17.Fejezet~ Lelki káosz

Sziasztok!
Ahogy ígértem, még egy fejezet! Kissé zavaros lehet néhányotoknak, de egy-két fejezet után minden tiszta lesz már :) És, választ kaptok dolgokra majd.... Ez az "Echo" kis bevezetője.. Úgy hogy a 18.fejezet címe- ECHO
Két új szereplőnk már van is, oldalt láthatjátok!
Köszönöm a kommenteket, válaszoltam már rájuk :)
Ölel mindenkit, Vanity

„A never ending echo, echo, echo….”

/Maya szemszöge/

~ Maya, nyisd ki a szemedet! ~ Hallottam meg különböző hangokat, melyek arra utasítottak, hogy nyissam ki a szememet. De hiába próbálom, nem megy. A fény sérti a szememet, és képtelen vagyok kinyitni. ~ Maya, kérlek… ~ Hallottam meg egy mély, lágy hangot. Elfordítottam a fejemet, és nehezen, de kinyitottam majd megállapítottam, hogy egy kórházban vagyok. Mit keresek itt? Nem emlékszem semmire sem. Lassan visszafordítottam a fejemet, és hat csillogó szempárral találtam szembe magamat.
~ Anyu, apu? ~ Kérdeztem félénken, amire elmosolyodtak. Az orvos a kezében lévő papírokat kezdte vizslatni a tekintetével, majd rám nézett.
~ Jóbban vagy? ~ Kérdezte, amire bólintottam. De azt még mindig nem tudom, mit keresek itt. Ez érdekel most a legjobban, és hol vannak a többiek? Riley, Zane, Debora és Eric? ~ Remek, még elvégzünk pár vizsgálatot, és ha minden rendben lesz, akkor hazamehetsz! ~ Mosolygott és kiment a szobából. Összeszorítottam a számat, és a szüleimre lestem, akik leültek az ágy melletti székre.
~ Most nem traktálunk a kérdéseinkkel, de egy valamit szeretnénk kérdezni…~ Kezdte anya, és megfogta a kezemet. ~ Szeretnénk, ha visszaköltöznél, amíg rendbe jössz. Szóval, visszaköltözöl hozzánk? ~ Van lehetőségem nemet mondani? Nincs! Ismét bólintottam, és az ablak felé lestem. Felhő nélküli napsütés van odakint. De jó is lenne most kimenni, friss levegőt szívni. Várjunk csak, ha a szüleim itt vannak, azt jelenti, hogy Londonban vagyok. Miért nem emlékszem semmire?
Az ajtó nyitódására lettem figyelmes, és felé kaptam a tekintetemet.  Debora sétált be rajta mosolyogva. A szüleim addig kimentek, és helyükre barátnőm ült le.
~ Szia Mays! Meg se kérdezem, hogy jobban vagy-e, mert biztos vagyok benne hogy igen! Hallom, lassan hazamehetsz! Ez remek hír! Zane és Riley is jól van, ha érdekel. ~ Csendben hallgattam, míg a neveket kezdte sorolni, és reménykedtem, hogy mondja azt a nevet is, amit szeretnék hallani, de nem tette.
~ És Eric? ~ Arcáról eltűnt a vidámság, és megcsóválta a fejét.
~ Ő is jól van, de nincs itt. ~ Felelte halkan.
~ Mi az, hogy nincs itt? ~ Kérdeztem újra, és választ vártam.
~ Elment! ~ Tekintete üres és semmit mondó lett. Azt hiszem, egy új élet vár rám, nélküle…

( The One That Got Away )

/ 1 hónappal később, London/

Bámulok ki a fejemből, miközben az ablakpárkányon ülök. Egy hónap telt el, mióta hazaengedtek a kórházból. Mint kiderült, füstmérgezést kaptam, és egy kis agyrázkódást, de most már minden rendben van. Ennek csak örülni tudok. De amióta hazajöttem, nem találkoztam se Rileyval se Zane-nel. Egyedül Debora-val tartom a kapcsolatot, de azt is csak azért, mert nem lakik messze tőlünk. De még is úgy érzem, mindent elvesztettem. Két személyről azóta sem hallottam, és a családom is tönkre ment. Mindennapivá vált a veszekedés, és legtöbbször tényleg piti dolgok miatt. A szüleim marják egymást, sokszor én is belefolyok a vitákba, amikből rosszul is jövök ki. Van, mikor apa és van, mikor anya megy el itthonról és nincs olyan pillanat, hogy ne csattanna el egy-két pofon valaki arcán. A sok stressz miatt rászoktam a dohányzásra, amit még én is rossz szemmel nézek. Borzalmas vagyok, és az életem is romokban hever. Nem tudom, mit tehetnék, hogy minden rendbe jöjjön. Talán semmit… Túl sok ez nekem!

Felálltam és a laptop elé vetődtem. Egyből arra a honlapra léptem, amire mindegy egyes órában megnézek. Ekkor jött be anya és ült le mellém.
~ Mit nézegetsz annyira? ~ Kérdezte vidámságot színlelve, pedig legbelül tudom, ő is romokban hever.
~ Egy énekes honlapját lesem… ~ Feleltem unottan, és megint eljutott a tudatomig, hogy nem frissült a honlap már legalább egy éve. Hiába nyomogatom az oldal újratöltése gombot, úgy sem történik semmi.
~ Drágám, miért bámulod ennek a fiúnak a honlapját? Amúgy meg kell jegyeznem, nagyon hasonlít arra a fiúra, akivel Párizsban voltál… ~ Nézte meg magának az egyik képet. Megforgattam a szememet, és én is bámulni kezdtem. – Az isten szerelmére, felejtsd már el Mays! Elment, itt hagyott! Verd ki a fejedből! – Szólalt meg az ördögöm. – Mindig van remény! Ígéretet neki, és Eric ezt megtartja. –Most az angyalom. Be fogok dilizni! Anya fogta magát, és kiment én pedig újra rányomtam a gombra. És most kivételesen, tévedtem.

„ Eric stúdióba vonul, elkészíteni harmadik nagylemezét, a Saade.Vol.2-t. Videót forgat és Július elején pedig fellép az Allsang Pa Skansen-en! Több infó később…”

Szóval, Svédországban van és újra Ő a sztár! Albumot készít és videót forgat. Ennél jobb nem is lehetne. Fortyogva csaptam le laptopot, és megszólalt a csengő. Mindig él bennem a remény, hogy egyszer Eric lesz az, de ahányszor ajtót nyitok, mindig csalódás ér. Az ajtó elé ugrottam, és szélesre tártam azt.
~ Szia Maya! Jó újra látni téged… ~ Vigyorgott rám a postás, Scott. Nagyon jó fej srác, de néha nagyon flegma tud lenni. Rámosolyogtam, és vártam, hogy oda adja a leveleket. ~ Itt írd alá. ~ Nyújtotta a papírt, amit aláfirkantottam. ~ A bíróságtól jött leveletek. Remélem, semmi komoly! De most rohanok, na, szia! ~Adta a kezembe, intett és eltűnt a szemem elől. Letaglózva néztem a kezemben lévő borítékot. Bíróság? Körülnéztem, hogy a szüleim nincsenek-e itt, kiléptem és becsuktam magam mögött az ajtót. Gyors mozdulatokkal téptem szét a borítékot, és olvasni kezdtem a levelet. Ahogy olvastam a sorokat, tátva maradt a szám. A szüleim válnak? Ezt nem hiszem el. – Túrtam bele a hajamba, és mélyeket lélegeztem.  Trappolva léptem át az ajtó küszöbjét, anyát és apát kerestem, akiket a konyhában meg is találtam.
~ Ez mit jelentsen? ~ Kérdeztem idegesen, és felmutattam a kezemben lévő levelet. Apa felállt az asztaltól összevont szemöldökkel és kitépte a kezemből a papírt, majd olvasni kezdte.
~ Mi..
~ Ne mondj semmit… ~ Intettem csendre ~ Miért nem mondtátok el nekem, hogy elváltok? Eltitkoltátok előlem! Ez mi jelentsen? ~ Mordultam fel, de egyikük sem felelt. Megráztam a fejemet, és felszaladtam a szobámba. Elraktam a táskámba néhány fontos dolgot, majd leszaladtam a lépcsőn.
~ Te meg hova készülsz? ~ Kérdezte anya, mikor az ajtóhoz értem. A kezem a kilincsre helyeztem, és kinyitottam, majd megfordultam.
~ Elmegyek! ~ Feleltem magabiztosan, és próbáltam visszanyelni könnyeimet.
~ Nem mész sehová! Itthon maradsz! ~ Kiabált velem, de én hevesen tiltakoztam. De soha nem gondoltam volna, hogy a saját anyám kever le nekem egy pofont. Nem foglalkoztam már semmivel, kiléptem az utcára, és kivettem a zsebemből a telefonomat. Pirosló arccal azonnal tárcsáztam Debora-t és megbeszéltem vele, hogy ma nála töltöm az éjszakát. Hol az ígéreted Eric?....