevásárló utcába is, ahol nagyon sok üzlet volt mindkét oldalon egyaránt. Ott meg is találtak minket a tévések. Semmi másra nem kértek minket, csak arra, hogy viselkedjünk normálisan, mint ha nem is kameráznának. Mi örömmel teljesítettük ezt azzal, hogy folytattuk a bohóckodást.  Végig jártuk az utcát, és kimentünk egy parkba. Megpillantottunk egy csapat kisfiút, akik fociztak. Alexnek újabb ötlete az volt, hogy álljunk be, és persze meg sem kérdezve minket, hogy mit gondolunk az ötletről, elkezdett szervezkedni, hogy beállhassunk. A gyerekek örömmel mondtak igent, és lejátszottunk egy gyors menetet. A kikötésem az volt az elején, csak akkor állok be, ha hagyjuk őket nyerni. Ez így igazságos! A táncosok puffogtak pár sort, de végül is elfogadták az egyezségemet. A tévéseknek is elég volt ennyi belőlünk… még kérdeztek pár dolgot - amikre örömmel válaszoltam- majd leléceltek. Mi is elindultunk vissza a szállodához, de félúton egy szökőkútnál kiszúrtam pár idős férfit, akik zenéltek és várták, hogy a járókelők egy kis pénzt adományozzanak nekik. Egy oknál vezérelve úgy döntöttem, besegítek nekik. Kerestünk egy régi számot, amit ők is és én is ismerek, majd dalra fakadtunk. Alex-ék táncoltak és egyből körbe álltak minket a fiatalok és az idősebbek egyaránt. Nagyon sok pénzt összeszedtünk, és jó érzés volt, hogy segíthettünk másokon. Mióta lettem ilyen segítőkész?!

/délután 15:30 perc/

Egy órán keresztül próbáltunk. Hiába mondja mindenki hogy tökéletes, nincs vele semmi gond, Tom nem hiszi ezt el. Teljesen más véleményen van, mint mi. Az üvegketrec is működik, nincs vele semmi probléma, a táncot egyszer sem rontotta el senki. Nem értem mit kell ennyit parázni rajta. Már lassan az ellenfeleink is azt mondják, hogy tökéletes! Az mondjuk…meglepő lenne.
~ Várjatok! Az elejét még el kéne próbálni! ~ Szólalt fel Tom, mikor lementünk a színpadról. Intettünk neki és úgy döntöttünk, megnézzük Finnország indulójának próbáját. Ha jól tudom a nevét, Paradise Oskar. Érdekes név, azt meg kell hagyni….
Megfordulni készültem, mikor beleütköztem valakibe. Nem is akárkibe..
~J-son? ~Bukott ki belőlem, és a srác vigyorogva bólogatott. Majd megjelent mellette Danny. Danny Saucedo?!
~Danny? ~ Rendben, több nem tellett tőlem. ~Hát te mit keresel itt? ~ Kicsit sokkolt Danny megjelenése, de azért még is a haverom. Valamilyen szinten örülök is neki!
~Jöttem szurkolni! Szerinted még is miért? ~ Tette fel a kérdést a szőke hajú srác, és hitetlenkedve megcsóválta a fejét.
~ Köszi, a támogatást srácok! De… apropó, hol van Mays? ~Tértem át másik témára, és a két fiú elmosolyodott. Éppen szólásra nyitottam volna a számat, mikor hátulról valaki eltakarta a szememet. Az illata mindent elárult... hogy ki ő.
~Meglepődtél popsztár? ~ Emeltem el a kezét szemeim elől és megfordultam, hogy vele szemben állhassak.
~Kicsit… ~Vigyorodtam el és közelebb hajoltam hozzá, hogy végre megcsókolhassam, de az ujját a számhoz emelte és elhajolt.
~Nem lehet Eric! Mindenki itt van… ~Mosolygott édesen, és körbe vezette a tekintetét az arénán.
~Na és? Eric Saade nem smárolhat a barátnőjével mindenki előtt? ~Tettem fel értetlenül a kérdést. Eszembe jutott egy bugyuta, még is hasznos ötlet. A kabátom gallérját megragadtam és a fejemre húztam, és még az arcomat is sikerült eltakarnom.
~Mindenre kitalálsz valami hülyeséget? ~Válaszra már nem méltattam, ajkait kezdtem ostromolni. Hiába telt el 4 nap, már akkor is hiányzott ez. Még az sem érdekelt jelen pillanatban, hogy J-son a hátam mögött kuncog magában, vagy hogy Tom hányszor kért meg arra, hogy menjek az öltözőmbe és kezdjek el készülődni. Mays húzódott el elsőként, és J-son felé fordult.
~Hoznál nekem egy kávét a bejáratnál lévő automatából? ~Kérdezte Mays, amire a srác rábólintott és el is viharzott Danny-vel együtt.
~Honnan ismered Danny-t? ~Arcát fürkésztem és arra az irányba mutatott, amerre a két srác eltűnt. Rögtön leesett akkor, hogy Julimar mutatta be Maysnak.
~Nagyon jó fej srác! ~Jegyezte meg, és abban a pillanatban visszatért a két srác is.
~Kávét kértem J-son, nem forró csokit!
~Nem ihatsz kávét, ezt te is tudod! ~ Vigyorgott és bólogatott. A lány csak egy nagyot sóhajtott és vállat vont. Még is miért ne ihatna? Ez..annyira magas nekem..
~Eric! Mars az öltöződbe! ~ Rezzentem össze Tomas kemény hangja hallatán.
~Jöttök ti is?~ Fordultam a vendégeim felé. Rábólintottak és elsétáltunk hátra az öltözőkhöz. Közben összefutottam Alex mostani szerelmével, az észt Getter Jaani-val, akivel sikerült is pár szót váltanom. –Alex ezért most biztos nagyon irigyel engem- Majd az egyik régi nyertessel is, Alexander Rybak-kal, aki csak egy rövid interjú erejéig állt le velem beszélgetni. A kérdései inkább azok voltak, mit gondolok más versenyzőkről, és hogy szerintem ki a legesélyesebb a győzelemre. Ilyen hülye kérdéseket, persze hogy magamat tartom a legesélyesebbnek. Ki mást tartanék? Az ecsetfejűeket? Paradicsom Oszkárt? Vagy esetleg Dino Merlint? Kizárt mindegyik!
A folyosó végére érve jobbra fordultam, ahol ki volt írva a nevem, és benyitottam. A táncosaim már félig felöltőzve, vízi pisztollyal a kezükben lövöldözték egymást. Nem ismerem őket... eskü!
~Abba hagynátok? ~ Léptem beljebb mögöttem Mayssal, Dannyvel és J-sonnal. Alex örült a legjobban Maysnak, a többiek inkább a két srácnak örültek. Én egy nőnek örülnék akkor, nem két fiúnak. Enyhe melegség kezd mutatkozni a haverjaimnál. Azt hiszem…

( This Is Love )

/Maya/

Ahogy beértünk Eric öltözőjébe, Alex egyből letámadott. Lassan már őt a bátyámnak tekintem, akár csak Julimar-t. Hiszen vele töltöttem minden időmet, míg Eric itt volt Düsseldorfban. Ben pedig szóba sem áll velem. Nem tudom mi baja van, mert nem mond semmit. Tina-val beszéltem párszor telefonon, de aztán vele is megszűnt a kapcsolatom. Ha ennyire érdeklem őket, hát akkor tessék! – Majd a rám frászt hozó szituáció. J-son nem kis gyanút adott Ericnek, mikor nem kávét hozott nekem, hanem forró csokit és kijelentette, nem ihatok olyat, amiben koffein van. Vajon most mire gondolhat Eric? Biztos azt hiszi, hogy eltitkolok valamit előle… És ez pontosan így is van… - Elhessentettem a gondolataimat, és kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén. Időközben Eric elment tusolni, ami meglepő módon nagyon gyors volt. Már átöltözve a fellépő ruhájában lépett a kanapéhoz, hátat fordított és eldőlt rajta, feje pedig a combomon állapodott meg. Alex indulni akart ki a szobából, de utána szóltam:
~Mire kell neked festő ecset? ~ Néztem furcsán, és összevontam a szemöldökömet.
~Ja, ez a Jedward-nak ajándék! ~Vigyorgott, és a másik kezében feltűnt még valami.
~És a paradicsom?~ Emelte fel a kezében lévő zöldséget, és elvigyorodott.
~Paradicsom Oszkárnak! ~Röhögött fel mindenki, csupán csak én nem találtam viccesnek. ~ És neked szépségem… ~Mutatott rám az ecsetével. ~ Szintén van ajándék, csak azt Eric biztosítja! ~Kacsintott rám, és ismét felnevettek a fiúk. Szikrákat szóró szemmel, kissé dühös arckifejezéssel néztem, ahogy eltűnik az ajtóból, utána pedig meglöktem Ericet, minek következtében a földön végezte. Nem vagyok adható a hülye vicceikre. Az órámra lestem, és megállapítottam, hogy mindjárt kezdés van. Sok sikert kívántunk a srácoknak, majd J-sonnal és Dannyvel elmentünk hátra oda, ahol a boxok vannak. Ugyan is a fellépés után oda mennek megpihenni. Mi pedig ott fogjuk őket várni.

~Mikor fogod neki elmondani? ~Nézett rám J-son, választ várva.
~Hát nem most! Majd ha haza mentünk, vagy majd valamikor…. ~Vontam vállat, mint ha nem lenne lényeges az, amit el kellene neki mondanom.
~Észre fogja venni a változást rajtad! Nem titkolhatód sokáig! ~ Mondta kissé idegességet tükrözve hangjában.
~Még várok vele! El fogom neki mondani, csak idővel... ~ Kötöttem az ebet a karóhoz, és többet már nem is mondott semmit. Ha jól értesültem róla, akkor Eric hetedikként lép fel ma este. Én nagyon izgulok, pedig nem is állok színpadra… El sem tudom magam képzelni Eric helyzetébe. Milyen érzés lehet az, mikor oda ki állsz, és mindenkinek énekelsz. Megmutatod mennyi tehetség szorult beléd, és hogy mennyire illesz a többi sztár közé. Hogy ismerjenek az egész világon. Mert ezért van ez a verseny… Hogy megismerjék a zenédet, téged!

Mikor bemondták Eric nevét, még izgatottabb lettem. Nem tudom, de élőben sokkal másabb volt az üvegtörés. Valamiért sokkal ijesztőbb számomra. De elkapott egy furcsa érzés is, mint ha valami történt volna. A szédülés és hányinger szélén álltam, és csak kapkodtam a fejemet össze vissza. Csak akkor kapott ez a rosszelőérzet, mikor ideértünk Düsseldorfba. Sugallja a negatív energiát, és folyamatosan olyan érzésem van, mint ha figyelnének. –Elvesztettem az időérzékemet, és észre se vettem, hogy a csapat meg is érkezett.
~Mays, jól vagy? ~Kérdésére csak megráztam a fejemet válaszként. ~Gyere! ~ Segített fel, és hagytam, hogy vezessen. Az öltözőjétől nem messze lévő mosdóhoz mentünk. Be akart velem jönni, de mondtam neki, hogy el tudom egyedül is intézni, nagy vagyok már. Neki támaszkodtam a mosdókagylónak, és csak lefele néztem. Szembesüljek magammal, ahogy Eric szemébe hazudok?
~Mays! ~Kopogtatott kettőt, és kinyitotta az ajtót.
~Jól vagyok Eric! ~ Vágtam rá egyből a válaszomat, és megrázta a fejét.
~Nem úgy látszik! ~Jegyezte meg. ~Gyere, az öltözőmben lefeküdhetsz pihenni! ~ Mondta ellentmondást nem tűr hangon, és elindultunk az említett helyre… de mikor oda értünk, egyből meg is torpantunk.
~Uramisten… ~Kaptam a kezem a szám elé, elfojtva egy kisebb sikolyt. Vértócsa az ajtó előtt, és ott fekszik halottan valaki. Megöltek egy embert… - Eric háttal fordított engem és azt mondta, hogy véletlenül se nézzek hátra. Mint ha bámulni akarnám azt a szegény embert-… A torkomat a sírás marta, nem tudtam felfogni látottakat. Vagy csak nem akartam..
Két percet időzött, majd kicsit meglökött hátulról, de egy tapodtat sem mozdultam.
~Tűnjünk el innen!
~Nem hagyhatjuk itt! ~ Magával szembe fordított, és idegesen cikáztatta barna szemeit az enyémek közt.
~ Ha most találnak meg minket, akkor gyanúsítottak leszünk! Pláne hogy most véres a kezem, mert hozzá nyúltam, azt hiszik majd, hogy én tettem! ~Gyorsan körbe nézett, majd megakadt a tekintete egy fehér ajtón. Oda rángatott, bementünk és feloltotta a lámpát. ~ Egy levél volt a zsebében, és nekem címezték… ~ Mondta elgondolkozva, majd a papírt szétnyitotta és hangosan olvasni kezdte…

„Tudod mi a legegyszerűbb dolog a világon? Szabotálni az Eurovíziót! Egy halál, egy időben az üvegtöréssel és senki nem fogja tudni, hogy ki volt a tettes, vagy hogy mi történt valójában… Ilyen még sosem fordult elő az ESC-n, de most ez is megtörtént! Ráadásul még vak is vagy… nem veszed észre, hogy a barátnőd a szemedbe hazudik? Eltitkolja előled várandóságát? Meglepetés!”

~Eric én… ~ Meg akartam szólalni, de elcsitított. Abban a pillanatban megszólalt a tűzjelző is.
~Ki? Hogyan és miért? ~Emelte fel a kezében lévő papírt és tekintete szikrákat szórt rám. ~ Miért akarja szabotálni az Eurovíziót és még is ki? Még is milyen terhességről beszél itt nekem? Felvilágosítanál légy szíves?
~Azért akarja szabotálni, mert akkor nem nyernél, és nem lenne az Eurovízió Svédországban megtartva. Mert így most megölt egy embert, port kavar az egészben és elhalasztják. Nem hirdetnek győztest! És nekem van sejtésem, ki tette ezt… ~csuklott el hangom, de ő még mindig választ akart. ~Zane megjósolta azt, hogy hamarosan egy fordulópont lesz az életemben. Eltűnnek a régi emlékek s régi barátok. Új életem lesz…  De… ~ Nem tudtam folytatni, mert engem is sokkolt. Tudott arról, hogy teherbe esek, és ezt nem mondta el… Miért nem?
~Mindegy, menjünk! ~ Ragadott karon és kimentünk a folyosóra, ahol már gyülekeztek az emberek. Rendőrök, mentősök egyaránt. Ericet most egyáltalán nem a várandóság érdekelte, hanem az, hogy szabotálták az Eurovíziót. Hogy nem nyerhette meg! Nem szomorú vagy csalódott volt, hanem dühös… tombolni akart, de nem tehette. Jeremy és Zane elérték azt, amit akartak…

/Két órával később/

Mindenkit hazaküldtek. Mi a szállodába mentünk, és Eric egy szót sem szólt hozzám egész végig… Egyfolytában csak fel-alá mászkált a szobában, én pedig neki támaszkodva a falnak néztem.
~Eric.. én sajnálom! ~Törtem meg a számomra csendet, és drámain felnevetett. Elém lépett, és két kezét neki támasztotta a falnak, ezzel körbe rázva engem.
~Sajnálod? Sajnálod? Tudod mit? Én is baszottul sajnálom! ~Emelte fel a hangját, és kerültem a tekintetét. ~ Ne haragudj... ~ Döntötte homlokát az enyémnek, és mélyeket lélegzett. Itt az idő Mays… el kell neki mondanod az igazat.
~Eric.. valamit el kell mondanom… az a levél, igaz volt! ~ Szorult össze a szívem, ahogy rám emelte értetlen barna íriszét.
~Kérlek mond..hogy nem!....


----------------------------------------------------------------------------------------------
Na? Mit gondoltok az évadzáró részről? A hibákért bocsánat! De siettem vele , hogy minél előbb olvashassátok!