4.rész~ Lehetetlen Küldetés?

Sziasztok! :)
Egy kis késéssel, de meghoztam a frisst! Hosszabb lett, mint szokott lenni...de szerintem ezt nem bánjátok. Megjegyzem, nagyon elszomorodtam azon, hogy az előző fejezethez csak három kommentet kaptam.. mikor tudjátok hogy a kommenthatár 4! :\ De most eltekintek ettől.. :) Remélem ehhez a fejezethez picit több komment érkezik! Próbáltam izgalmasra írni...szerintem sikerült..de ezt majd ti eldöntitek :D
Nagyon sokat segített Anna Love a fejezetben..úgy hogy köszönöm<3 Imádlak! :)

Lehetetlen Küldetés?

( Get the party started )

/Budapest, 18:13/

/Maya/

Bennfentesek szerint Jake nem is akármilyen célból érkezett Budapestre. Ma este, pontban háromnegyed tízkor robbantást tervez a bál alatt, amit ő maga szervezett meg. Hogy pontosan mi okból akar bombát robbantani, sajnos nem tudjuk. A terv egyszerű: Zane az épület alatti csatornában lesz, ugyan is ott van egy alagút. Tehát ha Jake menekülni próbálna, akkor azt ott tenné meg. Riley a kocsiban lesz, átállítja a kamerákat, hogy mindenről értesíteni tudjon, ha valami változás következne be. Ashley és Jeremy lesznek azok, akik megkeresik a bombát és hatástalanítják, míg én Ericcel a bálon elvegyülünk. Fél tízkor evakuálni kell az épületet, azt pedig a tűzjelző segítségével. Senki nem halhat meg ezen az estén! Ha valami váratlan dolog történne, akkor az akciót egyből lefújom és mindenki azon nyomban olajra lép. Itt találkozunk a szállodában éjfélkor. ~Fejeztem be monológomat és körbe néztem a kis csapaton.
~Francba, akkor nem vehetek fel csokornyakkendőt. ~ Nyafogott Zane és mindenki felnevetett, köztük én is. Elkezdtünk készülődni, ugyan is nem volt sok időnk a bálig.
~Mays, csinálj valamit kérlek! Én nem tudom a lencsét berakni a szemébe. ~Fordult felém Ashley könyörgő tekintettel, Eric pedig a szemét dörzsölte folyamatosan. ~ Egyfolytában pislog. ~Nyomta a kezembe a kis dobozt.
~Muszáj azt a bigyót… viselnem? ~ Kérdezte és hangja értetlenségtől csengett. Rábólintottam.
~Ülj le! ~Utasítottam és úgy is tett.  Kicsit meglepődött azon, hogy beültem az ölébe, de másképp nem tudom a lencsét a szemébe rakni. ~ Fogd meg a derekamat.
~Miért? ~ Kérdezte halkan.
~Mert ha véletlenül hátra esek, mert mocorogsz, kiszúrom a szemedet! ~Feleltem halál nyugodtan, mint ha nem lenne olyan nagydolog. Végül is… nem az! Maximum vihetem az ügyeletre. ~És ne csússzon lejjebb a kezed a kelleténél. ~ Morogtam és megpróbáltam a kis műszert berakni a bal szemébe, sikertelenül. ~Eric, ne pislogj már! ~Csattantam fel hirtelen, de csak ártatlanul nézett vissza rám. Újra megpróbálkoztam vele, de most sem jártam sikerrel. ~Nézz rám Eric! ~ Erőltettem hangomra egy kis nyugodtságot. ~Keress meg egy pontot az arcomon, és csak azt figyeld! ~ A számat figyelte és egy precíz mozdulattal sikerült a lencsét a szemébe helyeznem, jobba és balba egyaránt. Lesütötte egy másodpercre.
~Olyan érzés, mint ha bebandzsítanék. ~ Nézett körbe és felálltam.
~Pedig nem! Nézz Ashley-re, majd koncentrálj rá! A lencsék kiadják a nevét és egyéb adatait az illetőnek, miközben mások azt hiszik, hogy a távolba bambulsz. Ez már modern technika! ~Legyintettem és Jeremyhez sétáltam, aki az asztalon kiterítette az összes fegyverét. Imádja őket gyűjteni, és használni is… Igazából én nem értek az ilyenekhez, hogy melyiket hogy hívják, és hogy milyen töltény kell bele. Csak néhányat használok, azt is ritkán. Vészhelyzet esetén!
~Szerintem csak egy fajta kell. A biztosító kötelekre viszont szükségünk lesz! A többi a furgonban van. ~Rábólintottam válaszképp.

/Este 20:48 perc/

~Riley a furgonban.
~Zane a csatornában és csak úgy megjegyzem, szörnyen büdös van. Jöttök nekem eggyel!
~Én és Jeremy a tetőn vagyunk. Kezdhetjük?
~Kezdjünk! ~Feleltem és Ericcel az oldalamon bevonultunk a nagy terembe, ahol több mint száz ember volt jelen. Az egyik mindenféle étellel telt asztalhoz sétáltam és onnét figyeltem az eseményeket. 10 perc elteltével kaptam észbe, hogy teljesen megfeledkeztem a kísérőmről. Eric, nem jó most bújócskát játszanod… - Körbe néztem, de sehol nem láttam, így megindultam át a tömegen. Csak kapkodtam a fejemet, mikor hirtelen előttem termett és a szívemhez kaptam a kezemmel. Nekitámaszkodtam az asztalnak.
~Hol voltál? ~Kérdeztem kissé ingerülten. Túl sok ember van itt.
~A sütis asztalnál. ~Felelte könnyedén.
~Mit kerestél ott? ~Tekintetem a kezében lévő süteményre tévedt, amit felemelt.
~ Tudod, hogy gyengém a mini torta! ~Nyögte ki és letette az asztalra majd a tömeg felé fordult. Először furcsán méregetett valakit, aztán felém kapta tekintetét. ~Van kedved táncolni? Jó... mert nekem is! ~Megragadtam a karomat és bevonszolt középre. Eric gyors mozdulattal fogta meg a jobb kezemet és a másik kezét a derekamra helyezte. Nem vagyok jó a lassúzásban… sem másmilyen táncban.
 Folyamatosan keresett valakit, de nem tudtam nyomon követni. Ha rá kérdezek, akkor pedig választ nem ad. Miért van deja vu érzésem?! Ja igen… emlékszem, mikor Párizsban voltunk az elnök partiján... akkor is ugyan így táncoltunk. Szép emlékek maradnak ezek! – Elhessentettem gondolataimat és visszatértem a jelenbe.
~Te látod valahol?~ Kérdezte Eric, de csak a fejemet ráztam, közben pedig válla felett figyeltem, hátha a tömegben kiszúrom Jake arcát. A srác kezét a hátam közepére csúsztatta és óvatosan elkezdett hátrafelé dönteni. Kicsit szétterpesztettem lábamat, hogy ne essek össze, fejemet meg hátrahajtottam, fejjel lefelé szemlélve így a világot.
~Megvan!~ Közölte diadalmasan.
~Látom...~Feleltem, mert előttem is kirajzolódott alakja, bár fordítva volt az én szemszögemből, mégis felismertem rövid, sötét barna hajáról, ami kissé felzselézve állt, arról, ahogy az asztalnak támaszkodva éppen kortyol egyet a pezsgőjéből és éppen a táncparketten lévő embereket kémleli. Eric visszahúzott magához, arcunk pár millimétere volt egymástól. Szaporábban kezdtem venni a levegőt és oldalra fordítottam a fejemet, hogy véletlenül se kelljen a szemébe néznem.
~Mays! Sikerült bejutnom a biztonsági rendszerbe. Megbütyköltem a kamerákat és kiszúrtam egy keresett személyt a második emelet, tizennégyes szobában. Julimart itt tartják fogva! ~Hallottam meg Riley hangját a mikrochipen keresztül. ~De Ashleyék a bombát is megtalálták. A szelőző aknában van, és nem tudnak lemenni. Ki lesz olyan bátooor?~ Húzta el a szó végét, célzásnak szánva költői kérdését. Átforgattam a fejemben a dolgokat és kiterveltem valamit.
~Eric megy a tetőre Jeremyhez hatástalanítani a bombát, én elcsábítom Jake-t, felmegyek vele az emeletre ott pedig Ashleyvel elkapjuk. Utána pedig kiszabadítjuk J-sont. Szép munka volt Riley! ~Fejeztem be és hátat fordítottam Ericnek, aki el is viharzott abban a pillanatban. Mély levegőt vettem és elindultam a kiszemeltemhez, aki jó ízűen kóstolgatta az ételeket. Minden feltűnés nélkül oda álltam mellé, de tekintetét egyből rám szegezte. Élveztem a helyzetet!
~ Jaj de udvariatlan vagyok. Jake Warefull, a házigazda! ~Fordult felém hirtelen.
~Hilary vagyok! ~ Hallottam, ahogy Eric felröhög, amiért ezt a nevet mondtam. Mi olyan vicces ezen? Ez volt az első név, ami eszembe jutott.
~Szép név! ~Jegyezte meg, és kínosan elmosolyodtam.

/Eric/

Mikor felértem a tetőre, egyből megpillantottam Jeremy-t és felé siettem.
~Hét méter mélyen van a bomba. Biztos vagy benne, hogy sikerülni fog? ~Kérdezte miközben rám erősített köteleket.
~Semmiben sem vagyok biztos. ~Feleltem és vállat vontam. A kezembe nyomott egy metszőollót és arrébb álltam. Mély levegőket vettem és leültem a szélére.
~Nyugi haver! Tartani foglak! ~Ez megnyugtató…
~Rendben Eric. Egy percen belül kikapcsolom odalent a dolgokat és neked két perced lesz a feladatod teljesítened. Megjegyzem, meg fogsz sülni! ~Muszáj mindenkinek ijesztgetnie? Most már nem hátrálok meg. Menni fog Eric! Csak nyugalom, semmi gond nem történhet! Enyhén beparáztam.

/Maya/

~Szép név. ~Jegyezte meg, és kínosan elmosolyodtam. ~ Tudod, nagyon hasonlítasz valakire… akit régen szerettem ~Gondolkozott el és arcomat fürkészte. Ne kezdjük az érzelgős jeleneteket, könyörgöm!
~Tényleg? ~Kérdeztem sokat sejtően a srác pedig lehajtotta a fejét. ~Hogy hívták azt a lányt? ~Húztam össze a szemöldökömet kíváncsian, és titkon reménykedtem abban, hogy nem az én nevemet fogja mondani. Jake sosem szeretett engem… csak játék voltam a számára. Egy eldobható kis bábú. Bár egy csók elcsattant köztünk, én sosem akartam tőle többet barátságnál. De neki még azt is sikerült eltaszítania. Vajon azóta tudja már, mi az a szerelem? Hiszen több mint hat év telt el… Csak okosodott egy kicsit!
~Mayanak. ~Felelte könnyedén, és a szája sarkában megbújt egy halovány mosoly. Ezt már tényleg nem hiszem el! Közben hallottam Eric és Jeremy beszélgetését is, aztán a következő percben azon kaptam magamat, egyikük sem mond semmit. Beállt a csend.
Pár másodperccel később Jeremy feltesz egy kérdést: ~Él még?

/Eric/

Hátra akartam fordulni, de Jeremy belökött az aknába és meg sem álltam az aljáig. Lehunytam a szememet és nem nyitottam ki. Nem volt levegőjárás. Kinyitottam és a lapátoktól összesen egy centire lehettem. Kifújtam a levegőt és megláttam a bombát, ami folyamatosan számolt visszafele. Az órámra lestem, ami negyed tízet mutatott.
~Él még? ~ Hallottam meg Jeremy hangját.
~Élek! ~Kiáltottam vissza.~Riley, mit kéne elvágnom? Melyik drótot? ~Kérdeztem, és közelebb húztam magamat a bombához. ~Egy fehér, egy kék és egy fekete van.
~A kéket semmiképp se. A fehéret kéne. Nem! Váj! A feketét. Nem... azt sem. Nem tudom… ~Esett kétségbe. Én vagyok lent a szelőzőben, nem ő! Nekem kéne kétségbeesve lennem!- Saját eszemre hallgatva, úgy döntöttem, hogy a feketét vágom el. Ha nem sikerül meghalok, ha sikerül... akkor az lesz a legnagyobb problémám, hogy ne fulladjak meg itt lent, és hogy minél hamarabb kijussak innen.

/Maya/

Megnyugodtam, hogy Ericnek sikerült hatástalanítani a bombát. De a felől még nem, hogy nem léptem Jake érdekében. Itt az idő…
~Nem vezetnél körbe fent az emeleteken? ~Kérdeztem mosolyogva, és a lift felé mutattam. A srác rábólintott, átölelte a derekamat és hagytam, hogy ő vezessen. Miután megmutatta az első emeleten lévő festményeket, a második szint következett. Megláttam az egyik ajtón a tizennégyes számot, és megálltam előtte.
~Valami gond van? ~Kérdezte összehúzott szemöldökkel. Megráztam a fejemet és megláttam a távolban Ashleyt, jelet adva.
~Nem Hilary-nek hívnak! Én vagyok Maya! Emlékszel még rám? ~Vigyorodtam el, megragadtam a derekamat ölelő karját, és a háta mögé csavartam. Fájdalmasan felszisszent és a könyökömmel leütöttem a tarkóját, minek következtében ájultan a földre borult. Ashley rögtön hozzám sietett, és megbilincselte a kezét. Kinyitottam az ajtót, feloltottam a lámpát és rögtön megláttam J-sont. Oda szaladtam hozzá és leszedtem a ragtapaszt a szájáról. Kioldoztam a kezeit maró kötelet és felsegítettem a székről.
~Minden oké? ~Kérdeztem és válaszképp rábólintott. Megjelent Jeremy az ajtóban és felsóhajtott.
~A kocsiban leszek. ~Felelte Zane a chipen keresztül.
~Eric hol van? ~Tettem fel a kérdést, de csak reménytelenül megcsóválta a fejét. Nem értettem semmit. Mi történt? – Miután feltettem magamban a kérdést, rögtön megszólalt a tűzjelző hangja és a spriccelő víz is a folyósokon. Unottan megforgattam a szemeimet, és tudtam, hogy ez Saade műve.  Igaz, így volt megbeszélve. Fél tízkor indítjuk be az evakuálás miatt. Le a kalappal Eric, nem szúrtad el az akciót, jól cselekedtél!

( Getaway )

/Finnország, Rauma, titkos köztársaság, reggel 08:44 perc/

A bevetés után rögtön visszajöttünk magánképpel Rauma-ba, hogy minél előbb kihallgathassuk Jake-t az ügyről. Az éjszakámat az irodámban töltöttem és körülbelül egy-két órát sikerült a kanapén aludnom. Fárasztó éjszaka volt a tegnapi, ehhez nem fér kétségem. – Az oldalamra feküdtem, mikor kopogtak. Válaszomat meg se várva nyitott be az illető és felém nyújtott egy bögrét.
~Riley csinált neked teát. ~Mosolyogott halványan. Feltoltam magamat ülőhelyzetbe és elvettem tőle. Leült mellém és belekortyoltam a meleg italba.
~Lehet egy kérdésem? ~Fordítottam felé a fejemet és válaszképp rábólintott. ~ Hogy-hogy nem szúrtad el az akciót? ~ Kicsit hülye kérdésként hangzott, de ezen még mindig meg voltam lepődve. Ismerem Ericet, tudom, hogy képes elrontani dolgokat. Lehet ő is megváltozott ebből a szempontból az évek során?
~Az út alatt… elgondolkoztam azokon, amiket mondtál. Későn jutott el az agyamig, hogy felfogjam, a fiam életéről van szó… ~Felelte halkan.
~Sokáig tartott! ~Vállat vontam és kicsit felnevetett. Ismét kopogtak, de most Jeremy lépett be.
~A vőlegényed keres! ~Kuncogta el magát, Eric pedig kitágult pupillákkal nézett vissza rám.
~Vőlegényed van?~ Elhúztam a számat és a kezébe nyomtam a bögrét. ~Vigyázz, mert nagyon harapós ma! ~ Nevetgélt továbbra is magában Jeremy. Unottan megforgattam szemeimet. Megkerestem Dan-t, akit Nicknél meg is találtam.
~Mays! ~Ölelt meg és egy puszit nyomott a homlokomra. ~Hallom minden jól ment. ~Tolt el magától és rábólintottam.
~Minden ment, mint a karikacsapás. ~Feleltem és valamiért kényszerem volt arra, hogy kicsit messzebb álljak tőle. Mi van velem?