19.Fejezet- A tűzzel játszol!

Sziasztok!
Bocsánat kéréssel tartozom. Hiszen csak most tudtam hozni az új részt. Igen, ennyi volt a büntetésem, nem tartott sokáig :'D De ti, ennek csak örültök, igaz? :)
De viszont elszomorodtam, hogy csak két komit kaptam az előző fejihez :( Még nagyon jól tudjátok, a komment határ 4! Most elnéző voltam, szóval itt is a fejezet :)A hibákért előre is bocsi :$
Kellemes Olvasást és sok-sok komit kérek! :)
Üdv: Vanity Destiny

~ Most meg mi van? ~ Tette fel a kérdést Riley, miközben a kis árulót a kanapéra dobtam.
~ Egy percre se téveszd szem elől, ezt az áruló hárpiát. ~ Sziszegtem a fogaim között.
~ Éjszaka még nem voltam hárpia.
~ Nyugi van! ~ Emelte fel a hangját Riley, amire mind ketten csöndben maradtunk. ~ Most nincs idő ezen vitatkozni. És örülnék, ha beavatnátok! ~ Huppant le a kanapéra, és kérdőn nézett hol rám, hol Mayára. De mivel tudtam, Maya úgy sem fog megszólalni, én kezdtem el mesélni.
~ Áruló, semmi más. Azt hiszi, ha oda adja a térképet drágalátos testvérének, azzal engem ment meg. Mert ahhoz kellek én is, hogy megtalálja a kristályt. És szerinte, ott szabad utat kapunk arra, hogy megöljük, mind a kettőjüket. Egyáltalán, hogy jutott eszedbe ez Mays? ~ Szegeztem a kérdést az említettnek, és tekintetét rám emelte.
~ Chris sok mindent mondott, de még mindig nem tudom az igazságot. Hogy jöttél te a képbe? Miért az a vágyad, hogy holtan lásd, és tiéd legyen a kristály? ~ Gondolkozott el ezen. Nagy levegőt vettem, és megpróbáltam egy értelmes mondatot összekaparni, hiszen nem ezekre a kérdésekre számítottam. ~ Ez az Eric, te magad sem tudod a választ… ~ Rázta meg a fejét. Épp meg akartam szólalni, mikor kettőt kopogtak. Rileyra néztem, aki csak vigyorgott a képembe.
- Kit hívtál? – Szegeztem a kérdést értetlenül Rileynak, aki az ajtóhoz sétált, majd szélesre tárta azt. A küszöb másik oldalán, egy nagyon jól ismert személy állt, kit álmomban sem hittem volna, hogy újra láthatom.

Kikerekedett szemekkel meredtem először rá, és ez persze fel is tűnt neki.
~ Mi az Saade? Nem is örülsz nekem? ~ Lépett beljebb, mosolyogva.

~ Kösz a hívást Riley! ~ Ölelte meg, majd közelebb jött hozzám. Elmosolyodtam és megöleltem.
~ Olívia, el se hiszem, hogy újra látlak! ~ Toltam el magamtól, hogy a szemébe nézhessek.
~ Tudtam én, hogy hiányoztam. ~ Kócolta össze a hajam, és Mayára nézett. Tekintete megdermedt és felvont a szemöldökét, majd újra felém fordult, kicsit mérges tekintettel.
~ Ez most komoly Eric? ~ Tette fel nekem a kérdést, és közelebb lépett, amire hátráltam egyet.
~ Megmagyarázom! ~ Emeltem fel mind két kezem, védekezés képen.
~ Azt ajánlom is! ~ Jegyezte meg, majd Maya felé fordult, aki értetlenül nézett mindenkire.
~ Maya Jelina Owen, Christofer Owen kishúga.
~ Várj, te ismered? ~ Szakítottam félbe, és mosolyogva kezdett mesélni.
 ~ Személyesen még nem. Chris sokat mesélt róla. A fiúk körében igen ismert, mert szép és okos lány. Mikor még Chrissel találkozgattam, folyton csak a húgáról beszélt. Büszke volt rá akkoriban, de most már nem igazán az.
~ Te vagy az a lány, akit Chris soha nem akart nekem bemutatni? ~ Ráncolta össze homlokát Mays.
~ Igen én! De mielőtt bármire gondolnál, megjegyzem, nem vagyok Eric újabb ex-barátnője. Kiskorom óta ismerem, és legjobb barátok vagyunk. Nálam rejtőzik Eric nagyon sok titka. Hé, várjunk csak egy percet… - Nézett újra rám. ~ Te Mayával kavarsz, mikor tudod, Chris húga? ~ Ütött egyet a karomba, amire feljajdultam.
~ Ezt most miért kaptam?
~ Azért öcsike, mert nem vagy normális. De ezt majd később megbeszéljük. ~ Erőltetett magára egy vigyort, és leült Maya mellé.
~ Mindig is szerettelek volna megismerni. De Chris soha nem engedett a közeledbe. De Most Eric közelében vagy. ~ Vont vállat.
~ Mi közöd van Chrishez? ~ Maya, Olívia tekintetét fürkészte.
~ Chrissel randiztam párszor, de rájöttünk, nem illünk egymáshoz, de tartjuk a kapcsolatot, mint barát, és sok mindent tudok, amit ti nem. Jaj, jut szembe Eric, Kendra nagyon sokat panaszkodik rád. ~ Csak a szememet forgattam.
~ Panaszkodjon. – Vágtam oda flegmán.
~ Mi volt az a beszélgetés éjszaka?
~ Mi? ~ Hogy Mayának mit fogok erre mondani, fogalmam sincsen. Miért én vagyok mindig a középpontban? Jó kérdés….
~ Hamis térkép mi? Okos, csak nem eléggé. Kendra azt mesélte, hogy őt helyezted előtérbe a szerelmi életedben, miért?
~ Nem beszélhetnénk ezt meg, nyugodtabb körülmények között? ~ Kérdésére, kérdést tettem fel, amire bólintott és elráncigált egy kellemes sétára. Most megint kiönthetem azt, ami a szívemet nyomja jelen pillanatban. Mindig is Olívia volt az, aki meghallgatott, tanácsot adott és együtt érzett velem.

Bár megtévesztő az, hogy Chrissel és Kendrával tartja a kapcsolatot, még sem az. Sosem vert át, és tudom, hogy mellettem van. Ezzel csak nekem segít, és Christ csalja csapdába. Szóval, Riley ezért hívta ide most, mert tudja, hogy gondjaim vannak. A szerelmi életemmel és mindennel együtt.
~ Szóval, Maya Owen mi? ~ Nézett rám mosolyogva, és kérdésére csak rábólintottam. ~ Tudod Eric, látszik rajtad, hogy fülig szerelmes vagy belé, csak van egy bökkenő. Kendra elmesélte azt a bizonyos telefonbeszélgetést, és kiderült, őt helyezted előtérbe. Mégis miért? Meglett volna az esélyed, de nem éltél vele ~ Hitetlenkedett Olívia. ~ Ne mond azt, hogy érzel még valami iránta, mert megverlek. ~ Mutatott fenyegetően az ujjával, és elnevette magát.
~ Ahányszor eltűnik egy kis időre az életemből, valamilyen oknál fogva mindig visszajön.
~ Mond ki
~ Nem. ~ Vágtam rá.
~ Mond ki. ~ Erőltette tovább.
~ Nem mondom ki Olívia. ~ Kis hatásszünetet tartott, majd két perccel később újra megszólalt:
~ Mond ki. ~ Suttogta, és utána felnevetett.
~ Jó, érzek még valamit iránta. Ezt akartad hallani?
~ Nem, azt akartam hallani, hogy már nem érdekel, és magasról letojod, de nagyot csalódtam most benned. – Vágta rá egyből. ~ Már nem tudom, mit csináljak veled Eric, de egyet tudok: Ha akarod Mayát, akkor ne engedd Kendrát közétek állni, és ne őt helyezd előtérbe. Felejtsd el azt a nőszemélyt, hisz annyiszor átvert. ~ Folytatni szerette volna, de a szavába vágtam.
~ Akkor még valamit nem tudsz. ~ Emeltem rá a tekintetemet, de csak meglepődve nézett maga elé. - Megpróbált megölni. És ha Mays nincs, már nem élnék.
~ Ez most komoly? Mit csinált? ~ Hitetlenkedett és megtorpant, majd visszanéztem rá.
~ Leszúrt… - Válaszoltam egyszerűen
~ Ezt nem néztem volna ki belőle. ~ Indult meg újra, majd előkapott a zsebéből egy doboz cigit.
~ Kell egy? – Nyújtotta felém.
~ Nem, nem dohányzom. – Mosolyodtam el.
~ Jobb is. Csak tönkre tesz. ~ Rágyújtott és az üres cigiz dobost eldobta a távolba.
~ Lesz ma egy buli. Elmegyünk? Bár ha elleneznéd, sem érdekelne, mert úgyis elrángatlak. – Húzta pimasz vigyorra a száját. Csak meg ráztam a fejemet és vártam a reakcióját.
~ Úgy már eljössz, ha azt mondom, hogy Kendra és Chris is ott lesz? ~ Hogy mi? Remek, még egy találkozást nem fogom kibírni.
~ Miért lesz ott? ~ Tettem fel a számomra legérdekesebb kérdést. Mit akar Kendra és Chris egy night clubban? Mert biztos vagyok benne, hogy mindent, csak nem bulizni.
~ Kendra csak azért megy, hogy felszedjen pár pasit. De, valójában találkozom, van velük. Át adlak nekik.
~ Hogy mi? ~ Csúszott fel a hangom egy oktávval, és kikerekedett szemekkel meredtem a lányra, aki látszólag élvezte a helyzetet. Na, abból már nem eszik, kizárt dolog.
~ Van egy tervem, de ha nem működsz velem együtt, nem tudok segíteni. Chrisnek te és Maya is kell már. Csak az egyikkőtöket tudom menteni, és az te leszel. Mert tudom, hogy Chris nem bántaná a húgát, téged viszont igen. Végezni akarunk Chrissel nem de? ~ Rábólintottam és folytatta: ~ Csak egy a teendőtök, élvezni a bulit. A többit, bízd rám!
~ Ugye tudod, hogy a tűzzel játszol?
~ Szeretek játszani! – Mosolyodott el, és haza mentünk.

Belépve a lakásba, megfogott a melegség. A hideg levegő után jól is esett.

/Maya Szemszöge/

Oké, ki ez az Olívia, és mit keres itt? Eldönthetné, kinek az oldalán áll, mert én már nem tudom követni. Most Eric is haragszik, remek! Ha nem hiszi el, hogy érte teszem, akkor már semmit nem fog elhinni, amit mondok neki. És ebben most meg is akar akadályozni, de nem fogom hagyni. Oda adom Chrisnek a térképet, ezzel elnyerem a bizalmát. De tudni fogja, hogy Eric nélkül, nem ér semmit. Így ő is kell majd neki. Eric lesz olyan okos, és segít neki, és ha eljön az idő, Chris már a múlt hamva lesz, Kendrával együtt. De ezt hogyan fogom beadni Ericnek, jó kérdés…

Elhessentettem a gondolataimat, és elnyúltam az ágyon. Néztem a plafont. A nagy fehérséget. Mikor kinyílt az ajtó, és belépett rajta Ő. Becsukva maga mögött az ajtót, leült az ágy szélére. Feltoltam magam ülő helyzetbe, és vártam, hogy megszólaljon.
~ Azt szeretném, ha ma este, csak az enyém lennél, és eljönnél velem bulizni. Mit szólsz hozzá? ~ Na, jó, ez furcsa volt. Eddig haragudott rám, most meg elhív, úgy mond „bulizni” mint ha minden rendben lenne? Nem, semmi sincsen rendben, hisz’ miért is lenne?

Összeráncoltam a homlokomat, és csak néztem rá.
~ Hol itt a csapda? ~ Tettem fel a kérdést. Felálltam, amire ő is, és mikor észbe kaptam, már túl közel is volt hozzám. Tekintetemet fürkészte, és várta a válaszomat.
~ Ettől megenyhülsz? ~ Hirtelen ajkait az enyém éreztem. Nem is kellett noszogatni azokat, egyből megnyíltak kutakodó nyelve előtt, és hagytam, hogy nyelvünk érzéki táncot járjon. Megfogta a kezemet, és hátrálni kezdtem, ezzel hátra dőlve az ágyon.
~ Ezt az éjszakát már nem úszod meg! ~ Húzta pimasz vigyorra a száját.

/Eric szemszöge/

Leszálltam róla, és kiviharoztam az ajtón. Becsuktam magam mögött az ajtót.
~ Bevette? – Tette fel a kérdést Olívia és nézett rám Rileyval együtt.
~ Be.