Nagyon szépen köszönöm azt, hogy ilyen sokan részt vetettek a játékban! :) De el kell mondjam, sokat küszködtem a mondataitokkal és szerintem borzalmas lett a fejezet, de ennél jobb most nem tellett tőlem :\ A jó hír, hogy ilyen hosszú fejezetet még életemben nem írtam! És bocsánat a hibákért! A 24.fejezetre kapott kommentekre már természetesen válaszoltam! És..imádlak titeket <33Ja...és lassan olvassatok ;)
ölel mindenkit, Vanity
Allsang Pa Skansen (II.rész)- Timeless
( On The Floor )
Mindenhonnan különböző hangokat hallok, melyeknek nem ismerem fel a tulajdonosukat. Aztán hirtelen megszűnik minden zaj, elcsendesül. Fehérség vesz körbe, eláraszt, és csak állok egy helyben. Bármerre is nézek, sehol semmi. Megrémülök és futok a nagy fehérségbe, ami nem ér véget soha sem. Csak akkor, ha felébredek ebből a rémálomból, és talán mindent másképp is csinálhatok. De nem tudok, magába szippant az egész. De ha meg sem próbálom…
~ Nyugodj már meg! Mindjárt fel fog kelni! ~ Szólalt fel egy kissé feszült férfihang. Közben valaki az arcomat cirógatta, és megcsapta az orromat a kellemes eper illat.
~ Nem nyugszom még nem kelt fel! ~ Ezt a hangot már nagyon jól ismerem, és… most megint álmodom?- Egy jéghideg törülköző nehezedett a homlokomra, ami elég kellemetlenné vált.
~ De hideg… ~ Nyöszörögtem, és lassan kinyitottam a szememet.
~ Eric.. Eric.. ~ Ismételgette a nevemet, és az arca alakja teljesen kirajzolódott. Hirtelen boldogság és meglepettség járta át egész lényemet. De valahol zavaradott lettem, mert nem tudom, hogy mi történt. Megtörtént a beszélgetésünk? Debora-val veszekedtem?
~ Mays… ~ Suttogtam és egy nagyot nyeltem. Felém hajolt és homlokát az enyémnek döntötte, majd lehunyta a szemét.~ Mi történt? ~ Tettem fel a kérdést, ami legjobban foglalkoztatott. Ekkor megjelent Tom és aggódó tekintettel mért végig.
~ Jól vagy Eric? ~ Guggolt le mellém.
~ Igen, csak fáj a fejem… Nos? ~ Fordultam Mays felé.
~ A próba elején elájultál. ~ Szóval, akkor nem történt meg a beszélgetés és se semmi. Csak egy álom volt. Egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat és lassan felültem.
~ Nekem most el kell mennem egy fél órára. Itt hagyhatlak egyedül? ~ Kérdezte Tom komoly hangnemben és arckifejezéssel.
~ Nem vagyok ötéves! ~ Förmedtem rá, és végig húztam a kezemet az arcomon.
~ Majd vigyázok rá, menj nyugodtan Tom! ~ Válaszolta Maya és a menedzser rábólintott majd eltűnt a szemünk elől.
~ Öhm..Eric.. ~ Kezdte zavartan a lány, és felé fordultam teljes testtel. ~ beszélnünk kell! ~ Jelentette ki, és hirtelen magabiztossá vált. Miért van deja vu érzésem? Nem.. Tudom, hogy álmodom, ez nem történhet meg!
~ Hallgatlak! ~ Erőltettem magamra egy kis nyugodtságot, és próbáltam ésszerűen gondolkozni. Meg elkerülni a deja vu érzést, hogy ne történjen meg ugyan az. Nem hátrálok meg!
~ Tartozom egy bocsánatkéréssel! Tudod, az ember sok akkor jön rá arra, hogy hibázott, mikor már késő.
~ Nem Mays, sosincs késő… Meg amúgy is, tanulunk a hibákból!~ Mondtam neki ellent, és halványan elmosolyodott majd folytatta.
~ És mielőtt elmondanám a kis történetet, ígérj meg nekem valamit! ~ Rábólintottam. ~ Ne öld meg J-sont. ~ Szemeim elkerekedtek és nem értettem, hogy mire céloz. De végül megígértem neki…~ Szóval, a haverod felvette velem a kapcsolatot, pont akkor, mikor idejöttem Svédországba. Belenyúlt a telefonodba és megtalálta a telefonszámomat, aminek hasznát is vette! Elmesélt néhány dolgot, amit jobbnak látott, ha tudok róla. Folytonos bulik, elhanyagoltad a csapatodat és összeomlottál a szó szoros értelemben. Ezeket nem tudom mire vélni. Elhiszem, hogy megviseltek a történtek, de… ~ Kereste a megfelelő szavakat, de nem találta. Oldalra döntötte a fejét és az arcomat kezdte fürkészni. ~ De... ~ Kúszott közelebb hozzám és megfogta a kezemet, amire felkaptam a tekintetemet. ~ öntsünk tiszta vizet a pohárba! ~ Mosolyogva nézett rám, és összeráncoltam a szemöldökömet.
~ Lehetne azt Mays, hogy ezt később beszéljük meg? Ma este úgy is elmegyünk a srácokkal vacsorázni. Jöhetnél te is, és akkor megbeszélhetnénk mindent. ~ Vetettem fel az ötletet, amire mosolyogva rábólintott és gyorsan témát váltott.
~ Amúgy, mikor ettél utoljára? ~ Tette fel furcsán a kérdést, és én sem értettem, hogy hogyan jött ez most ide? És hirtelen elkapott a szédelgés is. Nem kéne, hogy megint elájuljak.
~ Tegnap olyan egy óra körül… ~ Rendben, szóval ezért történt minden.
~ Nem vagy éhes? Kérsz valamit? ~ Mutatott hátra a büfé felé, ahol senki sem volt jelenleg. Biccentettem a fejemmel válaszképp.
~Sajtos meleg szendvics, kell-kell! ~ Csillant fel a szemem és nem kicsit váltam éhessé. Mays a reakciómra elnevette magát és kézen ragadott. Elmentünk a büféhez, és kedves gesztus volt tőle, hogy vett nekem egy szendvicset. Tudtam volna venni magam is.
Miután megettem, sokkal jobban éreztem magam, és közben jót viccelődtünk is. Mint ha minden gondunkat elfelejtettük volna és felszabadultabbá váltunk mindketten. Élveztük egymás társaságát és ez így volt jó. De sajnos hívott a kötelesség, és visszamentem a táncosaimhoz, majd miután mindenki végig kérdezte, hogy jól vagyok-e, folytattuk a próbát. Eközben Tom is visszaért, és váltott pár szót egy szervezővel - mint kiderült- néhány dolog az álmommal megegyező lett, mert fél hétkor lépünk színpadra. Elgondolkoztam azon, hogy Debora most haragszik-e rám a reggeli miatt vagy sem? Hiszen nem kicsit voltam vele bunkó, és most valamiért lelkiismeret furdalásom lett tőle.
Mikor úgy láttuk, hogy tökéletes minden, lementem és egyenesen Deborahoz siettem aki Rileyval csevegett a színpad előtt.
~ Jó volt a próba! Fantasztikus voltál, csak tudnánk mi történt veled hirtelen... ~ Kuncogott fel Riley, mint ha nem tudná mi az oka- vagy inkább ki-.
~ Köszi! Debora, lehet egy kérdésem? ~ Fordultam az említett felé, aki rábólintott. ~ Haragszol? ~ Kérdeztem és elhúztam a szájam szélét szégyenkezve. Először a talajt bámulta, majd egy mosolyt erőltetett ajkaira és megrázta a fejét. ~ Ne haragudj! ~ Nyögtem ki nagy nehezen.
~ Várjunk! ~ Kiáltott fel hirtelen, amire összerezzentem. ~ Eric Saade bocsánatot kért tőlem? ~ Kérdezte hihetetlenül és elgondolkozott. Megforgattam a szememet és a homlokomra csaptam.
~ Ne szokj hozzá! ~ Tettem hozzá vigyorogva és Tom szólt, hogy Linda-a stylistom- meghozta a ruhákat. Hátra siettem a többiekkel az öltözőkhöz, és a fellépő ruhák az asztalokra kiterítve vártak ránk. Megálltam az enyém előtt, és csak bámultam rá.
~Szeretnéd megfogni őket vagy megelégedsz a látvánnyal? Nyomás, öltsd magadra! ~ Veregetett hátba Linda nevetve. Fogtam a ruhadarabokat, elmentem az öltőzömbe, és felpróbáltam. Be kell vallanom, hogy nagyon tetszett, meg voltam vele elégedve! Már csak a kalap és a napszemüveg hiányzott! De a probléma könnyen megoldódott, mert a kocsimban volt mindkettő. Visszamentem Lindahoz aki éppen Edin ruháját igazgatta. Igen, neki mindig vannak gondjai a fellépő ruhákkal, és szegény lánynak már elege van a táncosból. Mondta Matt –az egyik itteni szervező-, hogy most már ne nagyon mászkáljunk el, ugyan is hamarosan kezdés. Nem kicsit lepődtem, hiszen olyan gyorsan elrepült az idő. Ezért megkértem Thomast, hogy hozza el nekem a cuccaimat a kocsiból, és perceken belül meg is járta. Beálltam a tükör elé, és szokásomhoz híven percekig állítgattam a hajamat és a napszemüveget is. Mit csináljak, ha egyszer nem úgy áll, ahogyan azt én szeretném?!
~ Szia cica, van gazdád? ~ Lépett mellém Mays fülig érő vigyorral az arcán, és nekitámaszkodott a kis bútornak, amin mikrofonok és egyéb dolgok hevertek.
~ Valakinek nagyon jó kedve van… ~ Jegyeztem meg, és még mindig a kalappal szórakoztam. Egy pillantást vetettem a lányra, és egyszerűen elámultam. Gyönyörűen nézett ki ebben a koktél ruhában.
~ Csak kicsit jó hangulatom van! ~ Pirult el, és nézte, ahogy páwáskodok a tükör előtt. És néha-néha fel is kuncogott. Marha vicces, tényleg…! ~ Várj, segítek! ~Neki sikerült úgy megcsinálnia, ahogy azt én szeretettem volna. Mi lenne velem nélküle?! – Ez most költői kérdés volt!
~ Köszönöm! ~ Mosolyogtam rá hálásan és a mellettem elsuhanó embereket kezdtem követni a tekintetemmel. Nagy levegőket vettem, ugyan is nem kicsit dolgozott bennem az adrenalin. Kiváló formában vagyok most, és ez jó lenne, ha meg is maradna.
~ Eric, öt perc és kezdés! ~ Jött oda hozzám Daniel, aki a mikrofonomat igazgatta.
~ Sok sikert Popular! ~ Kacsintott rám Maya és elsétált. Furcsa, soha nem hívott még így! A táncosaim eközben lazítgattak.
~ Minden rendben van?~ Helyezte a kezét a vállamra Tom, és kérdő tekintettel meredt rám.
~ Jól vagyok Tom, ne aggódj! ~ Küldtem felé egy bíztató mosolyt, bólintott és lement a közönséghez. Nincs más hátra… mint Show Time!
Nagyon örültem neki, hogy a Populart minden hiba nélkül sikerült megcsinálnunk! Nem csúszott a hang, a táncosok és én sem rontottam el koreográfiát. Miután a dal lement, felkonferáltam J-sont és a Hearts In The Airrel is felléptünk. Élveztem a visszatérést, és egyszerűen fantasztikus érzés. A közönség is nagyszerű! Végig velem énekeltek és még táncoltak is. Teljesen hihetetlen számomra!
Miután vége lett a dalnak, a táncosaim lementek a színpadról, és megjelent a műsorvezető. Megértettem, hogy Maya miért nem lehet műsorvezető, ugyan is ő nem tud svédül, és mint kiderült, Mike tud. Nagyon is jól beszéli a nyelvet. Kérdezett néhány dolgot tőlem is és J-sontól is.
~ Hallottunk pletykákat, miszerint megkezdted a munkálatokat a harmadik nagylemezed kapcsán. Igaz ez? ~ Fordult felém és a számhoz emeltem a másik mikrofont.
~ Igen, elkezdtem rajta dolgozni! Két dalt már fel is vettünk, de többet nem árulok el! ~ Mosolyogtam csábosan a kamerába és újra Mike-ra néztem.
~ Remek, akkor most a rajongóid biztos örülnek neki! Tervezel majd Európai turnét vagy egyelőre még csak Svédországon belül fogsz mozogni? ~ Pillantott a papírjára és kíváncsian lesett ránk.
~ Persze, tervemben van, hiszen minden erőmön azon vagyok, hogy terjesszem a zenémet Európában! Ez minden álmom most! ~ Feleltem és elnevette magát.
~ Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre! Nos, van egy kis meglepetésem számodra! A kis asszisztensemmel fogadtam valamiben, és sajnos elvesztette! A feladat az volt, hogy az alkarjára kellett írnia azt, amit én szabtam meg neki! És szeretném, ha aláírnád neki! Lehetséges? ~ Próbálta visszafojtania a nevetését, és válaszképp rábólintottam. Feljött a színpadra Maya és a kezét a háta mögé dugta. Mike mellé sétált és a fiú átkarolta. ~A kezére írta, hogy Imádom Eric Saade-t! ~ Kiabálta el magát Mike és hitetlenkedve elnevettem magamat. Maya elém lépett és megmutatta a feliratot. Ez egy elég vicces helyzet, azt kell mondjam! Felém nyújtotta a filctollat, amit elvettem tőle és aláírtam. Még váltottunk pár szót, és Mike oda adott egy svéd dalszöveges füzetet. Ilyenkor lemegyek a közönséghez és együtt éneklünk. A gyerekek olyan édesek, mikor oda szaladnak hozzám és megölelnek. Meg persze elárasztanak ajándékkal, de úgy érzem, ezekre semmi szükség. Nem kellenek nekem holmi plüss állatok és ilyenek! Csak szeressék a zenémet, kedveljenek! De azért azt nem mondom, hogy nem esik jól! Egyszerűen imádom a rajongóimat és ehhez semmi kétség sem fér! Remélem, ha elkészül az albumom, tetszeni fog nekik és eljönnek majd a koncertjeimre!
A svéd dal eléneklése után utam az öltőzömhöz vezetett, de egy lányba ütköztem, aki kitágult pupillákkal meredt rám.~ Eric Saade? ~ Tért hirtelen észre, és összevonta a szemöldökét.
~ Alex Saidac? ~ Felcsillant bennem a felismerés jele. Tehetséges lány, és ha jól tudom, egy hét múlva mutatják be az új videoklipjét is. Én személy szerint nagyon várom már!
~ Örülök, hogy végre találkoztunk! Mi járatban mostanában? Hallom, volt egy kis baleseted a próbán… ~ Gondolkozott el.
~ Igen, de most már minden rendben van! És igazából semmi különös. Ne haragudj, de most rohanok! De remélem, összefutunk még! ~ Kacsintottam rá és egy „Szia” után ott hagytam és tovább mentem, de most Maya kapott el egy pillanatra.
~ Eric, nem tudod, hol van Debora? ~ Kérdezte lihegve, és elfintorodtam. Furcsa, mert Edin, a táncosom is eltűnt. Megráztam a fejemet és a táncos öltőzője felé mentem. Volt sejtelmem arról, hogy hova tűntek mindketten. Bekopogtam az ajtón, ami hirtelen nyílt is.
~ Mi az? ~ Kérdezte és ártatlanul járatta a tekintetét Maya és köztem.
~ Edin, mitől lett rózsaszín a szemöldököd? ~ Szorítottam össze a számat, hogy ne nevessem el magam. Ekkor Debora kúszott a fiú mellé kissé kócos hajjal és felduzzadt ajkakkal. Ezek egymásnak estek az öltőzőben! De hát Debora-nak barátja van, mit művel? Hirtelen tátva maradt a szám, megragadtam Maya karját és elkezdtem magammal ráncigálni az öltözőmbe. Mikor átléptem a küszöböt bezártam magam mögött az ajtót.
~ Ez… felfoghatatlan! ~ Vigyorodott el és keresztbe fonta a kezét a mellkasán. ~ De, minek hoztál most amúgy ide? ~ Szűkítette össze a szemeit, és kérdő pillantásokat küldött felém.
~ Most átöltözök, haza megyek letusolni és utána az étterembe! ~ Válaszoltam mintha tök természetesen lenne ez a sűrű program beosztás. Elővettem a táskámat és kivettem belőle a ruháimat. Levettem a kabátomat és elkezdtem lassan kigombolni az ingemet, amire a lány nagyot nyelt és megfordult.
~ Amúgy, Debora rúzsától lett rózsaszín Edin szemöldöke! ~ Kuncogott fel. ~ És örülnék, ha gyorsabban öltöznél! ~ Jegyezte meg gúnyos hangnemben, és mivel nem volt más lehetőségem, gyorsan átöltöztem. Ezek után gyorsan megkerestem Thomast, és lerendeztem vele a dolgokat. Megbeszéltünk pár dolgot és utána utamra engedett.
~ Mindjárt jövök, csak telefonálok. ~ Mondta és félrevonult. Körülbelül egy percet beszélgethetett és egy férfi jelent meg előtte. És még ismerős is volt számomra, de nem jutott eszembe, hogy ki lehet az. Váltottak pár szót vele, szúrós tekintettel méregetett a távolból, de hátat fordítottam neki. Perceken belül végzett és végre indulhattunk.
A lakásomat is gyorsan megjártuk, és most én sem voltam olyan lassú. Maya addig feltérképezte a kis helységet és megjegyezte, hogy nem rossz! Rossz vagy nem rossz, jobb most nincs!
Mikor odaértünk az étteremhez, már az egész Team Saade ott volt. Meglepő módon Debora is megjelent, nem mellesleg Edin oldalán. Beljebb léptem és egy nő éppen rángatta ki a síró kisfiát, aki egyfolytában azt mondogatta, hogy:
~Mikor érted már meg, hogy fürdeni szeretnék egy hatalmas fazéknyi bablevesben?! ~ Önkéntelenül is felnevettem, és kiszúrtam még két helyet a hosszú asztalnál. Előre engedtem Mayát, így Alex és köztem ült, előttem meg Kevin és mellette J-son. Miután mindenki észrevett és köszöntött, elkezdtek énekelni. Sokan ittak, és ezt le se tagadhatták, csak a kérdés az, hogy ki viszi őket haza? Mert én biztos, hogy nem!
~ Csinálj amit akarsz, Pa-pa-party arc, de ne az igazival, de ne az igazival!! ~ Hangzott kórusban és nevetgéltek közben. Poénkodtunk és jót derültünk egymás hülyeségien. Rendeltünk az étlapról italt és vacsorát és elkezdtünk beszélgetni.
~ Szóval, játszunk kérdezz-feleleket? ~ Fordultam Mays felé, amire rábólintott. Én kezdtem a játékot. ~ Ha nem te lehettél a műsorvezető, akkor pontosan miért is vagy itt? ~ Tettem fel kíváncsian az első kérdésemet.
~ Mike nagyon vágja a svédet, azért lett ő helyettem! Én holnap a rádiónál leszek, és interjúkat készítek. Második ok, hogy itt vagyok: Voltak nézeteltéréseink otthon, és a nagybátyám döntés elé állított! Szerette volna, ha megszabadulok minden fájdalmamtól, és hogy új környezetbe kerüljek. Mint kiderült, ő itt lakik Stockholmban. Tehát úgy gondoltam, miért ne? Ezért jöttem el, és vele fogok élni most egy jó darabig. Nagyon tragikus pillanatokat éltem túl! Szörnyű volt túlélni azt, ami történt! Soha senkinek nem kívánnám! De az élet mindig megy tovább! ~ Mosolyodott el halványan, és most rajta volt a sor, hogy kérdezzen tőlem.
~ Hogy állsz az új albumoddal? ~ Harapott alsó ajkába.
~ Jól. Már két dalt felvettünk! ~ Adtam meg a válaszomat, és most egy kéréssel rukkolt elő.
~ És annak a kettőnek elárulod a címét?
~ Most én kérdezek! ~ Vágtam a szavába és hevesen megráztam a fejemet. ~ Szóval –és most csak tippelek- Ben Owen a nagybátyád igaz? ~ Ráncoltam össze a homlokomat és rábólintott.
~ Hé Saade! ~ A fejemet a hang irányába kaptam. ~ Adjál egy kis műsort, mert ez a zene borzalmas, ami most megy. ~ Mutatott Jennifer a zenegép felé és elhúzta a szája szélét. Vállat vontam és felmentem a kis színpadra, közben megbeszéltem a zenészeimmel, hogy melyik dalt játsszuk el.
A dal éneklése közben Maya-val tartottam a szemkontaktust, és a csapat is élvezte a kis előadást. De ragaszkodtak még egy dalhoz, így J-sonnal lenyomtuk a Hearts In The Air-t is, ma már negyedszerre. Ekkor kihozták az ételeket, és amit tudtunk elpusztítottunk. Kevin még a kajám felét is elkérte, ahelyett hogy rendelt volna még magának. Szép kis társaság! Aztán Debora egy érdekes kéréssel állt elő, amire mindenki igent mondott.
~ Menjünk ki az étterem mögötti kis dombra. Nemsokára beindítják a locsolókat! ~ Kiáltott fel és mindenki őrjöngve indult meg a hátsó ajtó fele.
~ Ilyenkor utálom! ~ Sziszegte a fogai között Mays és kimentünk. Alex vitt egy üveg pezsgőt is magával, amit kint a kis domb aljánál kinyitott és össze vissza kezdte locsolni, majd a maradékot lehúzta. A lányok össze-vissza futkostak a fiúkkal, Tom pedig röhögött ezen.
~ Alex mesélte, hogy bepróbálkozott nálam? ~ Tette fel hirtelen a kérdést és felém fordult féloldalasan.
~ Nem, nem mesélte, de én többet érzek irántad, mint ő, én szerelmes vagyok beléd! ~ Néztem komoly arckifejezéssel.
~ Én is… ~ Suttogta és lehajtottam a fejemet.
~ Nézz körbe Mays! Hello nyá-á-ár, hova szá-á-áll az idő?! Látod mennyi mindenről maradunk le, amíg mi egymás után vágyakozunk?! ~ Mindketten elnevettük magunkat és összekulcsoltam az ujjaimat az övéivel.
~ Mire vársz még? Csókolj meg Saade úrfi! ~ Nevette el magát. Nem is kellett kétszer mondania, megcsókoltam, oly vadul, mint még soha.
~ Remélem tudod, hogy haza kell vinned. ~ Húzódott el és mézédesen mosolygott.
~ Persze, ha adsz címet! ~ Feleltem és oldalra döntötte a fejét.
~ Bennel érkeztem a Skansenhez, és sajnos nem ismerem Stockholmot, fogalmam sincsen mi a cím. De tudod mit, felhívom, hogy jöjjön ide. ~ Mutatott az étterem fele és elindult be. A vállamra, mint ha két téglát dobtak volna, úgy ernyedt le. Egy nagyot sóhajtottam és utána mentem. Egy öt perces beszélgetés után letette a telefont és leült a padra.
~ Ben azt mondta tíz perc múlva itt van értem. ~ Húzta el a szája szélét és én is leültem mellé. Csak bámultam rá, amit ő is észrevett. ~ Miért nézel rám így a nagy barna szemeiddel? ~ Kérdezte halkan és közelebb hajoltam hozzá, és egy puszit adtam az arcára.
~ Ne feledd popsztár, holnap interjúd van! ~ Nyomott ő is egy puszit az arcomra, fogta a táskáját és elviharzott. Ültem egy magamban, és elgondolkoztam a mai napon. Végül is, minden jól sült el! – Kimentem a többiekhez, akik csurom vizesen futkorásztak. És hirtelen eszembe jutott valami…
~ Nyugodj már meg! Mindjárt fel fog kelni! ~ Szólalt fel egy kissé feszült férfihang. Közben valaki az arcomat cirógatta, és megcsapta az orromat a kellemes eper illat.
~ Nem nyugszom még nem kelt fel! ~ Ezt a hangot már nagyon jól ismerem, és… most megint álmodom?- Egy jéghideg törülköző nehezedett a homlokomra, ami elég kellemetlenné vált.
~ De hideg… ~ Nyöszörögtem, és lassan kinyitottam a szememet.
~ Eric.. Eric.. ~ Ismételgette a nevemet, és az arca alakja teljesen kirajzolódott. Hirtelen boldogság és meglepettség járta át egész lényemet. De valahol zavaradott lettem, mert nem tudom, hogy mi történt. Megtörtént a beszélgetésünk? Debora-val veszekedtem?
~ Mays… ~ Suttogtam és egy nagyot nyeltem. Felém hajolt és homlokát az enyémnek döntötte, majd lehunyta a szemét.~ Mi történt? ~ Tettem fel a kérdést, ami legjobban foglalkoztatott. Ekkor megjelent Tom és aggódó tekintettel mért végig.
~ Jól vagy Eric? ~ Guggolt le mellém.
~ Igen, csak fáj a fejem… Nos? ~ Fordultam Mays felé.
~ A próba elején elájultál. ~ Szóval, akkor nem történt meg a beszélgetés és se semmi. Csak egy álom volt. Egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat és lassan felültem.
~ Nekem most el kell mennem egy fél órára. Itt hagyhatlak egyedül? ~ Kérdezte Tom komoly hangnemben és arckifejezéssel.
~ Nem vagyok ötéves! ~ Förmedtem rá, és végig húztam a kezemet az arcomon.
~ Majd vigyázok rá, menj nyugodtan Tom! ~ Válaszolta Maya és a menedzser rábólintott majd eltűnt a szemünk elől.
~ Öhm..Eric.. ~ Kezdte zavartan a lány, és felé fordultam teljes testtel. ~ beszélnünk kell! ~ Jelentette ki, és hirtelen magabiztossá vált. Miért van deja vu érzésem? Nem.. Tudom, hogy álmodom, ez nem történhet meg!
~ Hallgatlak! ~ Erőltettem magamra egy kis nyugodtságot, és próbáltam ésszerűen gondolkozni. Meg elkerülni a deja vu érzést, hogy ne történjen meg ugyan az. Nem hátrálok meg!
~ Tartozom egy bocsánatkéréssel! Tudod, az ember sok akkor jön rá arra, hogy hibázott, mikor már késő.
~ Nem Mays, sosincs késő… Meg amúgy is, tanulunk a hibákból!~ Mondtam neki ellent, és halványan elmosolyodott majd folytatta.
~ És mielőtt elmondanám a kis történetet, ígérj meg nekem valamit! ~ Rábólintottam. ~ Ne öld meg J-sont. ~ Szemeim elkerekedtek és nem értettem, hogy mire céloz. De végül megígértem neki…~ Szóval, a haverod felvette velem a kapcsolatot, pont akkor, mikor idejöttem Svédországba. Belenyúlt a telefonodba és megtalálta a telefonszámomat, aminek hasznát is vette! Elmesélt néhány dolgot, amit jobbnak látott, ha tudok róla. Folytonos bulik, elhanyagoltad a csapatodat és összeomlottál a szó szoros értelemben. Ezeket nem tudom mire vélni. Elhiszem, hogy megviseltek a történtek, de… ~ Kereste a megfelelő szavakat, de nem találta. Oldalra döntötte a fejét és az arcomat kezdte fürkészni. ~ De... ~ Kúszott közelebb hozzám és megfogta a kezemet, amire felkaptam a tekintetemet. ~ öntsünk tiszta vizet a pohárba! ~ Mosolyogva nézett rám, és összeráncoltam a szemöldökömet.
~ Lehetne azt Mays, hogy ezt később beszéljük meg? Ma este úgy is elmegyünk a srácokkal vacsorázni. Jöhetnél te is, és akkor megbeszélhetnénk mindent. ~ Vetettem fel az ötletet, amire mosolyogva rábólintott és gyorsan témát váltott.
~ Amúgy, mikor ettél utoljára? ~ Tette fel furcsán a kérdést, és én sem értettem, hogy hogyan jött ez most ide? És hirtelen elkapott a szédelgés is. Nem kéne, hogy megint elájuljak.
~ Tegnap olyan egy óra körül… ~ Rendben, szóval ezért történt minden.
~ Nem vagy éhes? Kérsz valamit? ~ Mutatott hátra a büfé felé, ahol senki sem volt jelenleg. Biccentettem a fejemmel válaszképp.
~Sajtos meleg szendvics, kell-kell! ~ Csillant fel a szemem és nem kicsit váltam éhessé. Mays a reakciómra elnevette magát és kézen ragadott. Elmentünk a büféhez, és kedves gesztus volt tőle, hogy vett nekem egy szendvicset. Tudtam volna venni magam is.
Miután megettem, sokkal jobban éreztem magam, és közben jót viccelődtünk is. Mint ha minden gondunkat elfelejtettük volna és felszabadultabbá váltunk mindketten. Élveztük egymás társaságát és ez így volt jó. De sajnos hívott a kötelesség, és visszamentem a táncosaimhoz, majd miután mindenki végig kérdezte, hogy jól vagyok-e, folytattuk a próbát. Eközben Tom is visszaért, és váltott pár szót egy szervezővel - mint kiderült- néhány dolog az álmommal megegyező lett, mert fél hétkor lépünk színpadra. Elgondolkoztam azon, hogy Debora most haragszik-e rám a reggeli miatt vagy sem? Hiszen nem kicsit voltam vele bunkó, és most valamiért lelkiismeret furdalásom lett tőle.
Mikor úgy láttuk, hogy tökéletes minden, lementem és egyenesen Deborahoz siettem aki Rileyval csevegett a színpad előtt.
~ Jó volt a próba! Fantasztikus voltál, csak tudnánk mi történt veled hirtelen... ~ Kuncogott fel Riley, mint ha nem tudná mi az oka- vagy inkább ki-.
~ Köszi! Debora, lehet egy kérdésem? ~ Fordultam az említett felé, aki rábólintott. ~ Haragszol? ~ Kérdeztem és elhúztam a szájam szélét szégyenkezve. Először a talajt bámulta, majd egy mosolyt erőltetett ajkaira és megrázta a fejét. ~ Ne haragudj! ~ Nyögtem ki nagy nehezen.
~ Várjunk! ~ Kiáltott fel hirtelen, amire összerezzentem. ~ Eric Saade bocsánatot kért tőlem? ~ Kérdezte hihetetlenül és elgondolkozott. Megforgattam a szememet és a homlokomra csaptam.
~ Ne szokj hozzá! ~ Tettem hozzá vigyorogva és Tom szólt, hogy Linda-a stylistom- meghozta a ruhákat. Hátra siettem a többiekkel az öltözőkhöz, és a fellépő ruhák az asztalokra kiterítve vártak ránk. Megálltam az enyém előtt, és csak bámultam rá.
~Szeretnéd megfogni őket vagy megelégedsz a látvánnyal? Nyomás, öltsd magadra! ~ Veregetett hátba Linda nevetve. Fogtam a ruhadarabokat, elmentem az öltőzömbe, és felpróbáltam. Be kell vallanom, hogy nagyon tetszett, meg voltam vele elégedve! Már csak a kalap és a napszemüveg hiányzott! De a probléma könnyen megoldódott, mert a kocsimban volt mindkettő. Visszamentem Lindahoz aki éppen Edin ruháját igazgatta. Igen, neki mindig vannak gondjai a fellépő ruhákkal, és szegény lánynak már elege van a táncosból. Mondta Matt –az egyik itteni szervező-, hogy most már ne nagyon mászkáljunk el, ugyan is hamarosan kezdés. Nem kicsit lepődtem, hiszen olyan gyorsan elrepült az idő. Ezért megkértem Thomast, hogy hozza el nekem a cuccaimat a kocsiból, és perceken belül meg is járta. Beálltam a tükör elé, és szokásomhoz híven percekig állítgattam a hajamat és a napszemüveget is. Mit csináljak, ha egyszer nem úgy áll, ahogyan azt én szeretném?!
~ Szia cica, van gazdád? ~ Lépett mellém Mays fülig érő vigyorral az arcán, és nekitámaszkodott a kis bútornak, amin mikrofonok és egyéb dolgok hevertek.
~ Valakinek nagyon jó kedve van… ~ Jegyeztem meg, és még mindig a kalappal szórakoztam. Egy pillantást vetettem a lányra, és egyszerűen elámultam. Gyönyörűen nézett ki ebben a koktél ruhában.
~ Csak kicsit jó hangulatom van! ~ Pirult el, és nézte, ahogy páwáskodok a tükör előtt. És néha-néha fel is kuncogott. Marha vicces, tényleg…! ~ Várj, segítek! ~Neki sikerült úgy megcsinálnia, ahogy azt én szeretettem volna. Mi lenne velem nélküle?! – Ez most költői kérdés volt!
~ Köszönöm! ~ Mosolyogtam rá hálásan és a mellettem elsuhanó embereket kezdtem követni a tekintetemmel. Nagy levegőket vettem, ugyan is nem kicsit dolgozott bennem az adrenalin. Kiváló formában vagyok most, és ez jó lenne, ha meg is maradna.
~ Eric, öt perc és kezdés! ~ Jött oda hozzám Daniel, aki a mikrofonomat igazgatta.
~ Sok sikert Popular! ~ Kacsintott rám Maya és elsétált. Furcsa, soha nem hívott még így! A táncosaim eközben lazítgattak.
~ Minden rendben van?~ Helyezte a kezét a vállamra Tom, és kérdő tekintettel meredt rám.
~ Jól vagyok Tom, ne aggódj! ~ Küldtem felé egy bíztató mosolyt, bólintott és lement a közönséghez. Nincs más hátra… mint Show Time!
Nagyon örültem neki, hogy a Populart minden hiba nélkül sikerült megcsinálnunk! Nem csúszott a hang, a táncosok és én sem rontottam el koreográfiát. Miután a dal lement, felkonferáltam J-sont és a Hearts In The Airrel is felléptünk. Élveztem a visszatérést, és egyszerűen fantasztikus érzés. A közönség is nagyszerű! Végig velem énekeltek és még táncoltak is. Teljesen hihetetlen számomra!
Miután vége lett a dalnak, a táncosaim lementek a színpadról, és megjelent a műsorvezető. Megértettem, hogy Maya miért nem lehet műsorvezető, ugyan is ő nem tud svédül, és mint kiderült, Mike tud. Nagyon is jól beszéli a nyelvet. Kérdezett néhány dolgot tőlem is és J-sontól is.
~ Hallottunk pletykákat, miszerint megkezdted a munkálatokat a harmadik nagylemezed kapcsán. Igaz ez? ~ Fordult felém és a számhoz emeltem a másik mikrofont.
~ Igen, elkezdtem rajta dolgozni! Két dalt már fel is vettünk, de többet nem árulok el! ~ Mosolyogtam csábosan a kamerába és újra Mike-ra néztem.
~ Remek, akkor most a rajongóid biztos örülnek neki! Tervezel majd Európai turnét vagy egyelőre még csak Svédországon belül fogsz mozogni? ~ Pillantott a papírjára és kíváncsian lesett ránk.
~ Persze, tervemben van, hiszen minden erőmön azon vagyok, hogy terjesszem a zenémet Európában! Ez minden álmom most! ~ Feleltem és elnevette magát.
~ Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre! Nos, van egy kis meglepetésem számodra! A kis asszisztensemmel fogadtam valamiben, és sajnos elvesztette! A feladat az volt, hogy az alkarjára kellett írnia azt, amit én szabtam meg neki! És szeretném, ha aláírnád neki! Lehetséges? ~ Próbálta visszafojtania a nevetését, és válaszképp rábólintottam. Feljött a színpadra Maya és a kezét a háta mögé dugta. Mike mellé sétált és a fiú átkarolta. ~A kezére írta, hogy Imádom Eric Saade-t! ~ Kiabálta el magát Mike és hitetlenkedve elnevettem magamat. Maya elém lépett és megmutatta a feliratot. Ez egy elég vicces helyzet, azt kell mondjam! Felém nyújtotta a filctollat, amit elvettem tőle és aláírtam. Még váltottunk pár szót, és Mike oda adott egy svéd dalszöveges füzetet. Ilyenkor lemegyek a közönséghez és együtt éneklünk. A gyerekek olyan édesek, mikor oda szaladnak hozzám és megölelnek. Meg persze elárasztanak ajándékkal, de úgy érzem, ezekre semmi szükség. Nem kellenek nekem holmi plüss állatok és ilyenek! Csak szeressék a zenémet, kedveljenek! De azért azt nem mondom, hogy nem esik jól! Egyszerűen imádom a rajongóimat és ehhez semmi kétség sem fér! Remélem, ha elkészül az albumom, tetszeni fog nekik és eljönnek majd a koncertjeimre!
A svéd dal eléneklése után utam az öltőzömhöz vezetett, de egy lányba ütköztem, aki kitágult pupillákkal meredt rám.~ Eric Saade? ~ Tért hirtelen észre, és összevonta a szemöldökét.
~ Alex Saidac? ~ Felcsillant bennem a felismerés jele. Tehetséges lány, és ha jól tudom, egy hét múlva mutatják be az új videoklipjét is. Én személy szerint nagyon várom már!
~ Örülök, hogy végre találkoztunk! Mi járatban mostanában? Hallom, volt egy kis baleseted a próbán… ~ Gondolkozott el.
~ Igen, de most már minden rendben van! És igazából semmi különös. Ne haragudj, de most rohanok! De remélem, összefutunk még! ~ Kacsintottam rá és egy „Szia” után ott hagytam és tovább mentem, de most Maya kapott el egy pillanatra.
~ Eric, nem tudod, hol van Debora? ~ Kérdezte lihegve, és elfintorodtam. Furcsa, mert Edin, a táncosom is eltűnt. Megráztam a fejemet és a táncos öltőzője felé mentem. Volt sejtelmem arról, hogy hova tűntek mindketten. Bekopogtam az ajtón, ami hirtelen nyílt is.
~ Mi az? ~ Kérdezte és ártatlanul járatta a tekintetét Maya és köztem.
~ Edin, mitől lett rózsaszín a szemöldököd? ~ Szorítottam össze a számat, hogy ne nevessem el magam. Ekkor Debora kúszott a fiú mellé kissé kócos hajjal és felduzzadt ajkakkal. Ezek egymásnak estek az öltőzőben! De hát Debora-nak barátja van, mit művel? Hirtelen tátva maradt a szám, megragadtam Maya karját és elkezdtem magammal ráncigálni az öltözőmbe. Mikor átléptem a küszöböt bezártam magam mögött az ajtót.
~ Ez… felfoghatatlan! ~ Vigyorodott el és keresztbe fonta a kezét a mellkasán. ~ De, minek hoztál most amúgy ide? ~ Szűkítette össze a szemeit, és kérdő pillantásokat küldött felém.
~ Most átöltözök, haza megyek letusolni és utána az étterembe! ~ Válaszoltam mintha tök természetesen lenne ez a sűrű program beosztás. Elővettem a táskámat és kivettem belőle a ruháimat. Levettem a kabátomat és elkezdtem lassan kigombolni az ingemet, amire a lány nagyot nyelt és megfordult.
~ Amúgy, Debora rúzsától lett rózsaszín Edin szemöldöke! ~ Kuncogott fel. ~ És örülnék, ha gyorsabban öltöznél! ~ Jegyezte meg gúnyos hangnemben, és mivel nem volt más lehetőségem, gyorsan átöltöztem. Ezek után gyorsan megkerestem Thomast, és lerendeztem vele a dolgokat. Megbeszéltünk pár dolgot és utána utamra engedett.
~ Mindjárt jövök, csak telefonálok. ~ Mondta és félrevonult. Körülbelül egy percet beszélgethetett és egy férfi jelent meg előtte. És még ismerős is volt számomra, de nem jutott eszembe, hogy ki lehet az. Váltottak pár szót vele, szúrós tekintettel méregetett a távolból, de hátat fordítottam neki. Perceken belül végzett és végre indulhattunk.
A lakásomat is gyorsan megjártuk, és most én sem voltam olyan lassú. Maya addig feltérképezte a kis helységet és megjegyezte, hogy nem rossz! Rossz vagy nem rossz, jobb most nincs!
Mikor odaértünk az étteremhez, már az egész Team Saade ott volt. Meglepő módon Debora is megjelent, nem mellesleg Edin oldalán. Beljebb léptem és egy nő éppen rángatta ki a síró kisfiát, aki egyfolytában azt mondogatta, hogy:
~Mikor érted már meg, hogy fürdeni szeretnék egy hatalmas fazéknyi bablevesben?! ~ Önkéntelenül is felnevettem, és kiszúrtam még két helyet a hosszú asztalnál. Előre engedtem Mayát, így Alex és köztem ült, előttem meg Kevin és mellette J-son. Miután mindenki észrevett és köszöntött, elkezdtek énekelni. Sokan ittak, és ezt le se tagadhatták, csak a kérdés az, hogy ki viszi őket haza? Mert én biztos, hogy nem!
~ Csinálj amit akarsz, Pa-pa-party arc, de ne az igazival, de ne az igazival!! ~ Hangzott kórusban és nevetgéltek közben. Poénkodtunk és jót derültünk egymás hülyeségien. Rendeltünk az étlapról italt és vacsorát és elkezdtünk beszélgetni.
~ Szóval, játszunk kérdezz-feleleket? ~ Fordultam Mays felé, amire rábólintott. Én kezdtem a játékot. ~ Ha nem te lehettél a műsorvezető, akkor pontosan miért is vagy itt? ~ Tettem fel kíváncsian az első kérdésemet.
~ Mike nagyon vágja a svédet, azért lett ő helyettem! Én holnap a rádiónál leszek, és interjúkat készítek. Második ok, hogy itt vagyok: Voltak nézeteltéréseink otthon, és a nagybátyám döntés elé állított! Szerette volna, ha megszabadulok minden fájdalmamtól, és hogy új környezetbe kerüljek. Mint kiderült, ő itt lakik Stockholmban. Tehát úgy gondoltam, miért ne? Ezért jöttem el, és vele fogok élni most egy jó darabig. Nagyon tragikus pillanatokat éltem túl! Szörnyű volt túlélni azt, ami történt! Soha senkinek nem kívánnám! De az élet mindig megy tovább! ~ Mosolyodott el halványan, és most rajta volt a sor, hogy kérdezzen tőlem.
~ Hogy állsz az új albumoddal? ~ Harapott alsó ajkába.
~ Jól. Már két dalt felvettünk! ~ Adtam meg a válaszomat, és most egy kéréssel rukkolt elő.
~ És annak a kettőnek elárulod a címét?
~ Most én kérdezek! ~ Vágtam a szavába és hevesen megráztam a fejemet. ~ Szóval –és most csak tippelek- Ben Owen a nagybátyád igaz? ~ Ráncoltam össze a homlokomat és rábólintott.
~ Hé Saade! ~ A fejemet a hang irányába kaptam. ~ Adjál egy kis műsort, mert ez a zene borzalmas, ami most megy. ~ Mutatott Jennifer a zenegép felé és elhúzta a szája szélét. Vállat vontam és felmentem a kis színpadra, közben megbeszéltem a zenészeimmel, hogy melyik dalt játsszuk el.
I've got a glitch in my head ( Van egy hiba a fejemben)
Hook me up with your lips (Horgolj össze az ajkaddal)
Heal my body with your kiss (Gyógyítsd meg a testem a csókoddal)
You play tricks with my head (Trükköket játszol a fejemmel)
But you're everything that's fitting me (De te vagy minden, ami alkalmas nekem)
I've got a world to show you (Megmutatom neked a világot)
I wanna know you (megakarlak ismerni)
But time is moving way to fast ( De az idő túl gyorsan telik)
We gotta stop, we're speeding (Megfogunk állni, túl gyorsan hajtunk)
Freeze this feeling (Fagyos ez az érzés)
And maybe we could slow it down, yeah (És talán letudnánk lassítani, igen)
I feel the love from your heart is hitting me (Érzem ahogy a szeretet a szívedből eltalál engem)
I wanna stay to be yours for eternity (A tiéd szeretnék maradni az örökkévalóságig)
Don't let the feelings go away so rapidly (Ne engedd,hogy az érzések elmenjenek olyan gyorsan)
The clocks will never surround us (Az órák soha nem kerítenek be minket)
We could be timeless (Időtlenek lehetnénk)
We could be timeless, yeah (Időtlenek lehetnénk, igen)
We could be timeless (időtlenek lehetnénk)
We could be timeless, yeah (Időtlenek lehetnénk, igen)
You're so beautiful ( Olyan gyönyörű vagy)
I can't help myself, I stare (Nem tudok magamon segíteni, bámulom)
Love is filling up the air (ahogy a szeretet feltölti a levegőt)
So incredible ( Olyen hihetetlen )
I can only see myself with you (Csak veled tudom magam elképzelni)
We gotta stop, we're speeding (Megfogunk állni, túl gyorsan hajtunk)
Freeze this feeling (Fagyos ez az érzés)
Maybe we could slow it down (És talán letudnánk lassítani)
I've got a world to show you (Megmutatom neked a világot)
I wanna know you (Megakarlak ismerni)
But time is moving way to fast, yeah (De az idő túl gyorsan telik)
I feel the love from your heart is hitting me (Érzem ahogy a szeretet a szívedből eltalál engem)
I wanna stay to be yours for eternity (A tiéd szeretnék maradni az örökkévalóságig)
Don't let the feelings go away so rapidly (Ne engedd,hogy az érzések elmenjenek olyan gyorsan)
The clocks will never surround us (Az órák soha nem kerítenek be minket)
We could be timeless (Időtlenek lehetnénk)
We could be timeless, yeah (Időtlenek lehetnénk, igen)
We could be timeless (Időtlenek lehetnénk)
We could be timeless, yeah (Időtlenek lehetnénk, igen)
This is timeless (Ez időtlen)
This is timeless (Ez időtlen)
So maybe we should slow it down ( Szóval talán letudnánk lassítani)
I feel the love from your heart is hitting me (Érzem ahogy a szeretet a szívedből eltalál engem)
I wanna stay to be yours for eternity (A tiéd szeretnék maradni az örökkévalóságig)
Don't let the feelings go away so rapidly (Ne engedd,hogy az érzések elmenjenek olyan gyorsan)
The clocks will never surround us (Az órák soha nem kerítenek be minket)
We could be timeless (Időtlenek lehetnénk)
We could be timeless, yeah (Időtlenek lehetnénk, igen)
We could be timeless (Időtlenek lehetnénk)
We could be timeless, yeah (Időtlenek lehetnénk, igen)
A dal éneklése közben Maya-val tartottam a szemkontaktust, és a csapat is élvezte a kis előadást. De ragaszkodtak még egy dalhoz, így J-sonnal lenyomtuk a Hearts In The Air-t is, ma már negyedszerre. Ekkor kihozták az ételeket, és amit tudtunk elpusztítottunk. Kevin még a kajám felét is elkérte, ahelyett hogy rendelt volna még magának. Szép kis társaság! Aztán Debora egy érdekes kéréssel állt elő, amire mindenki igent mondott.
~ Menjünk ki az étterem mögötti kis dombra. Nemsokára beindítják a locsolókat! ~ Kiáltott fel és mindenki őrjöngve indult meg a hátsó ajtó fele.
~ Ilyenkor utálom! ~ Sziszegte a fogai között Mays és kimentünk. Alex vitt egy üveg pezsgőt is magával, amit kint a kis domb aljánál kinyitott és össze vissza kezdte locsolni, majd a maradékot lehúzta. A lányok össze-vissza futkostak a fiúkkal, Tom pedig röhögött ezen.
~ Alex mesélte, hogy bepróbálkozott nálam? ~ Tette fel hirtelen a kérdést és felém fordult féloldalasan.
~ Nem, nem mesélte, de én többet érzek irántad, mint ő, én szerelmes vagyok beléd! ~ Néztem komoly arckifejezéssel.
~ Én is… ~ Suttogta és lehajtottam a fejemet.
~ Nézz körbe Mays! Hello nyá-á-ár, hova szá-á-áll az idő?! Látod mennyi mindenről maradunk le, amíg mi egymás után vágyakozunk?! ~ Mindketten elnevettük magunkat és összekulcsoltam az ujjaimat az övéivel.
~ Mire vársz még? Csókolj meg Saade úrfi! ~ Nevette el magát. Nem is kellett kétszer mondania, megcsókoltam, oly vadul, mint még soha.
~ Remélem tudod, hogy haza kell vinned. ~ Húzódott el és mézédesen mosolygott.
~ Persze, ha adsz címet! ~ Feleltem és oldalra döntötte a fejét.
~ Bennel érkeztem a Skansenhez, és sajnos nem ismerem Stockholmot, fogalmam sincsen mi a cím. De tudod mit, felhívom, hogy jöjjön ide. ~ Mutatott az étterem fele és elindult be. A vállamra, mint ha két téglát dobtak volna, úgy ernyedt le. Egy nagyot sóhajtottam és utána mentem. Egy öt perces beszélgetés után letette a telefont és leült a padra.
~ Ben azt mondta tíz perc múlva itt van értem. ~ Húzta el a szája szélét és én is leültem mellé. Csak bámultam rá, amit ő is észrevett. ~ Miért nézel rám így a nagy barna szemeiddel? ~ Kérdezte halkan és közelebb hajoltam hozzá, és egy puszit adtam az arcára.
~ Ne feledd popsztár, holnap interjúd van! ~ Nyomott ő is egy puszit az arcomra, fogta a táskáját és elviharzott. Ültem egy magamban, és elgondolkoztam a mai napon. Végül is, minden jól sült el! – Kimentem a többiekhez, akik csurom vizesen futkorásztak. És hirtelen eszembe jutott valami…
Szia!
VálaszTörlésLehet,hogy most csalódni fogsz bennem... Mert egyszerűen tényleg nem tudok mit írni!
Komolyan... nem találok szavakat! Ezt a mondat berakósat nagyon jó megcsináltad és nagyon remélem lesz még ilyen!!!!
A bableves meg a party arc volt a legjobb... :DDD jah meg ez a saadeúrfis... :DDD
De mi a fene jutott eszébe? basszus... írtál nekünk egy fantasztikus és jó hosszú fejezetet és itt abbahagyod! ez nem fair! :P
mi jut eszébe az embernek ha csurom vizesen futkározó embereket lát? :DD
foggalmam sincs... de már nagyon várom!!! :$ :D
Pusz: Anna Love ♥
Szia!
VálaszTörlésLehet, hogy most nem fogsz szeretni, de szerintem ez nem lett a legjobb fejezeted (ami nem jelenti azt, hogy nem tetszett, de ennél már volt jobb is). Amúgy tényleg nehéz dolog lehet úgy alakítani a fejezetet, hogy a kapott mondatokat is beletudd építeni, de neked mégis sikerült megcsinálnod, ehhez gratulálok. Néha éreztem azt, hogy nagyon sietsz a történetben, ezáltal kapkodnom kellett a fejemet, hogy hol is vagyunk? Már megint ugrottunk? Egy-két rész kaphatott volna még pár mondatot, de ezektől eltekintve nagyon jó lett. Gratulálok a hosszú fejezetedhez, azt hiszem nem bánnánk, ha legközelebb is ilyen terjedelmű lenne.
Most nem térnék ki a szereplőkre, maximum csak pár mondatban. Kicsit homályos volt az, hogy Eric hogyan és miért ájult el (kiderült, hogy nem evett, de akkor is furcsa volt), de az a lényeg, hogy rendben van, és úgy néz ki, hogy a kapcsolatuk is a jó irányba halad Maya-val. Bízom abban, hogy Mays jól fogja érezni magát a nagybátyjánál (meg remélem lesz még sok-sok Ben bácsis jelenet :$). Debora-tól ez aljas dolog, mármint ott van neki a barátja, akihez ugye elutazott Svédországba, de most meg összeszűri a levet Edinnel, csak sajnálni tudom már előre is a srácot. Furcsa dolog, hogy miért pont angol műsorvezetőket kértek fel, amikor van nekik is saját, de persze ez a történet alakulása miatt kellett. Az a fogadás Mike és Maya között nem volt semmi, szép húzás! Kicsit furcsa, hogy ugye Eric rosszul lett, és még azon a napon volt a fellépése, azt hittem volna, hogy egy kicsit ilyenkor jobban féltik Őt, de úgy látszik, hogy mégsem. Azt hiszem ennyi. A vége nekem kicsit hasonlított a HSM egyik jelenetére, jobban mondva kettőre, mert úgy kapnék meg belőle egyet, ha a végét és a golfos/vizes/ részt összedobnám. Na vajon mi juthatott az eszébe Mays-nek?
Mindenesetre gratulálok a fejezethez, és várom a folytatást! ;)
Kisses&Hugs, adadel
Szia :D
VálaszTörlésKhm.. borzalmas? Te vagy borzalmas, hogy mondhatsz ilyet nekem nagyon tetszett :D
És hogy hagyhattad már megint itt abba? :D
És ki az a lány? :O :O
Jók voltak a mondatok és nagyon jól helyezted el őket :D Edin rózsaszín szemöldöke kimondottan tetszett XD és az is ahogy a végén futkostak vizesen :D
Örültem hogy Eric csak álmodta azt a találkozást, ez így jobb volt :D És már érett ez a csók :D Annyira cuki volt ;)
De mi jutott az eszébe? wáá :D
Jó rész lett nagyon is, siess :D
Pusziii Roxiii
Háááá :D Ez de tetszett ;)
VálaszTörlésHelló :D
Vegyük úgy hogy azt nem olvastam el amit a rész elé írtál -.-" :)
Annyira jók lettek ezek a mondatok :P és olyan jó szituációkba helyzeted be őket.. pedig ez elég nehéz feladat mert a drága szerzőik feladták a leckét speciál a rózsaszín szemöldökkel vagy a bablevessel XDXD
Szóval grat :D Jó megoldások születtek :D Bennem meg felmerültek kérdések de majd csak választ kapok mindenre a következőkben (:
ÉS LEGYEN LEGYEN harmadik évad ;)
ßißi voltam :)
Sziasztok! :)
VálaszTörlés@AnnaLove Szia! :) Csalódni? Dehogy...csak akkor csalódok, ha nem írsz! :( :D Örülök, hogy te ezen a véleményen vagy :) Gondolhattam volna, hogy azok fognak a legjobban tetszeni! :D De..igen is fair volt...hogy miért? Így is borzalmas lett..és ha tovább írom..még rosszabb lesz :D Nem vagyok hozzá szokva az ilyen hosszú fejezetek kreálásához :) Mi jutott Eric eszébe? Hm.. nem árulom el :) Annyit megsúgok, hogy a videókliphez köze van :P Sietek, ahogy csak tudok, és köszönöm, hogy írtál nekem :)
ölel, Vanity
@adadel Szia! Ellenkezőleg.. vagy várj, egyik részem imád, a másik kicsit haragszik..de ezt most ki is fejtem neked :) Igazad van, van ennél ezerszer jobb fejezetem is, és elismerem, hogy ez rossz lett! De, a mondatok nagyon megnehezítették a dolgomat, és ha azok nem lettek volna, ez az egész eleve nem így történik meg :) Ezért érezhetted azt, hogy esetleg sietek vagy hogy néhány dolgot nem értesz! Hát, nem ígérem, hogy minden fejezetem ilyen hosszú lesz..mert hát látod, mi sül ki belőle :D De, azért megpróbálkozok vele ;) Eric ájulásában mi volt furcsa? :) Kicsit lelassítunk abban a "szerelmi szálban", mert szerintem túl gyors. Visszaveszem a tempót :D Lesz majd sok-sok Ben bácsis jelenet, ezen ne aggódj! :) Debora... ő most negatív személyiség lesz, csak keresztbe tesz majd.. és hamarosan megtudjátok a Svédországba utazásának valódi okát.... mert nem a barátja miatt ment oda és nem is Eric miatt..csak úgy mondom mellékesen ;) Öhm.. erre nem tudok mit mondani, hogy miért pont angol..sajnos.. elcsesztem ezt a részt :D De..máshogy nem tudtam összehozni..nézd el nekem kérlek :) Igeeen... Mike is részese lesz a történetnek egy kis ideig.. ;) Ericet nem kell félteni! Na..ez nem tetszett, amit írtál a végén :( Még nem is emlékszem ezekre a jelenetekre..oly régen láttam a HSM-et ... :DD Na mind1.. mondom rossz lett ez a fejezetem :\ Mi jutott Ericnek eszébe? A videókliphez van köze ;)
Köszönöm, hogy őszinte voltál! Ebből tanulok..ha leírjátok, mi a hibám.. és igyekszem ezen változtatni! :)) És bocsi, ha összevissza válaszoltam a kérdéseidre ;)
ölel, Vanity
@Roxii Szia! :) Hát, akkor én vagyok borzalmas, de akkor is szörnyű ez a fejezet :D Alex Saidac? Ő egy svéd énekesnő, aki még feltűnik egy két fejezet erejéig a történetben :) Csak is pozitív személyiségként! Haha, tudtam hogy az nagyon fog tetszeni nektek :D Örülök :) Szerintem is jobb volt, de most már nem fogom ezt eljátszani..túl kiszámítható most már :) Örülök, hogy neked azért tetszett a fejezet :)
ölel, Vanity
@ßißi Szia! :) Tényleg? Örülök :) Hát, nem kicsit adták fel a leckét..és nagy nehezen, de megoldottam :D Köszönöm! :) Nyugodtan felteheted amúgy a kérdéseket, megpróbálok neked azért így kommentben választ adni..! :) Legyen harmadik évad? Még meglátjuk :)
Köszönöm hogy írtál nekem :)
ölel, Vanity
Hy!Megint ultosó vagyok aki ir neked!!!Bocsánat megint!Szóval a fejezet...mit mondjak....IMÁDTAM!!!!Supper volt annyira...supper volt,hogy hogy.Istenem nagyon jóóóóóó volt!Nem tudok mondani mást!És hogy legyen 3. évad?Naná..legyen.Én nagyon szeretem a blogot,ugy mint a többit is!De ha elkezdem neked felsorolni..sokba telik!Haha!Szóval...várom a kövit és sies!!!Pusss:Meli :)
VálaszTörlés