2012. március 31., szombat

20.Fejezet~ Minden szó, csak cseppje a tengernek!

Sziasztok!
Nem ez lett a legjobb fejezetem szerintem, de remélem ti nem így gondoljátok! Az előző fejezetre kapott kommentekre még nem válaszoltam, de amint lesz időm, válaszolok! Köszönöm előre is!:)
A szavazás még mindig megy, úgy hogy..szavazzatok!:P
U.i: Az utolsó zenét érdemes kétszer elindítani :)
Kellemes Olvasást!
Üdv: Vanity



~ Kérlek ne rohanj el!

~ Miért ne? Mi a francért jöttél vissza? ~ Próbáltam nyugodt maradni, de kellőképp nem voltam rá képes.
~ Hogy lássalak… ~ Tekintete üres lett, semmit mondó.
~ Nem érdekel.. ~ Ráztam meg a fejemet és kitéptem a karomat a fogságból és újra megindultam. De elém ugrott, elhárítva az utat.
~ Legalább hallgass meg! ~ Nézett rám kiskutya szemeket meresztve. Egy másodpercre elernyedt minden végtagom, és beletúrtam idegesen a hajamba.
~ Legyen… ~ adtam be a derekamat, és lecsaptam a kezemet magam mellé, de előbb ördögien elmosolyodtam, amit ő is észrevett. ~ De ígérj meg nekem valamit… ~ Kezdtem bele, és drámaian hatásszünetet tartottam.
~ Mi lenne az? ~Nézett rám kíváncsian és összehúzta a szemöldökét.



~ Miután itt végeztél, azt akarom, hogy eltűnj az életemből, és többet ne lássalak… Menj haza! ~ Komolyodtam el és fájó szívvel figyeltem, ahogy arca megmerevedik, és nem bír megszólalni.
~ Hogy mondtad? ~ Kérdezett vissza halkan, és összeszűkítette a szemeit. ~ Nem kérhetsz tőlem ilyet Mays! Ne csináld ezt velem… ~ Lépett hozzám közelebb, de azon nyomban meghátráltam, hogy meglegyen a kellő távolság.
~ Elmondod végre mit akarsz, vagy utamra mehetek? Mert tudod, semmi kedvem téged hallgatni!
~ Igen, de ne itt! Mondjuk kocsikázás közben? ~ Mutatott egy fehér Opelre, és összeszorított szájjal nézett rám. Egy nagyot sóhajtottam és elindultam a kocsi felé, Eric pedig követte példámat. Miután beszálltam megszólalt a telefonom, és mikor megláttam a nevet a kijelzőn egyből kinyomtam a hívást. Nem voltam hajlandó anyám ostobaságait hallgatni, pláne ha az hosszú percekre húzódik. És amúgy is csak kioktatna, arra meg végképp nem vagyok kíváncsi. – Visszadobtam a telefont a táskámba, és érdeklődve néztem, ahogy Eric elindítja a járművet, és elindít. Hogy hova visz, fogalmam sincsen.

Körülbelül negyed óra telt el, és csak azt látom, hogy fák suhannak el a szemem előtt. Nem szóltunk egymáshoz, ő az utat figyeli, én meg kifele bámulok az ablakon. Ezért rángatott el? Azt mondta, hogy megmagyaráz mindent, ehelyett még egymáshoz se szólunk.
~ Állj félre, kérlek! ~ Néztem rá, és nem értette, miért kérem ezt most tőle. De nem kérdezett vissza, félre állt, és leállította a motort. Kiszálltam és átsétáltam az ő oldalára. Kinyitotta az ajtót, de nem szállt ki. Kivettem a cigaretta dobozból egy szálat és meggyújtottam. Muszáj lesz leszoknom róla, mert ezzel is tönkreteszem magamat. Csak árt az egészségnek.
~ Mióta dohányzol? ~ Nézte először a műszerfalat majd rám vezette tekintetét.
~ Mikor hazaengedtek a kórházból, azt hittem minden jobb lesz! Visszaköltöztem a szüleimhez és pár napig minden rendben volt. De, aztán elkezdődtek a veszekedések! És a legviccesebb, hogy mindig valami ostobaság miatt. Elcsattant egy-két pofon, sírás tört ki és valaki mindig elment otthonról. Lelkileg nem bírtam ezeket, és akkor szoktam rá. Fájt minden, és még most is fáj! A családom tönkrement, és én is. ~ az utolsó szavakat már halkan ejtettem ki a számon, és lehajtottam a fejemet. ~ Te is itt hagytál, akkor, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád. Miért Eric? ~ Vontam kérdőre, majd kiszállt a kocsiból, becsapta az ajtót és neki dőlt karba font kézzel.
~ Akkor most én mesélek… Ott voltam végig veled a kórházban! Az egyik nap telefont kaptam a Párizsi lakosammal kapcsolatban, mert nem fizettem egy ideje. Így megkerestem a szüleidet és behívtam őket a kórházba. Akkor mentem vissza Párizsba és lerendeztem a dolgokat! Eladtam a lakást és visszaköltöztem Stockholmba. Ez sokáig tartott sajnos, így nem mertem visszajönni hozzád. Ezért összeszedtem a Team Saade-t, hogy újra popsztár lehessek! Ez sikerült is, és most azért jöttem Londonba, hogy felvegyek egy dalt, és hogy egy rádiós interjún részt vegyek. És semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy újra láthassalak. Mert hiányoztál Mays! ~ Lökte el magát a kocsitól és elém lépett. ~ Tudom, hogy haragszol rám, hogy nem voltam melletted akkor, mikor a legnagyobb szükséged lett volna rám, de kérlek Mays, bocsáss meg… ~ Nézett mélyen a szemembe. Nem, nem fogom megbocsátani, mert így néz rám! Nincs több esély!
~ Nem Eric! Nem bocsátok meg! Szenvedtem eleget, és te is csak egy újabb probléma lennél az életemben! És amúgy is visszamész svédbe, én meg itt maradok. Nem lehet… ~ Csóváltam meg a fejemet, és a szívem összeszorult. A torkomat megint a sírás marta, de nem gyengülhettem el. Előttem nem!
~ Gyere velem! ~ Csillant fel a szeme, mint ha ez megoldás lenne mindenre. Még semmire sem megoldás az, ha vele megyek. Miért mennék? Nincs egymáshoz már közünk, akkor miért kér tőlem ilyeneket? Én ezt le szeretném zárni és nem folytatni valami mással. Meg van hibbanva ez a fiú!
~ Tessék? ~ Csúszott fel a hangom egy oktávval feljebb. ~ Nem Eric! Én ezt le szeretném zárni, hogy vége legyen! Hidd el, mindkettőnknek így lesz a legjobb. ~ Húztam végig a földön a cigi csikket és eldobtam messzire.
~ Kötve hiszem… ~ Morogta az orra alatt és megrázta a fejét. ~És most adhatod a pofont! ~ Csukta be a szemét, én pedig értetlenül néztem, de amit kér, azt megkapja. Megkapta a pofonját.
~ Ez… nagyon fájt.. .~ simított végig az arcán, ahol előbb megkapta a kért pofonját.
~ Te kérted! ~ Vontam meg a vállamat és visszaültem a kocsiba. Eric még egy percig állt egyhelyben az arcát fogva, majd ő is beszállt a volán mögé. Rátévedt a tekintetem, és elmosolyodtam rajta.
~ Most min mosolyogsz? ~ Kérdezte durcásan, miközben beindította a motort és gázt adott neki.
~ Piroslik az arcod. ~ Mosolyogtam továbbra is, de ő sem bírta ki, hogy ne másszon egy kósza mosoly az ajkára. Innentől megint nem szóltunk egymáshoz, és egyenesen hazavitt, egy kis segítséggel. Nem ismeri Londont, és ez teljesen érthető.

Kiszálltam a kocsiból és mellé sétáltam. A cipőjét pásztázta a tekintetével, és látszott rajta, hogy el van kanászodva.
~ Nekem is rossz hidd el…~ Simítottam végig a hátán, és rám emelte csoki barna íriszét. ~ De egy idő után jobb lesz. Enyhül minden! ~ Mosolyogtam rá, és hozzábújtam. Talán ez az utolsó, hogy hozzábújhatok, és érezhetem teste melegét, és illatát. De így lesz a legjobb, mert így kell lennie.
~ Vigyázz magadra kérlek! ~ Puszilta meg a fejem búbját, és elváltunk egymástól. Válaszként csak rábólintottam és egy halk „szia” után elindultam a ház felé.
~Mays! ~ Szólt utánam és visszafordultam. ~ Egy nap még valaki megköszöni neked, hogy elengedtél!
~ Én meg csak azt mondom majd neki, hogy szívesen! ~ Vágtam rá a válaszomat ás újra megindultam. Az ajtó előtt megtorpantam és egy mély levegőt vettem. Kinyitottam és beléptem a lakásba. Komor arckifejezéssel lépkedtem a lépcsőn felfele mikor a nevemet mondta valaki…

~ Maya! ~ Fordultam meg és egy vidám arccal találkoztam. Látogatatása teljesen meglepett, így kicsit boldogabban szaladtam le azon a pár lépcsőfokon és ugrottam vendégem nyakába.
~ Jézusom, Ben bácsi! Annyira örülök, hogy látlak! ~ Öleltem körül szorosan a nyakát.
~ Én is örülök, de meg fogok fulladni Mays! ~ Bökte meg a hátamat.
~ Jaj, ne haragudj! ~ Húzódtam el, és kínosan rámosolyogtam. Észre se vettem, hogy a kezében egy csokor virág van, amit éppen felém nyújt. Magamra mutattam, és egyértelműen bólintott. Elvettem tőle és egy puszit nyomtam az arcára. ~ És hogy-hogy meglátogattál minket? ~ Utam a konyhába vezetett, hogy vázát keressek a csokornak, és Ben is követett.
~ Most Londonban dedikáltam a könyvemet! Gondoltam meglátogatómat, a kedvenc unokahúgomat! ~ Kacsintott rám és az egyik szekrényben találtam is vázát. Öntöttem bele egy kis vizet és a csokrot belehelyeztem, majd leraktam az asztalra.
~ Nem tudod, hol vannak a szüleim? ~ Kérdeztem fintorogva, mint ha annyira érdekelne, hogy hol vannak. Mert őszintén szólva, egyáltalán nem érdekel. Ben bácsi utánozva a fintoromat megrázta a fejét. Összeráncoltam a homlokomat, és oldalra döntöttem a fejemet. De nagybátyám is ugyan ezt csinálta.
~ Na, ne utánozz! ~ Bokszoltam a karjába.
~ Na, ne utánozz! ~ Vékonyította el a hangját. Egyszerre nevettük el magunkat, és hirtelen elkomorodtam, mert eszembe jutottak Eric szavai: „Egy nap még valaki megköszöni neked, hogy elengedtél!” Lehet, még is rosszul döntöttem? Lehet, még egy esély megváltoztatna mindent? Mindig megadatik egy újabb esély, csak élni kellene vele…! Ha kapnék egy jelet, akkor elhinném, hogy mindig van remény, és lehet változtatni. – Mielőtt belemélyültem volna a gondolataimba, és Ben rákérdezett volna a hirtelen jött szomorúságomra, megcsörrent a telefonom. Gyors mozdulattal vettem ki a zsebemből, és mikor megláttam a képernyőn szereplő nevet, elgondolkoztam. Ez lenne az a jel?...

7 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Nagyon nem szeretem, amikor valaki azt írja, hogy "nem ez lett a legjobb fejezetem", holott téved. Igaz, hogy nem éppen egy krimi regény közepében jártunk, de így is jó lett, sőt!
    Miért nem tud megbocsátani neki? Oké, megértem, de akkor is! Összeillenek, erre egy ölelés után otthagyta. Pfúú.. nem is tudom.. ki hívta fel? Vajon Eric? De azonnal csörgette volna?
    És Ben bácsi? Fontos szerepe lesz a történetben? Eric vagy Maya pártját fogja-e majd??
    Már nagyon várom ezekre a kérdésekre a választ, és a következő fejezetet is! :)
    Csókollak, és siess! <3
    Sziszaa

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    Akkorát nevettem mikor Eric megkapta a pofonját :D El tudom képzelni mennyire édes fejet vághatott! De megérdemeltem amiért megszegte a szavát.. viszont az a mondat :O Hogy egyszer valaki hálás lesz amiért Mays elengedte.. na ott leesett az állam :O Egy ölelés és vége lenne? Na azt kötve hiszem! Szerintem nem Eric hívta az túl egyértelmű lenne.. de lehet tévedek de én úgy érzem hogy nem Ő lesz a telefonáló, hanem inkább valaki akinek köze van hozz mint mondjuk Riley..
    Ben bácsi? Már most imádom..:D Őt tök úgy képzelném el hogy valahogy mit tudom én hogy hogyan de megismeri Ericet és kerítőként pont Maysot képzeli mellé aztán a nagy "találkozásnál" a "kerítőnő" pofára esik XD :D Na jó nem fantáziálgatok azt meghagyom Neked! :D nagyon jó rész lett :D Nekem tényleg tetszett! :D
    Várom a folytatást ;)
    Puszii Roxiii

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Csatlakozom Sziszaahoz soha többé ne merj írni olyat hogy "Nem ez lett a legjobb fejezet".!! Mi az hogy nem jó? Remek lett sőt iszonyat jó kedvenc részem bár Ericet sajnálom kicsit:// és a kedvenc részem "~Mays! ~ Szólt utánam és visszafordultam. ~ Egy nap még valaki megköszöni neked, hogy elengedtél!
    ~ Én meg csak azt mondom majd neki, hogy szívesen!"- nem tudom miért ez de nagyon megfogott ez a pár mondat:D Annyira kiváncsi vagyok hogy ki hívhatta remélem Eric:DD:))Bár kétlem:/
    De azért várom nagyon a következő rész!! Még egyszer szuper lett:)
    Csóók és siess a kövivel!

    VálaszTörlés
  4. Szia!!
    Most nem tudok sokat írni, mert rohanok.
    Végre megkapta a pofonját!!! :DD Köszönöm!! És akkor most jöhet az a rész hogy mindenki happy és nincs semmi gond!! (bár azért annak értelme se lenne, mert akkor nem is lenne semmi izgi a sztoriban!! :D)
    Ki hívta Mayst?!! És mire célzott Eric azzal, hogy: "Egy nap még valaki megköszöni neked, hogy elengedtél!" ?!! Ezt nagyon nem vágtam!
    Ja és csatlakoznék az előttem szólókhoz, miszerint kevesebbet vagy inkább egyáltalán nem szeretnénk hallani, hogy rossz lett a fejezet, mert igenis JÓ LETT!!! Hozd a kövit gyorsan és legalább addig se kell a tételeket bújnom (ami mondjuk rám férne már, de nem baj!!) ;)
    Puszi: Viki <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Upsz. lehagytam az Úristent! :D De most nem is kellett. Nem véletlenül nem jutott eszembe!! ;)

      Törlés
  5. Szia Vanity!

    Huh, láttam még nem írtam, pedig akartam, meg azt is láttam, hogy ma hozod a frisset, úgyhogy remélem még az előtt tudok írni. :)
    A fejezet... imádtam! :D
    Bár sejtettem, hogy Maya nem fog Eric nyakába ugrani, - és valljuk be nem is lett volna miért - azért örülök, hogy ilyen fejezet lett, mert így most fogalmam sincs, hogy hogyan fogod megoldani. :)
    Jó volt, hogy Maya normálisan beszélt Ericel a cigizésről és a bajokról, reméltem, hogy megnyílik és majd lesz valami, de nem.
    Na, mindegy, kííííváncsian várok, mert bár olvastam az előzetest, elképzelésem sincs hogyan mented meg a helyzetet. :D
    Éééééééljen Vanity! :D
    Csókollak :))))

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok! Köszönöm a kommentjeiteket :) Íme a válaszom:

    @sziszaa Szia! :) Rendben,rendben..többet nem mondom! :$ Sajnos igen, egy ölelés után, de mi mást tehetne? Azt, hamarosan megtudjátok! Annyit elárulok, hogy egy Párizsi barát ;) És ezzel már szinte mindent elárultam :D
    Ben bácsinak sok szerepe lesz még a történetben, de pozitív értelemben! Kinek a pártját? Ezt, még jó magam sem tudom... Ezt nem találtam ki :D A következő fejezetet már olvashatod is ;)
    Ölel, Vanity

    @roxxi Szia! Na, én azért nem nevettem rajta, mert sajnáltam :$ De így visszaolvasva, tényleg kicsit vicces :D Jól érzed, mert nem Eric volt az.Jajaj, erre a tippre nem mondok semmit : D Nem, Ben nem fog kerítőt játszani..de még bármi megtörténhet.. ! :D Nem, te is fantáziálhatsz, csak nyugodtan..Hiszen ezt ti képzelitek el...! :) Örülök hogy elnyerte a tetszésedet!
    Ölel, Vanity

    @stellamalone Szia! Rendben nem írok többet ilyet! Szerintem az csak jó, ha megmaradt benned ez a rész! Nem, sajnos nem Eric hívta :\ Köszönöm :)
    Ölel, Vanity

    @viki Szia! Nagyon szívesen, de nem örömmel írtam meg.. és csak azért kedveztem, mert az utána lévő fejezetben nem az lesz, amit ti elvártok :P
    Azért nem minden happy, nemde?:D Egy ismerős hívta Mayst ;) Eric mire célzott? Hát, sokan oda vannak érte, és most szingli. Bejöhet egy másik lány a képbe, akit a barátnőjeként fog majd megismerni Svédország. És az csak bolondnak fogja nézni Mayst, hogy ezt a jó pasit elengedte. Így érted?:))
    Oké, ígérem, többet nem írok ezt! És köszönöm a véleményedet! :) Remélem választ kaptál a kérdéseidre! Már olvashatod a következő fejezetet!
    Éss, naa:( :DD
    Ölel, Vanity

    @ninalaw Szia! Haha, sikerült előbb írnod! :) Imádtad? Áh, köszönöm! Megfogom oldani, ne aggódj ezen..bár most kicsit összekevertem a dolgokat, de minden oké lesz :D Hát, ha már Eric ott volt, és csak pár órája volt, akkor az értelmes megoldás az, hogy normálisan beszélgetnek! A 21.fejezetet már olvashatod, és mindig várom a véleményedet! :)
    Köszönöm hogy írtál <33
    Ölel, Vanity

    VálaszTörlés